Néplap, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-13 / 267. szám

19Ő5 november 13, vasárnap Mi I’ L A t* A Magyar Dolgosók Pórija Központi Vezetőségének határozata ipari termelésünk megjavításának s műszaki színvonala emelésének feladatairól (Folytatás a 2. oldalról.) mólt és vállalatok ve­zetőinek nagyrésze lebe­csüli a tervezés jelentősé­gét és nem irányítja meg­felelően a tervező munkát. Vannak lazaságok a terv­fegyelem terén. Az üzemek túlnyomó része a tervet nem az előírt választéknak megfelelően teljesíti. Egyes minisztériumok és vállala­tok már a tervek kidolgo­zásánál sem fordítottak elég figyelmet a népgazda­ság, különösen a külkeres­kedelem igényeire, a tervek végrehajtásánál pedig gyakran nem megfelelő mi­nőségű terméket szállíta­nak, illetve elmaradnak a vállalt szállítási határidők­höz képest. Nem kielégítő a vállala­tok munkájának pénzügyi ellenőrzése. A minisztériu­mok nem alkalmazzák meg­felelően az anyagi érdekelt­ség elvét az ipar előtt álló feladatok megoldásában. Az ár-, bér-, pénzügyi- és hitelrendszerünk még nem ösztönöz eléggé a ♦echnjka fejlesztésére, a takarékos gazdálkodásra, a minőség javítására. Az ipar vezetésében lévő hibák összefüggnek a káde­rek képzésének k'választá­sában, . elosztásában és a velük való foglalkozásban meglévő hiányosságokkal. Gyakori jelenség, hogy ve­zető beosztásban lévő ká­dereink elhanyagolják to­vábbképzésüket. A terme­lésben nem elégséges a mű­szakilag képzett dolgozók szarna, ugyanakkor igazga­tási munkakörökben, sok­szor indokolatlanul nagy­számú mérnököt foglalkoz­tatnak. Előfordul, hogy egyes funkciókba megfele­lő ismeretek és képesség nélkül állítanak be dolgo­zókat és ez jelentősen hoz­zájárul indokolatlan káder- á( helyezésekhez. Gazdasági vezetőink jelentős része nem foglalkozik megfele­lően beosztottjaival, nem segíti őket munkájukban. A Központi Vezetőség i.z ipar vezetésének meg javí­tása,, céljából a következő­ket határozza: 1: Áz ipar irányításának mindén területén követke­zetes harcot kell folytatni a bürokratizmus ellen, meg kell , szüntetni a felesleges párhuzamosságokat a mun­kában és érvényesíteni kell az egyszemélyi vezetés kö­vetelményeit: Biztosítani kell, hogy az üzemek igazgatói, főmérnö­kei, művezetői éljenek mindazokkal a jogokkal, amelyek őket megilletik. Ennek érdekében meg kell szervezni, hogy az ipari üzemek vezetői rendszere­sen résztvegyenek az ipar éves és távlati terveinek kidolgozásában, a beruhá­zások előkészítésében. Biz­tosítani kell, hogy az üze­mi dolgozók helyes kezde­ményezéseit érvényesítsék a tervekben; Az ipari üzemek, s ezek számára — a terv keretei között — lehetővé kell tenni a gazdálkodás na­gyobb önállóságát. 2. Az Országos Tervhiva­talban és a minisztériu­mokban magasabb színvo­nalra kell emelni a táv­lati tervezés munkáját. Biz­tosítani kell a műszaki fej­lesztés tervezésének megja­vítását és szoros összehan­golást a terv többi fejeze­teivel. Szakítva az előző helytelen gyakorlattal a jö­vőben rendszeresen ellen­őrizni kell a műszaki fej­lesztési tervek végrehajtá­sát; Az Országos Tervhivatal elnöke és az ipari miniszte­rek személyükben felelő­sek azért, hogy az éves ter­vek a tervidőszak előtt megfelelő időben eljussa­nak a vállalatokhoz. 3. Meg kell szilárdítani a tervfegyelmet. Minden minisztérium és vállalat kö­teles a terv összeállításánál a népgazdaság igényeinek lehető legteljesebb kielé­gítését szem előtt tartani és az állami tervet minden részletében teljesíteni. A terv előírásait megsértő vezetőkkel szemben megfe­lelő felelősségrevonást kell alkalmazni. 4. Meg kell javítani a vállalatok munkájának pénzügyi ellenőrzését és jobban kell hasznosítani az anyagi érdekeltség ösztönző erejét az ipar előtt álló fel­adatok megoldásában. Bérrendszerünk tovább­fejlesztésével biztosítani kell a magasabb szakkép­zettség nagyobbfokú meg­becsülését, szélesíteni kell a minőségi munka premizá­lását. Egyidejűleg szigorúan érvényt kell szerezni a se- lejtért fizetendő kártérítésre vonatkozó előírásoknak. Szi­gorú norma- és technológiai fegyelem megteremtésével és a műszaki normák szá­mának növelésével biztosí­tani kell, hogy a normák fokozottabban a technikai fejlesztést ösztönző erővé váljanak. Biztosítani kell, hogy a műszakiak premizá­lása nagyobb mértékben ösztönözze a műszaki fej­lesztés és az önköltségcsök­kentés feladatait. Termelői árrendszerün­ket úgy kell átalakítani, hogy fokozottabban ser­kentsen az anyaggal, külö­nösen az importanyaggal való takarékosságra. Az új gyártmányok ter­melésének bevezetésére a vállalatok számára külön gyártmányfejlesztési alapot kell biztosítani. Az új gyárt­mányok árát úgy kell sza­bályozni, hogy ez is ösztö­nözze bevezetésüket. Meg kell szilárdítani a vállalatok önálló elszámolá­sát. növelni kell érdekelt­ségüket a nyereség fokozá­sában. Lehetővé kell tenni, hogy a terven felüli nyere­ségből nagyobb részt for­díthassanak a műszaki színvonal emelését elősegí­tő beruházások megvalósí­tására. 5. Minden vezető köte­lessége, hogy a hatáskörébe tartozó területeken gondos­kodjék a káderek kiválasz­tásának, elosztásának és képzésének megjavításáról. Elsősorban a technikai ha­ladás szempontjából döntő területeket kell jól képzett káderekkel megerősíteni. Minden vezetőnek elsőren­dű kötelessége a káderek­kel való helyes foglalkozás. Több segítséget kell adni a vezető funkcióban lévő munkáskádereknek és tá­mogatni kell őket 'abban, hogy elvégezzék a megfe­lelő egyetemek, illetve tech­nikumok levelező vagy esti tagozatát. Fokozottabban meg kell becsülni és bát­rabban magasabb munka­körbe kell helyezni azokat a tapasztalt mérnököket és technikusokat, akik jelen­tős eredményeket értek el az ipar műszaki színvona­lának és szervezettségének növelésében. Biztosítani kell a fiatal káderek fejlődését, nem kell félni felelősebb munkakörbe való helyezé­süktől, segítségükre kell lenni nagyobb feladatok megoldásában. Az egyetemeken maga- j sabb színvonalra kell i emel- J ni az elméleti ismeretek ta-> nítását. 6. Az egyetemeken es| technikumokon a gyakorla­ti kérdéseket jobban ismerő mérnököket és technikuso­kat kell képezni az ipar számára. Az iskolát elvégző fiatal szakembereket a ter­melő munkába kell irányí­tani és csak az itt eltöltött néhány éves gyakorlat után kell lehetővé tenni számuk­t a, hogy tudományos, kuta­tó és tervező intézetbe, vagy irányító szervekben dolgoz­hassanak. Különös gondot kell for­dítani a termelés alsóbb parancsnoki kara:. műveze­tők, mesterek, építésveze­tők műszaki képzettségé­nek fokozására, nagyobb számban kell közülük, a gyakorlati munkától való elszakadás nélkül, techni­kusokat és mérnököket ké­pezni. IV. Emelni Ítéli a* ijtai* pártiránvításának szín vonalát Az ipar területén elért eredményekben nagy sze­repe van annak, hogy a párt sikerrel tudta mozgó­sítani a munkásosztályt a szocialista iparosítás döntő feladatéira. A pártszerve­tek irányító és ellenőrző munkája az elmúlt évek során megjavult. Különösen a Központi Vezetőség ez év márciusi, emlékezetes hatá­rozata óta a pártszerveze­tek nagyszerű, lelkes, oda­adó munkát fejtettek ki a termelési tervek teljesítése és túlteljesítése, a jobbol­dali demagógia leküzdése s a dolgozók jogos, törvé­nyes igényeinek biztosítása érdekében. Bármennyire jelentős azonban pártszervezeteink e munkája, ez csupán kez­deti siker. A nagyobb fel­adat még hátra van. Emel­lett pártszervezeteink eddig elsősorban a termelés mennyiség növelésére for­dították az erőfeszítéseket és még nem harcolnak eléggé a termelés műszaki színvonalának emeléséért, s ezzel a termelékenység növeléséért, az önköltség csökkentéséért, a minőség javításáért, a takarékosság, fokozásáért. A megyei, vá­rosi, kerületi, járási párt- bizottságok funkcionáriu­sai még nem egy esetben az íróasztal mellől irányít­ják a munkát. A pártbizott­ságok több helyen lebecsülik az ipari és közlekedési osz­tályok feladatait. A Köz­ponti Vezetőség ipari és közlekedési osztálya sem adott elég segítséget az osz­tályok helyes munkamód­szereinek elsajátításához. Iparunk fejlesztésében, az új technika széleskörű be­vezetésében a szakszerveze­tek szerepe is jelentősen megnövekszik, a szakszer­vezetek értek el eredmé­nyeket a szocialista munka­verseny fellendítésében, az újítómozgalom kiszélesíté­sében, a dolgozók nevelésé­ben. Azonban a munkaver­seny és az újítómozgalom szervezésében még sok a formális vonás, a bürokra­tikus intézkedés. A szak­szervezetek nem foglalkoz­nak kielégítően a •‘echmka fejlesztésével, a dolgozói: szakképzésének fokozásá­val. A Központi Vezetőség 8 következőket határozza: 1. A pártbizottságok és n pártszervezetek behatóbban tanulmányozzák az ínad üzemek munkáját, alapo­sabban foglalkozzanak a termelés műszaki, gazdasá­gi és technikai kérdéseivel, sajátítsák el a legszüksége­sebb műszaki ismereteket. Ne csak jelentések alap­ján tájékozódjanak az üze­mek helyzetéről, hanem a helyszínen szerzett tapasz­talatok felhasználásával nyújtsanak segítséget az ipari vezetőknek a munka megjavításában. Vonjanak be kiváló szakembereket egy-egy gazdasági, kérdés vizsgálatába, alkalmazzák következetesebben a fele­lősségrevonást azokkal a vezetőkkel szemben, akik a párt- és kormányhatároza- fokat nem hajtják végre. Részesítsék fokozott elisme­résben azokat, akik ered­ményeket érnek el az új technika alkalmazásában. E feladatokat úgy hajtsák végre, hogy egyidejűleg erő­sítsék a gazdasági vezetők tekintélyét, az egyszemélyi felelős vezetést. 2., Meg kell erősíteni az ipari üzemek, a kutató és tervező intézetek pártszer­vezeteit, különösen a párt- alapszervezetek vezetőségét olyan káderekkel, akik ké­pesek előrevinni a techni­kai haladás ügyét. A párt- szervezeteknek meg keli ér­tetniük az egyszerű segéd­munkásoktól kezdve a mű­szaki vezetőkig mindenki­vel, hogy iparunk és egész népgazdaságunk technikai alapjainak fejlesztése szo­cialista építőmunkánk egyik kulcskérdése, Tanulmányoz­zák más üzemek fejlett munkamódszereit, gondos­kodjanak azok saját üze­műkben való széleskörű el­terjesztéséről. Fordítsanak gondot a technológiai fe­gyelem megszilárdítására, a meglévő berendezések jobb. gazdaságosabb kihasználá­sára. Foglalkozzanak töb­bet az újítókkal, techniku­sokkal, mérnökökkel, tudó- j sokkal, gondoskodjanak po-! litikai fejlődésükről, növel­jék aktivitásukat a techni­ka fejlesztése, új termelési eljárások kidolgozása, be­vezetése terén. 3. Tovább kell javítani a pártszervezeteknek a töme­gekkel való kapcsolatát. A pártszervezetek támaszkod­janak a dolgozók széles tö­megeinek véleményére, a pártfunkcionáriusok nagy fi­gyelemmel hallgassák meg a dolgozók észrevételeit, ja­vaslatait és . gondoskodja­nak a helyes javaslatok megvalósításáról. Kemé­nyen lépjenek fel mind­azokkal a gazdasági veze­tőkkel szemben, akik fi­gyelmen kívül hagyják a dolgozók javaslatait. Segít­sék a dolgozók aktivitás ­nak kibontakozását a kü­lönböző üzemi értekezletek rendszeres megtartásai al, jó megszervezésével és a dolgozók helyes kezdemé­nyezéseinek támogatásával. 4. A pártszervezetek vé­gezzék nagyobb gonddal a kádermunkát. Foglalkozza­nak alaposabban a terme­lést iránvító káderekkel, segítsék őket a káderek he­lyes kiválasztásában, neve­lésében. Különös gonddal kell foglalkoznia a termelés élenjáró dolgozóival és azokI szakmai és politikai képzé­sével. 5. A pártszervezetek se­gítsék elő, hogy a DISZ a fiatal munkásokat és mű­szaki értelmiségeket a tech­nikai fejlesztés élharco­saivá nevelje. Adjanak a DISZ-szervezeteknék lelke­sítő, mozgósító feladatokat, bátorítsák a fiatalok kez­deményezéseit, fokozott fi­gyelmet fordítsanak fiatal szakembereink politikai, szakmai és erkölcsi neve­lésére. 6. Növelni kell a megyei, városi, kerületi, járási párt- bizottságok ipari és közle­kedési osztályainak szere­pét az ipar pártirányításá­ban és ellenőrzésében. Ezen osztályok munkatársai ta­nulmányozzák az üzemek­ben folyó munkát rendsze­resen a helyszínen és ta­pasztalataik alapján nyújt­sanak segítséget az üzemi pártszervezeteknek és a gazdasági, vezetőknek a ter­melékenység emelésére, az önköltség csökkentésére, a technika fejlesztésére irá­nyuló szervező munka meg­javításában. 7. A pártszervezetek út­mutatásai nyomán a szak- szervezetek javítsák meg a dolgozók között végzett ne­velőmunkájukat, küszöböl­jék ki a szocialista munka­verseny szervezésében még fellelhető formalizmust és bürokratikus jelenségeket. Fokozottabban ellenőrizzék a munkavédelemmel és balesetelhárítással kapcso­latos intézkedések végre­hajtását. Vigyék előre a dolgozók szakmai képzésé­nek ügyét. Mozgósítsák a dolgozók széles tömegeit a technika fejlesztésében, a technológiai fegyelem, a munkafegyelem megszilár­dításában rájuk háruló fel­adatok elvégzésére. A Magyar Dolgozók Párt­jának egész tevékenységét, minden cselekedetét a dol­gozó nép szolgálata ve­zérli. Pártunk politikájá­nak, a szocializmus építé­sének célja: népünk anya­gi és kulturális életszínvo­nalának szilárdan, tudomá­nyosan megalapozott, ál­landó. rendszeres emelése. Ebben alapvető szerepe van a műszaki haladásnak ipa­runkban, népgazdaságunk­ban. Ez az a döntő lánc­szem. melyet ma meg kell ragadnunk, hogy a munka termelékenységét mind ma­gasabb színvonalra emelve, a termékek bőségét biz­tosítva hazánkban, győze­lemre vigyük a szocializ­mus ügyét. A Központi Vezetőség felhívja a párt valameny- nyi tagját, a DISZ-tagokat, az ipar összes munkásait, művezetőit, technikusait, mérnökeit és alkalmazot­tait, a tervező intézetek és kutató intézetek dolgozó il, a közgazdászokat és terve­zőket, az ipari káderek ok­tatását végző pedagóguso­kat, hogy minden erejük­kel bareojanak az ipar előtt álló feladatok sikeres megoldásáért, az új techni­ka széleskörű bevezeté­séért, a munka termelé­kenységének gyorsütemű növeléséért, az önköltség csökkentéséért, a minőség javításáért. E feladatok si­keres megvalósítása nagy- méi'tékben hozzájárul or­szágunk gazdasági erejének további növekedéséhez, honvédelmének megszilár­dításához, lehetővé teszi a dolgozó nép életszínvona­lának emelését és elősegíti a szocializmus alapjainak ' lerakását. Volkov és Láísiss ©Ivfáirscik levele n Ssevjeiwnié Legfelső Tanácsa küldöttségének ma gyár ország* iátogcsfásárél Moszkva, november 11. (TASZSZ). Rónai Sándor, a Magyar Népköztársaság nemzetgyű­lésének elnöke levelet in­tézett A. P. Volkovhoz és v. T. Láciszhoz, a Szovje;- unió Legfelső Tanácsa Szö­vetségi Tanácsának, illetve Nemzetiségi Tanácsának el­nökéhez és . ebben közölte, hegy a Magyar Népköz- társaság nemzetgyűlése leg­utóbbi ülésszakán elhatá­rozta, hogy meghívja Ma­gyarországra a Szovjetunió Legfelső Tanácsának kül­döttségét. Rónai Sándor levelében rámutatott ' arra, hogy a Szovjetunió Legfelső Taná­csa küldöttségének ma­gyarországi látogatása elő­segíti a magyar és szovjet nép testvéri kapcsolatainak elmélyítését, !szoros szövet­ségét és gyümölcsöző együttműködését, mindkét nép békéje és az európai béke biztosítása érdekében. A. P. Volkov és V. T. Lácizs az alábbi válaszle­velet intézte Rónai Sán­dorhoz: ..A Szovjetunió Legfelső Tanácsa szívből köszöni a Magyar Népköztársaság nemzetgyűlésének meghívá­sát, hegy a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldött­sége látogasson cl Magyarországra. Egyúttal kifejezzük azt a meggyőződésünket, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségének ma­gyarországi látogatása elősegíti majd a szovjet és a magyar nép együttműködésének és testvéri barátsá­gának további fejlődését és erősödését. A Szovjetunió Legfelső Tanácsúnak -Magyaror­szágra utazó küldöttsége a következő lesz: A küldött­ség vezetője N. M. Pegov, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének titkára, a küldöttség tagjai: A. Sz. Boriszenko, J. P. Goncsarova, G. D. DzsavaJiis- vili, G. V. Jenyutyin, P. P. Jermakov, A. P. Zsuravl- jov, L. Sz. Matvejeva, P. G. Moszkatov, A. A. iVIjuri- szep, Z. Sz. Omarova, N. I. Szmirnov, V. N. Titov. A küldöttség novemberi4-cn indul Budapestre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom