Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-18 / 220. szám
NÉPLAP 1955 szeptember 18, vásárnál» ^Tűílalotu JlUívhzet DCniiUia Nyéki Péter előtt lepedő ■nagyságú papírlap feküdt. ö maga görnyedt tartással, felsőtestét előrehajtva, könyökölt az árkus mellett, bütykös ujjai között tompavégű tintaceruzát szorongatva. Felesége, meg a két gyerek nesztelenül, lábujjhegyen jártak, de még Így is elég zajt csaptak, mert Nyéki keményen rákiáltott az asszonyra. — Ne mászkáljatok minduntalan a lábam alatt! Nem látjátok, hogy számolok? Az asszony szó nélkül sarkon fordult és kilépett az udvarra. Látta, hogy a férje nagy gondokban van, ilyenkor nem tanácsos háborgatni. De azt is látta, — amint félszemmel a papírra pillantott, — hogy azon ugyan egy teremtett betű nem sok, de annyi sincs. ~ No, nem baj, — gondolta, amint az esőtől pocsolyáé udvaron keresztüllubickolt, — bizonyosan gondolkozik. Azután majd csak kisüt valami okosat, hiszen ő a család feje. így aztán megnyugodva ' fogott a két sovány süldő etetéséhez, fejeshez. Ott bent. pedig Nyéki keserves sóhajtással nyálazta meg ceruzája hegyét, hogy óz első komoly lépést megtegye a sr/—tani művelethez. — Hát . lássuk csak, — gondolkozott félhangosan. — Az asszonynak csizma, nekem csizma, az annyimint: • ; legkevesebb 1.200.— Ft. A két gyereknek cipő, az is lesz vagy 5—600 forint. Aztán a kölykök iskolába járnak, — nem lehet kint az ülepük a nadrágból! A múltkor is. mikor először mentek iskolába, azt mondta a tanító, hogy tisztességes ruhában is elengedhettem volna szegényeket!... Hát szó ami szó, — vakarta meg üstökét, — ezeknek is uj ruha, télikabát kellene. Azután a feleségnek kendő, nagykabát, magamnak ünneplő ruha, téli sapka. A nagy töprengésben, okoskodásban észre Sem vette, . milyen tekintélyes nagyságú számoszlop Keletkezett a, papíron. —— Amint végigtekintett az egymás alá írt számokon egy pillanatra megdöbbent. Valahogy, — de csak egy másodpercig, — úgy érezte magát, mint az az ember, aki feneketlen szakadékba esett, és fogalma sincs, ho- Oyan is mászik ki onnan? De ez az érzés csak pillanatig tartott. Aztán elszántan emelte nyelvéhez ismét ceruzáját, s lassú, komótos pepecseléssel kezdett az összer ó-hoz. Készale.. :a késleltette a számadás befejezését, de egyszer mégis a végére ért. Maga sem hitt a szemének, de magas, nagyon magas szám lett a végeredmény. Summa, summárum, valami 8.000 forint körül mozgott az összeg. Nyéki homlokát ellepte a veríték. — Teremtő Atyám! Ilyen rengeteg summa! — morogta fogai között. — Hiszen ilyen tenger pénzt még nem is látott egyrakáson. De akkor honnan teremti elő, — pedig ha törik, ha szakad, ennek meg kell lenni, mert amit 3 ide a papírra írt, azokra a dolgokra mindre szükségük van! — De honnan?... de honnan?— Hál igen, — szőtte tovább a gondolatait, — ha eladnám a tehénkéimet, ŐSSZEL meg az egyik malacot, akkor lenne pénzem, — de... de... akkor mivel szántok az ősszel, mivel vetek tavasszal? Es miből lesz zsír, hús, szalonna egész télen?! — Nem, ezt aztán nem! — A nagyobb nyomaték kedvéért öklével erélyesen az asztalra csapott. A Pista gyerek, aki már a dikón szunyókált, a hirtelen zajra felriadt és kíváncsian nézett apjára, aki bozontos hajjal, villogó szemekkel meredt az előttelévő papírra. Nyéki észre sem vette, hogy a gyerek figyeli, annyira elmerült a tépelő- désben. — A terményemet sem adhatom el, akkor nem lesz kenyerünk, vetőmagunk. Dehnt akkor mit csináljak?! — fakadt ki belőle a keserűség. A konyha ajtaján eré- lyesen kopogtak. — Ki az? — kiáltott ki Nyéki barátságtalanul. Felszólítást sem várva, magas, mosolygó arcú férfi lépett be az ajtón. — Jó estét, szomszéd, — nyújtott az újonnan jött kezet. — Jó estét! — fogadta sötéten Nyéki. *— Na, mit dolgozgatsz? — vágott fejével a papír felé a szomszéd. — Számolok, — felette kurtán az ember. — Hm. Az sem rossz dolog. És mit, ha meg nem sértenélek? — Hát ezt is, azt isDe téged meg milyen szél sodort ide? — szögezte a szomszéd mellének hirtelen a kérdést. — Nincs itthon a feleségem, gondoltam, átnézek egy kis beszél'etésre, ebben az esős időben. — Hova ment a feleséged? — A csoportnál van az asszonyoknak valami gyűlése, oda hívták.-- A csoportba? — A csoportba. Nyéki lassan tömte meg pipáját. A szomszéd figyelmesen nézte a műveletet, majd ismét 6 szólalt meg. — ősz van. — Ősz, — hagyta rá la- kónikus rövidséggel Nyéki. — Elment az egyik fiam a városba tanulni, a másik most vonul be katonának... Nyéki hallgatott. Újra a L ' szomszéd vette fel a beszéd fonalát. — Elköltöztek a gólyák, fecskék is. Szebb, melegebb tájokra. Aztán hirtelen a Nyéki szemei közé nézett. — Mondd, Péter. Nem akarod te is a madarak példáját követni? Nem költözöl át hozzánk? A gondtalanabb életbe? — Hova? — meresztette Nyéki tágra a szemeit. — Hova? Hát hozzánk, a téeszbe! Látom a kínlódásodat. Látom, hogy próbálkozol, dolgozol az 5 hold földeden, de alig haladsz valamire. Te most is azt számolgatod, hogy honnan és miből teremted elő a csalad téli holmijait. Es azt is tudom, hogy nincs miből, hogy az idén is lyukas sapkába, rossz kabátba, sínylődve telelsz majd ki, mint tavaly, meg azelőtt. Kis szünetel tartott, miközben a lehajtott fejű embert figyelte. — Ha akarod, én segítek egy pár ezer forinttal rajtad. Apránként majd visszafizeted. Vagy így, vagy majd eljössz hozzánk a csoportba ... Elfogadod? Nyéki tágranyílt szemmel nézett a szomszédjára. Torkából rekedten törtek elő a szavak. T\e hát... ti..-, te... ^ mennyit kaptok majd a zárszámadáson? — Most még pontosan nem tudom. De mindent egxjbevéve. 2(1—2S ezer forintra biztosan felmegy. Nyéki nem szólt semmit, csak égő szemeit meresztette a számokkal teleírt papírra. Fel sem nézett, mikor a szomszéd jóéjtszakát kívánva, felállott és az ajtóhoz lépett. Nyéki még akkor is úgy ült az asztalnál, mikor a felesége jó sokára bejött az istállóból a fejéstől. — Kiszámoltad már, Péter? — kérdezte félénken az asszony. — Ki. — És.:; mit veszünk... mit csinálunk? — Mit csinálunk? — kérdezte vontatottan az ember. — Hogy mit? Hát elköltözünk! Elköltözünk, mint a vándormadarak! Nyéki hangja szilárd volt, kemény, barázdás arcán öröm fénylett, amint ismét megszólalt. — A csoportba. SEMSEY ANDRÁS. KÖNYV Jurankó Pál hazatér Nemrég jelent meg az Ifjúsági Könyvkiadó kiadásában Galambos Lajos „Jurankó Pál hazatér“ című műve. A regény különösen azért érdekes a mi számunkra, mert cselekménye a Nyírségben játszódik. E kis regény izgalmas, fordulatos epizódot mutat be, a magyar proletárforradalom előzményeiből, megszületésének napjaiból. A történet színhelye egy nyírségi kisváros. A helybeli nagybirtokos tiszttartója belegázol Jurankó Pál feleségének becsületébe. Jurankó Pál, a szovjet köztársaságból hazatérő volt hadifogoly kerül a kisvárosi szervezkedés központjába. Nehéz megpróbáltatások érik mind a politika, mind a magánélet területén, Börtönbe kerül, ahonnan a proleláriör- radalom megszületése szabadítja ki. UJ SZOVJET FILMEK Ismerkedjünk n.eg azokkal az új szovjet filmekkel, amelyek már elkészültek es a közönség elé kerültek. A „Kikapós feleség ‘ című film aratott legnagyobb sikert, amely Csehov 1392- ben írt novellája alapján készült. Szamszon Szam- szonov, a „Moszfilm“ fiatal rendezője megőrizte a filmben Csehov elbeszélésének aromáját, humanizmusát. A „Gorkij“ filmstúdió a rigai stúdióval közösen készítette el az „Üj part felé“ című filmet, amely Vilisz Lacisz, mai lett író hasonló című regényének filmváltozata. A „Mosz/ilm“-studióban nemrégen fejezték be a „Szaltanat“ című játékfilm felvételeit. Szaltanat, a fiatal kirgiz zootechnikusnő bátor, új eszméjének megvalósításáért harcol: a hatalmas, puszta földeket meg kell fakarmanyfüveket kell termeszteni. Az alma-atai filmstúdió legutóbbi filmje, a „Leány a nyeregben“ című színes, zenés vígjáték. Néhány napja tartózkodik megyénkben a Jászai Mari Színház (Faluszínház) egyik művészcsoportja. A műsoron Gabriela Zapolska lengyel írónő háromfelvonásos kispolgári tragikomédiája szerepel. A színmű címe: Dul- ska asszony erkölcse. Az első világháború előtt játszódik Lengyelországban, Krakkóban. Dulska asz- szony egy lengyel kispolgár, de akár hazánk bármelyik kisvárosában föllehettük az ilyen Dulska asszonyokat. Mert erkölcsi felfogásuk, világnézetük nagyjából azonos. Általános jellemvonásaik hasonlóak. Csak bizonyos mértékig a köntös változik, a környezet más. így hát a különbségeket elmossa az azonosság. A kispolgárok azonos jellemvonásai. Dulska asszony a maga módján harcol családjáért, családja jó hírnevéért. S ennek során lepleződiK le, vetkőzik meztelenre nemcsak ő maga, hanem az egész társadalmi réteg, melynek képviselője, melyből ezt a családot az író kiragadta, s elénk állította. Dulska asszony cselédet tart, de azt nem nézi embernek. S ez különösen akkor derül ki, amikor a fia. az ö e>ökésztláJÓvc1 é; hozzájárulásával meggyalázza a cselédet, elveszi egyetlen kincsét, a tisztaságát. És hogy anyján bosszút álljon, meg saját maga valahogy kitörjön környezetéből, kijelenti, hogy feleségül veszi Han- kát, a cselédlányt. Ekkor mutatkozik meg, hogy mennyire nem tartja embernek Dulska asszony a cselédet Mindent megtesz, még a „nagyon drága“ pénzt sem sajnálja. SZÍNHÁZ i Dulska asszony erkölcse A Jászai Mari Színház évadnyitó előadása Nagykál ló ba n hogy fia elhamarkodott kijelentését ne váltsa be. És ő pedig pénzzel megfizesse, vagy legalább is elhallgattassa a meggyalázott leányt. A cselszövések egész sora, a polgári élet egész posványa a színpadra kerül. Nem fölnagyítva, csak a maga valóságában, s mégis a polgári életforma elleni vádbeszéddé lesz ez a darab. Néhány szó a szereplőkről, s magáról az előadásról. Dulska asszonyt Sándor Anna alakítja. Tudja, mit kell tennie és mégis az első felvonásban néhány kitörése színtelen, erőtlen. Nem érezzük mögötte a felháborodás tüzet. s ezért kicsit túlságosan komédiába hajló az első felvonásban az alakítás. A második és harmadik felvonásban néhány felesleges pózzal, de jól oldja meg feladatát. Azt mondhatnánk, belemelegszik a játékba és hitelessé válik. Jól megformált jelleme különösen akkor válik tisztévé, amikor rokonával Julietta asszonynyal beszélget a lakás problémájáról. Már jóval előbb azonosult az alakí. kított figurával, de itt még jobban aláhúzza e If'spolgár asszony igazi arcát. Dulski úr, Sándor István alakítása magán viseli, talán legjobban aláhúzza az egész művészcsoport játékában meglévő bizonyos mérvű egysíkúságot. Arról van szó, hogy szerepe csaknem egészen néma szerep, s ő a mondanivalót mozdulatokkal tolmácsolja, de ezek a mozdulatok szélesebbek, túlzottabbak, mint szükséges volna. A néző egy finomabb figura bemutatásával is megértené, hogy mit akar tolmácsolni. Tehát elsődlegesnek tartja a gesztusokkal és nagy fej- bólintásokkal az ábrázolást, de emellé nem sokat tesz arcjátékkal, a mozdulatok lassúságával, vagy gyorsaságával, tehát a lélektani áthevítése bemutatásával. Árva János Dulski Zbyskó szerepét alakítja. E fiatalember köré -csoportosulnak az események. Ö tehát a központ. Elégü- l^telen n saját >;'. lumpolásba menekül, s ezt akarja anyja megakadályozni. Többször ki aka- lépni saját bőréből Zbysku s Árva János ezt az első felvonás részeg jelenetét kivéve, meg is .oldja. A részegjelenetben ő is ko- médiázásba hajlik. Itt nem hiteles. De a második és harmadik felvonásban sikerült a feladatot úgy megoldani, hogy a közönség nemcsak őt magá1.. hanem a Zbysko fajta úri -'"úi-'-kat ;s meggyűlő | rajta keresztül. A két Dulski lányt Dömötör Erzsi és Varga Edit viszi színpadra. E két ellentét nagyon érdekes, s eleven képekben bontakozik ki. Dömötör Erzsi Hésia egész felfogásán az látszik, hogy ő az a szárnya a kispolgári kisasz- szonynak. amely az élet gyönyöreinek kihasználása felé törekszik. Neki azt mondhatjuk, hogyha játéka kicsit mérsékeltebb lett volna, s nem teljesen komédiázó felfogásban dolgozza fel szerepét, nagyobb sikerrel tolmácsolhatta volna ezt a különben elé“*?“ so'-'rétíí figurát. Varga Editnek Méla szerepében könnyebb a feladata. Ő egy szenvelgő, beteges diáklányt ábrázol és sikerrel, hitellel végzi munkáját. Hankát Kádár Flóra tolmácsolja. Kicsit szürke ez az alakítás. Csak az egyoldalúan szomorú Hankát ismerjük meg, aki már az első felvonás első percében érezteti velünk, hogy vele fog tragédia történni, hogy ő lesz az, aki áldozatul esik. Ez persze nemcsak a színésznő, hanem az író hibája is. Csak a harmadik felvonás utolsó jelenteiben látjuk azt. hogy Hanka is élettel teli ember. Itt sikerül felülemelkednie az '"ddir'i megszokott, egyhangúságon. Fazekas Zsuzsa Julietta asszonyt alakitja. ő a nagyvonalú, nagyvilági kispolgár képviselője. S ez minden tettéből árad. Fazekas Zsuzsa jól oldja ■■ g ezt a feled >tot. Kü'fi nősen a mosónővel való beszélgetés és bánásmód sikerült. Ez a részlet különösen ennek a nagyvi- lági nőnek kiegészítő jellemvonását is mutatja. Ä kispolgári cselszövőt mutatja itt be. Itt látszatra teljes ellentétévé válik Dulska asszonynak. Ez nemcsak a színészi alakítást, hanem magát a darabot is gazdagítja. Nála nem érződik a komédiá- zásra való törekvés sem. Talán csak az első jelenetekben mutat bizonytalanságot. A két színfoltjáról. Dul- skiék főbérlőnőjéről. Faragó Veráról és a mosónőről Lubinszki Margitról azt kell elmondani, hogy mindketten jó játékukkal emelik az együttes előadását. Faragó Vera (a főbérlő) szintén kispolgár, de erkölcsi felfogásában más, mint Dul- skiék. S ezt az éles kon- trakszot sikerrel oldja meg, megszerzi a nézők rokonszenvét. A mosónő az urakhoz idomult munkásasszony típusát mutatja be. Erkölcsi felfogásában körülbelül azonos nézeteket vall Dulskiókkal. ö maga is lehetetlennél tartja, hogy egy „úr“ elvegye „keresztlányát”. Ér>. pen ezért, — meg a részesedés reményében is — inkább a pénz mellett foglal állást. E felfogást Lubinszki Margit jól tolmácsolja. összevetve, a Faluszínház előadása egységében is jó színészi munkát mutat. A fölemlített hibák ellenére kellemes estét töltöttek el Nagykálló dolgozói új kultúrházukban. Ez az előadás öregbíti megyénkben a Jászai Mari Színház jóhírét. H. Sz. J. I
