Néplap, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-11 / 265. szám

19J5 november 11, péntek NÉPLAP 3 A genfi értekezlet csütörtöki ülése November 10-én délután a négy hatalom külügymi­niszterei megtartották kitű­zött ülésüket. Az ülésen Macfnillan angol külügy­miniszter elnökölt. A kül­ügyminiszterek megkezdték a napirend 2. pontjának, a leszerelés kérdésének meg­vitatását. Elsőnek Molotov, a szov­jet küldöttség vezetője sző. Iáit fel. A szovjet küldött­ség nevében Molotov egyez­mény-tervezetet terjesztett elő a fegyverzet csökkenté- S sére és az atomfegyver d-j tiltására vonatkozólag. Molotov után Dulles amerikai, Pinay francia és | Macmillan angol külügymi- | niszter szólalt fel. A. P. Volkov nyilatkozata a szovjet küldöttség jugoszláviai látogatásáról A Szovjetunió küldöttségének javaslata a fegyverzet csökkentéséről és az atomfegyverek eltiltásáról Genf, (MTI) A négy nagy­hatalom külügyminisztere értekezletének határozata a fegyverzet csökkentéséről és az atomfegyverek eltiltásáról. (A Szovjetunió küldöttsé­gének javaslata.) A Szovjetunió, az Ame­rikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Fran­ciaország kormánya az ál­lamok közti kapcsolatokban fennálló feszültség csökken­tése, a- kölcsönös Dizalom megszilárdítása és egy új háború veszélyének kikü­szöbölése érdekében szük­ségesnek tartja, hogy a fegyverzet csökkentésére és az. atomfegyverek eltiltá­sára vonatkozó nemzetközi egyezmény mielőbbi meg­kötésére törekedjék. A fegyverzet csökkenté­séről és az atomfegyverek eltiltásáról folytatott eszme­csere után a következők­ben állapodtak meg: 1. Az Amerikai Egyesült Államok, a Szovjetunió és Kína hadserege létszámá­nak felső határát e hatal­mak mindegyike számá. a egymillióötszázezer főben, az Egyesült Királyság és Franciaország hadserege lét­számának felső határát pe­dig mindkét országra nézve hatszázötvenezer tőben ha­tározzák meg, beleértve, hogy a Kína esetében le­szögezendő felső határt és a Kína fegyveres erőire vo­natkozó más kérdéseket a Kínai Népköztársaság kor­mányával együttműködve kell megvizsgálni. Az összes többi állam hadserege létszámának fel­ső határa nem lépi majd túl a százötvenezer-kétszáz- ezer főt és egy illetékes nemzetközi értekezlet egy­behangzó határozatának tár­gyát kell hogy képezze. 2. Az atomfegyverek és a hidrogénfegyverek teljes eltiltása a hagyományos tí­pusú fegyverzetnek és a fegyveres erőknek a meg­egyezéses korlátozások het­venöt százalékos arányá­ban történt tényleges csök­kentése után lép hatályba. Az államok az alatt az idő alatt küszöbölik ki fegyverzetükből ezt a fegy­vert és semmisítik azt meg. mialatt a fegyverzetet a megegyezéses korlátozások utolsó ?5 százalékos arányá­ban csökkentik. Az összes atomanyagokat ezután már csak békés célokra használ­ják fel. 3. A fegyverzet és a fegy­veres erők csökkentését célzó rendszabályok végre­hajtásával egyidőben és még az atom- és) hidrogén­fegyverek teljes feltiltásáról szóló egyezmény hatályba lépése előtt a négy nagyha­talom ünnepélyesen kötele, zi magát arra, hogy nem alkalmazza a nukleáris fegyvert, amelynek haszná­latát magára nézve betil­tottnak tekinti. E szabály alól az agresszióval szem­beni védekezés esetén ki­vétel fogadható el, ameny- nyiben a biztonsági tanács így dönt. 4. Az atom- és hidrogén­fegyverekkel rendelkező ál­lamok a fegyverzet csök­kentését és az atomfegyve­rek eltiltását célzó prog­ram végrehajtásának első intézkedéseként kötelezik magukat 'arra, hogy meg­szüntetik a kísérleteket az ilyen típusú fegyverekkel. 5. A fegyverzet csökken­tésére és az atomfegyverek eltiltására vonatkozó intéz­kedések hatálybaléptetése hatékony nemzetközi ellen­őrzés tárgyát képezi majd. A négy hatalom külügy­miniszterei szükségesnek is­merték el, hogy erőfeszíté­seiket olymódon vessék latba, hogy elérjék a szük­séges egyetértést a fent- említett egyezménnyel kap­csolatos, még függőben lé­vő kérdésekben. Ezt az egyezményt az Egyesült Nemzetek Szervezetének keretén belül meg kell vizs­gálni. A miniszterek attól a kívánságtól áthatva, hogy csökkentsék a nemzetközi feszültséget, erősítsék a bizalmat az államok kö­zött és végetvessenek a fegyverkezési hajszának, megállapodtak abban, hogy e célból elsősorban azokat a pontokat kell tanulmá­nyozni, amelyek a követ­kező javaslatokban szere­pelnek; a) A Szovjetunió ez évi május 10-i javaslatában a fegyverzet csökkentéséről, az atomfegyverek eltiltásá­ról és egy új háború veszé­lyének kiküszöböléséről; b) Az Amerikai Egyesült Államok elnökének július 21-i javaslatában a légi ellenőrzés és a katonai élv tesülések kicserélése tár­gyában; . c) Nagy-Britannia kor­mányának a leszerelési problémával foglalkozó ja­vaslataiban, amelyeket jú­lius 21-én és augusztus 29-én terjesztett elő és d) a francia kormány ja­vaslatában a leszerelés pénzügyi ellenőrzéséről és a felszabadított pénzügyi for­rások békés célokra való felhasználásáról. Ezzel egyidejűleg a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Franciaország kormánya eltökélve, hogy nem engedi meg az atom­fegyverek és hidrogénfogy- verek használatát, amelyek az emberek tömeges meg­semmisítésének fegyvere;, és hogy megszabadítja a népeket egy pusztító atom­háború veszélyétől, ünne­pélyesen kijelenti; A Szovjetunió, az Ameri­kai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és francia- ország a fegyverzet csök­kentésére és az atomfegy­verek eltiltására vonatkozó nemzetközi megállapodás megkötését várva, kötelezi magát, hogy nem használ elsőként atom- és ■ hidro­génfegyvereket egyetlen or­szág ellen sem és felhív minden államot, csatlakoz­zék a jelen nyilatkozathoz. Moszkva (TASZSZ). A Pravda csütörtöki száma közli, A. P. Volkov nyilat­kozatát. A. P. Volkov ve­zette a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsának küldöttsé­gét. amely októberben Ju­goszláviába látogatott. A küldöttség vezetője beszá­molt a küldöttség utazása során szerzett tapasztalatai­ról. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége — hangzik többek között a nyilatkozatban — többszöri találkozott a Jugoszláv Sző-' vetségi Népköztársaság kormányának vezetőivel, I október 16-án pedig Titoi elvtárs, a JSZNK elnöke Brioni szigetén fogadta a küldöttséget. Ez a találko­zás meleg baráti légkörben lelt el. Mosa Pijade elvtárs, a szövetségi nemzetgyűlés el­nöke Belgrádból való eluta­zásunk előtt a Szovjetunió Legfelső Tanácsához inté­zett levelet nyújtott át a I küldöttség vezetőjének. A j levélben közli, hogy Jugo- | szlávia Szövetségi Nemzet- | gyűlése több okmányt aján­dékoz a Legfelső Tanács­nak. A levélben kifejezi re­ményét, hogy ez „első lé­pésül szolgál a Szovjetunió Legfelső Tanácsa és a Szö­vetségi Nemzetgyűlés köl­csönös kiadvány-cseréjére“, És hogy az a csere .(előse­gíti országaink körűimé* nyeinek és fejlődésének a legfőbb hatalmi szervek közbejöttével való mélyre­hatóbb megismerését“^ A Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségének jugoszláviai látogatása —■ mondotta A- P. Volkov — megszilárdította azt a meg­győződésünket, hogy a Szov­jetunió és Jugoszlávia köl­csönös viszonyának a belg­rádi tanácskozás utáni ked­vező alakulása jó alapjául szolgál annak, hogy a szov­jet és jugoszláv nép a gaz­dasági, politikai és kulturá­lis élet legkülönbözőbb te­rületein fejlessze barátsá­gát és együttműködését. V. M. Molotov fogadta a genfi értekezletre kiküldött NDK megfigyelő küldöttséget Genf, (TASZSZ) V. M. Molotov november 9-én ebédet adoott a négyhatal­mi külügyminiszteri érte­kezletre kiküldött NDK megfigyelő-küldöltség tisz­teletére. Az ebéden megjelent Georg Handke, az NDK külügyminisztériumi titká­ra, a küldöttség vezetője, továbbá W. Girnus a német egység bizottság titkára és W. Neissner, az NDK kül­ügyminisztériumának osz­tályvezetője. Jelen volt az ebéden Van Ping-nan nagykövet, a Kí­nai Népköztársaságnak a Géniben folyó amerikai­kínai tárgyaláson részvevő képviselője is. Az ebéd után megbeszé­lés folyt. Megvitatták a genfi külügyminiszteri érte­kezlet első napirendi pont­jának — az európai bizton­ság és Németország kérdé­sének — tárgyalásával ösz- szefüggő kérdéseket. Angol lapok a genfi értekezletről London, (MTI). A leg­több szerdai angol lap gen­fi jelentéseiben azt a be­nyomást igyekszik kelteni, hogy veszélyben forog a genfi értekezlet sikere, a genfi szellem is, s ezért a Szovjetunióra igyekeznek hárítani a felelősséget. Nem minden láp osztja azonban ezt a nézetet. így a Daily Express ve­zércikkében a következő­ket írja: — A nyugati hatalmak azt mondják, hogy az egye­sített Németország belép­het a NATO-ba. ha akar. A Szovjetunió nagyon jól •tudja: ez hamarosan azt je­lentené, hogy a felfegyver­zett Németország Lengyel- ország határán, azaz a Szovjetunió kapujának kü­szöbén állna. A Szovjet­unió nem bízik az ajánlott diplomáciai szavatosságok­ban. Mi a másik a lehető­ség? — veti fel a kérdési a továbbiakban a lap. Né­metországot kettéosztva tar­tani? Ügy látszik, igen. De vajon a német egység hiá­nyát a Szovjetunió és a Nyugat közötti barátság akadályának kell-e tekinte­ni? Kétségkívül nem. Alig 10 évvel ezelőtt az angol közvélemény a lehető leg­erősebben követelte Német­ország feldarabolását. Bevin munkáspárti volt külügy­miniszter végleg meg akar­ta fosztani Németországot bárminő fegyvergyártási képességétől. A kettéosztott Németország bírálat tárgya [ lehet ugyan, de ez még 1 mindig hasonlíthatatlanul jobb lenne, mint az egyesí­tett, felfegyverzett, harcias Németország, amely tetszé­se szerint a Kelet vagy a Nyugat ellen használhatná hatalmát. A News Chronicle diplo­máciai tudósítója hosszú genfi jelentésében megálla­pítja, hogy a helyzet nem kevésbé robbanékony lesz, ha a keletnénet állam meg­szűnése után a nacionalis­ták az Oderánál állnak majd, Lengyelországtól egy kőhajításnyira. Molotov sza­vatosságokat követel, de a Nyugat azt mondja, hogy­ha Németország nem csat­lakozik a NATO-hoz, úgy nem lesz európai biztonsági egyezmény. Maga Dulles sem tagadhatná, hogy a Nyugat által előterjesztett 1 egyetlen biztonsági javaslat j azon a feltevésen alapul, hogy az egyesített Német- 1 ország belép a NATO-ba. I Itt áll az értekezlet az első | félidő végén. Az értekez- * letnek most a következő kérdést kell eldöntenie: va­jon szükséges-e, hogy a né­met egység délibábja te­relje el a figyelmet az európai biztonság elérhető látomásáról? Vajon Német­ország további kettéosztott- sága, bármilyen nehéz le­gyen is a német nép sza­mára, túl magas ár lenne-e hosszú fegyverszünetért a hidegháborúban és a íegy-. verkezési terhek általános csökkentéséért mindenki javára? A News Chronicle vezér­cikkében rámutat arra, hogy a Nyugat javasolta biztonsági egyezmény dön­tő mondata szerint- „az utolsó stádium akkor lép hatályba, ha .az egyesített Németország elhatározta, hogy belép a NATO-ba és a nyugateurópai unióba.“, Ezek a szavak csak azt je­lenthetik és semmi mást: a szerződést attól teszik füg­gővé, hogy az Egyesített Németország azt teszi, amit a nyugat kíván, belép a NATO-ba. Viszont azt is jelenti, hogy ha Németor­szág semlegességet választ, amihez az Eden-terv sze­rint teljes joga van, akkor a szerződés semmis és ha­tálytalan. OROSZ ANDRAS: MEGBOLYGATOTT ÉLET (2.) A nyugtalanság visz- szatartotta a munkába in­duló férjet. Harmadik nap­ja rostokolt a feleségére és gyermekeire várva. Járt kelt a szobában le fel, mint rab teszi a börtöné­ben. Ha megunta, a szoba ablakából nézte, hogy kint épp úgy folyik az élet, mint máskor, mintha egy családban mi sem történt volna. Lassan távozott a dél és érkezett az este. Őszi szél kavart az út porába és fel­kapta, magával sodorta a lehullt rongyos sárga fale­veleket. A házak felett ká­rogó varjúsereg vonult el esapongva az erdő felé, éj­szakai szállásra. A gyerekek jöttek az is­kolából. A másodikos kis­lány táskájában tolltartó meg néhány könyv zötyö- gött, ahogy szaladtak a testvérével. Oda tévedtek-e vagy szándékosan jöttek, nem tudni. Megálltak a ház előtt és tanakodtak, hogy hova menjenek. Any­juk lakására mentek, de csukva volt előttük a ka­pu, hiába zörgettek. Újra a régi otthonuknál kötöttek ki. Tanakodtak. — Ha apukához jövünk, jobb is lesz úgy Jutka. Ma­radjunk apuval — így dön­tött a kicsi. A nagyobbik lány elpa­naszolta kistestvérkéjének, hogy éjjel sírni hallotta édesanyját. Hiába vitatták, nem találták ki, hogy miért sírt, Zörgettek a kapun. — Gyere apu, nyisd ki. Jött az apjok és öröm­mel fogadta gyermekeit. — Csak hogy itt vagy apu, hoztam ötöst, nézd me”’ — uücngott a kicsi. — Ügye játszol velünk? Én leszek a hunyó. Majd itt alszunk veled, de elmondd a mesét, hogy ..Volt egyszer két gyermek.’ . Kérlelte a nagyobbik. — Hegedüljél apu, tudod, amit szokta!. Anyuka is jön majd, talán elindult mur ... így kerültek oeljeúb a házba, amelye! betöltött jókedvvel a hazaiért kát gyermek boldog csacso­gásé, * Nem ment vissza az asz- szony, hiába htvta a férje. Nem tud megállni a lejtőn, nem képes elindulni a fel- emelkedés, a oecsületes élőt felé. Nehéz szabadulni a kiásott veremből. A férj a megmaradt ingó­sággá; elköltözött, a mun­kahelyen kapott új lakás­ba. A két gyermeket nem engedték vele. Később úgy látták, hogy teher lesz a két gyerme:, (egyiknek nyomorék a iába). Az asz- szonyt választás elé állítot­ta c’csábítója, hogy vagy őt, vagy a két gyermeket vá­lassza. Az asszony kész let; volna vonatra tenni, és ap­juk után kü’deni a gyere­keket, de klokoskodták, hogy mégis Csak hasznos lesz, ha megtűrik őket ma­guk mellett. „A io fizetés­ből az apjok gyermektar­tásba fizet majd legalább IcOO forintot. Hozzáadva V M. havi fizetését, kitesz több, mint 2íJUő forintot. F.perelik, ami r.-ak fogha­tó, eladják a fcú.toii,. utána a 1 ázat...” így okos­kodtak és futottak ügyvéd­hez. Köcmönfontan fogalmaz­va. összevesz.fés hangján írva, a jó szót mellőzve jött az ügyvéd levele a férjnek hogy „elűzte hitvesé*, vele a l ei gyermekét, és ?< nv.ni nekiül ott hagyta ókét.” Frlgán bír vád tárgyalta az ügyet. Megtört édesapa és egy felzaklatott anya ment a tárgyalásra. Egyikő­jük szeme kékes az álmat­lanság miatt, a másiké ki­sírt, lelke feldúlt, és az arca sápadt. Sorolta a férj, ahogy tör­tént, és hogy jól végződjön, így, fejezte: bár a felesé­gem vétett, megbocsátok neki, jöjjön vissza és kezd­jen új otthonunkban egy új életet. Ráförmedt az ügyvéd, hogy „nem kíváncsi erre", — s mikor szerét tette szó­nokolta a betanult szöve­get a „szeretők” nevében. A bíró megsokalta, figyel­meztette az ügyvédet, hogy emberségesebben beszéljen, s végül is berekesztette a tárgyalást. ¥ Üjabb tárgyaláson ala­kítják majd a történet foly­tatását. Ügyvédek, ülnökök és a bíró vizsgálják és for­málják tovább a megboly­gatott családi életet. Sza­vuk gyógyíthat, rendezhet, de éppúgy mérgezhet is. A feleségéhez ragaszkodó férj­ről, az elcsábított assszony- i ól, — a két gyermek édes­anyjáról, és értelmes, gon­dolkodó két gyermekről van szó, akikért szüleiken kívül társadalmunk is felelős. Nem mindegy, hogy mi lesz a sorsuk, hogy milyen környezetben, milyen szel­lemben fognak tovább ne­velkedni,

Next

/
Oldalképek
Tartalom