Néplap, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-05 / 261. szám

NÉP L :A P 1955 nov ember 5, szombat KÜLDETÉSBEN IVyírtass felé robogott az 1 ^ autóbusz. Kovács Imrét a legkülönbözőbb gondolatok foglalkoztatták. Az utasok­tól nem kérdezte — hisz egyet sem ismert közülük — hol is kezdődik az álla­mi gazdaság földje. Kíván­csian tekingetett ki az ab­lakon. Szerette volna meg­tudni: milyen az a gazdaság ahová őt a párt küldte. Iz­gatott volt. Az idegen kör­nyezetre gondolt, meg arra, hogyan is gazdálkodhat ez az állami gazdaság. Szoron­gó érzése volt, töprengett, hogy talán nem lesz egy is­merőse sem. Mégis bizako­dott mert tudta, hogy itt is elvtársak dolgoznak, akik majd segítségére lesznek a munkában. A kkor lepődött meg iga- zán, amikor a megálló­helyen kiszállt a buszból és szemtől-szembe találta ma­gát régi cimborájával, Kul­csár Jánossal, aki az állami gazdaságban mint sertéste- ryésztéri brigádvezető dol­gozik. Ott látta mellette a magas, nyúlánk Hegedűs Istvánt is, akivel együtt járt valamikor az iskolába. Megkönnyebbült, amikor megtudta, hogy ő is ebben az állami gazdaságban dol­gozik, mint állatorvos szak­segéd. Egy ideig nézték egymást, aztán megörülve a viszontlátásnak, megkérdez­ték t"le: — Te Imre, mijáratban vagy itt. — Ide helyezett a párt. — Akkor sebaj, elvtárs, együtt dolgozunk — vála­szolták örömmel a régi ba­rátok. Karonkapták, elvették tőle csomagját, úgy kísérték be az állami gazdaság köz­pontjába. Blahó elvtárs, az igazgató, a vezetők, az álla­mi gazdaság dolgozói vár­ták Kovács elvtársat. Bár erről ő keveset tudott. Ez valóban csak akkor derült ki igazán, amikor megmu­tatták neki hol lesz a laká­sa. Kovács Imrének felra­gyogott a szeme. Rögtön ar­ra gondolt, hogy ez a két szobás konyhával kamrával ellátott kis otthon pontosan olyan, mint amilyenről a felesége álmodott. Nagyon megörült.' S még aznap kezébe vette a tollat, levelet írt asszonyának. Megnyugtatta. Megírta az: is, hogy régi ismerősökkel találkozott. S felkészülhet a pakolásra. O jólérzi magát. 1T ovács Ifnre, ez a kék sze- mű, gesztenyebarna ha­jú, mosolygósarcú, alig 28 éves elvtárs alig egy hete van Nyírtasson, már is is­merik az emberek. Igaz, néhányan kételkedve fo­gadták, mint messziről jött embert. Ez azonban napról-napra kezd elosz­lani, mert Kovács elvtárs, aki mindenkit meghallgat, ott segít; ahol árt a szükség van, — egyre jobban meg­nyeri az emberek bizal­mát. Nem csak a Rug­gyantagyárban kötött fo­gadalom köti ehhez, hanem az egész alaptermészete, vi­selkedése. Mostanában sok­szor eszébe jut az a nap, amikor a gvár dolgozóitól búcsúzott. Reggel ment be az üzembe, ahol szintén párttitkár volt: Aznap este került haza. Az elvtársak tanácsokkal, jó szóval lát­ták el útravalóul. Bizony kissé fájlalták.- hogy Imre elmegy közülük, de belát­ták. hogy ahová a párt küldi, ott is szükség van rá. Az idős- Horváth And- pád bácsi, a gyár egyik műhelyének vezetőie szo­rongó érzéssel búcsúzott Kovács elvtárstól. Csak ennyit mondott neki íítra- valóul: Úgy állj helyt ott is, mint ahogy itt nálunk. — Becsülettel végezd munká­dat. * Aztán kezet szorított vele és átölelte az idős mun­kás. — Kommunistához mél­tóan akarom teljesíteni azt a munkát, amelyet a párt' bízott rám — válaszolta búcsúzóul a távozó párt­titkár. Ezek a szavak többször jutnak eszébe. Különösen; akkor gondol a DÚcsúzás pillanataira, mikor kocsira- ül, hogy felkeresse, . meg-’ hallgassa a dolgozókat. Itt is azt a munkát végzi, amit a gyárban. Más embe­rekkel, más környezetben. Bizakodó elvtárs, aki sze­ret az emberekkel foglal­kozni: Egy hétből nem telt el úgy egyetlen nap sem, hogy ne kinn látták volna a földeken, a gyümölcsös­ben, az emberek között. S' bizony már is bizalommal, fordulnak az új párttit­kárhoz az emberek. El­mondják mi fáj nekik, hol szorít a cipő. Kovács elv- társ pedig megjegyzi, rak­tározza, hogy később majd intézkedjen. A lazaságok ellen már is nagy figyel-: met tanúsít. Történt ,a: na-: ookban, hogy éjszakai el­lenőrzésre ment a gyümöl­csösökbe az igazgató élv- társsal. Az egyik éjjeliőrt. Angyal Jánost nem talál­ták a helyén. Amikor meg­tudta, hogy az elvtárs- párt­tag, bosszús lett. Bántotta, hogy miért haevia felügye­let nélkül az állam vagyo­nát. Tervbe vette, hogy be- =-’°l vele. If ovács elvtárs terv szerint dolgozik. A következő héten vizsgába meg alapo­san a pártmunkát. Már most tapasztatta, hogy a pártoktatással hibák ■'•an­nak, amelyen sürgősen változtatni kell. Kiment a fiatalokhoz is a gyümöl­csösbe. Azok elpanaszolták, hogy a vezetőség csak ígér, de nem teljesít semmit. Ezt is feljegyezte. Minden, ami az állami, gazdaságban van, érdekli. Figyelme azonban tovább terjed. A napokban látogatta meg a termelőszövetkezetet is. A Szabad Nép TSZ tagjai na­gyon megörültek az új párttitkárnak, - aki meg­ígérte, hogy sűrűbben fel­keresi őket. Egy-két ter­melőszövetkezeti tagot a lakásán is meglátogatott. — Személyesen is meggyőző­dött arról, hogy is élnek az '■"’.berek a közösben. C-.erény elvtárs, aki mint mondotta, sóidat szeretne tanulni. Az emberek, akik a tanácsházán, a teimelő- $zövvetkezetben és az álla­mi , gazdaságban hallották ezt, meglepődtek. Az igaz hogy szokatlan még a falu hisz 8 évig mint üzemi munkás dolgozott a fővá­rosban, de már. is otthono­san mozog a falusi kérdé­sekben. Bízik az emberek­ben, hozzájuk fordul se­gítségért és ez nagyon fon­tost Most robog vele a vonat Pest felé, ahol a La- ios-utca 25-ös számú ház­ban. varia felesége, rpeg a kis fia, Imre,' hogy új ott­honba költöztesse őket Nyírtassra, az állami gaz­daságba. S ahogy a család várja Kovács Imrét, úgy várják vissza a dolgozók szeretettel a családdal együtt, a párt fiát, nevelt­jét, hogy őket is nevelje, tanítsa, segítsen abban a munkában, amellyel a párt bízta meg. Farkas Kálmán. » » Ünnepi előadók beosztása November 7-cn, a Nagy Októberi Szoeialista Forradan lom 38. évfordulója alkalmából az MDP megyei bízott-1 sága az alábbi helyekre küld ünnepi előadókat: Az ünepségek este 6 órakor kezdődnek. Kisvárdai járás: Kisvárda Gyulaháza Nyírkárász Városnaményi járás: Tiszaszalka Vámosatya Barabás Fehérgyarmati járás: Tunyogmatolcs Turistvándi Kölese Csengén járás: Gacsály Császló Zajta Mátészalkai járás: Nyírmeggyes Nyírcsaholy Nagyecsed Nyírbátori járás: Nyirbáltok Nyírlugos Nyírmihálydi' . Nagykállói járás: Nagykálló Biri Kállósemjén Tiszalöki járás: Tiszavasvári Tiszaeszlár Nyíregyházi járás: Paszab Tímár Vencsellő Baktalórántházi járás: Apágy Ófehértó Rohod Kemecsci járás: Nyírtura Nyírbogdány Székely Nagy Sándor Unatenszki Pál Tóth János Kállai Sándor . Orosz Ferenc Licsák Mária Szatmári Gábor Vári Lajos Szarvas Ernő Kocsis László Orosz Mihály Fábián Lajos Szokolai Sándor Gombás Lajos Szigetvári Lajos Balogh Bertalan Lakatos László Koncz Károly Gönczi Balázs Dr. Moskovits Károi> Murczkó Károly Soltész István Balogh Bertalan Valent Sándorné Géczi Mihályné Papp Júlia Farkas Kálmán Endrédi Endre Szécsén István Bálint Lajos Kolonai Béla Szabó Miklós A postás dolgozók ünnepe | rta : FARKAS PÁL, a kiadóhivatal igazgatója JltüM rBódű t (Sán dor I issavasvári Kedves Bodor elvtárs! Amikor az asztalomra he­lyezett sok levél között rá­pillantottam arra a levélre, amelynek borítékján neve szerepelt feladóként, igazi meleg öröm lett úrrá raj­tam. Arra gondoltam, hogy annak a kiváló traktoros­nak újabb hőstettéről hal­lok hírt, aki az 5 normál­holdas mozgalom elindítói közt volt, akinek neve az elmúlt dekádban megyénk legjobb öt traktorosa közt szerepelt. Mielőtt a levelét felbontottam volna, elsu­hant szemeim előtt az a képsorozat, amit arról a Bo­dor Sándorról őriztem meg. aki nyolcadik éve ül már a traktor kormánya mellett. Akinek acélos ujjal, marka — A Szabolcs-Szatmár megyei NÉPBOLT VÁLLALAT Kisvárdai, Mátészalkai, Nyírbátori árudáiban nagy ruházati vásárt rendez ahol dús választékban kap­hatók Női télikabát 660.------- 1450.— Ft-ig Férfi télikabát 600.------- 1137.— Ft-ig Mikádó 600.------- 1110.— Ft-ig Férfi öltönyök 438.------- 1240.— Ft-ig Gyermek öltönyök 128.-------- 280.— Ft-ig Szabolcs-Szatmár megyei Népbolt Vállalat, biztos kézzel szorítja át a kormánykerekeket. Elém villant a keménységet, el­szántságot sugárzó arca, amelynek nem árt a no­vemberi hideg szél, köd, vagy permetező eső. Amint így magam elé képzeltem, arra számítottam, hogy biz­tosan a csahold Török Sán­dornak vág vissza, aki, ne­gyedmagával eléje került az októbervégi dekádban. De nem erről szólt a le­vele. Minél tovább jutot­tam sorainak olvasása köz­ben, annál inkább megle­pődtem: elkeseredés, ta­nácstalanság érződik levelé­ből. Ezt írja többek között: „Biztosan emlékeznek rá a szerkesztőségben, hiszen a Néplap október 9-i számá­ban is közölte, hogy milyen vállalást tettem az 5 nor­málholdas mozgalom k' ré­tében. Ezzel a vállalással van bajom. Nem az a fő- baj, hogy az időjárás októ­ber végén esősre változott, hanem az, hogy Mádi elv­társ kihelyezett mezőgaz­dász ahelyett, hogy szán­tani engedett volna, boro- nálni küldöH 35-ös kör- mösömmel. Az iga-, hogy a szántás nem omlott úgy, mint szárazabb időjárás ese­tén, de ilyen nehéz géppel mtnt az enyém, a szántás­sal felpuhított és kenőcs- szerűen átázott, talajon kép­telen voltam dolgozni. Ezen kívül a boronával a vonó­erő sem lett volna gazdasá­gosan lehasználva. Aköny- nyebb munkákra különben VIT TermelősxiivetUeset is az Umverzal-gep van be­állítva. A VIT Termelőszö­vetkezetben még 100 hold vetnivaló és 75 hold szán­tani valóm volt október 29-én. Ez világosan mutat­ja, hogy nincsen idő a vá­rakozásra. Én, amikor azt. láttam, hogy a borona, Csak elkeni a földet, megtagad­tam Mádi mezőgazdász uta­sítását. Ö uayanis azzal gyanúsított, hogy azért nem akarok boronálni, mert a szántással jobban keres­hetek. Ez nekem rosszul esett, mert a munkámról felvett jegyzőkönyvek is ta­núsítják, hogy szárazabb időben tárcsáztam, vetet­tem, gyűrűztem éppen ele­get. Azt hiszem, érdemes volna Mádi elvtársnak el<~ gondolkozni azon, hogy mi­képpen lehet a vetéstervét gyorsabban teljesíteni és azon, hogy neki is köteles­sége az olyan munkaver­senyt támogatni,, amelyik epren erre irányul. Ezek vlán — nem tudom — mi lesz a vállalásom­mal .. . " Kedves Bodor elvtárs: . Azokat a körülményeket. ■ figyelembe véve, amit levé­lében ír — ezek valódisága- [ ról. különben meggyőződ­tünk a gépállomási igazgá tóság útján — a kormosséi inkább szántani- kellett Vol­na. Igaza van abban is. hogy vállalásáért és a ve-, tésterv mielőbbi teljesíté­séért felelősséget érez. Va­lóban a. vetések befejezési nem tűr további halasztást. ’ Bpdor elvtárs ezért bátran [ harcoljon tovább. De a szo­cialista munkaf egy ele.rr cl, j az elvtársias magatartásról nem szabad megfeledkezni. I Mádi elvtárs szakember és] ■felettese. Az utasításaiért felelőssséggel tartozik igaz­gatóságának. Mi új embe­rek,' keményen harcolunk igazunkért, vitázunk, hal­latjuk érveinket és igyek­szünk egymást meggyőzni arról az igazságról, ami egész népünk igazsága. De úgy vitázunk, hogy tisztel­jük egymást, hiszen közös célokért küzdünk, ebben az esetben a jövő évi kenye­rünk sikeréért. Nem sza­bad a mi vitáinknak arra vezetnie, hogy sértegessük enymást, hogu érzékenyked­jünk. Az a fontos munka, amelyet végzünk, ne álljon meg és népünk ne szenved­jen. hió.nyt, miattunk. Azt tanácsolom, hogy fog­janak kezet Mádi elvtárssal és beszéljék meg elvtársié­ban hogyan végezhetik el leggyorsabban, legjobban az' őszi kenyérgabona elve­tését: hogyan tudja erre irá­nyuló versenyvállalásit is \ legjobban végrehajtani. ZAJTAI ANTAL. Ünnepi műszakot tarta­nak a postás dolgozók an­nak tiszteltére, hogy öt évvel ezelőtt •: vették át a hírlapterjesztés komoly és felelősségteljes munkáját, öt esztendeje annak, hogy a postások többsége becsülettel és lelkesen ter­jeszti a pártsajtót és juttat­ja el a párt szavát az ol­vasók százezreihez. A megyei pártlapok ter­jesztése megköveteli, hogy az a postai hírlapterjesztés állandó feladatává váljék. Legfőbb alapelvként a me­gyei lap, a Néplap terjesz­tésénél, az új olvasók ez­reinek beszervezésénél azt kell tekinteni, hogy csakis a meggyőzés módszerével szabad ezt a feladatot elvé­gezni. A Központi Vezetőség márciusi határozata világo­san rámutat arra is, hogy az egész terjesztési mun­kánkat a párt általános po­litikájának.. kell alárendelni és a terjesztési munkát, mint eszközt' kell a p ári- rendelkezésére bocsájtam. A márciusi határozat egy­értelműen leszögezi, hogy a szocializmus építésének fő eszköze az iparosítás, a ter­melőeszközök termelésének elsődlegességét bi ztosítani j kell. A mi munkánkban ez] azt jelenti, hogy állandó szívós munkával növelni kell a pártsajtó - befolyását az iparban és a mezőgazda- j Ságban. „Szeretni kell a pártot és a sajtóját — mondja Felhős elvtárs, a vásárosriaményi | postahivatal vezetője — ahhoz, hogy jó munkát vé-, gezhessünk". Az ő jó felvi­lágosító- munkájának ered­ménye, hogy . V.ásárosna-1 ményban több mint hétszéz előfizetője van a pártsajtó­nak, Ha’ jó eredményekről szá­molunk- be, akkor meg kell emlékeznünk Nagy Do­monkosról, a mátészalkai hivatal vezetőjéről is, aki megtisztelő politikai fel­adatnak tekinti a sajtóter­jesztés komoly és felelős­ségteljes munkáját. De pél­damutatóan jó munkát vé­gez a nagykállói postahiva­tal vezetője, Pfaf Béla is: A hírlapterjesztésben kitű­nő munkát végeznek a fe­hérgyarmati posta dolgozói, Ferund Dezső hivatalvezető és Szász Jenő hírlapfelelős irányítása mellett. Nemcsak a nagyhivatalok,, hanem az úgynevezett „kispostások“ között - is példamutatóan jó munkát végez a kistelekúj- kerti postahivatal is. ahol Gáti József kézbesítő 48 új napilap és 48 új hetilap elő­fizető beszervezésével no­vember 1-én már túlteljesí­tette a postahivatal pél-... dányszám tervét. Dicséretre méltó munkát végeznek Kiss András, Bóöi János, Bátor Márton nyír­egyházi kézbesítők, akik több mint 150 új előfizető beszervezésével növelték a pártsajtó olvasó- táborát. Most az ünnepi évforduló alkalmából arra kérjük a hírlapterjesztés dolnozóit. hogy továbbra is lankadat­lan buzgalommal végezzék a pártsajtó terjesztésének munkáját, hogy ezzel is előre segítsék a szocialista ipar és mezőgazdaság győ­zelmét. Ezen az ünnepi évfordu­lón szeretettel köszöntjük Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza városának minden postás hírlapterjesz­tőjét és a megye valameny- nyi postahivatalának veze­tőjét. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom