Néplap, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-09 / 263. szám

v e r í; A r

1955 november 9, szerda

Nagy tisztesség tsz-tagnak lenni

— ez legyen a mérő Komlódtótfalun Is

j, titkár elvtárs, — rob- bant be Gaál Dániel a községi tanács egyik szobájába, — lessék már intézkedni, ez már mégsem maradhat így!

Szögeshajú, nyílt tekintetű középkorú paraszt állt meg az ajtóban, s folytatta, mielőtt a titkár kérdezte volna. Kezében papírlapot lobogtatott.

— Itt van, félórával ezelőtt kaptam, hogy a sertést egy óráig vigyem be. Fél- tizenkettő, most hagyjak itt csapot, papot vigyem a sertést, mert a begyűjtésieknek úgy tetszik!

A titkár csendesíteni kezdte, de Gaál megrázta a fejét.

— Nem úgy van. Nekem a jövő hónapra volt a be- ütemezés, addig szépen hízott is volna. De jó, ha kell, hát kell, miért nem szóltak tegnap? Máma gondoltam a szántás hogy megy, azonnal vetek is. Most hagyjam itt? Hát mi a fontosabb? A szántás, vagy hogy a sertést bevigyem?

Fogas kérdés, nem is lehet másként elintézni, mint ahogy a titkár tette:

— Mind a kettő fontos.

— Ejh... — mérgelődött még az ember, de már meg. enyhült benne a harag. Hirtelen mosolyra szaladt a szája.

A titkár is mosolygott;

— Van maga olyan ügyes ember, hogy a sertést is beadja, meg a vetést Is intézi. Nem féltem magát.

Ez jól esett, mosolyogva sóhajtott az ember, legyintett. Nem is olyan nagy dolog, na, csakhát az embert bosszantja, ha hibát talál. Hogy pedig az embernek tekintélye van a községben, mint Gaál Dánielnek Komlódtótfalun, egyenesen arra kötelezi, hogy ne hallgassa el a rendellenes dolgokat. Egy kicsit gondolkozik, beletúr a hajába, ami meg- nedvesedett a kalapja alatt s hirtelen ezt mondja:

_ — Hát ezért nem lépek én be a téeszbe.

Meglepő a kijelentése, a titkár is erőlködve követni igyekszik a gondolatmenetet, de csak akkor lesz világos, amikor Gaál utánateszi:

— Mert még ott is sok hiba van.

— Micsoda? Mondja el hát, ha már felvetette! De az ember már féllábbal kint van a szobából, csak úgy szól vissza.

— Veszekednek, vitatkoznak. Jobb szeretem én a békességet!

*

Ott van a veszekedés, ahol nincs megértés. •Ott nincs megértés, ahol nagy a szükség. Hát olyan szegény lenne a komlódtót- falui Két Vadas Testvér Termelőszövetkezet ?

Hát nem olyan.

Ennek a szövetkezetnek minden tagja ma úgy él, mint a legerősebb középpa- raszt. A legtöbbet építkeztek, a legtöbb pénzük van, a legjobban öltöznek, rádió, villany vasaló, kerékpár; s egyéb szükséges dolgokkal a legjobban vannak ellátva. Közel másfélszáz tagja van a téesznek, s ez- idén több mint százhúsz vagon almájuk termétt. Nem akármilyen almák, hetven, százalékban Jonathán,, harminc százalékban Batul. A legnagyobb részük exportra van lekötve. Több millió forint bevételt jelent ez csak almából! Szükségtelen ter hát tovább boncolgatni, hogy valóság-e a gazdagsá guk. Nyugatán lehet mon

Szemét is összehúzta, úgy gondolkozott.

— Ejh, dehogynem, — erősködtem, — emlékezzen csak. A szilvaszedéskor sem volt?

Hallottam valami ilyesmit, gondoltam, majd csak eljutunk valahová.

— Nem volt akkor semmi. Hanem. — derül fel az arca, hogy mégis segíthet nekem — éppen velem volt egy eset vagy három hete. Almaszedés volt, Gál József munkacsapatvezető összeszedett 120 ládát a munkacsapatának, a többiek meg ott álltak, s nem tudtak dolgozni. Pedig a gépkocsi már útban volt újabb ládákkal. S nem és nem adott volna. Hát én azután beszéltem vele: Minek nektek ?z a sok láda, osszuk fel a munkacsapatok között, mire telerakjuk, itt lesz az újabb. De nem hitte. Itt lesz, fenét lesz! Az ő munkacsapata ne álljon munka nélkül. Hát a többiek? ösz- szeszólalkoztunk. Én azután megmondtam neki,’ hogy majd taggyűlésen elintézzük az ügyet, s tíz-tíz ládát adtam minden munkacsapatnak. Nekik maradt vagy hatvan. Mire a gépkocsi megjött, nekik még több, mint negyven ládájuk maradt üresen.

— Szóval Gál József nem hitt abban, hogy jönnek az üres ládák?

— Nem. Ilyen önfejű ember. , *.

— Megeshetett volna, hogy mégse jön láda?

É

*

s a taggyűlések legalább eredményesek? — Igen, ha sikerül összehívni — felelt a titkár. — Sajnos, a legutóbbit is harmadszorra tartottuk meg. Őszintén megvallom, kevés segítséget kapok, pedig rám férne a segítség, sokszor bizonytalan vagyok egyes kérdésekben.

*

17 gy szó, mint száz: bizony, gyenge a munkafegyelem a Két Vadas Testvérben. Mert nem elég az, hogy dolgoznak a tagok, nem is akárhogyan, most is úgy végzik az almaszedést, a válogatást, ládázást, hogy alig alusznak valamit. Nem kell a bíztatás. De még ez bizony nem elég. Hiányzik a biztoskezű vezetés, hiányzik a felelősségre vonás, hiányzik sok esetben a munkához, vagy munkaeszközhöz való jó viszony, másszóval, gyakori a ném- törődés, És nem utolsósorban hiányzik az erős párt- szervezet. a munka motorja, a nevelés biztosítéka, „az új ember kovácsa“.

Nincsenek is nagy hibák a téeszben, már olyanok, amelyek visszafiasztanák a kívülállókat. De itt más fokkal mérnek az emberek. Nagy tisztesség téesz tagnak lenni, ez legyen a mérő Komlódtótfalun is, ezt kell elérni a milliók mellett á Két Vadas Testvérnek is.

Nem sok; kell hozzá. r Csak akarat: • ~

S, B.

Akik a pórt hivő szsvőra falusi munkára jelentkeztek

Képünkön azok az elvtársak láthatók, akik felcserélve a városi életét, fűtve az előttünk .illő nagy és nemes céloktól, a falut választották munkájuk termetének. Olyan emberei: ők, akik nem félve a nehézségektől, harcosan helyt álinak a falun végbemenő nagy szocialista átalakulási an.

Jón István, Árpád Géza, Eitelhubert Károly, Ónodi György, Takács Viktor, Palatínus Ferenc, Berkó Gyula, Barta István és Kovács Imre elvtársak Buda-. pestről jöttek Szabolcs-Szatmárba, új otthonba, hogy tevékenyen részt vegyenek - a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért folyó harcban. - Zajára János, llotrágyi István, Biró István, Horváth János és Juhász Ja--- - nos elvtársak a megye székhelyén dolgoztak nehány nappal ezelőtt. Most a megye állami gazdaságaiban, termelőszövetkezeteiben, gépállomásokon végzik műn-1' *1 Rajukat.

Az clcsapat tagjai, » párt fiai valamennyien, akik nehéz, de szép munkára vállalkoztak. Munkájukhoz sok sikert, erőt cs egészséget kívánunk.

(Hammel József felvétele.).;. t

Folyóirat szemle

Mcgjclcut a Társadalmi Szemle legújabb száma

A Társadalmi Szemle októberi száma közli a Kom- munyiszt Í955. évi 14. számának „Az elmélet kapcsolata a .gyakorlattal és a pártpropaganda” című vezércikkét. Bartók halálának 10. évfordulója alk'aimá- ból közli a folyóirat Mihály András Bartók Béláról írt tanulmányát. Bálint József írása a beruházásók tervezésének és előkészítésének a kérdéseit tárgyalja. Biró Ferenc az ipari vezetés és

tervezés problémáit vizsgálja a kohó és gépipar műszaki fejlesztése szempontjából. Bácskai Tamás és Riesz Miklós „Fokozzuk a pénzügyi ellenőrzés hatékonyságát” .címűiéi írt cikkét. Támássy 1st yap... a mezőgazdasági tudományunk helyzetét vizsgálja a termeléssel yaló kapcsolata szempontjából. Hornját Irén a lefegyverzés kérdéséről ír.

A Szemle rovatban az

1955. évi mezőgazdasági ki- . állításról Latkovics György, a jogászok hévízi vándor- gyűléséről Markója Imre, < - az atomenergia békés fein- r használásával foglalkozó első nemzetközi konieren^;. ciáról Pál Lénát cf számot." be. .A Különös ismertetőjét. • című magyar filmet érté-, keli Köllő Miklós. Félix.;. Pál a Japán poliiikájábarv bekövetkezett változásokat,..' (Z—T) a ciprusi helyzetet.-; ismerteti.

A Propagandista októberi száma

Az új szám több fontos cikket közöl, amelyek a propagandisták jobb felkészülését s nagyobb tájékozottságát segítik .elő. A lap első helyen, szerkesztőségi cikkben köszönti az új pártoktatási óv propagandistáit.

Káldor Gyula: az állam- apparátus állandó tökéletesítése szocialista építőmun- kánk elengedhetetlen feltétele című cikkében az állam-apparátus egyszerűsítéséért vívott harc eredményeit és hiányosságait elemzi.

A propagandista munkájához c. rovatban B aranyi Gyula cikke: A magyarországi fasizmus és néhány jellemvonása cínjlfiel jelentős segítséget nyújt propagandistáinknak a magyar fasizmus jellegének megértéséhez. E rovatban közli a folyóirat Balázs Béla: A klerikális reakció, mint ai ellenforradalmi rendszer támasza című írását, amelyben a szerző dokumen iu- mok sorozatával bizonyítja, hogyan, milyen eszközökkel szolgálta a klerikális, reakció a Horthy-rendszer nápelnyorr.ó uralmát. Kádár Iván cikkében a munkásosztály .viszonylagos és abszolút elnyomorodását vizsgálja az ellenforradalmi Magyarországon.

A népgazdaság ‘döszerű

kérdései c. rovatban Csizmadia Ernő írását közli a folyóirat: A mezőgazdasági termelőszövetkezetek fölénye a gabonatermelésben az egyéni gazdaságokkal szemben. Az 1955. évi ipari tervek maradéktalan teljesítéséért címmel Huszár István és Tóth 1,ászló elemzik a tervteljesítésben elért eddigi eredményeket s rámutatnak azokra a feladatokra, amelyek az utolsó negyedévben az ipar előtt állanak.

A Nemzetközi kérdések

c. rovatban A német kérdés a genfi külügyminiszteri' értekezlet- előtt címmel

a lap rövid összefoglalót-' közöl a német-szovjet tác.7^ gyalásokról. ' :-jy>

A propagandamunka tapasztalataiból c. rovatban’- közli a folyóirat "

Réti László: Pártunk történetének tanítása az isku- lánkívüli pártoktaiásban c. cikkét.'

Csatári Dániel írása azokat a lehetőségeket ' vizsgálja, amelyeket az ifjúság nevelésére a Petőfi iskola történelmi tananyagai nyúj-* tanak. E rovatban jelenik' még meg R. G. írása: Meg-/ jegyzések egy megyei élőt készítőről címmel.'

Ahonnan a „Tiszta határ44

mozgalom elindult...

Először Nyírcsászáriban hallottunk erről a mozgalomról, amely nem terjedt túl a község határain. Az eredmények azonban azt mutatják, hogy koínolyan vették a község dolgozói a betakarítást és az egyéb őszi munkák elvégzését, mert mindent betakarítottak november 5-ig, csupán a kukoricaszár i 0 százaléka van még kint, amit pár napon

belül befejeznek. Azért siettek a betakarítással főleg, hogy , a kenyérgabona gyors elvetésének ne légyen semmi akadálya. November 3-án 100 százalékban bevetették a tervszer rinti területet.

Lehet, hogy ■' a nyírcsár- száriak, gondoltak más közt ségekkel való versenyre,.’de Kállósemjén. megyei felhír. vásával megelőzte őket.

dani, hogy milliomos termelőszövetkezet a Két Vadas testvér.

Miért van az mégis, hogy Komlódtótfalun olyan kevés az új belépő a termelőszövetkezetbe? Igaza lenne Gaál Dánielnek?

. *

Í^Laát István a testvére Gaál Dánielnek. Kerékgyártó, dé földet is vitt magával a termelőszövetkezetije. Jó középparaszt volt egyéni kóréban. Olyan háza van, hogy négy lépcsőn kell abba felmenni. Csendes beszédű ember, családi vonás, hogy könnyen mosolyog. Egész nap odavolt „máiét" törni, ahogy errefelé mondják a kukoricát, szépen adott a háztáji föld.

— Olvassa már el — nyújtott felém egy újságot, kihajtva azt az oldalt, amelyen a földjáradékról cikkeztek —, hogy most már lesz-e belőle yalami?,

— Miért ne lenne? Hát eddig is kellett, hogy legyen földjáradék.

— Kellett volna — legyintett, — de nem a mi szövetkezetünkben. Nehéz lesz ezt nálunk megvalósítani, mert nem ért egyet a tagság. Akik föld nélkül kerültek be, azt mondják, hát ez az egyenlőség? Hogy a másik földet hozott be, hát munka nélkül kapjon rá pénzt?

— Még kell magyarázni, biztosan megértik.

— Hát igen. Meg kell magyarázni. De ki magyarázza meg? Kinek? Szöget ütött ez a fejembe. Hát a vezetőség? A pártszervezet? De nem szóltam. Vidám dolgokról esett szó aztán. Kiderült, hogy mint másutt, itt is szeretik a tréfát: a2 emberek. Az utolsó eseten, azonban Gaál bácsi nem kacagott, pedig úgy indult.

—:; hát látom Karasi Danit itt a kapu elolt a szekéren, hogy, kacag. Kacag, de olyan furcsa volt nekem a szekér. Téesz szekér, azzal jár Dani. Akkor veszem észre, hogy az egyik oldala alacsonyabb. Mert miért? Mert az egyik keréknek nem volt már, csak küllője, az is összetörve, úgy hajtott ide vele, hogy csináljam meg. Nem a kereket hozta el, aminek csak a ráfja tört el, hanem valósággal az, egész szekeret elhozta, persze a kereket el lehetett dobni. Hogy kacagott rajta! — Lecsapta az újságot az asztalra, megint csak elfogta a méreg, mint akkor. — Engem nagyon : bosszantott, majd megettem. így bánnál a tieddel is? — Azzal nem. — Hát ez nem a tied, te?

Most a felesége is közbe szólt:

— Hát Nagy Sándor? Nem győzte őket az uram hámfával ellátni. Csak törték egyre másra. Hova nektek az a sok hárhfa. te? Ne törődjék véle, mondta Nagy Sanyi, gyűl ; magának a munkaegység, több lesz a keresete!

Gaál bácsi szégyclte a dolgot, .levette á szemüvegét, törülgétte.

— Hát van hiba, azért. Van nekem itt egy pár kaptár . méhem, sokszor. elnézem. hogy milyen pontosan dolgoznak. Mindenki tudja a maga dolgát. így kellene lenni a mi szövetkezetünkben is. De így lesz, csak idő kell hozzá. Mert '■ áz kell, hogy öritudatosabbák legyenek az emberek a Két Vadasban is.

*■

VT eszekedés? * — ráncolta 4 a homJőkát" Csorvási Gyula, a téesz párttitkára.