Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-28 / 228. szám
NÉPLAP 1955 szeptember 2S, szerda Termeléssel, kölcsönjegyzéssel erősítsük szép hazánkat! Mandics István, a szocialista munka hőse példásan jegyzett a Sertéstenyésztő Vállalatnál KEDD REGGEL a Vencsellői Gépállomáson Mandics István, a szocialista munka hőse és a Magyar Népköztársaság érdemrendje eremmel kitüntetett sertéstenyésztő-telepvezetőt az állomási rakodónál találtuk kedden délelőtt. 2500 darab malacot küldenek a nyirmadai hizlaldába. A nagy munkában levő clvtárssal sikerült néhány szót váltani a kölcsön- jegyzésről. — Családi ügy is a jegyzés. s persze elsősorban hazafias cselekedet. — mondotta. — A feleségemmel megbeszéltük, hogy menynyit fogok jegyezni. Ő azt mondotta, jegyezzem nyugodtan egész havi fizetésemet, 1650 forintot, de nem fogadtak el csak 1500 forint jegyzést. Arra hivatkoztak, hogy négy gyerekünk van és szükség van erre a pénzre. Boldogan s örömmel adtam a pénzt, amely, úgy érzem, egyáltalán nem nagy áldozat a hazának. Példája nyomán a telep valamennyi munkása már kora reggel lejegyzett. A központi brigád-szálláson legelőbb keltek fel Kapitány Lajos és Vinnai Károly vontatósok, hogy behozzák azokat a gépállomá- si dolgozókát, akiknek távolabb van a munkahelyük. A nap még nem kelt fel, amikor a két vontatós már elindult. A Vencsellői Gépállomás igazgatója, Pénzes János elvtárs is nagyon korán kelt ezen a reggelen. Amikor megjelent a gépállomás irodája előtt, már több dolgozót vidám beszélgetésben talált. Szintén elsőnek érkezett meg Békési József traktoros, aki egy hét alatt nem kevesebb, mint 70 holdat szántott le az őszi vetésű kalászosok alá, hogy jövőre az idei bő terméstől is „Én egyik fiamat taníttatom. A múltban erről nem is álmodhattam volna. Most 800 forintot jegyzek, mert tudom, hogy ettől jobb helyre nem is adhatnám megtakarított forintjaimat. Államunk is mindenben támogat bennünket. A mező- gazdasági munkák végzéséA lelkes hangulatú röp- gyűlés után kezdetét vette a gépállomáson a kölcsön jegyzése. Elsőnek Pénzes János elvtárs, igazgató jegyzett le éspedig 2150 forintot — fizetése is Ugyanennyi. Utána Simái Ferenc elvtárs pártvezetőségi: tag következett 800 forinttal. Ezután pfdig egymás után rendben re és megkönnyítésére szüntelenül a legjobb és egyre több gépeket ad nekünk.“ Berkó János traktoros ekképp szólalt fel: Kötelességemnek tartom, hogy békekölcsönt jegyezzek. Az. életünk egyre szépül és mi nyugodtan dolgozhatunk, mert békekölcsön- jegyzésünkkel a béke védelmét is szolgáljuk.” és fegyelemben vei te kezdetét az általános jegyzés. Néhány perc múlva a gépállomás összes dolgozója eleget tett kötelességének., 76 dolgozó 40.750 forintot jegyzett. Egyben megfogadták, hogy «zcntúl még jobban, még odaadóbban állják- meg helyüket a munkában is. (ASZTALOS BÁLINT) flz előző év kétszeresét jegyezték a nagykállói járás pedagógusai A nagykállói járás nevelői ma reggel 9 óráig valamennyien lejegyeztek, Kállósemjénben az iskolákat tatarozták, Bal- kányban most fejeztek be egy 5 tantermes iskolát. Ilyen segítség láttán minden pedagógus örömmel tesz eleget az állam felhívásának. Annál is inkább, mert megindult a pedagógus-lakás építés. Az elmúlt évben 110 ezer forintot jegyeztek, ezzel szemben most 210 ezret. Hogy mi ennek az eredménynek a titka, azt Dr. Szilárd Leó, általános iskolai tanár mondta: „Az idősebb nevelők nevében szólok, — mondta a jegyzéskor. — Most, szeptember 1-től emelték a pedagógusok fizetését. Én ma 1800 forintot kapok, amelyben az állam megbecsülését érzem és érezzük valamennyien. 1700 forintot jegyzek.“ Munkában és kölcsönjegyzésben Is Helytállunk a munkában Is! A Nyíregyházi Kenyérgyár 2. sz, telepén dolgozik Hajdú László, Szabolcsi György és Rozsnyai János brigádja. A három brigád hónapok óta versenyben van, hogy melyik teljesít többet, melyik készít jobb minőségű kenyeret, melyik brigád lesz előbb sztahanovista brigád. kor a brigádvezetőt követve, 800 forintot jegyeztek. Szabolcsi György bri. gádja 137 százalékot teljesít. A brigádvezető 700 forint VI. Békekölcsönt jegyzett. Öt követték a brigádtagok. Rozsnyai János brigádja egy százalékkal jobb eredményt ért el, 500-ról később 700 forintra emelték a köl- csönjegyzett összegeket, „Lendületes erővel építjük tovább a szocializmust — mondotta — s ehhez mi, pártunk és kormányunk felhívására jó munkánk mellett forintjainkkal is hozzájárulunk, úgy, hogy mindannyian kölcsönt jegyzőnk.1 Az igazgató elvtárs rövid beszéde után hozzászólások következtek. Göndör Károly elvtárs, körzeti szerelő azt mondta hozzászólásában: » Vezetnek a mozdonyvezetők a jegyzésben is! többet csépelhessen. Még nem kezdődött volna a munkaidő, de már együtt volt a gépállomás lelkes dolgozó tábora. Röpgyűlésre gyűltek össze. Ezzel elérte ünnepi fénypontját ez a hétköznapi reggel. — Az igazgató elvtárs a VI. Békekölcsön nagy jelentőségéről beszélt. Röviden szólt, de minden szavának különös súlya, jelentősége volt. a legjobbak között A versenyben szorosak az eredmények. Jól dolgoznak, jóminőségű kenyeret Sütnek. Most a legjobb eredménnyel Hajdú László brigádja dicsekedhet. Átlagosan 141 százalékot teljesített ebben a hónapban. Hajduék a kölcsönjegyzésVasutas dolgozóink öntu-j datosan és példamutató, lelkesedéssel veszik ki részüket a Hatodik Békekölcsön jegyzéséből. A fűtőház dolgozói között Szabados Gyula mozdonyvezető 2100 forintos, Már János mozdonyvezető 2000 forintos, Závodszki József fűtő 1450 és Veres József 1450 forintos jegyzésükkel mutatnak példát. Nyíregyháza átrakó állomásán a jegyvizsgálók közül Dobránszki György 1750, Engi József 1650 forintos jegyzésével, a villamoskocsi vezetők Papp Menyhért, Szabó Mihály 1400 forintos, Nyeste József, Balogh II. István 130Ö forintos békekölcsön jegyzésükkel segítik szocialista vasutunk mielőbbi felépítését, békénk megvédését. EMLÉKEZZÜNK I 7000 munkanélküli Sokat beszélünk mostanában arról, hogy mezőgazdaságunkat fel kell lendíteni. Még sok gépre van szükség — munkaerővel együtt. Nem így volt hajdanában. — 1932-ben a földművelésügyi miniszter Szabolcs megye főispánját felhívta, hogy 8 napon belül jelentse: mennyi mezőgazdasági munkás van munka nélkül. Nem tél Itözepén jött a leirat, hanem május közepén, amikor már ugyancsak van munka a mezőn, A főispán a járásoktól kért jelentést és a főszolgabírók jelentették is. Mindenki kimutatta a maga munkanélküliéit és a főispán úr úgy megijedt a magas számtól, hogy a 7,285 munkanélküliből a miniszter felé mindjárt le is tagadott 2500-at és csak 4785 munkanélkülit jelentett. Persze, nem tudjuk, mit csinált volna azzal á 2.500 emberrel, ha véletlenül mégis csak kapott volna munkaalkalmat a bejelentett mennyiségre. De hát úgylátszik, amennyire biztosan tudjuk mi most 2 JA?» múlva, hogy nem, kaptak tx munkanélküliek munkaalkalmat, ő már akkor tudta; Nem volt különb a helyzet S esztendő múlva sem, akkor is hiányzott a munka. Kedvelt szokása volt a múlt rezsim felelős és felelőtlen vezető embereinek, hogy könnyen ítéletet mondottak a magyar parasztság felett. „Lusta, nem szeret dolgozni“ — hangoztatta. Ennek eleven cáfolatára idézünk pár sort a kisvárdai járás főszolgabíró jónak 1938. évi április 4-én kelt jelentéséből: „A napokban indult meg a Gégény—dombrádi út földmunkája, ide minden hatósági intézkedés ellenére a szerződtetett munkásokon felül az első nap 150-nél több munkás indult útra, hogy ott alkalmazzák őket. Hogy több nem ment oda, csak a legerelyesebb intézkedésnek tulajdonítható. Jelentkező van közel 1000.“ „...csak ne látnám gyermekeim kínját...44 500 — 5000 rádió Jól élnek a kisvárdai járás dolgozói Ha az emberek egymással találkoznak, legtöbb esetben azzal kezdik: „Na, hogy érzed magad“ — s a kérdezett megkezdi a problémák felsorolását, így szokás ez a kisvárdai járásban is. Bizony e járásban szintén sok minden kell az embereknek kívánságaik teljesítéséhez, hisz az napról-napra növekszik. Azonban most ne csak a kívánságok, hanem a teljesítések módját is nézzük meg. Keressük meg azokat a számokat, melyek fényt derítenek arra, hogy a kisvárdai járás dolgozói mégis csak jól élnek. S ma jobban, mint tegnap és holnap még több kívánságuk teljesül. A járás földművesszövetkezeti bolti forgalmának számos adataiban kutatva, többék közt azt találjuk, hogy 1951-ben 41 millió forintot árultak. Szép kis összeg ez együtt. Azonban, ha összehasonlítjuk azzal, hogy ez évben már meg kell közelíteni a szövetkezeti üzleteknek a 100 millió forintot. felvetődik bennük az a kérdés, hogy kik vásárolják meg azt a sok árut. (A két összegben nincs benne az állami kiskereskedelem forgalma.) Biztosan mennek át a szomszéd járásokból segíteni a kisvárdaiaknak a terv teljesítésében, hisz ott is vannak szép számmal szövetkezeti üzletek. Hogy ez mennyire így van, bizonyítékul a tuzsé- riakat hozzuk elő. A tuzséri földművesszövetkezet üzleteinek ’ 950. évi forgalma 963 000 forint volt. A múl* évben majdnem elérte a négy millió forintot. A szövetkezeti boltok 71 darab rádiót adtak el létrejöttük óta. A községben ma már négy szövetkezeti üzletben vásárolnak a vevők, mtg a múltban csak egy „Han- gya“-bolt volt. A kállon- ga-tanyasiak is helyben szerezhetik be a mindennapi közszükségleti cikkeiket. Nem kell több kilométert gyálogolniok. A járásban 32 szövetkezeti üzlet nyílt a legiúób- bi négy év alatt, melyből 13 szaküzlet. S a szaküzletek különösen sok és szélesválasztékú árukészlettel rendelkeznek. Többek közt a hetekben nyíltak meg a kisvárdai mezőgazdasági és a textilszaküzle. tele. A járás dolgozói jólétéről még más számadatok is beszélnek. A felszabadulás előtt többek közt csak 594 rádió szólt a járásban. Azok jórésze is a cselédeket tartó, népnyuzó,urakat szórakoztatta. S ma 5156 rádió mellett hallgatják meg a járás dolgozói a mindennapi híreket, tánczenéket és más rádió- előadásokat. A kerékpárok száma is megsokszorozódott ez idő alatt. 554 darabról 6517 darabra nőtt. Miért nem vásároltak több rádiót, kerékpárt a múlt rendszerben a dolgozók a kisvárdai járásban? Mert sok családnak még a gyereke ruhájára, cipőjére sem tellett. S ma már még a legkisebb faluban is megkerült két- három motorkerékpár. A kisvárdai járás dolgozói jövőre még jobban akarnak élni, mint az idén. Azonban ahhoz az kell. hogy mindannyian megtegyék a kötelességüket. S akkor még több ruha, kerékpár, rádió és más árucikk kerül a járás szövetkezeti üzleteibe, onnan pedig a dolgozók lakásába. Varga Gyula MÉSZÖV Nyíregyháza. Nézzük most meg, hogy az ipar, hogy néz ki ma és hogy nézett ki akkor. Mostanában igen sok állványt látunk magas házak körül, de ezen az állványon nem nyüzsögnek az emberéit. A napokban megkérdeztük az egyik ilyen munkánál a munkavezetőt, miért halad ilyen lassan ez az építkezés? „Hja, kérem, nincs elég kőműves szakemberünk." Ez tehát a ma. És a múlt? 1938-ban a főispánhoz így ír Kovács Józsefné, aki egy kötelességtudó jó kőművesnek a felesége: „Az apor- házi állami munkából sem kapott a férjem semmit, bár elég kötelességtudó jó kőműves, de úgy látszik, az árban nem tudott verseny- képes lenni a nagyobb vállalkozókkal. Már a nyáron nyomorogtunk, télire nem gyűjtöttünk semmit... A télnek teljesen kenyér nélkül mentünk neki. Most sincs se lisztünk, se kenyerünk, de még krumplink se, I arra meg igazán nem is merünk gondolni, hogy egy kis zsírozóról is ábrándozzunk.“ Ennek tetejébe kis házukat elárvereztette a bank, márciusra ki kell költözni belőle és így r,t)St már lakásuk sem lesz. „A pusztulás fenyeget bennünket, de csak legalább hamar jönne, ne látnám gyermekeim . kínját, éhezését, szívettépő nyomorúságát." A kilencedik gyermekét várta ekkor a folyamodó. A ' főszolgabíró megerősítette a kérvény adatait, csak még azt tette hozzá, hogy a járásbíróság már a lakásból való kilakoltatást is elrendelte. Érdekes a főszolgabíró megjegyzése, amit jelentése végén tett. „Megbízható ember.“ Ez mindenesetre érdekes. Arra lennénk kíváncsiak, milyen helyzetbe lett volna ez a szerencsétlen ember, ha a Horthy-rezsim rendőrsége, mint megbízhatatlant tartotta volna nyilván? így volt ez a Horthy- rendszerben. KISS ERNŐ.
