Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-10 / 213. szám

NÉPLAP 1055 szeptember 10, szombat így tudtunk több és olcsóbb tejet termelni Elmondja: KISS SÁNDOR, a kemecsei állami gazdaság igazgatója Gazdaságunk tehénállo­mánya 150 darab fejőste­hén. Az elmúlt évi szükebb takarmányozási viszonyain­kat tekintve, — nem volt könnyű ilyen nagy állo­mánynál tejtermelési és ön­költségcsökkentési tervünk­ben kitűzött céljaink meg­valósítása. Mik voltak A CÉLKITŰZÉSEK? Ez évi tej termelési és ta­karmányozási tervünkben azt a célt tűztük megütik elé, hogy a tehenenkénti tejhózamot 3.000 liter fölé emeljük, de úgy, hogy a tej kellő zsírtartalma biztosít­va legyen és az abraktakar­mányok felhasználása ne emelkedjék, hanem csök­kenjen. Ennek a célnak az eléré­se érdekében terveink fel­bontásánál a szálas és nedv­dús takarmányok figyelem- bevételével olyan takar­mányszabványokat kellett összeállítanunk, hogy az ab­rak csökkentésével is ele­gendő emészthető fehérjét és keményítőt tartalmazza­nak. Az év első négy hó­napjában az új zöld takar­mányok megjelenéséig nem gondolhattunk a tejtermelés számottevő emelésére. Csu­pán arra ügyeltünk, hogy a tejelés színvonala ne essen és az állatok kondíciója ne romoljon le. AZT JAVASLOM, ANNYIT SILÓZZUNK, HOGY MÁJUS DERE- KÁIG TARTSON KI Megvallom, május dere­káig nehézségekkel küzdöt­tünk, hogy teheneink tej­termelése és kondíciója a kívánt szinten megmarad­jon. Abrakkészletünk még csak kitartott szigorú beosz­tással, de silótakarmányt, szégyenszemre, a társgazda­ságoktól kellett kérnünk. Ezért azt javaslom, hogy annyi jóminőségű silót ké­szítsünk az őszön, hogy az új zöldtakarmányok meg­jelenéséig — minden eshe­tőségre számolva — május derekáig tartson ki. Okultunk a télvégi és ta­vaszi gondunkon és most 10 —12 ezer mázsa silóval töb­bet készítünk, mint tavaly. A tapasztalatok azt igazol- ják, hogy számosállatonként 10—12 köbméter siló okvet­lenül szükséges a biztonsá­gos átteleltetés érdekében. Az idén nemcsak tehené­szetünk, hanem egész állat- állományunk számára ele­gendő vizenyős, takarmányt biztosítunk 1956 május 15-ig. Tavalyi silónk legnagyobb része szöszös keverékből ál­lott. Azt tapasztaltuk, hogy ez a silótakarmány nem se­gítette kellőképpen a tej­termelést. Az idén tehát kevesebb szöszös keveréket silőztunk és a törek adago­lását is csökkentjük. TAPASZTALATAINK MÁJUSTÓL SZEPTEMBERIG Május derekán kezdtük meg a szöszös keveréknek zöldén való etetését. Két li­terrel emelkedett ugyan a tejhozam tehenenként, de a zsírtartalom csökkent. Jú­niusban a zabosbükköny to­vábbi 1 literes emelkedést eredményezett és a zsírtar­talom is nőtt, pedig az ab­rakot csökkentettük. Ez­után csalamádé következett, amelyet még most is ete- tünk. Ezt úgy értük el. hogy időbeni eltéréssel több sza­kaszban vetettük el, így nem öregedett meg. A csa­lamádé fehérjeszegénységét lucerna etetésével pótoltuk, így a tej mennyisége fél- literrel esett, de zsírtartal­ma 3.7 százaléknál megálla­podott. Ilyen módon a beadási tervünket rendszeresen túl­teljesítjük. A téli hónapok­ban sem lesz visszaesés, er­ről már gondoskodtunk. — Takarmánynövényeink kel­lően trágyázott földbe ke­rültek és kerülnek ezután isi Silókukoricánk jó ter­mést ígér, most már csak a betakarítása és besilózása van hátra. Terven felül ter­meltünk cukorrépát. Ezzel elértük, hogy az államnak ipari növényt is tudunk át­adni, amelyért nagymennyi­ségű szeletet és koronát ka­punk. A melasszal pedig nagyban javíthatjuk gyen­gébb silótakarmányainkat. Mindezt azért mondtam el, mert a tejtermelés nö­velésének alapja a szaksze­rű takarmányozás. A LEGFEJLETTEBB TERMELÉSI MÓD­SZEREK HATÁSA A jó takarmányozáshoz szorosan hozzátartozik a legfejlettebb zootechnika al­kalmazása is. Az egyedi ta­karmányozás önköltségcsök­kentés szempontjából, az abraktakarmány takarékos­ságból és a tejhozam növe­lése szempontjából élenged- hetetlenek. Tapasztalataink szerint igen fontosnak tar­tom a fejés utáni kicsepeg- tetést, mert minden eset­ben 6—7 litey 4 százalékos tejet sikerült nyernünk, mellyel javítottuk a tej zsír­százalékát. Azonkívül elő­segítette a tehenek tejelvá­lasztását. A tőgymasszázst és a napi háromszori fejést a mi fejőgulyásaink már el sem tudnák hagyni, úgy hozzászoktak. Az állatok szeretetteljes gondozása, az istálló légytelenítése és tisz­tántartása, általában az ál­latok nyugalmának biztosí­tása, mind előnyösen hat­nak a tejtermelésre. A sza­badban való mozgatás rend- kívül fontos követelmény. A. mi teheneink nyáron csak etetés és fejés alatt vannak az istállóban. Még az éjsza­kát is a szabadban töltik, a karámban, mert az istálló meleg, fülledt levegője ká­rosan hat a tejelésre. Télen is rendszeresen gondosko­dunk naponta néhány órai jártatásról és edzésről. Ebben az évben mintegy 1.000 liter tejjél fejünk töb­bet az elmúlt évek tehenen­kénti átlagánál. Ebben a már ismertetett módszere­ken kívül nagy szerepe van a fejőgépek alkalmazásá­nak is, amelyeket augusz­tusban állítottunk be. El­készültek az önitató beren­dezések is, amelyeket ebben a hónapban már üzemelte­tünk. Az cnitató lehetővé teszi, hogy az állat akkor igyék, amikor megszomja­zik. Mindez azt jelenti, hogy tehenenként és na- poríta legalább 0.5—1 liter tejjel ismét nagyobb tejho­zamot érhetünk el és fejő­gulyásaink munkája lénye­gesen könnyebb lesz. Meg­szabadulnak a kézi vízhűzás és a fejés nehéz testi mun­kájától, sokkal többet ta­nulhatnak és szakszerűbben láthatják el állataikat, mint eddig. A májustól szeptemberig alkalmazott egyszerűbb zoo­technika és a szakszerű zöldtakarmányozás követ­keztében nemcsak a tejho­zamot sikerült napi 385 li­terrel növelnünk, hanem a tejtermelés önköltségét is lényegesen csökkentettük. A tervezettel szemben 40 fil­lérrel lett olcsóbb egy liter tej gazdaságunkban, ami egész évben 200 ezer forint megtakarítást jelent álla­munknak. Emellett dolgo­zóink is látják fizetéskor, hogy szorgalmas munkájuk­nak megvan az eredménye, mert a nagyobb tejtermelés nagyobb keresetet és pré­miumot jelent. Nem mondhatom azt, hogy már nincsen javítani való hiba tehenészetünk­ben. Azonban vezetők és dolgozók összefogva, igyek­szünk ezeket felderíteni és megszüntetni. Mindnyájun­kat áthatott pártunk és kor­mányunk márciusi és júniu­si határozata, amelyeket maradéktalanul meg aka­runk valósítani. Tudjuk, hogy több és olcsóbb tej kell gyermekeinknek és dol­gozóinknak. Azt is tudjuk, hogy a nagyüzemi gazdál­kodásban példát keli mu­tatnunk. Az elmondottak igazolják, hogy ennek mind­jobban megfelelünk. CSINÁLJUNK KANAANT Egy agronómus tervei SZERÉNYEN HALAD el az utcán mellettünk. Talán észre sem vesz bennünket, úgy elmélyed gondolatai­ban. Egy ember, fiatalem­ber, akihez sok hasonlót látni Nyírmadán. Ki tudja mikor ismerkedhettünk volna meg, ha be nem mu­tatják Csinálos Jánost, a Dózsa TSZ kihelyezett ag- ronómusát. A GÉPÁLLOMÁS igaz­gatói irodájában beszélget­tünk. ő karbatett kézzel az asztalra támaszkodott. , A csipkefüggönyön át beszi­várgó napsugár izzadság cseppet csalt barna homlo­kára, s játszadozni látszott arcán. Lassan, vontatottan in­dult a beszélgetés. Erről- arról, az őszi szántás-vetés­ről, a tsz. silózási tervéről, a nyári munkákról, s ami sorba jött. Mind-mind hét­köznapi dolgok, de égetően fontosak. Aztán a beszélge­tés megindult, fürgén, mint a csónak. S olyan kikötőbe ért, amelybe érdemes ki­szállni; a jövőbe. S ott volt gondolatban a jövő partjain. Ábrándos tekintete messze tévedt. Arca sugárzott. — Kánaánt lehetne itt csinálni.:, — mondta gon. dolkozva. — Hogyan? ELMOSOLYODOTT. Hát­rasimította gesztenyebarna haját. — Ahogyan már mi esi. náljuk is. A mi tsz-ünk 50 taggal gazdálkodik, 534 hold földön. Megélünk rajta. De mennyivel könnyebb lesz az élet, ha jobban forgatjuk magunkat. Az elmúlt évben létesítettünk egy 15 holdas halastavat. Sokat vereked­tünk érte. de megcsináltuk, mert mellettem álltak Bor­ka Jánosék. Veres Kálmá- nék és később az egész tag­ság. S OLYAN BOLDOGAN beszélt a halgazdaságról, mintha élete legszebb álma valósult volna meg. — Kezdetben idegenked­tek az emberek, de amikor megértették, hogy milyen jövedelmező a halgazdaság, akkor azt mondták: csinál­juk. Mert lássuk csak: ez a 15 hold eddig semmit nem termett. Esetleg hitvány, vadszénát. Most viszont hol­danként legkevesebb 200 kilogramm halra számítha­tunk. Hát nem érdemes ez­zel foglalkozni? Jöyőre ki- bővítjük 40 holdra. Megéri! MEG BIZONY, de .megéri a fáradságot a kertészet, ami még nincs, de jövőre lesz. Csak ember kell hoz­zá. Hozzáértő ember. — Az is van. — Csillant fel a szeme. — A múlt hé­ten lépett be a csoportba Dóka István, ő embere az ilyesminek. Párját ritkítja a környéken, olyan kertész. — És lesz rá alkalmas föld? — Lesz, mert már meg­próbáltuk a kertészkedést. Vaján a kiállításon csodá­jára jártak a Dózsa TSZ paprikájának. Azt mondo­gatták, rossz szemnek kár ránézni. Hát miért ne len­ne olyan paprikánk na­gyobb területen? Lesz! Ká­posztát is termelünk majd két holdon, mert az is ki­fizető. A laskodi Vorosilov TSZ 50.000 forintot árult ki két hold káposztából. Mi is meg tudjuk ezt csinálni. S LÁTSZOTT róla, hogy gondolatban maga előtt látta az egész kertészetet. A kertészethez még vala­mi kell. Elárusítóhely. S jövőre ez is lesz. Mért hasz­nos dolog kora tavasztól kezdve ellátni a lakosokat zöldségfélékkel. Csak a pa­lántákból majdnem kiárul­ják az elárusítóhely költsé­gét. A többi meg tiszta jö­vedelem lesz. HA AZ IDŐJÁRÁS is úgy kedvez, egy másik dol­got is meg lehet valósítani,' amiről oly régen álmodozik már ez a fiatal agronómus. Azt, hogy egy gépkocsit ve­gyenek. Mindjárt könnyeb­ben mozoghatnak. EZEK MÉG TERVEK, de valóság lesz belőle miha­mar. Akarat, meggyőzés kérdése az egész. Az adott­ságok megvannak hozzál ígéret földjévé lehet vará­zsolni a madai határt, csak olyan emberek kellenek hozzá, mint Csinálos János* Miska Jánosi A vasárnapi megyei kultúrműsorokból Szeptember 11-én, vasár­nap este 8 órai kezdettel Nyíregyházán, a szabadtéri színpadon vendégszerepei a Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyei 130 tagú központi mű­vészegyüttes. Közreműköd­nek L. Pekker Zsuzsánna, Marx Erika, ősz Ilona, Ga- lánffy Lajos, Gombás Fe­renc, Szemző Károly és a miskolci Zeneművészeti Szakiskola művésztanárai. Műsoron Mozart, Verdi, Koposov, Szvesnyikov, Hän­del, Bach, Brahms, Kodály és Bartók-művek szerepel­nek. A tánckar a Nyírségi­páros, Három-ugrós, Lócás­tánc, Cigánytáns stb. tánco­kat mutatja be. Vezényeli dr. Bellákné — Veszprémy Ilona. A tánckar koreográ­fusa Rotter Oszkár, karigaz­gató Bartos András, össze­kötő szöveget Hetényi Mar­git zeneiskolai tanár mond* Jegyek 3—12 forintos árban a József Attila kultúrott- honban kaphatók. Rossz idő esetén az előadást a József Attila kultúrotthonban tart­ják. Vasárnap este a nyirbál tori kultúrotthonban vidám műsor szórakoztatja a dol­gozókat, utána reggelig tar­tó bál következik. Levelek kulturális életünkből i Készülődés az UttÖrőházban Mosolygó Batulok, vérpiros Starkingok... Ha a szatmári ember Nagymező nevét hallja, a mosolygó Batulok, a pirosló Jonathánok és a vérpiros Starkingok jutnak eszébe. Évtizedek óta híres ez a környék almat.ermelésérói. Ha az ember belép az al- maíák erdejébe, tekintetét a bőtermésű fák ágain fe­lejti. A kert közepén kor­szerű tároló, mellette mély­fúrású kút, a korszerű per- metlé-készítő toronnyal. Most permeteznek. A gaz­daság legjobban kezelt kert­jében a vizsgálódó szem nem talál pajzstetűt, férges almát. Büszke is kertjére Vilcsek elvtárs, a kertészet vezetője. Különösen a törzs­könyvezett almafáira. Ezek­ről szedik ugyanis a szemző hajtásokat a faiskola ré­szére. A termő gyümölcsös mel­letti táblán találjuk a gaz­daság 20 holdas gyümölcs- fa-vadoncait. Ezek adják a vadalanyt, a faiskola nemes gyümölcsfái részére. Külön táblán vannak a molobran, a duszin- és a vadalma-ala­nyok. Fejlődésük már elér­te azt a vastagságot, hogy be lehet azokat szemezni. A gazdaság 288.000 darab alma-csemetét termel szem­zés útján, s 17 fajta almával látja el a környéket. Ha van jó szakember, akkor halad is a munka. Azonban a környékbeli fiatalok kö­zül még nagyon kevesen fogtak szemzőkést a kezük­be és olyan dolgozókból kel­lett a brigádot összeállítani, akik csak hallottak a szem­zésről. Nagy Sándor brigáö- agronómus szorgalmas mun­káját dicséri, hogy tizenhat leány és négy fiú pár *napi gyakorlat után megkezd­hette a szemzési munkát a húsz holdas vad-csemetés- ben. Az első napokban ne­hezen ment a munka, de ma már Suba Ilona, Kincs Károly és a többiek, igen eredményesen dolgoznak. A szemzési munka nagy körültekintést követel. An­gyal Árpád a földet kapar­ja el a csemeték tövétől, hogy a szem mélyebbre ke­rüljön. Nemes Ferenc törlő­ruhával tisztára törli a kis ía törzsét, hogy sártól és portól mentes legyen. Aztán egy T-alakot vágnak a tör­zsön, — az egyik soron ép­pen Páka Ilona — és elhe­lyezik a szemző-hajtásról le­vágott nemes szemet, me­lyet Juhász Ilona raff iával kötöz szorosan körül, hogy jól feküdjön a héj alatt, s a megeredés biztos legyen. Ennek a munkának a nor­mája 900 darab, amit egy jól begyakorolt dolgozó könnyen elvégez. Suba Ilo­na és Angyal Erzsébet úgy igyekeznek, hogy az 1500 darabot mielőbb elérjék. Két év múlva elérjük, ha továbbiakban még jobban folyik a munka, hogy az is­kolából ezer számra kerül­nek ki Jonathánok, Batu­lok és Starkingok a megye, az ország különböző ré­szébe. RA.DY SÁNDOR, agronóm/us. Az Üttörőházban a Lenin-1 téren már nagy a sürgés-[ forgás. Takarítják, c3inosit-| ják a szobákat, hogy ami- j korra megérkeznek a paj­tások, rend, tisztaság várja őket. Több szobát festenek most. A szép minták, kelle­mes színek felüdítik a szem­lélőt. Máshol mór fényezik a parkettet, mossak az aj­tókat, ablakokat. Az akvá­riumok csillogó halakkal, vízinövényekkel várják a botanikát kedvelő pajtáso­kat. Most rendezik az ifjú­sági könyvtárat is, amely a napokban egyesült a József Attila városi kultúrház könyvtárával. A nagy dísz­terem parkettja is ragyog már, mint a tükör. Itt pe­regnek majd le a különbö­ző rendezvények, ének-, ze­nekari hangversenyek stb., kiállítások. Az oktatást eb­ben az évben is a legjobb pedagógusok végzik majd^ Gondoskodás, szeretet, munka mindenfelé, amerre tekintünk. Mindez az ifjú­ságért történik. Arra kérjük a szülőket, hogy vegyék igénybe az Üttöróház se­gítségét, engedjék szívesen gyermekeiket a különböző szakkörökre és vegyenek részt munkájában. Pataki Ferenc nevelő^ Ünnepély Kisszekeresen Néhány héttel ezelőtt a község egyik fiatalja, Jakab Lajos elvtárs kezdeménye­zésére DISZ-taggyűlésen ügy döntöttünk, hogy na­gyobb szabású aratási ün­nepélyt rendezünk. Kiosz­tottuk a szerepet és éjt- nappalt eggyé téve, tanul­tunk, hogy a község dolgo­zóinak egy kis vidám ked­vet, szórakozást adjunk. Az a 17 fiatal, aki részt vett ebben a munkában, nagyon jól dolgozott. Ügy sikerült az előadás, hogy Kisszeke­resen még nem emlékeznek ilyenre. A „Fehér Anna“ című színdarabot adtuk élő. Ez a nagy siker a csopor­ton kívül Hajdú Lenke ta­nítónőnek köszönhető, aki velünk együtt szorgalmasan segített a színdarab tanulá. sánál és a színpad rendezé­sénél. Azt szeretnénk, ha erre a sikerre felfigyelne a Járási Tanács népművelési osztá­lya, a járási DISZ Bizott­ság és segítséget adnának a mi szervezetünknek. Sze­retnénk az utolsó sorból az! első helyre kerülni. Mi nem hagyjuk abba ezt a ta­nulást, vendégszereplésre megyünk a szomszéd köz­ségekbe. hogy megismerjék ezt a szép színművet. A kisszekerest DISZ^ szervezet, 4L í=3b=sh

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom