Néplap, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)
1955-11-27 / 279. szám
N t PL A l‘ 1353 november 27, vasárnap ,$6azádnak r&ndületteuül, I((fii liiae ált mcujjpcuA1 Vörösmarty Mihály 1855—1955. wwc.PítstBt*.iis«pi®ttí- ::9<«s,9K*«£zw»cu«n.s-v-rei<.a-.!<sic*<tft;it».iiriiiiiii'i»i!*».»»ffsnifiinminit<itii*tt«iniatmiim«m«in iiiiiiiiifiiii iMtiitf ifmintiftiiiinimitiitifitiri n ttttrimmtnmi«iiiif intim iini>tfti«tiitiiin«tt«i(it*ifiii»inHf«iiiiiiiiii«it*it>«*i«fmim«>niHiiH)iiiirmm«tiittn VÖRÖSMARTY MIHÁLY: ÁTOK 1849. oct 10. Görgetnek híjak a silány gazembert, Ki e hazát eladta cudaruL Kergesse őt az istennek haragja A síron innen és a síron túl. ö százezernyi hős fiák vezére Dicső, ha győz, dicső, ha elesik, Ki űr leendett, milyennél nagyobb nincs, Meghajlott a lábtúrta fövenyig. Kezében volt az ország szíve, kardja, S ő mint pofonvert, megrngdalt inas, Feladta gyáván mind e drága kincset, Bérért vagy ingyen, mindenképpen gáz. Hallgatnak ágyúink, a puska nem szól, E némaság óh mily rémiiletes! A hajdú nem küzd, a megjött huszárnak Kardján most nem vér — csak könny csergedez. Harc nélkül, alkn nélkül így elesni: F.gymásra néznek a bús harcfiak S a hitszegő vezérre sziveikben Kihalhatatlan átkot mondanak. „Isten, vagy ördög — így kérdik magokban — Melyik teremte ezt a Görgeit? Ily férget isten soha nem teremthet, Ezen megtörnék emberben a hit. Hervadjon a fű, ahol megpihenne, Akadjon fel, midőn a fára néz. Enyhét ne adjon éhe, szomja ellen A föld s ne nyújtson soha emberkéz... Kergesse őt a balszerencse, mint Szilaj kutyák a felriadt vadat. Éljen nyomorból, kínból mindhalálig S ha elhal, verje meg a kárhozat.” Jókai Mór: SIMON ISTVÁN: Költői nyelve Egyszer a külföld egyik nagy metropolisában és nagy társaság közepeit voltam, mely csupa írókból, művészekből, műértőkből alakult. Arról támadt élénk vita, hogy melyik a világnak. legszebben hangzó nyelve? Művészi verseny volt hexameterekkel. Első volt a latin idióma Vergilius- ból: „Infandum regina re- novare iubes dolorem.“ Az előadó tapsokat kapott. Következett a görög Homer Iliászának kezdő strófája: „Menin aede Thea Peliadéó Achilleosz Vlo- menén.“ Nagy sikere volt annak is. Aztán az olasz és spanyol küzdött a pálmáért. Végül jött a német egy disztichonnal, de az elég volt: („Feige, schwächliche nur und aberwitzige Leute, schreien von den Dächern ihr Weh, Mitleid erbettelnd vom Wolk.“) A hatás nagyszerű volt! És az általános hangulat közepeit kellett nekem utolsóképpen a magyar verselést hangoztatnom, a mi Homérunk hőskölteményének bevezetését: „Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?“ Az egész fényes társaság elismerte, hogy a magyar nyelv a leghangzatosabb i valamennyi között. Vörösmarty nyelve volt j az. Az ő költeményeiben melódiája van a magyar \ nyelvnek és ez a dallamosság annyiféle változatot vert föl, amennyi alapeszméje, iránya, vezérgondolatba: — harsog, dörög, csattog a hősköltemény ékben, édeleg, enyeleg, hízeleg, sir a balladákban, pattog, kacag, csapong a tréfás dalokban, ünnepélyesen, orákulumszerűen zeng a drámákban. (Megjelent 1900, novembér 18-án.) i i—a——»to— ...... ADY ERIDRE: EMLÉKEZET >: .Vörösmarty is milyen silány keveset kapott! Vén cigány korában sem kapta meg csak morzsáit a megérdemelt jutalomnak. Meghalt és nagy lett. így van ez min,álunk. Az ő neve akadémikusokat csinált törpeségekből, tudósokat a tudatlanokból. A Vörösmarty névből is meg lehetett élni, mikor már Vörösmarty meghalt. Ám leperegtek az évtizedek. Korolz, nemzedékek, szépen megcsinált világok múltak el. f Mi Vörösmartynak avval áldoztunk csak, hogy nem felejtettük el a nevét. Pedig amit tőle kantunk, az több a korok múló, változó hangulatánál, győzedelmes illúzió Vörösmarty minden kis sora. De mi csak negyvenöt év múltán kezdjük érezni, hogy van lelkiismeretűnk. Csaknem félszázad múlva kiáltjuk: emlékezzünk a költőre!... Mindegy már, csakhogy idáig elértünk. Amit teszünk, beszélünk, írunk, adunk: úgysem elegendő, csak amolyan késedelmi kamatféle, amely avval áltat, hogy adóságot fizetünk. A költő nagy lelkének feltámadására, az ő nagy hitére, az 6 nagy álmaira sohasem szomjazott rá a világ úgy, mint most. Legyen hát szent az emléke, s újra élő a lelke. De istentelen az, aki a költő emlékével nem hódítani, hanem háborúzni akar. Istentelen az, ki nemzetbomlasztó munkájához idézi meg Vörösmarty szellemét. Istentelen az, aki a Vörösmarty nevéből is választó falat akar csinálni ebben az úgyis züllött állapotú magyarságban. Vörösmarty a költők fejedelme: a világosság fejedelme hát. (Megjelent a Nagyváradi Szabadság 1900. december 1. számában.) \ öröinsarty estéje Fogytán van a napod. Fogytán van szerencséd. Ha volna is, ipiaek? Nincs ahova tennéd. Fogyó napokból, sűrűdé véred csöppjcből sajtolt nehéz szavak, tört tőmondatok, fájdalmas ének — hr.ttytclalodnak ennyi maradi. Nyelv nagy kertésze, hit magvetője be fájhatott is öreg szived, mikor érezte: elfut előle a szó is már s a remény hideg világban, mint az ablakra pára, jégvirágként a lelkedre fagy. Magyar költő hát ennyi az ára, hogy egy nép érző idege vagy? Apadt agyvelő, roskadó vállról lefoszló gúnya, vád, őrület... Tudtad: nem futhat költő e tájról, sorsod keze itt bárhogy fizet. Sziklányi szavak, ahogy a vulkán végső ereje fellöktc még. Égetők, forrók — egy század mattan, megkönnyezem e tört költeményt. Súlyát egy percre váltamra vettem, s érzem, amikor megmozdulok: sírnak, ropognak, fájnak a bennem világot tartó idcgducok. VÖRÖSMARTY (Rövidítés) Halálának századik évfordulóján Vörösmarty Mihály életműve frisebben, t stábban áll előttünk, mint bármikor eddig. Vörösmarty, az 1848 felé vezető út egyik előkészítője, — Vörsmarty, az. ország képét átalakító tettek serkentője, — az új hősöket kívánó, a hazaszeretet tudatosító, az igazságos és emberséges társadalmakat óhi- f > Vörösmarty arca mily világosan rajzolódik ki ma "ár lőttünk. És ez az arc nincs ellentétben a kéoze- 't és szenvedély nagy Indusának, a Csongor és Tün- ’e, a Szép Ilonka, vagy a 'eghitt és elbűvölő Laura versek Vörösmartyjának portréjával. Költészetének teljes gazdasagában, a harcos és a tündén, a fenséges és a bensőséges, a pa- tétikus és a bökselkedö tartalmak nagyszerű összhangjában bontakozik ki ez az arc. Vörösmarty Mihálykái a politikai költemény harcos indulatai a képzeletnek attól a sasröptétől elválaszthatatlanok, mely a maga-hói mipdic a hősi, a megrendítő példát keresi: Mint viharok közepeit maga. sulva fosantatík a sas. — és kötél a villám honában kél ki a rideg kön — Úgy amit ma- °as elmédben akadozva togr.d- ‘41. — Harc víllámi közt ke!- 't ki vitásra , Zrínyiről zengte e soro- ' at, d > rá magára is ér- ényesek — a sas karmainak éle és szárnyainak csattogása egyaránt jellemzői Vörösmarty költészetének. Első nagy művének: a Za- lánnak fejezetei a magyar romantika legcsillogóbb képeihez szolgálnak nyitányul. Mindaz a fenség és szenvedély, melyet a férfi Vörösmarty művében csodálunk, itt mutatkozik meg elsőízben. Vörösmarty romantikája olyan múltat idéz, olyan hősöket és tündéreket formál, hogy a maga kora öntudattal nemzeti érzéssel teljék el láttukon. A reformkor hajnalán vagyunk. Széchenyi szava már hangzik — és Kossuthé sem várat soká magára. A szatmári aljegyző — Kölcsey — már elkiálltotta a szózatát Rákos nymphájához. — sóhajtása már Rákóczi után szállt. De Vörösmarty romantikája sokkal inkább elrugaszkodik a valóságtól, mint például Kölcseyé. A huszas evek derekán ezt a romantikát már az irrealitás, a valér * "nett hátatfer- dítás veszedelme fenve:»'*;. Ha n i is énn a feudális múltba visszzjeóvár<’ó nosztalgia ez. mint a német romantikában. — de a Vörösmarty teremtetio múlt ekkoriban már alig szolgál erkölcsi, eszmei valósággal a jelen számára. Vörösmartynak át keli élnie a magvar kft!fő helyzetit a szentszövetség korának Magyarországán. — és 1828-ban Szécheovj kedvenc versének szelíd, lírai képeiben mintha roehndóan el is fogadná ezt a kitaszított helyzetet. De a magyar költő versét csakhamar követi a Zrínyi melyet már egy új költői magatartás programadásának érezünk. Az ossziáni és tündéri romantika után itt micsoda — igaz, csak kivételesen — realista művészet jeleníti meg a török ostromát, mely- lyel az a költőre tör. Á Zrínyiben megirigyelt és megcsodált költi férfinagyság olyan eszménykép, mely Vörösmartyt megfordulásra inti az ossziáni-tündéri úton: toll és vas eszménye! A Csongor pedig éppen nem a magyar romantika lezárása, ahogyan Farka., Gyula hiszi, hanem nyitánya Vörösmarty új költői korszakának: közeledés egy bár még- annyira romantikáit valósághoz, — harmónia keresés a vaVi»» és a még csillapíthatatlan romantikus vágyak között. Éjszaka borul végül a mesejáték bőseire is, — de a szerelem éiszakája, mégpedig ide- lenn a földön, s nem tün- (ierhonban. Az Éj, a „Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj“ számkiveti Tündét a íényhazából — a tündéri álom emberi alakban ölt testet. Vörösmarty a Csongorral romantikájának új szakaszába lép, — abba a szakaszba, mely már a 40-os évek tisztulását közvetlenül előkészíti. A Csongor menekvés volL költészete korábbi korszakának veszélyei elől. csakhogy még nem a végső menedék. Ezt az átalakulást Vörösmartynál a Kossuth mozgalmával találkozás idézte elő. Ez a találkozás a költészet uj értelmét nyitja meg számára: a költő ymár nem a múlt idézésével, hanem az égető kérdések megszólaltatásával, tettekre mozgósítással szolgálta nemzetét. A Szózat Vörösmarty- jához jutottunk el, akinek hazafias költészete tettekre serkentő; munkát, alkotást számonkérő költészet. Senki sem tudott olyan szenvedélyesen, lelkesedni a munkáért, a cselekvésért, senki sem kárhoztatta oly türelmetlenül az unalmat, a tétlenséget, mint Vörösmarty. „Jó, mulatság, férfimunka“. — ime talán legjellemzőbb kifejezései. Énc- karú nemzetet képzel a tétlen magyarság helyébe: ész, erő és szent akarat, — ezekben a fogalmakban testesül meg nála a reformkor ha- zafisága. A 40-es évek Vörösmarty ia gyökeresen megújult képet mutat. Ebben a képben a korábbi romantikus állomások kritikája is kifejezésre jut. A Merengő- höz épp attól a „kétes távoltól“ óvja a kedvest, méh*- a költő művét is már- már magába nyelte. „Múlt és jö'-'í tenger egy kebelnek“, — de ez a tenger valamikor Vörösmarty szivében vetette leginkább nyugtalanító hullámait. A „holdfény és ködvárak“ valamikor a Zalán utáni művekben lebegtek, az „álommegírása előtt maga is ujjai közt próbálta megtartani. A Mit csinálunk? az „almos gyávákat“ is korholja, — a Gondolatok a könyvtárban pedig a kapitalista jövő támasztolta kétségek közül is a „férfimunka“ parancsával hoz menekvést. És a szabadságharc levezetése után, az önkényuralom reménytelen égboltja alatt még utoljára felhangzik a Vén cigány csodálatos bi?.latója. — Vörösmarty költészetének ez a végső foglalata, melyben a romantika nagy képei éppúgy meglelik helyüket, mint a hatalmas érzések és indulatok kitöréséi. Ha világirodalmi költcro- konát keresnék, talán a len • gyei Adam Miczkiewiczet nevezhetnek ilyennek leg- több joggal. Mily különös párhuzamosság kettejük halálában! Egyikük I'esten hunyja le szemét, — a másik Konstantinápolyban, * a múlt század e két nagv költői lángjának kihunytét alig egyhétnyi időköz választja el egymástól. Utolsó óráikban mindeket ten ugyanazt érezhették: a levert forradalom miatti gyászt és bánatot, mely a haláltusa szorításánál is fájdalmasabban markolhntt, szivüket. Mindketten álíl- ‘ék és mindkettőjüket a haza, a szabadság ügye ébresztette a valóságra. Egyikük eposzt írt a honfoglalásról — másikuk költői elbeszélést az elve.ztett hazáról. a Pan Tedeusz-t. Mindkét művet azonban a haza jövőjének gondia hatja át. Egyikük teste a krakkói Wawel székesegyházának szarkofógjában porlad, — másikuké a Kerepesi temető horookjábtn. Mindkettőjükre annak az 1955-nek őszén emlékezünk, mely állomás is a reményeiket megvalósító évek és évszázadok láncolatában. És a lengyel költőnek üzen Is n magvar. — üzen azzal a versével, melyet hazájához, az élő és szenvedő szoborhoz intézett valaha: Oldódjatok, ti megkövült ttotok Szakadj fel dalt keblemből, éli (sóhaj! Légy mint a földróndit éri vész, Bútól, haragtól terhes és szilaj S te elnyomott szó. hamvd el bőr. <t önöd. Törj át a fásult nemzedék Szilvin, Hogy megcsendüljön minden (gyáva íiil Msnytíiirgésedtől a föld kerekén. Sőtér István. V örösmarty-est Nyíregyházán 29-én, kedden es to. 7 órakor a József Attila .J.ul- túrütthonban rendezi a VT IT és a városi tanács népművelési csoportja VÖRÖSMARTY EMLÉKESTJÉT a költő halálának 100 éves évfordulója alkalmából. Ünnepi beszédet mond Tóth Dezső egyetemi adjunktus. Közreműködnek: Palotai Erzsi előadóművésznő, Gábor Áron, Sárdi Béla, Straky Tibor. Jegyek kaphatók a TTIT irodában és a József Attila kultúrházban. s
