Néplap, 1955. október (12. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-13 / 241. szám

NÉPLAP 1955 október IS. csütörtök A sikeres zárszámadás érdekéken Gyorsítsa meg az őszi munkák végzését a nagykállói Dózsa TSZ • •9 A nagykállói Dózsa Ter­melőszövetkezet tagságá­nak egész évi szorgalmas munkája minden eddiginél bőségesebb terméssé érett. Jó zárszámadás vár a tsz. tagjaira. És addig, hogy az meglegyen, ez kell: betaka­rítani a gazdag termést s az utolsó szemig földbe ten­ni a vetéstervben meghatá­rozott területen a jövő évi kenyérnek való magvát. De éppen ezek a munkák azok, amelyek most késnek a ter­melőszövetkezetnél, nem baladnak kellő ütemben. MÉG TÖBB AZ ŐSZI MUNKA, MINT AZ ELVÉGZETT Tagadhatatlan, hogy az esős, hűvös nyár következ­tében később lehetett meg­kezdeni az őszi betakarí­tást, szántást-vetést, mint más esztendőkben. De ezt már úgy mondjuk: „lehe­tett“. Szerte a megyénkben és különösen a homokos talajú részeken, — mint amilyen többnyire a nagy- kálloi Dózsa TSZ birtoka is, — hetek óta javában foly­nak az őszi munkák. S nem egy termelőszövetkezetben már éppen a vége felé jár­nak. A nagykállói Dózsa Ter­melőszövetkezet tagjai ok­tóber 11-ig 22 hold kukori­cájukból egy csövet sem törtek. 7 holdnyi naprafor­gójuk bugázatlan, csépelet- len. 10 hold burgonyájuk­ból alig 4 holdat szedtek fel. Terv szerint 180 köbméter silót készítenek s ennek a munkája is még ezutánra vár. És mindezek mellett fel kell még szedni 5 és fél hold cukorrépát, el kell vet­ni több mint 20 hold rozsot, 45 hold őszi árpát. 1: Min­denképpen több az őszi .munka, mint az elvégzett. HOL KEZDŐDÖTT A HIBA? Kelemen György elvtárs, a termelőszövetkezet elnöke azt mondja: „Minden őszi munkában előrébb kellene lennünk. Például 15 hold­ról feltétlen letörhettük vol­na a kukoricát. Meg van ér­ve. Napraforgót is lehetett volna csépelni, burgonyát többet felszedni...“ Hol'kezdődött hát a hiba? Ott, hogy a termelőszövet­kezet vezetősége — tekin­tettel a későbbi érésre, a munkák várható összetorló­dására, — nem szervezte meg időben a betakarítási munkák végzését. Hogy kellett volna ezt? Mindenekelőtt tudatosítani a tagsággal: a zárszám­adásra most éppen a gaz­dag termés gyors betakarí­tásával, a vetésterv mielőb­bi teljesítésével készülhet­nek a legjobban. Elő lehe­tett volna készíteni a tag­ságot a munkaverseny, vagy éppen párosversenyek szer­vezésével a munkák gyor­sabb vitelére, tervszerűsé­gére. (Vagy csak elővenni az ugyancsak nagykállói Vörös Zászló TSZ verseny- kihívását, ami egész évre szól és a Dózsa tassága el­fogadott annakidején.) A kezdeti’ hibát fokozta aztán az a tény is, hogy maga a pártszervezet sem tett semmiféle javaslatot a termelőszövetkezet vezető­ségének és nem kezdemé­nyezte időben a tagság ak­tivizálását, serkentését, a családtagok bevonását a be­takarítás nagy munkájába. a háztáji földek betakarítását HELYEZTÉK ELŐ­TÉRBE — A KÖZÖS ROVÁSÁRA A termelőszövetkezet tag­ságának egyrésze azzal „ér­vel“ a lemaradás mellett, hogy a gépállomással le­szerződték összes burgonyá­jukat gépi szedésre, ennek pedig a gépállomás mind- ezideig nem tett eleget. Eb­ben a kérdésben van is igazság. Ugyanis a nagy­kállói gépállomásnak van egy burgonyaszedőgépe, amelv végzett a császárszál­lási Űj Alkotmány TSZ-nél. utána a nagykállói Rákosi TSZ burgonyatáblájába állt, hogy előrébb lendítse a munkát. Ez persze így nem is baj. Hanem hibának le­het mondani azt, hogy a gépállomás miért szerződik erre az egyetlen gépre any- nyi területet, amennyit kép­telen ellátni? Vagy ha nem kötött le a kelleténél több területet .akkor miért nem irányítja úgy a gép munká­ját, hogy az időben eleget tehessen ott, ahol szerződé­sileg várják? Legalább is a Dózsa TSZ tagságának eny- “nyiben igaza van. Ez azonban még mindig nem lehet „érv“ a lemara­dás mentésére. Hiszen ez- időre gép nélkül is fel tud­ták volna szedni ‘ a 10 hold krumplit és a többi mun­kákat is jóval előrébb vin­ni, ha . .. a háztáji földek termésének betakarítását nem helyezik előtérbe a közös használatú földek ter­mésének betakarítása és az ősziek vetésének rovására. Míg a termelőszövetkezet betakarítani valójának na­gyobb része még kinn van, addig szinte a termelőszö­vetkezel egy-két családjá­nak kivételével, letörték a háztájihan termett kukori­cát, felszedték a burgonyát, elcsépelték a napraforgót. Ezt pedig éppen a brigád­vezető, Példást János elv­társ kezdte.- meg. amit az­tán látva á többi tagok: azok is „úgy“ teltek. SÜRGŐS TENNIVALÓ: MINDEN PERCCEL ELŐRÉBB JUTNI! A nagykállói termelőszö­vetkezetet mind-a járásban, mind az egész megyében példamutatónak, élenjáró­nak ismerik. Éppen ezért a fentiek bizony furcsán is hangzanak egy kicsit. (Hiszen a még nem is egé­szen a tavalyi zárszámadás óta lépett közéjük 22 család 306 hold földdel és ezek kö­zött is 10 középparaszt!) Éppen ezért van erejük, tu­dásuk és akaratuk ahhoz, hogy jelenlegi lemaradásu­kat mihamarabb behozzák, az ősz kezdetén vétett hibá­kat sürgősen kijavítsák és minden további kihasznál­ható perccel előrébb jussa­nak! Van elég tapasztala­tuk, jártasságuk abban, hogy ezt az eszten­dőt is sikeresen fejezzék be, a közeledő zárszámadás és a jövő év bőségének ér­dekében! ASZTALOS BÁLINT. A tivadari Béke TSZ, teljesítette kenyérgabona vetéstervét A tivadari Béke Ter­melőszövetkezet október 12-én teljesítette vetéster­vét: 50 hold búzát, 15 hold őszi árpát vetett és négy hold keveréket. ■ Á terme­lőszövetkezet magas ter­mésátlagra számít a jövő <A A W'WA k "AA \ V WWW V.V \ VV\ VY X V \ ,V.V\V\ \\\ S évben. A kenyérgabona vetésterület felét istálló­trágyával szórták le, a másik felét pedig holdan­ként 150 kiló szuperfosz- íáttal trágyázták meg. CSORBA JÓZSEF, Az őszi időszerű A helyes vetési idősza­kok: lucerna: augusztus, 10— 25. bíborhere: augusztus 15— 30, őszi kevéréktakarmánv: augusztus 15-től szeptember 15-ig, ősziárpa: szeptember 1— 25-ig, ’ rozs: szeptember 1-tői 30-ig, búza: szeptember 20-tól október 30-ig. Az ennél korábbi Veté­sek nem kívánatosak, mert a növényzet a hosszú ősz folyamán túlságosan meg­bokrosodik és a. nagy hó álatt kipálik. Ha ennél ké­sőbb vetünk, egyrészt jóval több vetőmagra van szük­ség (20—30 kg/kh.), más­részt a növényzetnek megr bokrosodásra nem iut ideje és a takaró hiányában, szá­raz fagyok idején könnyen kifagy a' vetés, viszont a gyökérzet nem halad elég mélyen a talajba, nehezeb­ben viseli el a száraz idő­járást és a sekéb'en gyö­kerező növény könnyen ki­fagy. A vetés szakszerű végre­hajtásának alapfeltétele a tökéletes magágy készítés. Régi szólás-mondás: „a mag akkor érzi jól magát agyában, ha a fekhelye ke­mény, a takarója puha.” Mi még kiegészítjük azzal ezt, hogy a takaró ne csak puha, hanem vastag le­gyen és jól simuljon rá a magra. A vetés előtti elő­készítést megelőző munkák általában háromféleképpen történnek: 1. Forgatással 15—25 cm. mélyszántással. 2. Forgatás nélkül. 10—12 15 cm. mély Wultivátorozás- sal, vagy 3. mint'" pl: az óháti szi­kes talajon: előhántós ekével kor­: .V1VA.W -V W\V A A WARVAtA; AW V V-A VA\AAA\\\\A.V Vw\A'VWA'\AAA'\ »:V\\ V-XA IV AkAfASANA^Af A. ,V VVSWWVWA vetések kérdései mánynélküli ekevassal es altalaj-túróval felszerelt ekével végzik a forgatás- nélküli talajművelést. Az így előkészített talajt megfelelő pihentetés, érlelés után 2—4 hét múlva ké­szíthetjük elő vetés alá, amely laza talajon és cse-; kély gyomosodás esetén le­het borona, gyomos vagy kötöttebb talajnál tárcsa, kultivótor, vagy ezek hiá­nyában lókapa. A lényeg az, hogy köz­vetlenül a vetés előtt a talajt csak 10—12 cm me­lyen, de egyenletesen por- hanyitsuk, hogy így a vető-' csoroszlyák 8—10 cm: mé­lyen járjanak a talajban esi a lehulló mag alatt a talaj tömött legyen, felette pe­dig porhanyó vastag ta­karó helyezkedjen eh Ha a talaj gyomos és le- takarítás miatt egyébként is késünk a vetéssel, így kényszerülve vagyunk szán­tani, de utána a vetéssel nem várhatunk, a tömörí­tést mesterségesen kell el­végeznünk. Ilyen esetben kötött, rögös. talajon a szántás után., gyürüshen- gert járatunk, utána tár­csát, vetőgépet, magtakaró boronát, vagy túl rögös ta­lajnál ismét gyűrűshen­gert. Laza talajon a szán­tás után ’ boronát, vetőgé­pet alkalmazzunk és a talaj lezárása, magtaka­rás és tömörítés együttes munkájaként legutoljára gyűrűshengert. Ezzel laza homokon azt is elérjük, hogy hullámos talajfelszín létesítésével a szél erejét megtörve megóvjuk veté­seinket a homok-veréstől. Vezérelvként lebegjen azon­ban előttünk, hogy át­ázott talajon hengerezést ■ végezni annak megszikka- dásáig nem szabad. Berek László agronómus. X>*-A.\X\V'AXVAí AWA-WA-WH — Mosolygó ősz, — súgja maga elé Kun István, amint kitekint az ablakon, s maga is elmosolyodik. Mintha viszonzani akarná a telt keblű almafák csillogó jó­kedvét. A kert még innen, az emelet ab­lakából is beláthatatlan. Ez a látvány el­simítja a fiatalember homlokát. Az őszi nap még a szívében is megoldja a hara­got. Ügy gondol vissza a pár perccel előtti vitára, mintha már az idő elmosta vclna érdes keménységét. Tekintete a kertről a lakótelepre té­ved. Saját udvarán pihen meg. A kisfiát keresi, ott homokozik az udvaron, most a felsége szalad ki a Konyhából, fát nyá­lából fel, megáll egy pillanatra, rászól a gyerekre, de hangja ide nem hallik. — Andriska, piszkos lesz a ruhád! — mondja hangtalanul a fiatalember, de mintha ezt mondaná a felesége is, mert a gyerek apró kezeivel elkezdi porolni nadrágocskáját. Visszafordul az ablaktól. Ismét a reggeli jelentésre tévéd a szeme. — Már megint... s így mennek el a milliók, — sz;ól halkan. Kezébe veszi a papírt. — Igen, igen. Jobban kellene szer­vezni, és hát a felelősség. — Leül, s szá­mol. — Ez a traktoros, ez a Juhos János igen sokba van, és sohase lehet bebizo­nyítani, hogy ő csinálja a bajt. Pedig ő csinálja. Az ő traktora szinte minden hé­ten áll egy-két napot. Csapágyolvadás, hengerfejrepedés, dugattyúha.itókartörés és így tovább. .. Erre a gépre 30—40 ezer forintot is ráköltöttünk már ebben az év­ben ::: Ennyit nem ér az egész . . . De mindennek megvan az oka: vizes az olaj, rossz az öntvény és így tovább. — De négyes sebességgel szántani! azt lehet! — mondja ki hirtelen, ledobja a ceruzát. — jr-^herek. emberek! — Megindul kifelé, éppen csak visszaszól, mór szalad is le a lépcsőn. — Megnézni, odamenni és mindenütt ott lenni. — ezt zakatolja az agya, s már száguld is. Odaér Juhos gépéhez, az most is száguldva szántott. Csak úf"' porzik a föld. Jól sejtette, De mit tegyen? .:: Ez az a kérdés, mely na­ponta Visszatér, s melytől nem lehet sza­cAkkoi' fél vau... baclulni. Mit tegyen?... Sokszor feltá­madt már benne, hogy önként jött, s, ha kicsit néha kesernyés is a munka, hát ő választót la. Nem szóit a traktorosnak, felült a mo­torra, és elindult a brigádszállás felé. Ez egy olyan ember; hiába is mondaná neki, hogy ne szántson ilyen nagy sebesség- gél, tíz perc múlva úgyi3 négyesre kap­csolna újra. Mást kell kitalálni.' Megint az ismert kérdés: de mit?... Nem tanul­ja meg az ilyet az ember az egyetemen, — sóhajtott. — Ahogy az egyetemre gon­delt, mosolyognia kellett. Hiszen ott is maradhatott volna. Most tanársegéd len­ne, vagy éppenséggel aspiráns, és mi gondja lenne? I,ehetősége kínálkozott ar­ra is, hogy valamelyik minisztériumba menjen, és ő ide jött. Ide. Kínlódni a nyírségi homokkal, az emberekkel, s ön­magával. Nem akadták engedni, nagy lö­vőt jósoltak neki. Néhány év múlva do­cens is lehetett volna... Az is széo. De a könyvek helvett, vagy jobban mondva a kön”vek mellé n embereket akart. Kö­dös volt ez, nem tisztázta önmagával; így. Csak em.Pi tudott, hogy az lehet a leg­szebb munka, ha az ember közel van, raö,’on közel az dirihez. Egy esztendeje, hogy itt van. Féléve már a család is leköltözött.' Hirtelen a ta­valyi ősz jiüott es é>*e. T'v„ Főrenddel megállt az állomás előtt. F’é!c lépett e«v szurtos. de élénkszemű traktoros. — T'ltn elvt*'rS? — kf-rlezte. — Én vagyok, — felelte. — Akkor tessék felszállni. — mondot­ta a traktoros és egy pöfögő vontató te­herkocsijára mutatott. — Maguknál ez így szokás? — kockáz­tatta meg a kérdést a jövevény. A trak­toros nagyot nevetett. T- Azzal megyünk, ami van. — felelte. — Hány kilométerre van a gépállo­más? •— Négy. ­— Ez bizony drágább, mint a pesti taxi, elvtárs, — mondta az új igazgató és feldobta a két: bőröndöt a kocsira. így érkezett. Vontatóval. Hogy fogad­ták? Ki íg''. ki úgy. Voltak, akik őszin­tén. örömmel, voltak, akik bizalmatlanul, s olyanok is akadtak, akik már az első nap megjósolták', hogy „új seprű jól seper ugyan, de minden csuda csak három na- pigtarí.” Kun István ezt mind látta, most már csak az a feladat várt rá. hogy min­den embernek külön-külön megtudja a véleményét. Mert mindegyiket másként kell kezelni. Aki őszinte, szíves, azt ha­mar barátnak fogadja az ember. Aki bi­zalmatlan. azt meggyőzi tettekkel, sza­vakkal. Aki pedig jósolgat, vagy .rosszat: akar, azt megint az őt megillető módon; éberséggel fogadja az ember. Aztán jöttek a hibák, s mert a hiba szapora jószág, egyre több lett belőlük. Vagy talán nem is így van, csak ő látott meg cgjme többet. S a maga hibáival tetézte ezeket. .Sokszor elvétette bizony, mert az ember különös gépezet, érzékeny, mint a membrán azzal a különbséggel, hogy hosszabban rezdül, mint akármelyik finom húr. Ha valamit olyan embertől tagadunk meg. akinek iogcs a kérése, biz p.agvon nehéz lesz a sértettséget elfeled­tetek De ha valami olyat adunk meg va­lakinek, mely nem jár neki. — az még semmi, boa'- ö a markéba nevet,, de mit szól a többi? — De mit szól a többi? Igen. Mit szól a többi, - ha Juhost nem szedi kdrdába. Ha mi tvdia bebizonyítani, hogy nem mind anyaghiba az, ami azzal a trakior- ,-sT lö -; Ha nem tudta bebizonyítani, hogy az anyag is megérzi a rossz gazdát. Akkor mit szól a többi? Mit tegyen?... - Itt, van újra a kérdés. És milyen jó, hogy minden r-mnak megvan az újabb kérdé­sé.; Epéikül talán már élni sem lehelne, gondolta most. Hányszor és , hányszor megszületett újra és újra a gondolat: Itthagyni az egé­szet, elmenni valahová, ahol könnyebb lesz. ahol rím falun lesz, mert a falu az megöli a városi embereket. Ö bírókra kelt vele, két Vállra fektette, és legyőzni mégsem tudta. Mert az mindig újra és újra párbajra hívta... Hozta a gondolat egymás után újra és újra a képeket. Pes­ten a Ganz-gyárban mérnök lehetne, gé­peket tervezne, — hisz ott dolgozott, mint lakatos, évekig —, szép lakás, vízvezeték, gőzfűtés, Villamoscsengő. Hónapokig kí­sértette a villamoscsengö. Sokszor reggel azzal ébredi, milyen jó lenne, ha villa­moscsengő keltené. Mennyibe nem sze­rette, hegy az éjjeliőr minden reggel be­kopog. s beszól. — Igazgató elvtárs, üt óra. — Jól van. öreg, — felelte. A pesti lármán túl a színház _ is csalogatta. No, meg egyéb is, amit kultúrának hív az ember. És mégis maradt. Lehozta a csa­ládot is. — Mit tegyen? Mit tegyen Juhossal? Taggyűlés elé viszi, — határozta el.. ; — Igen. de mit mondhat ott? Hiszen sej­tésekkel nem állhat oda. Be kell bizonyí­tani, hogy a hanyagság, a nemtörődöm­ség és gcDek esztelen hajszolása mennyit árt. így mindenki tanul belőle. . : A motort leállította az országút szélé­re, odalépett Gönczi András traktoros­hoz. Az éppen üzemanyagot töltött a gépbe. Ez az ember csendes, szolid és amióta itt van, nem volt a gépével baja. Ilyen kellene sok. Gönczi mosolyogva fogadta. Arról beszélt, hogy új ekét kel­lene szerkeszteni; könnyebbet és könv- nvebben kezelhetőt, S. akkor gyorsabb lenne a szántás. Ő bólintott. Nem szólt, de Gönczi érezte, hogy igazat ad néki. — Gönczi elvtárs, ha megkérném, se­gítene nekem? — fordult a traktoroshoz, s most. Gönczi nem válaszol*. Csak bólin­tott. Ö. oedig egészen halkan tette hozzá: — Akkor jól van. H. SZABÓ JÓZSEF.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom