Néplap, 1955. október (12. évfolyam, 231-256. szám)
1955-10-23 / 250. szám
4 NÉPLAP isföä október 23, vasárnap 'Irodalom Jllűu eszet DCoiiika „Aki szép lányt akar venni... í^sak a mesékben van ilyen szép éjszaka. Sűrű csillagos az Lg, sejtelmes -fénye : villannak a magasságban és az összeütő csillagok aranypora hullik a a határra, A nagy mezők közepén áll a kis tanya. Egy házikó és egy sátor az egész, de szűk falai között dévajkodik most a világ mérhetetlen öröme. Lakodalom van. Vidám muzsikaszó viszi szárnyain ki a határba a mulatók boldogságát, táncoló lábak dobaja rezáül végig a levegőn: a sátorban táncol a menyasz- szony. Jókedvvel veri a hangszerét a cin:balmos, mosolyogva húzza végig a vonót az érzékeny húron a prímás, forognak a párok, su- húonak a röpködő szoknyák, a fehér asztalok felett kacagva buggyan a bor és koccanva neve". a pohár a lányok, legények ajka előtt. Nótát virágzik az öröm: Asszony, asszony az akarok lenni Nem parancsol nékem abban senki. Sem apám, sem anyám, Ahhoz megyek, kit szeretek igazán... T/alóban nem is paran- ' csői, tért a menyasz- szony, a vőlegény szülei egyetértenek a házassággal, az ő kedvük szerint való az egybekelés, azért hát csak mosolyognak a fiatalok dalán. Boldogok ők is. Nézik lányukat és a vőlegényt, ..loslmár az 5 fiukat. A két öreg sudár és büszke, olyan, mint két tölgy aminek levelére már ősz-pirosat festett az idő. A menyasszony vőlegénye karján. Öröm ránézni is, mert olyan ő most kedves leánynaitásaival a legények között, mint mikor tavaszi éjszakákon sudár jegenyék mögött csillagkisé- rettel andalog a tisztaarcú hold. Arca nyugodt, szeme gyakran találkozik mások tekintetével és ilyenkor titoksejtő mosoly kél ajkán és rózsás pir hajnali arcára. Kedvese rápillantott és ő is mosolyog. Hogy min? Talán menyasszonya mosolya röppent át rá, vagy az elért és elérkező boldogság édes gondja szül tréfás gondolatokat. Ki tudja? Nevessenek, ne gondoljanak a búra, hiszen az asz- szonyliervasztó gond, a férfit mordító baj elvesztette itt birtokát. Ezen az újfehértói tanyán az öröm trónol most és máskor is. A sátorban mulató embereknek legtöbbje a Rákóczi Termelőszövetkezet tajia. Testvér köztük a jólét, a megelégedettség és futó gonoszként tágul közelükből a nincsen. Az ajtóban már készül a vőfély a menyasz- szonytánc bejt lentesére. Egy mozdulat és elhallgat a zene, s nyomában rimbc- szedve cseng a vőfély szava. Elsőnek Bajúsz elvtárs, a tsz elnöke viszi táncba a nenvasszonyt, utána sorba, karról, karra gyors láncban perdül a menyasszony. — Egy malac! — Kiált egy tsz tag és övé a menyasszony, de nem sokáig, mert egy másik tsz tag százasokat lobogtat és kiált is hozzá: — Enyém a menyasszony! Zizeg a pénz az edényben, ha nem restelné kedve lenne megszámolni annak, aki látja, de hát az még későbbi mulatság lesz az új párnak. — Egy süldő! Enyém a menyasszony! — kialt egy másik jókedvű ember és már ~>pja is a táncot. Így gyűlik össze a pénzes edényben 4.310 forint és ígérve négy malac, amit holnap hajtanak majd át a portára. Edény is van sok, s ha eljö a lakodalom vége, nem kevesebbel, mint 12 ezer forinttal lesz gazdagabb az új pár. iX/likor a keleti égen fe .■írj- izzik a hajnal, mint bronzüst oldalán a tűz, a lakodalom még tart. Az ajtóban egy legény for ja e jy lány kezét és kedvesen osztoznak: — Elmégy rózsám? — El biz én! — mondja a lány és vonná a kezét a fiú tenyeréből. — Itt hagysz engem? — Itt biz ón! A legény kurjant egyet és nótával felel: — Ha te elmégy, én is el, tőled nem maradok el... hijjajajajaja. A lány enged, azt hiszi győzött, de a legény a másik pillanatban már a derekát fogja és viszi a táncba. Eszébe sincsen még hazamenni. -1 lány anyja is enged, mosolyogva ereszkedik le egy székre, mert tudja ő már, hogy Jónai Veronika és Domokos Miklós lakodalma után az ö lányának a lakodalma következik, kicsit el is cicázik a gondolattal, mégcsak a násznak való el nem kapja a kezét és táncba nem viszi őt. A zenészek meg játszák, a legények, lányok pedig éneklik: Aki szép lányt akar venni Üjfehértón kell keresi. Domokos Miklós is ott járt, El is veszi a legszebb lányt. Igaz ez legények. s**hó Pá,: H ÁRÁN GOZNAK (Magvető) Tizenhárom éve írta Szabó Pál ezt a könyvet. Azóta elsüllyedt egy világ és új született, de a „Harangoznak” olyan üde és friss, mintha ma írták volna. Alig avult el belőle valami, változtatásra alig került sor. Az író egyik legszebb műve ez a könyv. Világos, átfogó képet ad a két világháború között a falusi társadalomról, következetesen és szenvedélyesen szegényparaszti szemszögből, tehát feltárja az osztályellentéteket is, néhol egészen élesen. A töiténet több család számos tagjának szétágazó, bár egymást keresztező útját írja le. — Főhőse tulajdonképpen nincs is a regénynek, hősei közül talán leginkább Szabó Gyurka, Kocsis Marika, Páva Dani és Istenes Juliska alakját lehet kiemelni. Páva Dani tekintélyes középparaszt, a faluban nagy szava van, az emberek szeretik, bíznak benne. És a 60 éves Páva Dani feleségül veszi a 18 éves Istenes Juliskát, a falu vak koldusát kalauzoló leánykát. Ezzel nemcsak családjának, hanem az egész falunak ítéletét és felháborodását zúdítja magára. Kitűnően mulatja a regény az e körül bonyolódó harcon keresztül a falu évszázadok alatt kialakult erkölcsi és szokásrendjét. Szabó Gyurka fiatal, apátián, hányatott sorsú parasztgyerek Páva Dániákhoz kerül szolgának. Megszereti Páva Dani unokáját, Kocsis Marikát, de az nem viszonozza szerelA Szépirodalmi Könyki- adó „Magyar századok“ címmel megindult új könyvsorozatában jelent meg, Vali Mari „Emlékeim Jókai Mórról“ című kötete. Vali Mari Jókai unokahúga volt és gyermekkorától kezdve rajongó szeretettel kisérte nyomon „a legnagyobb magyar mesemondó“ életét. Hetvenötéves korában írta meg emléke- zézeit, hét kötetben, csaknem kétezer lapon. Ezek az emlékezések nem írói becsvággyal íródtak, hanem egy művelt művészi elhivatottságú asszony sze- retetével. Látta és megfigyelte őt magánéletében, tanúja volt családalapításának, híres svábhegyi villája minden napi életének, családi traktáknak és tormát. Inkább enged az urasági intéző csábításának, aki végül megalázza és kijátssza a hiszékeny kislányt. Szabó Gyurka ekkor Marika mellé áll, visszaadja a hitét, életkedvét és a fiatalok egymásra találnak. zsalkodásoknak. Azzal, hogy nem a közéletben szereplő Jókait látta és írta meg, hanem az ő édes Móricz bátyját otthonában, szerettei között, valami sajátos bűbáj, valódi emberi közelség érzése árad ki soraiból. Apró tényeket, anekdotikus történeteket rögzít le igazi asszonyos közvetlenséggel s éppen ezzel egészíti ki számunkra a nagy író emberi portréját. A „Magyar századok“ so- ! ozat első, szép kiállítású kötele, melyet Lukácsy Sándor tanulmánya vezet be, értékes és szívhezszóló irodalomtörténeti dnhurr'ért- tűm és Jókai minden híve számára felejthetetlen ol- vasmán Váll Mari: Emlékeim Jókai Mórról (Szépirodalmi) 'Tődro-m IxoJz&t atam/jfaz Azt mondják a régi öregek, hogy valamikor csodálatos lápvilág volt a Nyírség. Ártéri erdők zúgtak, vízimadarak ezreinek éneke ringatta méla álomba a vizek virágait és széparcú tündérek fésülték hajukat a fehérkérgű nyírfák alatt. Annyir szép lány volt akkortájt ezen a vidéken — szerencsére vannak most is —, hogy messzi országokból idejártak asszonyért a legények. Tündér volt iit minden lány. Szép és csodálatosan kedves mindahány. Mégis volt köztük egy, aki a legszebbek szebbike volt. Szerelmes volt belé a föld minden folyója, de legjobban a hazaiak. ■ De a lánynak nem kelletett egyik sem. Egymás után jöttek hozzá kérők, ám kosarat kapott valamennyi, mert a szépek szépe egy bátor pásztorlegénynek Ígérte volt magát. A folyók megharagudtak és a legkisebbtől a l-anagyob- big mind bosszút fogadott. Bosszúból szövetkezve a széllel, homokosat indítottak a tájra. Annyi homokot, hogy kiszáradtak a vizek, eltemetödtek a viznirúgok, Kivesztek a csodálatos nyírfák és a lápvilággal együtt elpusztultak a tündérek is. Legvégsőnek maradt szépekszépe. De hiába várta ő is a bátor pásztort, az nem jött. örök szerelme jeléül levetette fejéről a virágkoszorút és annak barkós ágát letűzte. Így maradtak meg vidékünkön a szélbarázdák nedves ölén a hóm,okban a szép sárga vesszők, az aranyfüzek. Van belőle három bokor Csináros Péter udvarán is. Három, vagy négy évvel ezelőtt ültette el, mint gyökértelen vesszőket kíváncsiságból. A természete vitte rá, mint minden olyan embert a kutatásra, aki érzi, hogy nagy erők rejteznek szívében. Olyan erők, amelyekből, csodákat nemezhet az élet, mert jó pályaválasztásban találkozhat a keltő. Életében soha sem volt más gondja, helyesebben gondjában más, mint új próbát tenni azzal, amit az idős emberek és az emberi tapasztalatok kipróbálnak mindenütt. Sok munkája volt, hiszen agronómus, de naponta megnézte a három vesszőt. Szeretettel simogatta, beszélt nekik, hozzájuk hajolt, mint a gyermekhez szokás. A vesszők pedig aranyfénnyel nevettek rá, hálából szöszös rügyeket eresztettek, majd dárdahegyű levelük édes-kesernyés illatával biztatták. Bizony fájt a szive, mikor a metszőkés pengéi közt nedvet sírtak a vesszők. — Ezt így szokás, hogy bokrosodja- tok, fiasodjatok — suttogta. És valóban a három szál vessző három tőkévé izmosodott. Szép szál vesszőket hajtanak minden évben, olyanok a vesszők, ha az ember kévébe fogja, mint a Szépekszépe hosszú aranyhaja lehetett. De azért Csináros Péter nem sajnálja meghántani a levágott vesszőket. Nagyság és hosszúság szerint válogatja, kévébe köti, aztán ha éppen cigarettázhat- nékja van, leül melléjük. „Micsoda vesz- szük lesznek itt, micsoda vesszők?— tűnődik. — Ha lesz elég, kosarat fonok, nagyokat, kis kerekeket.,. igaz is a, széket is lehetne, asztalt is, szép kockás fonatát, kerek tetejűt, fotelt hozzá négyet. Kis gömbölyű piacra járó kosarat. .. sokat ... óh kislányom, ha megnősz, milyen kosarat fonok én neked ... “ Ilyenkor nevet, mert egy fürgeléptű lányt lát menni a piacra tarka ruhában, kosarat himbálva. „És, ha a tocsogókban mindenütt az lenne, fűzfa? — gondolkodik tovább. — Hány ilyen hely van a tsz. földjén? Három, de nem... négy. Micsoda téli munkát adna a tagoknak, mennyi pénzt... Az asszonyok mindenütt azzal a kosárral járnának, olyan nyáribútor mellett ülnének, amit a mi tsz-ünkben fonnak ... De érdemes lenne?" így ütött belé a számolás gondolata tavaly is. Mennyit jövedelmezhet egy négyzetméter fűzfával beültetett föld? Megvan, meg lehet ezt tudni. Levágta a három bokorról a vesszőket és kosarat font. Kettőre telt, két formás fűzfakosárra. — Egy kosár húsz forint, három bokorról kettő telik... Jó lesz ez, megcsináljuk. „Ezt meg kell mondani a tagságnak“ — gondolta. Tudta, hogy nem lesz köny- nyü meggyőzni őket az igazáról, mert amikor a halastó építését javasolta is, ellenkeztek az öregebbek, a fiatalok egy- része pedig gyermeki függésből, vagy tapasztalatlanságból kezdetben az idősebbek pártjára állt. De a halastó csak meg van, elkészült, ennek is meg kell lenni. „Hogyan kezdjem? Hogyan? — gondolta. — Aha, megvan . .. megálljatok, mert a házatokba ültetem el a fűzfát..." Még aznap elment a Szamos partra és szedett egy kosárravaló vesszői. Szépen meghántotta, a vesszőcsomó felét barnára pácolta és nekiült gömbölyű kézikosarat fonni. Fent a padláson csinálta, hogy még a felesége se tudjon róla. Egy este, amikor a vacsoránál ültek, megfogta a felesége karját. — Zsófikám, úgy-e szeretnél te is olyan kosárral járni a piacra, mint Szitásáé? — kérdezte. — Hááát... — sóhajtott mosolyogva az asszony — még enni is vinnék neked benne ... még a Pityukakast is levágnám ... — lelkendezett. — Én csinálok neked egyet, egy nagyon szépet, amilyet csak akarsz, ha ... — Haaa? — Ha a közgyűlésre azzal jösz! — Tízre, húszra is elviszem... ha csak ez kell — lelkendezett tovább az asszony. — De azt is mond el. hogy a mi három bokor fűzfánkon termett. Mielőtt a gyűlés megkezdődött, már akkor gondoskodott arról a párttitkári hogy Csinárosné — tudta, hogy késve jön majd — legelső sorba üljön le. Mintha véletlen lenne, fenntarlaiott egy helyet. Ahogy elkezdődött a gyűlés, jött is az asszony mindjárt. Szép babos kendő volt fejére kötve és kezében kecsesen hintáz- tatta a gyönyörű gömbölyű kosarat. Lassan lépkedett, mintha attól tartana, hogy zajt üt. Az asszonyok — mert ilyen az asszonyi természet — tetőtől talpig megnézték és megakadt a szemük a kosáron is. Ahogy leült, mindjárt sugdolózva kérdezték: — De helyre kosarad van, Csináros-t né, honnan vetted? — A kertünkben termett a fűzfán —i súgta vissza az asszony. Hitték, nem hitték, de amikor az el- nők beszámolója után Csináros a tocsogók füzesítését javasolta, asszonyellenkezés egy sem volt. Csak a férfiak kerestek kifogást, minek az, sok munkába kerülhet, talán nem is hozna hasznot. Az asszonyok egy ideig hallgattak, de amikor az állattenyésztő brigád vezetője is a fűzfásítás ellen szólt, felugrott mellőle a felesége — egy jól megtermett, hangos asszony — és az ura orra elé tartotta a kosarat: — Te ember, te.ha pipaszár teremne a fűzfán, akkor te sem ellenkeznél, de mivel kosarat terem, nem kell..-, hát megcsináljuk mi asszonyok... szé- gyeljétek magatokat! — mondta és leült. Nagy erő az asszonyi szó, és tartó- sabb nyoma van, mint az árkolásadta derékfájásnak. Nem jó az asszonyi haragot az embernek magára vonni. Ezt gondolhatták a férfiemberek a gyűlésen és tovább nem volt ellenkezés. * — Helyes, helyes, megcsináljuk — mondták. És nem sokára fényesednek az ásók, földbe kerülnek Szépekszépe fűzfavesszőig hogy bokrosán teremjék az aranyat. SZABÓ GYÖRGY,
