Néplap, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-03 / 259. szám

1955 november 3. csütörtök NÉPLAP 5 Molotov elvtárs nyilatkozata a Kelet és a Nyugat, kapcsolatainak fejlesztéséről Molotov elvtárs beszédé­nek elején megemlékezett a genfi kormányfői értekezlet Határozatáról, amelyben megbízták a külügyminisz­tereket: dolgozzák ki a né­pek közötti kapcsolatok megjavítását elősegítő in­tézkedéseket. Itt javasolták — folytatta Molotov, — hogy hozza­nak létre a Kelet és a Nyugat kapcsolatainak fej­lesztésével foglalkozó szak­értői bizottságot. A szovjet küldöttség célszerűnek tart­ja ilyen bizottság megalakí­tását és helyesli, hogy e bi­zottság haladéktalanul lás­son munkához. A bizottság munkájának eredményes­sége vegett szükségesnek látszik eszmecserét j.oiytat- ni arról, mivel kell foglal­koznia a bizottságnál! és meg kell próbálni meghatá­rozni munkájának irányát. Természetesen megelé­gedéssel állapítom meg azt a tényt, hogy az előttem felszólaló 1‘inay úr és Macmillan úr he­lyeselte az országaink közötti kapcsolatok, akárcsak általában a Kelet és a Nyugat or­szágai közötti kapcso­latok fejlesztésének szükségességét. Ez összhangban van a négy hatalom kormányfői­nek irányelveivel. Szembe­tűnő azonban, hogy ezeket a nyilatkozatokat néhány olyan megjegyzés kísérte, amelyekről, — ha az ügy ténybeli oldalát vizsgáljuk — nagyonis lehetne vitat­kozni. Ezt kell mondani például arról, amit Pinay úr és Macmillan úr a ke­leti és és a nyugati .orszá­gok nonriális gazdasági kapcsolatai megbomlásának okairól jegyzett meg. Ezek a tények jól ismertek. Ügy gondolom azonban, hogy feladatunk nem annyira a polemizálás, még kevésbé az, hogy beavatkozzunk va­lamely ország belügyeibe, hanem az a törekvés, hogy kedvező eredményeket ér­jünk el- a Kelet és Nyugat közti érintkezés fejlesztésé­ben, a kereskedelem, a kultúra, a tudomány, az idegenforgalom stb. vona­lán. Véleményünk szerint a Kelet és a Nyugat kapcsolatainak fejlő­dése csak akkor lesz sikeres, ha az államok közti gazdasági kapcso­latok fejlődésére épül. Ez elképzelhetetlen a ke­reskedelem normális fejlő­dése nélkül. Teljesen vilá­gos, hogy a kereskedelem akadálytalan fejlődése meg­felel valamennyi nép érde­keinek. Minden egyes or­szágnak minden hátrányos megkülönböztetés nélkül akadálytalanul kell eladnia azt, amit tud és megvásá­rolnia más országoktól azt, amire szüksége van. Az ál­lamok közti egyenjogú és kölcsönösen előnvös keres­kedelmi kapcsolatok megte­remtése elő fogja segíteni a nemzetközi kereskedelem normálissá tételét. Az országok közti keres­kedelem normális fejlődésé­nek útjában azonban nem kevés mesterségesen tá­masztott akadály áll. A ke­reskedelmi tilalmak és kor­látozások bizalmatlanságot keltenek az egyes országok között és kárt okoznak a hagyományos gazdasági kapcsolatoknak, akadályoz­zák az államok között nem­csak a gazdasági, hanem az egyéb kapcsolatok megszi­lárdítását is. Következés­képpen ki kell tehát mon­dani, hogy a nemzetközi kereske­delemben szűnjenek meg a hatályban lévő • korlátozások. Ez meg­mutatná, hogy megvan az őszinte készség a nemzetközi gazdasági együttműködés kiter­jesztésére, továbbá az országok közötti biza­lom megszilárdítására, a nének közti kapcsola­tok és az érintkezés fej­lesztésére. Néha azt mondják, hogy a Szovjetunióval folytatott kereskedelem fejlesztésének nincs meg a kellő alapja, nincsenek olyan áruk. ame­lyek a más országokkal folytatott kereskedelem íei- lesztésének tárgvául szol­gálhatnának. Hogy ez nem felel meg a tények­nek, az már abból is lát­ható, hogy a Szovjetuniónak más államokkal folytatott külkereskedelmi forgalma a háború után a háború előt­tinek négyszeresére növe­kedett. A szovjet küldöttség úgy véli, hogy a szakértő bizott­ságnak elsősorban azt a kérdést kellene megvizsgál­nia, hogyan szüntessék meg a fennálló, az államok közti kölcsönös gazdasági kapcso­latok fejlődését gátló hát­rányos megkülönböztető in­tézkedéseket. Ez elősegítené azt, a miről a kormányfők irányelveinek első részében a kapcsolatok fejlesztéséről szó van. Sok még a tennivaló a kulturális, tudományos és a technikai kapcsolatok fej­lesztésében. Hasznosak len­nének azok az intézkedé­sek. amelyeknek alapján ki­cserélnénk az ipari és a mezőgazdasági tapasztala­tokat, bővítenénk a társa­dalmi és a kulturális kül­döttségek cseréjét, fejlesz­tenék az idegenforgalmat. Ez összhangban állná a kapcsolatok fejlesztésére vonatkozó kormányfői irányvonalak második ré­szével. Macmillan úr beszélt pél­dául arról, hogy a Szovjet­unióban valamiképpen sza­bályozzák a közvéleményt. Foglalkozott a Szovjetunió belső életének néhány más kérdésével is. Az effajta támadások ismeretesek előt­tünk. Mi nem szándéko­zunk erre az útra léoni Anglia belső rendjét ille­tően. A Szovjetunió mindent elkövet, hogy elősegítse a kapcsolatok fejlődé­sét a többi állammal. Molotov elvtárs itt felsorol­ta azokat a küldöttségeket, amelyek a nyugati orszá­gokból a Szovjetunióban jártak, valamint a külföl­det meglátogató szovjet kül­döttségeket is. Az első sikerek már meg­születtek — folytatta a szovjet külügyminiszter. — De még sokat kell tenni, hogy biztosítsuk a minden ország és nép számára köl­csönösen előnyös nemzet­közi érintkezés szélesebb- körű fejlesztését. Mint már mondottam, a Kelet és Nyugat közti kap­csolatok fejlesztését szol­gáló intézkedések konkrét kidolgozását négyhatalmi szakértő bizottságra kell bízni — mondotta Molotov, majd ismertette a Szovjet­unió javaslatát a Kelet és a Nyugat kapcsolatainak fejlesztésére. Molotov elvtárs hozzá­fűzte, hogy e tervezet ki­dolgozásában tekintetbe vet­ték a genfi kormányfői ér­tekezlet irányelveit, vala­mint a Kelet és a Nyugat közötti érintkezés fejleszté­sére vonatkozó azon kíván­ságokat, amelyek a nyugati országok kereskedelmi kö­reinek számos képviselője részéről, közéleti személyi­ségek, tudósok, a . kultúra művelői, sportszervezetek képviselői részéről hangzot­tak el. A szovjet küldöttségnek meggyőződése, hogy e munkaprogram megva­lósítása az országok közti kölcsönös megér­tés javulására és a ba­ráti kapcsolatok meg­szilárdulására vezet. Ez pedig elősegíti a nem­zetközi feszültség további enyhülését és teljesen meg­felel a népek valameny- nyiünk előtt ismeretes kí­vánságainak mondotta végül a szovjet külügymi­niszter. EXSZ közgyűlés politikai bizottságának október 31-i ülése New York, (TASZSZ) A politikai bizottság október 31-én hozzáfogott' a napi­rend 2. pontjának, ,.Az atomsugárzás hatásának” megvitatásához. A szovjet kormány köz­tudomásúlag már többször javasolta a rádióaktív su­gárzások hatása veszélyének kiküszöböléséhez vezető leg­biztosabb utat: az atom­fegyver betiltásáról szóló nemzetközi egyezmény meg­kötését és első lépésként az atomkísérletek megszünteté­séről szóló egyezményt. Az október 31-i délelőtti ülésen elsőnek Wodsivorth, az Egyesült Államok képvi­selője szólalt fel. Megpró­bálta bizonyítani, hogy az atomfegyver-kísérletek rém veszélyesek. Az Egyesült Államok képviselője javasolta, hogy az ENSZ mellett létesítse­nek külön műszaki bizott­ságot, amely összegyüjtené az egyes államoknak és személyeknek az alcmsu- gárzás következményeire vonatkozó értesüléseit és azokat közlés és terjesztés végett a megfelelő követ­keztetésekkel együtt át­adná az ENSZ főtitkárá­nak. Az amerikai küldött felszólalásában egy szóispm szólt az atomfegyver eltil­tásáról, sem .a kísérletek megszüntetéséről. A politikai bizottság dél­utáni ülésén felszólalt K. Menőn, India képviselője. Menőn szerint komolyabb és felelősebb nemzetközi szervet kell létesíteni az atomsugárzás következmé­nyeinek tanulmányozása céljából, mint az a külön­leges műszaki bizottság, amelyet az amerikai kül­döttség javasolt. A politikai bizottság folytatja az atomsugárzás problémájának vitáját. Aláírták a jugoszláv—szovjet légügyi egyezményt Belgrad, (MTI) A belgrá­di rádió jelentése szerint a jugoszláv fővárosban a Szovjetunió Minisztertaná­csa melleit működő polgári légiflotta főigazgatóság és a jugoszláv légiforgalmi tár-, saság között aláírták a légi- forgalomra vonatkozó egyez­ményt. Állásfoglalások a genfi értekezletről Megkezdődött a külügyiül Díszterek ötödik ülése Genf, (MTI) Mint az AFP jelenti, a külügymi­niszterek . értekezletének ötödik ülése szerdán 15 órakor Pinay elnökletével megkezdődött. Becs, (TASZSZ) A Szak- szervezeti Világszövetség nyilvánosságra hozta az Amerikai Egyesült Álla­mok, Franciaország, Nagy- Britannia és a Szovjetunió külügyminsztereihez inté­zett levelét. „A dolgozók hőn óhajt­ják ‘— hangzik a levélben, —. hogy a tárgyalások to­vábbi sikerekhez vezesse­nek és minden erejükkel elő fogják mozdítani e si­kerek megszilárdulását, minthogy ezek a sikerek biztosítanák a dolgozók biz­tonságát és Tehetővé tennék | helyzetük megjavulását. Meg vagyunk győződve I arról, hogy önök nagy fi- I gyeimet szentelnek a Szak- szervezeti Világszövetség 85 millió tagja és még sok- millió más, a békére és biztonságra ugyanúgy tö­rekvő dolgozó véleményé­nek.” A Bielefeld, (ADN) A Biele- feldben megjelenő Freie Presse éles hangnemben bírálja a nyugati hatalmak­nak NATO-felfogását ,,a genfi külügyminiszteri ér­tekezleten. Wilhelm Ingen- sand, a lap főszerkesztője, aki egyébként kifejezetten helyesel minden kapcsolatot a nyugati hatalmakkal, el­ítéli a nyugati hatalmak politikáját, amelynek célja egész Németország bevonása az északatlanti szövetségbe. Követeli, hogy Németország legyen a NATO-tól mentes s megállapítja, hogy a nyu­gati hatalmak csupán olyan mértékben akárnak döntési szabadsagot biztosítani a németeknek, amennyi szá­mukra hasznosnak látszik. DÖNTŐITEK 4 A nyírbélteki Szabadság Termelőszóvetkezet új üzemterve November elején is olyan zajos a falu, mint a fel­bolygatott méhraj. Az utcá­kon egymást érik a szeke­rek kukoricával, naprafor­góval, répával lakottan. Legtöbben már a kukorica- szárat hordják. Opre Gyuri bácsi peckesen ül a csutka- szárral megrakott szekér tetején. Elégedetten szívja a mustillatú levegőt. Vég­zett a betakarítással... Amint végighalad az em­ber a falun, a nyitva ha­gyott kapukon át látni a be­hordott aranysárga kukori­cát, a burgonyacsomókat, répahalmokat, kupacozott napraforgókórót, kender- bugaszárat. Az utolsó erő­feszítések nyomában felsza­badul a határ, megtelnek a górék, a padlások, A Szabadság TSZ udvara ís az őszi betakarításról beszél. A gondosan kiválo­gatott burgonyakúpok kato­nás alakzatban húzódnak egymás mellett a dombo­sabb részen, az oldalról megtámasztott ' hatalmas góré gyomra is megtelik lassan kukoricával. Bent az irodában heve­sen lobog a kályhában a tűz. — Mérges ember fog jön­ni — mondom nevetve. Kiss Ferenc, a tsz. elnöke is elmosolyodik, ő is ismeri e régi babonát. Aztán a fü­zet fölé hajlik, és írni kezd. A tagság által elfogadott jövő évi üzemtervet rögzíti papírra. A górincás betűk gyors egymásutánban • sza­vakká, mondatokká csopor­tosulnak. „20 katasztrális hold kukorica, 15’ hold bur­gonya, 5 hold dohány, ■ugyanennyi fodormenta, 3 hold répa, s (10 hold torma)“. — Ezt miért tette záró­jelbe? A fiatal elnök elgondol­kozva néz rám. ° — Még nem biztos, hogv termelünk tonnát. Most dől el, hogy érdemes-e, nem-e? Az idén próbálkoz­tunk vele először, de még nem került sor a betakarí­tására. így hát nem tudjuk. — Előreláthatólag mennyi jövedelemre számítanak be­lőle? — Hát így nehéz lenre meghatározni. Az elsőosztá-l lyú tormának ezer forint' körül van mázsája. Van az-; tán 6-700 forint értékű is. Mi felszedtük egy jő dara­bon, de úgy látjuk, érde­mes lesz vele foglalkozni. Ha olyan átlagtermés lesz, mint a felásott területen, akkor a 4 holdon lesz '.’agy 20 mázsa. Ügy forgatjuk magunkat, hogy minél töb­bet kihúzzunk ebből a ho­mokból. Nem igaz? Aztán elmondta, hogy az idei terméseredménnyel meg vannak ugyan eléged­ve a tsz. dolgozói, azonban olyan eredmények ezek, amelyeket bizonv fokozni lehet. A jövőévi üzemtervet | tehát egészen másként ké­szítették el. A kukoricát például mind egy szóiig négyzetesen fogják vetni. Tavaly csupán néhány hol­dat vetettek ilyen módszer-! rel, minden bokrot külön megtrágyáztak, s bizony na­gyon meglátszik a termé­sen. Majdnem kétszer any- nyít adott. A burgonyát is így rakják a földbe. — Az utóbbi évek sok­sok olyan dolgot megtaní­tottak velünk, amire add'g nem jöttünk rá. Addig azt mondtuk, kapálja meg 1 há-1 romszor a burgonyát az, aki I kitanálta. Megelégszik az; kétszerivel is. De jövőre! már négyszer kapálunk. ‘ Minden kapálás után meg- berenájjuk. A tagok munkacsapatra való felosztását már a nyá­ron megszervezték és jö-1 vőre is így akarják. Jónak bizonyult így. Nagyobb fe-| lelősséget éreznek a munka iránt. A kijelölt területót sokkal nagyobb gonddal és szorgalommal művelik, mint korábban. Mert így ellen­őrizni tudják, melyik csa­pat hogy dolgozik, milyen minőségi munkát végez. Most például kiderült, h;gy a Boros Mihály munka­csapata 80 mázsa burgonyát termelt ugyanabban a táb­lában, amelyben mások alig értek el 30 mázsás átlagot. Igaz, a munkát is jobban megadták neki. Hogy jövő­re a többi munkacsapat is jobban fog igyekezni, az biztos!... Növelni fogják az állatállományt is Nem volna teljé3 a rnun- katerv, úr. csak i.-t foglal­ná magába, hog£ ,,-j menta az idén jói jövedelmezett gyerünk hát. jövőre is ter­meljünk“. Az állatállomány gyarapítása úgy ír olyan “ontos feladat mmt a ter­méseredmény toku/.áso. Tisztában voltak, ezzel is, amikor a jövőre, saját jö- vőjükre gondoltak. Amikor a modern beren­dezésű istállókat építettek, csodálkoztak rajta a falu­ban: mit akarnak bele köt­ni? Hiszen alig volt néhány darab lovuk, tehenük meg vábbtenyésztésre. Most is olyan 13 növendék borjúrk I ván, hogy öröm ránézni — mondta és gondolatban rnegsimogattá széles hátu­kat. — A sertésállományt is a sajátunkból akarjuk tovább fejleszteni. Jelenleg 27 da­rab előhasú kocánk van. A telep hátsó részén va­lami 60 darab fehértollú liba szemelget. A tagok adták össze saját erejükből. Ugyanis rájöttek, hogy a baromfiállomány tenyészté­se nem is olyan megvetendő mesterség. Az; új üzemterv­ben arról is van szó, hogy jövőre nagyobb méretekben foglalkoznak baromfite­nyésztéssel. A beadásra is telik, saját szükségletükre meg a piacra is vihetnek belőle. így aztán azt is tervbe vették, hogy kibőví­tik a baromfiiskjllót. S ha már az építkezésnél tar­tunk, említsük meg, hogy egy ötfiókös dohánypajtát is építeni fognak. A korábban lobogó tűz szunnyadni kezdett, de Kiss Ferenc nem hagyta elalud­ni. Nem is szabad Kiss elv­társ, állandóan éleszteni kell azt!.; Miska Júncfi. eppen, nagyon, kévés volt. —- Majd az is lesz. — mond­ták. S lett is. Jelenleg 15 darab szarvasmarhájuk van. nyolc lovuk és négy csikó. A sertésólat sem hiába építették, 67 darab sertésük van. A jövővel kapcsolatban nagy terveik vannak. Az elnök szeme is felcsillan, amikor erről beszél, — Saját nevelésű törzs­állományt akarunk beállír tani. A szaporulatot meg­tartjuk. Ebből aztán azokat hagyjuk meg. amelyek leg­jobban megfelelnek a to-

Next

/
Oldalképek
Tartalom