Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-13 / 215. szám
NÉPLAP 1955 szeptember 13, kedd TliZALÖK HAIlÁKTÁ V LATRÓL Nyíregyháza, Miskolc. Budapest Az ezüstmadár hatalmas teste finoman remegve pihen a repülőtér zöld pázsitján. Az utasok sietve beszállnak a gépbe. Amig elhelyezkednek, addig bent az irodában az utolsó előkészületek folynak a gép indításához. Most kapják az utolsó idő járás jelentést: a levegő párás, gyenge széljárás van. Amikor az óramutató pont kilencet mulat, megjelenik Papp Sándor, a repülőtér vezetője és piros tárcsájával indulást jelez. A HALIA — bece nevén Aladár — motorja felbúg, még járatja egy kicsit a vezető, aztán lassan elindul a hatalmas gépmadár. Néhány- száz méter gurulás után súlyát és termetét meghazudtoló fürgeséggel és kecsességgel lendül a magasba. 2.000 óra a levegőben Schwanner István, elsőpilóta, még csak nemrégen töltötte be a 24. évét és máris 2.000 órát töltött a levegőben. Másodpilótája, Magasság 500 méter — jelzi a magasságmérő műszer. Bizony, a pilótafülkében a laikus nehezen ismerné ki magát a sokféle műszer között. Ezek a pilóta segítői. Az ilyen derűs, napfényes napokon csak az ellenőrzésre szolgálnak, de van olyan repülés is, amikor csak ezek után irányíthatja gépét a pilóta. aki mellette ül, 21 éves, eddig 700 órát repült összesen. A rádiós, Benedikt Károly, szintén 21 éves, de neki is már 2.000 ótája van, amit a levegőben töltött. A duzzasztómű felett A gép egyenletes zúgását semmi sem zavarja. Az elsőpilóta halkan fütyöli kedvenc dalát, a rádiós gépén kopog. Adja és veszi a jeleket. 500 méter magasról nézzük a földet. A házak, mint a gyufásskatulyák, az emberek apró hangyáknak látszanak. Jobbra feltűnik a tokaji hegy, előtte a Tisza ezüstje kanyarog. Aztán balra megpillantjuk a duzzasztómüvet. — Most éppen működésben van, — jegyzi meg Szerencsés István másodpilóta. — Honnan tudja? — kérdezem. — Látni a viz állásáról. Es valóban látni, mert az északi oldalon magasabb a víz szintje, amit innen a Javul a termelés cs kisvárdai Vulkánban Egy hónapja a kisvárdai Vulkán szürkeöntödéjének kommunista dolgozói harcot indítottak a napi 3000 szekrény beformázásért 12 százalék selejt mellett. A kibontakozott verseny szép sikereket hozott. Nem ritka nap, amikor 3400 szekrényt formáznak az öntödeiek és igen örvendetes, hogy a se- lejtet augusztusban már 9,9 százalékra csökkentették. Ez a kimagasló eredmény azt hozta, hogy a szürkeöntöde 113,9 százalékra teljesítette a múlthavi tervet. A szürkeöntödei jó munkában nagy érdeme van a Kossuth műszaki brigádnak. A formázok között három csoport alakult és ezek a csoportok hármas versenyt kezdtek a célktűzés eléréséért. A selejtcsökken- tési versenyben a múlt hónapban Ötvös művezető csoportja első lett, 8.3 százalék volt a selejtjük. Má- sodik Soltész művezető csoportja 9.2 százalék selejtát- [aggal, harmadik pedig a Rubóczki csoport 11.3 százalék selejt keletkezéssel. A győztes csoport dolgozói (17-en) 2000 forint pénzjutalmat kaptak. A versenyre jellemző, hogy az öntödei munkások felzárkóztak az élenjárókhoz és kimagasló eredményeket értek el. Többek között Farkas Mihály formázó átlagosan 174 százalékot teljesített 1 százalékos se- lejttel. Vass Sándor formázó 6 százalékkal jobb eredményt ért el a mennyiségi munkában, de a selejt- je félszázalékkal rosszabb volt. Érdemes megemlíteni Tóth Béla új munkást, aki a normát teljesíti és a se- íejtje csak 2 százalék. A szürkeöntödeiek tovább folytatják a versenyt a selejt további csökkentéséért és példájukat követték a temperöntödeiek is. A megtűrt selejt százalék alá akarják szorítani az átlagot. Bizonyára az elkövetkezendő időben még sok szép eredményt fogunk hallani munkájukról. Sipos Gyula és Papp András tudósítók. magasból is meg lehet állapítani. Beszélgetünk a duzzasztómű jelentőségéről, annak hasznáról. — Látta már valóságban is, a földön? — kérdezem Szerencsés elvtárstól. — Nem, arra még soha nem volt alkalmam, — feleli. Jó ismerősök, mondhatnám barátok, mert hiszen naponta találkoznak így a levegőből, de közelről, a földről még soha nem látta. Aztán a párában elmerül a Tisza; újabb községeket látunk madártávlatból. Percnyi pontosság Ti.. ti.-, ti.. tá .. táá .. zümmög a morzegép. A rádiós átnyújtja a jelentést a vezetőnek. Látás: 4 kilométer, szél: 345 fok, 11 kilométer, a plafon: 2.500 méter. A vezető ennek megfelelően ellenőrzi a gép irányát. Rápillant a pörgety- tyüre, hogy a szél nem vit- le-c el irányából a gépet. Bólintása azt jelzi, hogy minden rendben. Értenek már egymás szeme pillantásából is. Most is. amikor a pilóta erősen balra dönti a gépet, — készül a leszálláshoz, — a rádiós már hívja a miskolci repülőteret, hogy engedélyt kérjen a leszálláshoz. A gép 360 fokot fordul, mert a város felöl kell a repülőtéren leszállnia. Erősen süllyedünk, felvillannak alattunk a város házai, majd a pályaudvar épülete és végigsiklik a sínek felett. Közben már a motort is kikapcsolja a vezető és könnyű zökkenés jelzi, hogy földet értünk. Mégegyszer felbúg a motor és az utasszállitógép a repülőtér épülete elé gördül. Az idő: 9 óra 25 perc — pontosan érkeztünk. A legkisebb utas 15 perc elegendő volt a jól begyakorolt személyzetnek, hogy a poggyászt felrakják. Miskolcon új utasokat is kaptunk. Édesanyjával együtt egy négyéves kislány — Évike — szállt be a gépbe. Szinte odatapad az ablakhoz, nem akar egyetlen pillanatot sem veszíteni a repülés élményéből. Édesanyja magyaráz, meg akarja nyugtatni kislányát, de Évike most az egyszer nem figyel az anyai szóra. Tapsol, kacag örömében, amikor a gép újra a levegőbe emelkedik. Figyeli a földet, amint összezsugorodik alatta, ahogyan nő a magasság. Most 900 méteren utazunk, mert hiszen a Bükk és a Mátra déli lejtőit érintjük Budapest felé. Évike otthagyja az ablakot, leül édesanyja ölébe. Számára már elvesztette érdekességét a repülés. Érdemes még azt megjenvezni, hóim nem nyugtalankodik a gép legfiatalabb utasa, Egész idő alatt mosolyog, nevetgél, arca rózsás — nyoma sincs nála a „tengeribetegség“ jeleinek. * 9 óra 40 perckor emelkedtünk a magasba Miskolcról és 55 perces utazás után már Ferihegy fölö'tt van gépünk. Itt már az elsőpilóta kéri az engedélyt a leszálláshoz, ő veszi az időjárásjelenlést is. Végig gördül gépünk a betonpa- lyán és a másfélórás út után az utasok kiszállnak a főváros repülőterén. (b. i.) Wí K IE HÜ M 1955. szeptember 13» kedd Ludovika Várhaló időjárás kedden estig: Változó felhőzet, néhány helyen kisebb eső, rré sékelt délkeleti, déli szél. Meleg idő. Várható legmagasabb mppali hőmérséklet 25—28 fok között. Ügyeletes orvosi szolgálat: Luther utca 13. Ügyeletes gyógyszertári szolgálat: Dózsa Gy. u. 3. # — A Híradó és Dokumentum Filmgyárban film készül Bartók Béláról. A nagy magyar zeneszerző halálának 19. évfordulója alkalmából Takács Gábor rendező' és Herskó Anna operatőr levelek, fényképek, egyéb dokumentációk segítségével ismertetik Bartók Béla életét. Kodály Zoltán a filmben a közös gyűjtésről beszél. A dokumentum filmben a II. szvit és a Concerto dallamai is felcsendülnek. — A nyírbátori Vörös Csillag Termelőszövetkezetben ezideig 78 holdon végezték el a mélyszántást. A felszántott, területből 30 holdat istálló- és 48 holdat műtrágyával szórtak meg. — A Város- és Községgazdálkodási Vállalat dolgozói részére ma délután négy órakor a vállalat Árok utcai kultúrtermében a Szovjetunió földrajzáról tartanak előadást, melyet képkiállítással kötnek egybe, az „Ural és környéke" címmel. Az előadást a DISZ és az MSZT szervezi. — Az anarcsi Szabadság Termelőszövetkezet DISZ- szervezetébe a DISZ II. kongresszusa óta tizenöt szervezeten kívüli fiatal kérte felvételét. — A nyírbogáti Rákóczi Termelőszövetkezetben learatták a csillagfürtöt, mely holdanként ötmázsás átlaggal fizetett. w Az Állami Faluszínház szereplése Bár az új színházi év csak októberben kezdődik megyénkben, az Állami Faluszínház művészei Fesztivál-díjas darabjukkal, a „Dulszka asszony erkölcse“ című tragikomédiával megyénkbe látogatnak. Ismét nagy szeretettel várja megyénk dolgozó népe előadásukat. Ma este 8 órakor a megnyitó előadást Nagy- kállóban tartják, az új kul- túrotthonban. Bár a kultúr- ház kívülről még tatarozásra szorul, belülről már teljesen rendben van. Fehéren ragyognak a falak mind a tizenkét helyiségben, a padló tiszta, ajtók, ablakok lefestve és a világítás is elkészült már. Nagy az érdeklődés az előadás iránt Nagykállóban, már minden jegy elfogyott. 14-én Mátészalkán, 15-én Nyírbátorban, 16-án Vásá- rosnaményban, 17-én Kisvárdán, 18-án Nyíregyházán szerepel az együttes. Vasárnap este a nyíregyházi Szabadtéri Színpadon Vasárnap este a Szabadtéri Színpadon a Borsod megyei 130 tagú művész- együttes műsorában gyönyörködhettek a nyíregyháziak. A gazdag és művészi műsorból a táncszámok emelkedtek ki. Az Ózdi Kohómüvek tánckara gazdag és változatos műsorával, szépen kidolgozott mozgásával, fegyelmezett, lelkes táncmodorával és szép ruháikkal méltán arattak sikert. A székely, az ukrán, a tatár, az alföldi páros és cigánytáncok, — bár egymástól erősen eltérő és tartalmú táncok voltak — mégis mindet jellegéhez hűen tolmácsolta a kar. Látványosság és közönségsiker szempontjából a cigánytánc volt a legkiemelkedőbb. Örömmel láttuk az ötletes székely táncot is, melyben különösen a legények tánca emelkedett ki, humorával, jó technikával. A miskolci együttes énekkarának első nagyobb szereplése volt ez a fellépés. Eddig csak nagyobb termelőszövetkezetekben, és saját megyéjükben léptek fel a műsor részleteivel. Ez a bemutatkozásuk nagyon jó énekkart bizonyít. Vezetőjük dr. Bellákné Weszprémi Ilona szívvel-lélekkel, komoly szaktudásával és ambícióval közel egy éve vezeti az énekkart. A kórus igényes és sok tudást igénylő énekszámai nagy tetszést arattak. Az énekkar műsora változatos volt, klasszikus és modern, magyar és szovjet számok váltakoztak benne. Különösen megragadta a hallgatóságot Szvesnyikov „Fecske“ című kórusa amelynek szólistája ígérete a zenei életnek. Ez a szám üdeségével, dallamosságával, és remek kidolgozásával kiemelkedő műsorszáma volt az estnek. A szóló zeneszámok nem érvényesültek a szabadtéren. (Hozzájárult ehhez a rossz zongora is.) Marx Erika hegedüjátéka magával ragadó volt. (Olyannyira, hogy még az állandóan rendetlenkedő és a kavicson zörögve futkosó gyerekek is lecsendesültek.) Dvorzsák „Humoreszkjét“ és a „Kínai dobost“ hallottuk tőle művészi tolmácsolásban. Pekker Zsuzsa közvetlen, természetes, emberi egyszerűsége és magas ének kultúrája példája lehet a póztalan, művészi produkciónak. Rossini áriáját ritkán hallott, eredeti*mezzoszoprán változatban meggyőzően. művészien énekelte. Hibának találtuk, hogy az együttes az egyes műsor- számokat nem csoportosította. Egymásután hallottunk XVII. századbeli kamarazenét és Verdi operarészletet. Az a véleményünk, hogy az ilyen igényes, és jól összeválogatott műsort csoportosítsák. Vegyék külön a klasszikus és modern, magyar és egyéb műsorszámaikat. Ez a művészegyüttes, amely egy iparilag fejlett megyében jött létre, közel második esztendeje, megmutatta Szabolcs-Szatmár megyének is az utat, amelyen a művészegyüttes alakításában járnia kell. Idejt lenne végre megyénknek i egy művészegyüttest létre hoznia, amit egyébként má; régen tervbevettek az illetékesek) hiszen a lehetőség meg van hozzá. Megyénknek is megvannak a maga jellegzetességei, jó lenne ezeket összegyűjteni és terjeszteni. A szép és tartalmas estét igen zarvarta az körülmény, hogy a Szabadtéri Színpad környékét nem zárták le. A rend és a hallgatók nyugodt szórakozása követeli a várostól, hogy a rendezvények ideje alatt zárják le a Szabadtéri Színpad melletti két útvonalat, hogy sem a legszebb számok alatt pöfögő motorbiciklik zaja, sem a sétálók kacagása, ne zavarja a mű élvezetét. S még egyet. Jó lenne, ha egy-egy kulturális előadás minden hallgatója kulturált módon viselkedne. Ez valameny- nyiünk érdeke. Szentesi Magda. Egy művésztanár véleménye a borsotímegyeí művészegyüttes nyíregyházi vendégszereplésére! Szabadtéri színpadunk módot ad nagylétszámú együttesek műsorának bemutatására. Ezt a lehetőséget használta ki Borsod- Abaúj-Zemplén megye művészegyüttese, amikor Nyíregyházán műsorát bemutatta. Ez a műsor igen sokrétű volt: az ének- és tánckar számai mellett hegedű-, gordonka-, énekszólók, kamaraegyüttes és szavalat is szerepeltek. Érzésünk szerint a Szabadtéri Színpad inkább az együttes számoknak felel meg. Minden mikrofonsegítség mellett is csak hiányos élvezetet nyújt szabad téren akár a zongora- kíséretes hangszerszóló, akár a néhány hangszerből álló kamarazeneszám. Ez a körülmény nem adott lehetőséget az egyébként kitűnő szólisták tudásának teljes megmutatására. Közülük elsősorban Pekker Zsuzsa énekszámait és Marx Erika hegedűszámait kell kiemelnünk. A kitűnő technikát szuggesztív előadásmóddal, a tartalom átélésével és ,,át- éltetésével“ párosították, örülünk, hogy a miskolci szakiskolának olyan kitűnő, fejlődőképes növendékei vannak, mint Ősz Ilona és Szemző Károly. Gombás Ferenc gordonka- és Pál- völgyi József fuvolajátéka a szabadtér korlátái miatt nem érvényesülhetett kellőképpen. Ugyanez áll a bájos Corelli darabra is, amit fuvola, gordonka, hegedű és zongora adott elő. A szólisták számainak biztos támasza a művészi szándék megvalósításának tevékeny részese volt Galánffy Lajos kivaló zongorakísérete. Az együttes énekkara még fejlődésben levő együttes. a nehezebb feladatokat még jiem tudja mindig kielégítően megoldani. A könnyebb számok — Szvesnyikov kedves apróságai,’ vagy a Nabucco-kórus — zavartalanabb élvezetet biztosítottak a hallgatóságnak.! Nem szerencsés a Mozart- rekviem kiragadott részeinek zongorakíséretes meg- szólatatása (pl. egy Bárdosmű) jobban megfelelt volna az énekkar adottságainak. így is meg kell azonban dicsérnünk a kar munkáját, fegyelmezettségét,! pontosságát, ami bizonyára nem kis mértékben Bellákné Weszprémi Ilona karmester érdeme. És nekünk, nyíregyházi zenekedvelőknek mindig némi irigységgel jut eszünkbe: ott mégis, csak van egy fejlődőképes, felnőtt énekkar . .; A legszebb produkciót a tánckar adta. Műsorunk változatos volt összeállítás tekintetében, jó volt a szá-, mák kidolgozása, jó a zenekíséret: a közönség tapsait méltán megérdemelték a frissen mozgó fiatalok. Aimkor megköszönjük a borsodiaknak nálunk tett művészlátogtását, búcsúzóul még csak ennyit: jöjjenek el egy évben inkább kétszer, egyik alkalommal ének- és tánckari szabadtéri műsorral, másodszor pedig zárt teremben szóló- és kamarazenei műsorral. A műsorok így egységesebbek lesznek, és művészi tudásuk, amelyet így is meglát-i tunk, teljes mértékben fog érvényesülni. Straky Tibor» 2?
