Néplap, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-02 / 258. szám

1955 november 2, szerda NÉPLAP a Az európai biztonság ügyében Kötött megegyezés mcgKönnyítene a leszerelés megoldását .1 Szovjetunió javaslatai ax európai bimtonság hérdéséröl, Grotetvohl és Adenauer meghívásáról és a kelet—nyugati kapcsolatok fejlesztéséről V. M. Molotov nyilatkozata az európai biztonság kérdéséről Elnök úr! Köztünk már volt eszme­csere'. íté európai kollektív í iztonsági rendszer megte­remtésére vonatkozó szovjet javaslatról, valamint Fran­ciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok megfelelő javaslatáról is. Ez az eszmecsere azt mutat­ta, hogy az értekezlet rész­vevői között még nincs meg a szükséges egyetértés egy olyan ' fontos kérdésben, mint az európai t'ztmság biztosításának problémája; A szovjet kormány úgy vélekedett; és továbbra is az a- -véleménye, nogy az európai béke megjavításá­nak érdekeit mindennél jobban szolgálja egy olyan európai biztonsági rendszer megteremtése, amelyben minden olyan európai állam részt venne, amely részt kí­ván venni benne, teleimet nélkül társadalmi- és államrendjére, és részt ven­ne áz Amerikai Egyesült Államok is. A Szovjetunió kormányának az a meggyő­ződése, hogy a katonai cso­portosulások fenntartása he­lyett ez az út, az európai államok együttes erőfeszí­téseinek útja képes biztosí­tani a szilárd garanciákat az eürópri nénri: békés fej­lődésére; Bér ebben a vonatkozás­ban még nem jutottunk e) a szükséges megegyezéshez, a szovjet küldöttségnek az a véleménye, hogy még nem merültek: ki a lehetősegek arra, hogy értekezletünkön pozitív eredményekre jus­sunk az európai biztonság kérdésében. A szovjet küldöttség ja­vasolja, hogy vitassuk meg az európai biztonsági szer­ződés megkötésének lehető­ségét, először az érdekelt államok szőkébb körének részvételével. Ismeretes, hogy a négy hatalom kor­mányfői áital adott irány­elvek utasítottak, vizsgál­junk. meg különféle javas­latokat, amelyek az euró­pai biztonság elérésére irá­nyulnak, beleértve mind az Európára, mind az „Európa egy részére vonatkozó biz­tonsági szerződést. A szov­jet kormány e kérdést fel- vetve, figyelembe veszi azo­kat a konstruktív javaslato­kat, amelyek a négy kor­mányfő, genfi értekezletén hangzottak el, közöttük Edén,■ úrnak, Nagy-Britan­nia miniszterelnökének ja­vaslatait. Figyelembe vet­tük a három hatalomnak a jelenlegi értekezleten elő­terjesztett javaslatait is. Ami az ilyen európai biz­tonsági szerződésben .ész­vevő államok körét illeti, javasoljuk, hogy a szerződés részvevője a négy nagyhatalom — a Szovjetunió, az Egye­sült Államok, Francia- ország, Nagy-Britannia — legyen, valamint mind a Nyugateurópai Unió, mind a varsói szerződés összes többi részvevője, köztük a Nemet Szövetségi Köz­társaság és a Nemet Demokratikus Köztársa­ság. A szovjet kormány egyet­ért azzal is, hogy a szerző­désben részt vehessenek más olyan európai államok is, amelyek csatlakozni óhajtanak hozzá, például Jugoszlávia és Dánia. Természtesen felmerül az a-kérdés, milyen. -iellegű kötelezettségeket vállalhat­nának magukra az európai biztonsági szerződésben részvevő államok. Vélemé­nyünk szerint ez államok fő kötelezettségei az alábbiak lennének: a) tartózkodnak fegyve­res erők alkalmazásától egymással szemben, cs békés úton oldanak meg minden vitát, amely a szerződés rész­vevői között felmerül­het; b) kölcsönösen segítsé­get — ezen belül fegy­veres segítséget is — nyújtanak egymásnak abban az esetben, ha a szerződés részvevőinek valamelyikét támadás éri Európában; c) a szerződés részvevői tanácskozásokat folytai­nak mind az a) pont­ban, mind a b) pontban előírt kötelezettségek­kel kapcsolatban; d) a szerződés részve­vőinek külön megálla­podása alapján, vala­milyen szervet (vagy szerveket) alakítanak a fent említett tanácsko­zások lefolytatására, va­lamint más intézkedé­sek végrehajtására, amelyek szükségesnek bizonyulhatnak azzal kapcsolatban, hogy az államok teljesítik szer­ződéses kötelezettségei­ket. A szovjet kormány, ami­kor ezt a javaslatot előter­jeszti, magától értetődően abból indul ki, hogy ké­sőbb a fennálló szerződé­sek és egyezmények (észak- atlanti tömb, Nyugateuró­pai Unió, varsói szerződés) érvényüket vesztik és az ezek alapján létesült ka­tonai csoportosulások í el­osztónak, De jelenleg, az európai biztonsági szerző­désről szóló mostani javas­latával kapcsolatban nem tesz javaslatot e szerződés hatályának konkrét időtar­tamáról és általános euró­pai szerződéssel való felvál­tásáról. Véleményünk sze­rint megelégedhetünk azzal, hogy a szerződésben uta­lunk rá: addig lesz érvény­ben, amíg nem váltja fel az európai biztonságról szóló más, átfogóbb szerződés, amely előírja a jelenleg ér­vényben levő szerződésekés egyezmények eltörlését. A szovjet kormány egy­úttal abból indul ki, hogy a szerződés megkötésének nem kell érintenie tagálla­mainak a fennálló szerződé­sek és egyezmények értel­mében vállalt kötelezettsé­geit és ezt egyenesen Isi kellene mondani a szerző­dés szövegében. Ugyanezt kell mondani az államoknak az egyéni éé kollektív önvédelemre való jogáról, amelyet az ENSZ alapokmányának 51. cikke­lye fegyveres támadás ese­tére előír. Az államoknak az európai biztonsági szer­ződésben vállalt kötelezett­ségei nem csorbíthatják ezt a jogot. Az európai biztonság kér­désének megvitatása során a Szovjetunió nemcsak sa­ját biztonságának és nem­csak a jelen értekezleten képviselt államok biztonsá­gának kérdését veti fel. Az európai biztonság kérdését vizsgálva óhatat­lanul gondolnunk kell olyan államok biztonságára is, mint Lengyelország, Cseh­szlovákia, Jugoszlávia, Gö­rögország és más európai államok, amelyeknek népei annyit szenvedtek a hitleri betörés következtében. Figyelmet érdemel az a körülmény is, hogy a „Kü­lönleges garanciák Német­ország újraegyesítésével kapcsolatban” című szerző­déstervezet semmit sem mond arról, vajon gonc’.os- kodik-e ez a szerződés pél­dául a Németországgal ha­táros államok biztonságá­ról. Ezt á kérdést periig nem lehet figyelmen kívül hagyni, ha az európai biz­tonságról beszélünk. Kívá­natos lenne, hogy ebben a kérdésben megkapjuk a szükséges felvilágosításo­kat. Az elmondottaknak meg­felelően a szovjet küldött­ség az értekezlet elé ter­jeszti az európai biztonsági szerződés tervezetét, amely a kővetkezőképpen hang­zik: Az európai biztonsági szerződés tervezete kormánya a béke megerő­sítésére irányuló törekvéstől áthatva cs elismerve, hogy minden módon elő kell se­gíteni a nemzetközi feszült­ség csökkenését és az ál­lamok közötti bizalom meg­teremtését, az Egyesült Nem­zetek Szervezetének béke- szerető céljait és elveit kö­vetve, megállapodott ezen szerződés megkötésében. A szerződés tagállamai ünnepélyesen kijelentik, hogy vállalják a következő kötelezet tségeket: 1. CIKKELV. A szerződő felek kötele­zik magukat, hogy nem al­kalmaznak egymással szem­ben fegyveres erőt, és az egymás közötti kapcsolatok­ban tartózkodnak az erővel való fenyegetőzéstől és az esetleg közöttük felmerülő vitákat békés eszközökkel oldják meg. 2. CIKKELY. Ila a szerződés egy vagy több tagállamát Európában fegyveres támadás érj va­lamilyen állam vagy állam- csoport részéről, a szerző­dés többi tagállamai hala­déktalanul minden olyan segítséget, még katonai se­gítséget is megadnak az ilyen támadásnak áldoza­tául esett államnak, vagy ál­lamoknak, amelyet a nem­zetközi béke és az európai biztonság helyreállítása és fenntartása céljából szüksé­gesnek ismernek el. 3. CIKKELY. A szerződés tagállamai kötelezik magukat, hogy semmilyen ürüggyel sem adnak közvetlen vagy köz­vetett segítséget európai tá­madó államnak. 4. CIKKELY. A szerződés tagállamai minden esetben tanácskozni fognak egymással, ha bár­melyik tagállam véleménye szerint a szerződés egy vagy több tagállamát Euró­pában fegyveres támadás fenyegeti, hogy az iyen ve­szély elhárítása céljából ha­tékony intézkedéseket te­hessenek. Haladéktalanul megtartják a szükséges ta­nácskozást minden esetben, amikor a szerződés vala­melyik tagállama ellen el­követett támadás esetén a béke helyreállítása céljából összehangolt intézkedések foganatosításra van szükség. 5. CIKKELY. A szerződő államok köl­csönös megegyezés alapján külön szervet (vagy szerve­ket) alakítanak a fent em­hogy a Ke tel és a Nyu­gat Közötti vonal ott van, ahol valóban van. Ezzel szembén a három miniszter tervezetében egé­szén mást olvashatunk er­ről az övezetről. Ebben a tervezetben olyan övezetről van szó, amely „az újra­egyesített Németország és a kelet-európai országok közötti demarkációs vonal két oldalán terül el”. Ez a javaslat nem felel meg a Kormányfők részéről ,A Kelet , es Nyugat közötti” övezetre vonatkozólag adott irányelveknek és nem fe­lel meg a mindenki által közismert reális tényeknek. Teljesen világos, hogy ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. A szovjet kormány fi­gyelmesen tanulmányozta az övezetre vonatkozó ösz- szes javaslatokat és elgon­dolásokat, és arra a követ­keztetésre jutott, hogy tz a kérdés komoly figyelmet követel, és meg kell kísé­relnünk összeegyeztetni ál­láspontunkat ebben a kér­désben, annál is inkább, mert álláspontunk egész sor pontban megegyezik. Attól az óhajtól vezettet­ve, hogy közeledjünk Eden úr javaslatához, mi, a négy kormányfő irányelveinek megfelelően. javasoljuk, egyezzünk meg ' a követke­zőkben: 1. A fegyverzet korlátozá­sának és ellenőrzésének övezete Európában a Né­met Szövetségi Köztársa­ság, a Német Demokratikus Köztársaság, a velük szom­szédos államok, vagy ezek közül néhánynak a területét foglalja magában. 2. Az övezet kérdésére vonatkozó egyezményben elő kell írni #az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Nagybritannia és Francia- ország ama fegyveres erői­nek felső határát, amelyek az ebben az övezetben el­terülő államok területén ál­lomásoznak. E csapatok -lót- számának kérdését kiegé­szítőén kell megvizsgálni. 3. A fegyveres erők kor­látozására és ellenőrzésére vonatkozó kötelezettségek­hez, amelyeket az államok, megfelelő egyezmény alap­ján vállalnak, ezeknek az államoknak hozzá kell já- rulniok és ezek az államok e kérdésben szabadon, szu­verén jogaiknak megfele­lően határozhatnak. 4. A fegyverzet csökken- íésére vonatkozó kötelezett­ségek végrehajtása érdeké­ben az övezetbe tartozó te­rületeken együttes ellenőr­zést kell létesíteni a szer­ződésben részvevő államok fegyveres erői és fegyver­zete fölött. Ha megegyezés -jönne létre közöttünk ebben a kérdésben, a továbbiakban pedig megegyezés jenné létre a többi érdekelt ál­lammal is, ez nagy jelentő­séggel bírna a béke meg­szilárdítása szempontjából és elősegítené ■ az európai feszültség csökkentését, w-- Ugyanakkor egy ilyen' meg­egyezés megkönnyítené a leszerelés kérdésének meg­oldását, mert Európa egy meghatározott területének példája nyomán bebizonyo­sodna, hogy , megvan- a le­hetőség azoknak a leszere­lési intézkedéseknek alkal­mazására, amelyeket ké­sőbb nagyobb arányokban lehetne megvalósítani. A szovjet küldöttség azt a reményét fejezi ki, hogy a szovjet kormánynak ezek a javaslatai, amelye­ket, mint már rámutattunk, a jelen értekezlet többi részvevői által előterjesz­tett megfelelő javaslatok fi­gyelembevételével készített el, megfelelő alapul szolgál­nak álláspontunk közeledé­séhez, és elősegítik a szük­séges megegyezést a négy hatalom között az európai biztonság biztosításának fontos kérdésében. lítétt tanácskozások meg­tartására, valamint a biz­tonság biztosítását szolgáló olyan más intézkedések fo­ganatosítása céljából, ame­lyekre az államoknak a je­len szerződésben vállalt kö­telezettségek teljesítésével kapcsolatban szükségük le­het. 6.. CIKKELY. A szerződés tagállamai megállapodnak, hogy a je­len szerződésben vállalt kötelezettségek nem érintik az érvényes szerződésekben és egyezményekben váltóit kötelezettségeiket. 7. CIKKELY. A jelen szerződésben az államok által vállalt köte­lezettségek nem csorbíthat­ják a szerződés tagállamai­nak az egyéni és a kollek­tív önvédelemre való jogát, amelyet az ENSZ alapok­mányának 51. cikkelye fegyveres támadás esetére előír. 8. CIKKELY. A szerződés ideiglenes jellegű és addig lesz ha­tályban, amíg nem váltja fel másik, olyan átfogóbb európai biztonsági szerző­dés, amely az érvényes szer­ződéseket és egyezményekéi felváltja. ■ A szovjet küldöttség egy­úttal szeretne felvetni még egy' kérdést, amely közvet­lenül összefügg az európai biztonság szavatolásának feladatával. Ismeretes, hogy a négy hatalom kormányfőinek gen­fi értekezletén oly-in elgon­dolások hangzottak el, töb­bek között Eden úr, Nagy- Britannia miniszterelnöke részéről, hogy célszerű Európában létrehozni fegyverzet korlátozásának é; felügyeletének külön öve­zetét. Az is ismeretes, hogj N. A. Buiganyin, a Szov­jetunió Minisztertanácsá­nak elnöke kedvezően fo­gadta az Eden úr által ki­fejtett elképzeléseket. Mindnyájan emlékszünk arra, hogy a kormányfők irányelvei is megemlítik „olyan övezet létesítését Ke. let és Nyugat között, ahol a fegyveres erők elhelye­zése kölcsönös megegyezés­nek lesz alávetve”. Ez , a formula, ameiy sze­rint ..a Kelet és a Nyugat között övezetet létesítenek-’, megfelel Eden javaslatá­nak. Ha azonban arról be­szélünk, hogy övezetet teremtenek „a Kelet és a Nyugat között”, ak­kor világos, hogy azt kell szem előtt tartani. V. M. Molotov ebédet adott Dulles tiszteletére Genf, (TASZSZ). V.. M.inek, az Egyesült Államok Molotov, a Szovjetunió kül-jküIü n.szterének _ ugyiru rasztere október 31-eni ebédet adott J. F.. Dulles-! letére. A begyűjtési miniszter rendeleté a kőkorira begyűjtés egyes kérdéseinek szabályozásáról A kukorica és a napra­forgó törése, a burgonya szedése az országban csak­nem mindenütt befejezés­hez közeledik. Ezért a be­gyűjtési miniszer a törés és szedés megkezdésére el­rendelt egyéni bejelentési kötelezettséget megszünteti. A rendelet szerint hátra­lékosnak kell tekinteni azt a termelőt, aki a kukorica és a napraforgó törés vég­ső határidejét követő 8. il­letve a burgonyaszedés ha­táridejét követő 3 napon belül nem tesz eleget az állam iránti kötelezettségei­nek, — beleértve bármely címen fennálló tartozását, közte a kukoricaértékesítési szerződésben vállalt kuko- : rica átadását is. A kukorica átvételével kapcsolatban több helyen 1 tapasztalható torlódás a ter- ; melőket akadályozza a sür- ! gős őszi munkák elvégzésé- I ben. A begyűjtési miniszter I ezért úgy rendelkezett, I hogy a termelők a kukorica vételjegyzése és ellenérté­kének készpénzben való ki­fizetése mellett később is beszállíthatják a kukoricát, ha vállalják az állam iránti kötelezettségek teljesítésé­hez szükséges kukorica- mennyiségnek 1956 január 15-ig való tárolását s ezt legkésőbb a törés végső ha­táridejét követő 8 napén belül bejelentik. Kulákok és notórius nem teljesítők a tárolásra nem kaphatnak engedélyt. A vételjegyzett kukorica mennyiségét beszámítják a község begyűjtési tervének teljesítésébe és figyelembe veszik a szabadpiaci jog megadásánál. A vételjegyzett és kifize­tett kukorica az állam tu­lajdona, azt a termelő . fo­kozott gonddal köteles ke­zelni, mennyiségileg, minő­ségileg hiánytalanul meg­őrizni és az átvevőtelep 5 nappal előbb küldött érte­sítése alapján az átvevő- telepre beszállítani,

Next

/
Oldalképek
Tartalom