Néplap, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)
1955-11-20 / 273. szám
1955 november 28, vasárnap NÉPLAP il A. Magyar Dolgosok Pártja Kösponti I esetőségének határosain Vélemények o genfi értekezletről A Neues Deutschland pénteki számának vezércik- Ke ismét leszögezi, hogy „a néniét kérdés békés megoldásának fő felelősségét íi német hazafiaknak együttesen kell viselniük.” Elsősorban a német munkásosztály feladata, hogy szilárd skcíóegységét helyreállítsa, s a militarizmus ellen és a nyugatnémetországi demokrácia létrehozása érdekében széles népmozgalmat teremtsen. Folytatni kell a harcot — hangzik a vezércikkben — az össznémet tanács létrehozása feltételeinek meg%7alósításáért, amely végrehajtja a német kérdés békés megoldásában mutatkozó fontos és elengedhetetlen feladatokat. BELGRAD A belgrádi Politika megjegyzéseket fűz a négyhatalmi külügyminiszteri értekezlet záróközleményéhez. Rámutat arra, hogy egyiket sem oldották meg a közül a három fontos probléma közül, amely a genfi értekezlet napirendjén szerepelt. Mindamellett senki sem tagadhatja azt a tényt, hogy a kérdések megvitatása hasznos volt és elősegítette a nézetek közeledései. Egy lépés történt előre — jelenti ki a lap. WASHINGTON Az amerikai sajtóban észrevehető az a kétféle irányzat, amely általában megnyilvánul a Egyesült Ai- amokban a nemzetközi helyzet értékelésében, A hidegháborús körök véleményét osztó politikusok és sajtóorgánumok „genfi kudarcról” írnak és minden igyekezetük arra irányul, hogy a Szovjetunióra hárítsák a felelősséget azért, hogy a három napirendi pont egyikében sem sikerült konkrét eredményre jutni, lVIindameliett hangot kas az amerikai sajtóban az s vélemény is, hogy Géniéi nem szabad követnie a hidegháború felelevenedésének. Az Associated Prés; Gettysburgból, Eisenhowe; elnök jelenlegi tartózkodás helyéről, beavatott forrásokra hivatkozva azt leien. I ti, hogy az elnök „a genfi i kelet-nyugati ’ tárgyalások j eredménytelensége ellenére j el akarja kerülni a visszatérést a hidegháborúhoz.” PÁRIZS A France-Soir genfi tudósítója azt írja, hogy „illetékes megfigyelők véleménye szerint Molotov egyáltalán nem szenvedett kudarcot a propaganda és a diplomácia terén. A Szovjetunió ezután kéthatalm' tárgyalásokat kezd majc Kelet, illetve Nyugat-Német- országal, Angliával, Franciaországgal, sőt az Egyesült Államokkal is.. Molotov sohasem sietett, tud várni. Várni fog addig, amíg a közvélemény nyomása kényszeríti majd a bonni kormányt, hogy párbeszédbe bocsátkozzék Oroszországgal, ami állandó lidércnyomást jelent a nyugati diplomácia számára.” Ami a nyugati diplomáciát illeti, a France-Soir leszögezi, hogy „Dullesre Washingtonban valóságos vesszőfutás vár majd. Nem véletlen,, hogy az amerikai sajtó legnevesebb szemleírói nyugtalan- kodnak a jövő miatt, egyre- másra felemelik figyelmeztető szavukat és azt követelik, hogy változtassák meg a német kérdésben folytatott amerikai politikát.” N. A. Bulganyin és N. Síé. Hruscsov elvtársak látogatást tettek "Veh rnnál | N. A. Bulganyin, a Szov- i jetunió Minisztertanácsának I elnöke és N. Sz. Hruscsov, | a Szovjetunió Legfelső Ta- j nácsa Elnökségének tagja j november 18-án látogatási , tett Dzsavaharlal Nehrunál, | az Indiai Köztársaság mi- | niszterelnökénél. A beszél, j getésen jelen volt szövjei részről M. A. Menysikov I delhi szovjet nagykövet, in- j diai részről Indira Gandhi (Folytatás a 2. oldalról.) kos szavazással választják: o) A pártbizottság tagjait, póttagjait és a revíziós bizottság tagjait. b) A felsőbb pártértekezletre a szavazati joggal és a tanácskozási joggal bíró küldötteket. 3. A jelölés és a szavazás előtt a pártértekezlet elnöke bejelenti, hogy a felsőbb pártszerv jóváhagyása alap. ján a pártbizottságba hány tagot, póttagot és a revíziós bizottságba hány tagot, továbbá a felsőbb pártértekezletre hány küldöttet választanak. 4. A lelépő pártbizottság és revíziós bizottság jelöltnévsort előzetesen nem terjeszthet be. A jelölőbizottság a pártértekezlet tanácskozása alatt összeállítja a jelöltek névsorát és azt a jelölőbizottság elnöke ismerteti, majd átadja a pártértekezlet elnökének. A jelölésekhez a szavazati, valamint a tanácskozási joggal rendelkező küldöttek korlátlan számban szólhatnak hozzá. Jogukban áll a jelöltekhez vagy a jelölőbizottság elnökéhez kérdéseket intézni, akik kötelesek a kérdésekre válaszolni. A jelöltek felkérésre tartoznak életrajzukat röviden ismertetni. A jelölt indokolt távollétében a jelölőbizottság elnöke, illetőleg az őt jelölő küldött ismertetheti a jelölt életrajzát. A jelöltek feletti vita lezárása után az elnök a jelölőbizottság által javasolt jelöltek névsorát szavazásra bocsátja. Külön- külön kell szavazásra bocsátani a pártbizottság tagjainak, a revíziós bizottság tagjainak és a felsőbb pártértekezletre küldötteknek javasolt elvtársak névsorát. (A jelöltek megszavazása a jelölőlistára nyílt szavazással, egyszerű szótöbbséggel történik.) A jelölőbizottság által javasolt jelöltek mellett joga van minden küldöttnek je— j löltet vagy jelölteket javasolni. E jogukra az elnök köteles figyelmeztetni a pártértekezleten részvevő küldötteket. Az elnök a küldöttek által javasolt jelölteket is köteles szavaasszony, K. P. S. Menőn, az Indiai Köztársaság moszkvai nagykövete és R. A. Bejg, a külügyminisztérium prokotollosztályának főnöke. * A szovjet vendégek november 18-án este indiai népdal- és népi táncesten vettek részt. Az estet a köztársasági elnök palotájának kertjében rendezték. zasra bocsátani. A párttag-1 ság által pótlólag javasolt jelöltek felvétele a szavazólapra a kapott szavazatok sorrendjében történik; mi-: után a jelölőbizottság által beterjesztett jelöltek szavazólapra való felvétele megtörtént. A revíziós bizottság tagjainak, illetve a felsőbb pártértekezleteken részvevő küldötteknek jelölése és a szavazólapra való felvétele is a fentiek szerint történik. 5. A szavazólapon több név is szerepelhet, mint ahány tagból álló pártbizottságot és revíziós bizottságot, illetve ahány küldöttet kell a pártértekezletnek megválasztania. 6. A jelöltek névsorát a vita lezárása után a jelölő-! bizottság elnöke megfelelő számban sokszorosítja és szétosztja a szavazati joggal bíró küldöttek között. A szavazólapon fel kell tün-j tetni, hogy a pártérlekez’et hány pártbizottsági és re-j víziós bizottsági tagot, illetve hány küldöttet választhat. 7. A titkos választás alatt a pártértekezlet helyiségében csak a szavazati joggal bíró küldöttek és a felsőbb pártszervezetek megbízottai lehetnek jelen. 8. A szavazás megkezdése előtt a szavazatszetíő bizottság elnöke ismerteti a szavazás módját. A szavazás úgy történik, hogy minden szavazati joggal bíró küldött a szavazólapon any- nyi jelölt nevét hagyja meg, ahány pártbizottsági tagot, illetve küldöttet választhat meg a pártértekezlet ■— a többi nevet pedig áthúzza. Ha a párttag a titkos szavazás során kevesebb nevet húz át a szükségesnél, vagy egyáltalán senkinek a nevét sem húzza ki, úgy kell tekinteni, hogy a párttag a névsor sorrendjében szavazta meg a kellő számú jelöltet. Emellett minden küldöttnek joga van a szavazólapon egyes jelöltek nevét törölni, helyettük másokét beírni. A szavazólapot a küldöttek sajitkezűleg dobják a zárt urnába. 9. A szavazás után *i szavazatszedő bizottság meg-! kezdi a szavazatok össze- számlálását. Ha ugyanaz a név egy szavazólapon töbo- ször szerepel, csak egy szavazatnak számít. A pártbizottság megválasztott tagjainak, póttagjainak, a revíziós bizottság tagjainak és a felsőbb pártszerv érié-, kezletére küldöttnek azok tekintendők, akik a leg-; több szavazatot kapták. 10. A szavazatok meg-: számlálása után a szavazat-; szedő bizottság jegyzőkönyvbe foglalja a szavazás eredményét, úgy, hogy minden jelölt neve mellé bevezeti a ráeső érvényes szavazatok számát. A jegyzőkönyvet a szavazatszedő bizottság valamennyi tagja aláírja. A pártértekezletről és a szavazásról felvett jegyzőkönyv egyik példányát, mint bizalmas okmányt a pártbizottság őrzi meg, másik példányát pedig megküldi a felsőbb' pártszervnek. 11. A megválasztott párt-; bizottság és revíziós bizottság a pártértekezlet időpontjától számított egy héten belül tartja meg első ülését. A pártbizottság nyílt szavazással megválasztja a párt-végrehajtóbizottságot és a pártbizottság titkárait — külön az első titkárt —, valamint megválasztja a fegyelmi bizottságot. A revíziós bizottság nyílt szavazással megválasztja á revíziós bizottság elnökét. A megválasztott pártbizottságot és párt-végrehajtóbizottságot, továbbá a revíziós bizottságot a felsőbb pártszerv erősíti meg, Hivatalos közlemény Kardelj angliai látogatásáról Az angol fővárosban pénteken közleményt hoztak nyilvánosságra, amely többek között a következőket tartalmazza: Edvard Kajrdelj, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Szövetségi Végrehajtó Tanácsának alelnöke megbeszéléseket folytatott a nemzetközi helyzetről és közös érdekű ügyekről a miniszterelnökkel, a pénzügyminiszterrel és a külügyminiszterrel. A megbeszélések kimutatták, hogy Anglia és Jugoszlávia ugyanazt a fontosságot tulajdonítja a szuverén államok függetlensége fenntartásának, a nemzetközi feszültség csökkentésének, a tartós béke és az igazi együttműködés megteremtésének az összes nemzetek között. Az angol és a jugo437 nagynyerenrényt sorsolnak ki Miskolcon Az I. Békekölcsön Miskolcon lezajló kilencedik sorsolását szombattól keddig tartják Miskolcon, 5000— 100.090 forintos nagynyeretncnnyel 4,345.000 forint értékben 437 kötvény számát sorsolják ki, A kisnyere- mények (300—1000 forint) száma közel 90.000, összege 30 millió forint. 113.500 kötvényt névértékben sorsolnak ki. v Woiií után Most, hogy a genfi Konferencia konkrét megállapodások elérése nélkül végétért, szükségszerűen felvetődik a kérdés, mi lesz ezután? Vajon végétért a július óta érvényesülő és világszerte mély megköny- nyebbüléssel és őszinte örömmel fogadott genfi szellem? Újra visszatérünk a hidegháborúba, újra gyülekezni kezdenek a háborús fenyegetés sötét fellegei? E kérdésekkel reálisan szembe kell néznünk. Reálisan csak úgy tudjuk azonban felmérni a genfi konferencia várható következményeit, ha előbb arra a kérdésre keresünk választ, hogy miért nem sikerült konkrét megállapodásokra jutni a külügyminiszteri konferencián. Fölösleges lenne most elismételni a háromhetes értekezlet vitáit. Röviden csupán ennyit: Az európai biztonság kérdésében a Szovjetunió javaslatainak eredményeként valóban közeledtek az álláspontok. A nyugatiak azonban az európai biztonság kérdését alárendelték a német kérdésben kötendő megegyezésnek. Ezt a megyegyezést pedig kizárólag oly alapon voltak hajlandók megkötni, hogy az egész Németországban ■ tartandó választások után egész Németországot fel kell fegyverezni és hozzá kell kapcsolni az atlanti szövetséghez. Vagyis a nyugatiak azt követelték a Szovjetuniótól, segítse elő, hogy a német militariz- must talpraállítsák, majd bevonják egy olyan katonai csoportosulásba, amelyet kezdettől fogva a Szovjetunió ellen hoztak létre. Ami a leszerelés és a tömegpusztító fegyverek eltiltását illeti, kezdettől fogva látható volt, hogy a nyugatiak nem is törekednek kompromisszum elérésére. Erről tanúskodik az a körülmény, hogy egyrészt saját korábbi javaslataiknak is hátat fordítottak, másrészt csaknem kizárólagosan a leszerelés ellenőrzésének kérdését helyezték előtérbe, magáról a leszerelésről pedig csak mint másodrangú problémáról beszéltek a konferencián. Hátra marad végül Kelet és Nyugat kapcsolatainak kérdése. Elegendő egy futó pillantást vetni a nyugati javaslatokra és máris kiderül: E javaslatok nem a két világ gazdasági és kereskedelmi kapcsolatainak szorosabbá tételét —vagyis minden politikai közeledés alapját — kívánták megkönnyíteni, hanem az ellenséges propaganda „szabadságát”, a behatolás „vi- zummentességét” akarták biztosítani. Olyan tételek — pontosabban szólva olyan feltételek —• voltak ezek, amelyeket a Szovjetunió saját érdekében és Európa biztonsága érdekében nem fogadhatott el. Ma már elegendő értesüléssel rendelkezünk annak megállapításához, hogy a nyugatiak eleve tudták, hogy álláspontjuk elfogadhatatlan. — „Teljesen valószínűtlen — írta a New York Herald Tribuneban az egyik legnagyobb tekintélyű amerikai publicista, Walter Lipp- man, —■ hogy Dulles valóban azt gondolta, hogy a Szovjet elfogadja a mi feltételeinket. Mégis, amikor a második genfi értekezletre ment, arra a feltevésre késztette az amerikai népet, szímítsön arra, hogy a Szovjetunió úgy kezd majd eljárni, mintha Hajlandó lenne elfogadni feltételeinket.” „A nyugati miniszterek — írja ugyanebben az összefüggésben az angol Manchester Guardian — arra számítottak, hogy Molotov Németország es a leszerelés dolgában hajthatatlan marad. — A Nyugat által előterjesztett biztonsági javaslatok komédiába illenek. Macmillan és Dulles szerint az lenne a céljuk, hogy biztosítsák a Szovjetuniót & felfegyverzett Németország támadása ellen. Csupán azt az üres ígéretet tartalmazták azonban, hogy „megfelelő eljárást fognak indítani”, s hogy igyekeznek majd segítséget szerezni az ENSZ útján.” „Talán indokolni lehetne ezt, mint diplomáciai sakkjáték lépéseit. Túlságosan nyilvánvaló volt azonban, hogy egyáltalában nem voltak őszinték javaslataik és ezek keserű ízt hagytak hátra.” A Genf ben előterjesztett szándékosan negatív nyugati javaslatok megszületésénél nem kis szerepet játszottak a júliusban veresé-j get szenvedett, de mindig j elegendő befolyással ren- öelkező hidegháborús erők. A nyugati magatartás további és talán legdöntőbb összetevőit abban a körülményben kell keresnünk, hogy az amerikai, angol és francia vezető körök részben az előbb említett erők hatására, részben mert egész háború utáni politikájuk bizonyos stratégiai elképzelésekre épült, nem tudnak és a jövőtől való félelem miatt nem is mernek kimozdulni az erőpolitikára alapozott politikai elképzelések bűvköréből. Végül a nyugatiak genfi vitamódszerei, érvei és a nyugati sajtó gondosan ösz- szehangolt kísérő zenéje szükségszerűen azt a gondolatot ébreszti minden figyelmes újságolvasóban, hogy a nyugatiak bizonyos értelemben „revanset” szerettek volna venni Géniben a Szovjetunión. Ra- vansot oly ételemben, hogy ellenkező előjelűre próbálták fordítani azt az óriási visszhangot, amelyet a Szovjetunió legutóbbi lépései a nemzetközi közvéleményben kiváltottak. BERLIN szláv kormány eltökélte, hogy fenntartja és fejleszti együttműködését gyakori tanácskozások és más alkalmas eszközök segítségével. A Press Associated diplomáciai tudósítója megjegyzi: — A Kardelj és az angol miniszterek között lefolyt megbeszélések fő tárgya a genfi értekezlet kimenetele volt, továbbá a jövendő kilátások az értekezlet befejezése után. A jugoszláv felfogás mindig az volt, hogy nem lehet gyors vágy- látványos eredményeket várni a Kelet és Nyugat közti tárgyalásokon és lé- pésről-lépésre kell előre- [ haladni. A döntő kérdés: valóban kudarcot szenvedett-e Genf szelleme ezen az értkezle- ten, valóban eredménytelennek bizonyult-e a tárgyalások politikája? Határozott nemet kell mondanunk. Az, amit Genf szellemének nevezünk, mély realitásokba van beleágyazva a nemzetközi erőviszonyok realitásába, a nemzetközi közvélemény és a népek megegyezési akaratának realitásába. Ezt a két hatalmas erejű valóságot pedig nem változtathatja meg az a körülmény, hogy a külügyminiszterek ez alkalommal nem jutottak konkrét megegyezésre Európa sorsdöntő kérdéseiben. Genf tehát csak állomás volt az egymást követő tárgyalások hosszú és fáradságos útján. Minden reális lehetőség megvan arra, hogy ez az út előbb, vagy utóbb a kérdések konkrét megoldásához vezessen. A nemzetközi közvélemény tisztánlátásán és aktivitásán, a népek békekövetelő erején múlik, hogy ez előbb, vagy utóbb „mikor következik be.”
