Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-27 / 227. szám
NÉ P L A V Í955 szeptember 27, kedd SZÉP ÉLETÜNK TÜKRE Mutassanak péklat a kom mii a 1st a k A kommunisták voltak azok, akik a fehérterror éveiben halált megvető bátorsággal küzdöttek a magyar haza függetlenségéért, a dolgozó nép fel- szabadulásáért. Nem volt Magyarországon a történelem folyamán egyetlen egy olyan párt sem, amelyik annyi tagját áldozta volna fel a legszebb emberi célkitűzésekért. Sál lai, Fürst Sándor, Számúéin, Zalka Máté nevei örökké világító fáklyák a mai és az elkövetkezendő nemzedékek számára. És hányán voltak névtelen munkások. parasztok, egyszerű tanítók, mérnökök, akik nevét nem jegyezte fel a történelem, akik fedőnévvel, vagy ismeretlenül haltak meg a Horthy-fasizmus börtöneiben, akasztófáin. — Különös emberek voltak ezek, akik saját személyi érdeküket, pillanatnyi nyugalmukat önként, zúgolódás nélkül áldozták fel a nép javára. Példa- mutatásuk, áldozatkészségük nem volt hiábavaló. A felszabadulás után a kommunista párt tagjai voltak azok, akik földet és hitet adtak a háborúban meggyötört embereknek. A kommunista párt tagjai emelték magasra a földosztás cs újjáépítés zászlaját. A nyíregyházi villanytelep levegőbe röpített falait a párt kezdeményezésére emelték újra magasba a munkások, hogy az üzem fényt adjon a városnak. Ez nemcsak gyakorlati tény volt, hanem példa és jelkép. Azóta az új élet fénye sugárazza be minden becsületes dolgozó munkanapjait és ünnepeit. összehasonlíthatatlanul megváltozott az élet, mindenkinek egyre több jut az emberi örömökből, az elet szépségeiből. Ki tagadhatná azt, hogy ennek az országot felemelő munkának kezdeményezői, iránymutatói, és legáldozatkészebb harcosai, a kommunisták soraiból kerültek ki?! Lenin és Sztálin győzhetetlen országának példája lebegett a párt vezetői, és az egyszerű párttagok előtt, amikor eltökélték a szocialista haza felépítését, A kommunisták példamutatása ragadta magával a dolgozó tömegeket, az első ötéves terv végrehajtására. Megvalósította az első ötéves terv célkitűzéseit és már nincs messze az idő, amikor Magyarország szocialista ország lesz. Már itt vannak ennek a boldog kornak az előőrsei, jelzői, az első ötéves terv nagyszerű létesítményei Tiszalökön az Erőmű, az aszályos vidéket keresztülszelő csatorna, az épülő lakóházak, az egyre több jövedelmet biztosító termelőszövetkezetek. S aki olvasni tud a jelen eseményeiből. az már látja kibontakozni a jövő képét. Az elmúlt évtized még inkább kikovácsolta a kommunistákban azokat az erényeket, amelyek ismérvei a párthoz való tartozásnak: a szerénységet, áldozatkészséget, a nép ügyéért való fáradhatatlan küzdést. Most, amikor újra tettekben megnyilvánuló tanúbizonyságot kell adni a nép iránti hűségről, dolgozóink újra a párttagokra, tagjelöltekre • tekintenek buzdításért, lelkesítésért. A kommunistáknak példát keli mutatniuk. Nem nevezheti magát joggal és tiszta szívvel párttagnak az, aki csak szónokol, beszél és nem cselekszik. Nem nevezheti magát joggal kommunistának az, akinek a neve nem áll a jegyzésgyűjtő ívek első sorában kimagasló, példa- mutató összeggel! 40.000 forintnyi jövedelemre számit Huszár Irén, a kéki Petőfi Termelőszövetkezet tagja Beszélő számok a kemecsei járás életéből \ harmincas években a a Rétközben szólásokat, történeteket gyűjtöttek a nép életmódjával kapcsolatban s ott jegyezték fel a következőket: „A ruhát sok helyen a hason spórolják meg, az ilyennek nem csípi a szemét a füst, nem süt szalonnát, amelyiknek nagy családja van, ha kap is egy kilót a munkaadótól, haza- küldi, hogy nem szereti. Mert fáj a szíve, hogy a gyermeke éhes otthon. Sok kaszás volt, hogy kidüit a munkából 11 órára, mert nem evett rendesen. — Egye meg a szalonnát, Gábor bátyám, nem fog a kazal alatt feküdni! — mondták a fiatalok. — Igazad van neked, pcsém, de majd megtudod te is, hogy mi az, ha neked is hat éhes gyereked lesz! Aratáskor mindenki erőlteti a kosztolást, ne mondják, hogv e-. még ilvenkor is ezt eszik — és felköl- csönzi, megeszi jórészt annak, amit keres. Sok azonban a jövőt nézi, a télre néz és inkább koplal akkor. amikor a legtöbb erő kellene. Volt olyan hely, ahol korán délután hazajöttek az aratásból. — Még lehetne dolgozni, halljátok! — mondta valamelyik ember í'ájuk. — Nem kéne annyira sietni a vacsorához, hé! — Csakhogy mink früs- tökön vótunk idáig, halljátok! — Szóltak ezek.” A rétközben manapság más történetek járják. Gyorsan híre ment annak, hogy a kéki Petőfi Termelőszövetkezet tagjai nagy jövedelmre számíhatnak az idén. Szép volt a termés, jól fizetett a búza, gabona, Mit kaptok a dohánygyári dolgozók 1954—55. évben, és mit kapnak 1956-ban ? A nyíregyházi Dohánybeváltó és Fermentáló évről-évre bővül, gazdagodik. Egyre fejlettebb technikával, jobb termelési viszonyok, között dolgoznak az üzem munkásai. Sok százezer forintnyi új beruházást kaptak 1954—55. évben. A nagy fermentáló kamrákat elválasztották kisebbekre, felvonó aknákat építettek, ipari és sportcélokat is szolgáló víztárolót építettek, jobb munkafeltételeket és biztosabb üzemelést szolgáló gépeket kaptak, sokezer forintot költöttek a központi szárító munkateremre, hogy kedvezőbb körülmények között minőségileg jobb terméket gyártsanak, 40 drb 8 négyGAZDAGODÓ MEGYÉNK zetméteres ablakkal világították meg a hármas tömb termeit, továbbá a kettes és a négyes tömb szárítókamráit 40 drb kiskamrává osztották, fedett rakodót építettek, gépesítésre, műszerekre és egyéb kisebb beruházásokra is sok pénzt költöttek. Az ipari beruházásokra fordított összeg 2,455.000 forint. Szociális és kulturális beruházásokra 619 ezer forintot költött. Birkozóler- met, kézilabda pályát, kerékpár színt, napközi és csecsemőotthont készítettek a pénzből, továbbá az uszodát korszerűsítették és 369 drb széket vásároltak. — Egészségügyi beruházásra, mint röntgengép vásárlására 21 ezer forintot, munkavédelmi beruházásokra pedig (476 dolgozó részére öltözőszekrény, kútszivattyú- akna üzembehelyezése stb.) 182 ezer forintot költöttek. Jövőre újabb beruházásokat irányoztak elő. A beváltótér kiépítésére, bekerítésére és betonút építésére, iroda és várakozó építésre, 530 ezer forintot, műhely átépítésre, a mechanikai földszint raktártér bővítésére, a nyersanyag raktár és készáru rakodó építésére, göngyszer üzem létesítésére, portalanító építésére és korszerűsítésére, a fermentálógép korszerűsítésére közel 4,700.000 forintot fordítanak. Ezenfelül már 1954— 55-ben is 1 millió forintra tehető felújítási munkát végeztek, s jövőre is ennyit akarnak felújításra fordítani. közel 30 mázsás a kukorica, 100 mázsás a burgonya — előreláthatólag —. s mindezek azt jelentik, hogy a termelőszövetkezeti tagok munkaegységenként. 52 forintot fognak kapni. Huszár Irénnek 780 munkaegysége van. A várható jövedelem 40.560 forint lesz. Lakatos József 39.520 forintra számít. Baksi László 39.104 forintra. Egészségeseb b emberek A járásban jelentős egészségügyi beruházások történtek. Kemecsén szülőotthon épült, gyermekgyógyász és szülész szakorvost kapott a község. Nyírbogdány- ban üzemi fürdő, orvosi rendelő áll a munkások rendelkezésére. Nagyhalászban fürdőt építettek, orvost kapott Nyírtura. Nagyhalászon az eddigi egy orvos helyett kettő vigyáz a dolgozók egészségére. Ide lehet számítani azt is, hogy állandó jellegű bölcsőde létesült Demecserben, idénybölcsődét kapott Kemécsé, Nagyhalász. Eltűntek a sárkunyhók ,a barlanglakások. 1954-ben 89 új lakás épült állami támogatással a járásban. 1.500.000 forintot hitelezett erre a nép állama. A közeljövőben befejezik a nagykállói kultúrház külső munkálatait is. Ezzel Nagy kálin község nagyszerű, modern, új kultúrházat kap. Nagy a különbség, de még nagyobb lehet A napokban Paszabon jártam. így ismerkedtem meg a Rákosi-utcai Bíró Sándorral, aki 11 holdas középparaszt. Mindenki jól ismeri Paszabon. Házuk dombon van, széles tornáccal. A délután közepén került haza. Hajnali négy óra ó'.a. Útban és munkában volt. Az Érhát. határrész- ben 600 ölön szerződéses vostkendert termelt. Azt .rakta szekérre és vitte be Nagyhalászba. Amint hazaért, éppen, hogy kifogta a két lovat. Hadd kapjanak be egy kis 'ucernát. Azzal máris indult tovább. Krumpliért. 1 tanügy helyzete régeit és most Egy tanító emlékezései Éppen ma van 24 éve annak az eseménynek, amelyet most leírok. Sényőn történt 1931 szeptemberében. Az ottani hat osztályos elemi iskola 149 tanulójával foglalkoztam, már reggel 6 órától. Egymagám, minden segítség nélkül. Az iskola egyetlen tantermében csak 80 gyermek számára volt ülőhely. 69 gyermek ezen a napon sem tudott leülni. Amikor 11 óra tájban a megye vezető tanfelügyelője benyitott a zsúfolt terembe, alig tudott a katedrához férkőzni. Meg a dobogó szelét is körülülték a sényöi kis magyarok. Ráadásul kint zivataros esős idő volt, az ablakot nem lehetett kinyitni, fülledt, áp orodott levegő nyomta a másfélszáz gyermek tüdejét kora reggel óta. A tanfelügyelő egy félóra múlva fejfájásról kezdett panaszkodni, aztán sietve elmormogott valami ígéretet, hogy kisegítő tanerőt küld néhány napon belül, és elbúcsúzott. Két év eltelte után, 1933- ban érkezett meg a kisegítő helyettes taníó. De ekkorra már a gyermekek létszáma is tovább emelkedett. Az cn helyettes kartársam azonban nagyon örült, mert kiderült, hogy már kilenc esztendeje megszerezte oklevelét, de csak most, majdnem egy évtized elteltével került állásba. Történelem szereplői ma is élnek, nem nehéz 24 év távalából beszélgetni velők és közösen emlékezni az elmúlt időkre. Én is ezt tettem a napokban az apagyi tanácselnökkel, aki kis tanítványom volt. Párhuzamot vontunk. Arról beszéltünk, hogy a régi szomorú tanügyi helyzettel ellentétben, ma már a regen oly sötétségben és nyomorban élő községben három tanár és két tanító tanít három tanteremben és minden egyes gyermeknek saját padja van. Akkor egy évtized kellett, amíg a pedagógus valamiféle állást szerzett magának. Manapság a kezdő pedagógus még az oklevél nélküli gyakorlati idejére is teljes fizetést kap a dolgozó nép államától. Emlékezzünk, ne felejtsük el a múltat, és erősítsük szeretet hazánkat, mindennapi jó munkával, áldozat- készséggel. KÖVESl BÉLA levelcki áll. isk. igazgató. Szerencsére, ahonnan ezt hozni kellett, közel, a falu alatt van. Hamar fordult. Ekkor tudtunk leülni egy kicsit az asztal mellé. Beszélgetni. A múltra, a felszabadulás előtti világra . terelődött a szó. Erre a Biró Sándor anyja,, öreg Biróné a küszöbre állt és ő idézte a régi életet. Ö idősebb fiától, jobban tudja. — Dolgoztunk akkor is, minekutána éppen, hogy megéltünk. Hat éves volt a Sándor — mutatott szőke, mindég mosolyogva beszélő fiára, — amikor megismerte az apját. Mert akkor engedte azt haza az első világháború. — Mielőtt újra folytatta volna a beszédet, megállt egy kicsi időre. — Nehéz az ilyen emlékezet. — Akkor még csak három hetes volt, amikor kin a mezőn a csutkarakás mellett lefektettem. Ö nem tud már az ilyenről. Mert menni kellett, örökösen hajtani magát az embernek. Az isten se látott ligát. Most pedig — emelkedett meg az öreg Biróné hangja, — az is van. Fele kút se volt itt akkor, mint máma van. Gyalogjárdát is csináltak. Most meg még orvosi lakást akarnak ... A ruházkodás, divatolás is nagy most. Akkor nem kellett így. De nem is lehetett. Ahjaj, nagyon nagy a különbség. Biró Sándornak két lova, egy fejőstehene, négy sertése van. No persze, meg ]ó szekér (pár éves csinál- tatású), eke, borona, szerszámok, amik nélkül, ha nem lennének, megállhatna minden tudomány a 11 holdon. A sertésekről azt mondta: — Kettőt hízónak tartok. Egyet leszerződtem. Egyet pedig a jövöévi beadásba szántam. Erről került szóba a hg- zaíias kötelesség teljesítésének kérdése.. E miatt nem ;s szégyenkeznek Biró Sán- dorék. A tojás, baromfi, vágómarha, sertésbeadásukat még a kora tavasszal rendezték teljes esztendőre. A burgonyabeadást július 20-án kitisztázta. Évi adójának alig 30 százalékával van hátralékban. — De ezzel se várok év végére — azt felelte erre. Másfél hold rozsot már elvetett jó két hete. A héten pedig megkezdi a szántást a buzavetés alá. * Beszélgetésünk nem sokáig tartott. Még aznap kétszer akart fordulni krumpliért. Találkozásunk azonban értékes tanulságot hagyott: a 11 holdas középparaszt Bíró Sándor családjának múltbeli és jelen élete között nagy a kü- lömbség. De még ettől is mindég nagyobb lehet. Az egész faluéval, a dolgozók nagy közösségével. — A. B. — **
