Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-04 / 182. szám
NÉPLAP 1955 augusztus 4, csStöríöi Fegyverrel a szabadságért Igaz partizántörténet (4) A sok sötét foltot úgy ringatta hátán a folyó, mint a bátyákat. Csak az égő cigaretták fel-felvillanó vörös parazsai, mint megannyi tűzszem sejtették, hogy csónakok közelednek a part felé. A hold is előbújt rejtekéből. Sápadt, ezüst fényével mint valami árnyéklegyező simogatta végig az izgalommal teli partizánarcokat. Az evezőlapátok szaporán merültek a hideg, itt-ott jeges víz alá. Ismerős, egyenletes húzásaikkal meg-meg- loccsantották a folyó sodrát. Még néhány evezőc.sa- pás és a brigád parthoz ért. Az éjszaka leple alatt nyomultak előre. Eszék irányába vették útjukat. A nappalt elrejtőzve töltötték. Csak másnap este 10 órára értek a város határa alá. Nagy szükség volt most az óvatosságra, hisz a várostól alig 10—15 kilométerre Velikaráctovác és Málórác- továc környékén húzódtak meg az usztasákkal és cset- nikekkel megerősített fasiszta csapatok. — Itt letáborozunk és megbeszélést tartunk — mutatott körül a parancsnok egy völgykatlanba érve. A partizánok gyülekeztek. Ügy nyelték őket az egykori homokbánya mélyedései, vájatai, mintha a föld alá süllyedtek volna. Térképet vett elő. Kigyulladtak a viharlámpák. Vényük rávetődött a papírlapra. Három partizán tiszt hajolt izgalommal a térképi fölé. Valamit kerestek. — Jelenleg itt vagyunk — szólalt meg a parancsnok és ujjúval az Eszék és Velikaráctovác között elterülő térségre mutatott. A magyar partizánok egy csoportba gyülekeztek. Ma.r- czi mellett Lázics. Figyelmesen, minden idegszálával figyelte a parancsnok szavait és fordított. — Az ellenség a velika- ráctováci erdőségben húzódott meg. Hogy milyen erővel rendelkeznek, nem tudjuk. A legfőbb feladat most az, hogy ezt felderítsük — magyarázta Lázics. Hajnalodott. — Az eskühöz híven teljesítsétek kötelességeteket — fejezte be beszédét a parancsnok, aztán az egyik tiszthez fordult. — Hívassa össze külön megbeszélésre a szakasz- és rajparancsnokokat. Amíg a megbeszélés tartott, a partizánok pihentek. Tiz-tizenöt perc telt el, amikor Lázics újból jelentkezett, hogy megadja a szükséges eligazítást. — Jelszó ... sztol (szék). El ne felejtsétek — tette hozzá figyelmeztetőleg. A partizánok bólintottak. Kialudtak a lámpák. A 14. brigád tagjai elhagyták rejtekhelyüket. A parancsnoki eligazítás szerint indultak útnak a szakaszok, különböző irányba. Messze megkerülve az erdőt, nyomultak előre a korábban elhagyott német állások felé. — Félsz? — szólította meg alig hallhatóan Lázics Albertet. — Nem! — Csak a bátor harcos győzhet. A bátortalan elvesz. — buzdította a szerb fiú, mivel látta a nyugtalanságot, az izgalmat Albert arcán. — Csak nyugodtan, ahogy tanultad. Mindig számítsd ki azt a közelséget, amikor biztos a lövés. Albert hallgatott. — Ha a fedezékhez közeledik valaki, halkan kérdezd a jelszót. Az állj kiáltásnál, meg ne ijedj. Érted? — Igen. Még sötét volt, amikor az j elhagyott állásokat elfoglal-, ták. Izgalmas, idegfeszítö', csend. Minden beszéd tiltva\ volt. A parancsnok is csakj emberröl-emberre adta to- í vább, tudatta a harcosokkal utasításait. — Előőrsöket küldünk ki — futott végig a hír száj-' ról-szájra adva, a hideg, a! hó által feláztatott latyakosj lövészárkokban. — Feladat: Felderíteni az ellenség állásait, erősségét, gyenge pontjait és fegyverzetét. Csupán néhány pillanat! műve volt az egész. A három csoportból 12-12 parti-', závból álló felderítő járőr- szolgálat kúszva hagyta el. az állásokat. Marczi Albert hiába jelentkezett szolgálatra. Nem, osztotta, be a parancsnokság. Tapasztalatlan i'olt még. A hajnali köd mint valami átláthatatlan függöny takarta el a partizánok elől a kilátást. Az ellenség megsejthetett valami. Meghatározatlan időközönként egy- egy fáradt puskagolyó sü- vítése hallatszott. Fütyült, aztán nagyot huppanva fúródott a latyakos földbe. Fokozódott Marczi izgalma. Támadnak, vagy nem? XJjabb golyófütty. Hirtelen lejjebb húzta fejét. As Elüsem- jelvényért küzdenek a záhonyi vasutasok Augusztus 14-én lesz az ötödik vasutas nap. Erre az ünnepre készülnek a záhonyi vasutasok. Éjjelnappal folyik a vasúton a műszak, hétköznap és ünnepnap egyaránt szolgálatot teljesítenek a vasutasok. Élénk a vetélkedés a vasutasbrigádok között, hogy ki teljesíti előbb a vasutasnapra tett felajánlását, ki teljesíti túl a felajánlott teljesítmény százalékot. A versenyben Oláh Ferenc tolatásvezető, Győr Irén vonatmenesztő-dér- felvigyázó, a gépkarbantartó műhelyben Böszörményi József brigádja, Szeifried József esztergályos. a vasérc átrakásnál Dudás László brigádja jár élen. Átlagosan 140—240 százalék között teljesítenek. A fűtőházi dolgozók versenyében eddig Polgár István mozdonyvezető és fűtője, Szűrös Ferenc 19.5 százalék szénmegtakarítást ért el. Ezek az eredmények egyre segítik az őszi forgalom sikeres beindítását, valamint lehetővé teszik, hogy Záhony állomás homlokzatára felkerüljön a büszke Élüzem- jelvény. Szabó József tudósító. Gyermekeknek, úttörőknek Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú. Szörnyen unta magát otthon, hát elindult világot látni. Amint ment, mendegélt az országúton, összetalálkozott egy szamárral. A szamárnak hiányzott az egyik füle, de azért csak békésen legelészett. A kisfiú azt gondolta: — Szegény szamár, egy föle van, pétiig ketté kijár neki. Ugyan hol lehet a másik? Es így szólt: — Gyere velem, hadd a füvet, megkeressük a füled párját, A szamár szótfogadoít. Mentek, mendegéltek, egyszer csak egy kicsi patakhoz értek. A patak fölött volt egy keskeny palló, a palló végében meg egy elhullajtoít ostormadzag. Megállt a kisfiú, nézte: — Szegény ostor-madzag, ugyan mire lehet használni téged? Gyere velem, zsebre raklak, Néhány szó a versenytáblákról, a verse»*/ nyilvánosságáról Egy-két esztendővel ezelőtt igen sok színes, friss, jól működő faliújsággal, versenytáblával találkoztunk. Volt idő, amikor faliújság kiállításokat rendeztek a járási, vagy megyei székhelyeken. Az akkori faliújságoknál volt bizonyos túlzás. Túlcifrák, költségesek voltak. Ezért volt az, hogy sok helyen a meg- unásig egy és ugyanazon faliújságba, szemléltető táblába gyönyörködhettek a falu lakói. Ma már sajnos, nem ilyen túlzásokról kell beszámolnunk. Nagykállóban a járási tanács előtti téren díszeleg egy nagy versenytábla. A járási tanács minden lehetőben: mezőgazdasági munkákban, terménybegyüjtés- ben, adófizetésben stb. úgylátszik, értékelni kívánja — vagy talán valamikor kívánták a járás községeit — nyilván azért állították a táblát. De hogy ez nem megy, azt bizony elárulja a néhány, régen lesett községnév. Ha már itt ez a tábla, jó lenne használni. No, nemcsak Nagykállóban van ez így, haríStn Üjfehér. tón is. Azzal a különbséggel, hogy itt személ;»ek neveit hirdetné a versenytábla. Csak éppen az idő foga olvashatatlanná tette, az élenjárók neveit. A mellette Vörös csillag a gyár kapuján lévő táblán — mely az állami gazdaság tulajdona — még az első negyedév élen járóinak fényképével trak- tálja a gyanútlan érdeklődőt. Nem hisszük, hogy a második negyedévben nem voltak kiváló munkások az állami gazdaságban. Hamár a rossz példáknál tartunk, a nyírmeggyesi versenytáblát is megemlítjük. Ügylátszik Nyírmeggyesen a begyűjtés dolgozói saját gyönyörűségükre készítettek versenytáblát. Mert az a tanács épület folyosójának végében, a begyűjtési iroda előtt áll. Vele szemben a fal mellé téve egy másik tábla is arról beszél, hogy jobb lenne kint a dolgozókat lelkesíteni, i Jó példaként kell meg- j említeni a bökönyi verseny| híradót. Itt augusztus 2-án I a július 29-i nap begyűjtés- i ben élenjáróit hirdeti a versenytábla. Jó lenne, ha naponta kiírnák az újabb és újabb élenjárókat. De ez meg így bizonyítja, hogy Bökönyben törődnek az agitáció eme eszközével. A népművelési szervek különösképpen, de a helyi szervek is felelősek a hanyagságért. Naponta eljár- | nak e táblák előtt, s még- ! sem törődnek velük. Pedig I e nagy munkák idején még I sokkal hasznosabbak, mint I máskor, mert a verseny- 1 szellem elképzelhetetlen, j élő, eleven verseny nyilvánosság nélkül. gyen az ország, a gyár, hogy becsületes munkáért tisztességes béri kapjanak, megbecsüljék munkájukat, egyenlő jogú, egyenlő értékű emberek legyenek. — Huszonöt évig izzadtam, fáradtam eredmény nélkül. — mondotta Licsák Ferenc, amikor a régi időkről kérdezősködtünk. Kezével legyintett, mintha elakarná űzni a panaszos múltat. Arca felvidult később, amint a jelenre tért. — 1945 óta itt dolgozom ebben az üzemben. Rövid ideig még a Máyerszkiéké volt a gépgyár, — de meg valósult álmunk és nemso kára miénk lett ez az üzem is. Munkás volt a mostani vezetőnk, és valamennyien mintegy nagy család, egymást megértve dolgozunk. — És jól dolgoztak, — tegyük hozzá az idős szakmunkás szavaihoz. Tizedszer nyerték el az élüzem címet. Az eredmény eíéré-j séhez Licsák Ferenc jó munkája is hozzájárult. A rendezett normát a múlt hónapban átlagosan 21 számegkeressük a hozzádva. ostcrnyelet. A o»ior-madzag me* örült, szépen eifészkzi; dött a kisfiú zsebében. Aztán mentek, mend: géltek megint. De éppen csak egy ki cslt mentek, a kisfiú meg botlik s néz a lába alt Hiszitek, nem hiszi te! egy apróka ládikóba bot lőtt! — Ez ám csak valami — gondolta magában. - Ebben bizonyosan csud holmi van! És mindjárt a vállár, vette, úgy bandukolt to vább. Bandukolt, bandukol! pedig már nagyim fárad volt. El Is határozta, leül pihen egyet. Hát amint a fűbe tele pedett, érzi, hogy vatam hegyes böki a nadrágját Nézi, hogy micsoda? hál egy kicsi kulcs. Nem ií kicsi, icipici! — Ejnye! — gondolja — tán csak nem a ladikéhoz való kulcs ez? Mivelhogy a ládikár volt egy icipici kulcslyuk Fogta mindjárt a kulcsot, jót füttyeníett, rajta, aztán bedugta a kulcslyukba. Na mit gondoltok, mi történt? Azt mondta a zár, hogy — kitt-katt — és máris kinyílt a iádikó fedele. Huj, de mi volt benne! Azt találjátok ki! Benen volt egy szamárfül, meg egy ostornyél... A kisfiú menten visszarakta a fület a helyére, a madzagot a nyélre — aztán gyi szamár — meg sem állt hazáig, szamár- háton vágtatott, az ostorral meg (Surrogott. Itt a vége, fuss el véle! Ha a ladikéban egyéb is lett volna, az én mesém is tovább tartott volna. Mészöly Miklós. Kar vezető hépxő tanfolyam indult Augusztus 1-én d. e. 10 órakor volt a megnyitója a Megyei Tanács Népművelési Osztálya által rendezett karvezető képző tanfolyamnak. A két hétig tartó tanfolyamon 20 pedagógus vesz részt, akik a népművelési, karvezetői munkában eddig is kivették részüket. Vikár Sándor a tanfolyam tanulmányi vezetője nyitotta meg a tanfolyamot. A megnyitón felszólalt Gacsó László népműv. oszt. vezető, aki hangsúlyozta a tanfolyam fontosságát és üdvözölte a hallgatókat, valamint Tőkey Károly népműv. csop. vezető, aki a tanfolyam rendjét ismertette a hallgatókkal. Ezután megkezdődtek az előadások, melyeket Vikár Sándor, Sipeki Pál, Krecsák László, Danes Lajos, Straky Tibor tartanak4 A Iádikó Venni M Eladn! K Cse- Ä rélni 1 f Hirdessem a Néplapbomi lett a vállalatnál üzemi párttitkár. Tettekre buzdító szavaival, és személyes példamutatásával is élenjáró a\ munkában. Még 12 százalék \ hiányzik a 200 százalékhoz, \ — ahhoz, hogy augusztus'. 20-ig célkitűzését elérje. Az elsők között volt, akik kiszegezték a gyárra az Ember vörös csillagát. Még ebben a hónapban az új gyár kapujára szegezik ki a vörös csillagot. Nagy ünnep lesz az a nap az üzemi munkások életében. Az élüzem cím tized- szeri elnyerésének ünneplésével együtt ünneplik az új üzembe való költözést. Az új üzemet több. mint 7 millió forintos beruházással építették. Korszerű műhelyekben, korszerű termelőeszközökkel még jobb munkát végezhetnek majd ott a munkások. Szép nagy kul- túrházuk, üzemi fürdőjük, öltözőjük és sportpályájuk is lesz. Még több lehetőség lesz alkotó kezdeményezések kibontakoztatására. újabb munkahőstettek végzésére. Még nagyobb helytállással harcolnak majd érte, hogy a gyár kapuján mindig ott ragyogjon busz- \ keségük, a vörös csillag. OROSZ ANDRÁS zalékkal túlteljesítette. Nevei l az élenjáró munkások ne-1 ] vei között szerepel. Kerese-1: tével is meg lehet elégedve, j ( Azt mondja: beosztással, \ ■ megelégedett életet él a családjával. # Gztahó István 36 éve dolgozik a szakmában, a hegesztőpisztollyal. Idős ember már, de ügyesen és biztosan kezeli c. szerszámot. 6 is sokat tudna beszélni arról, hogy milyen volt a munkások helyzete a felszabadulás előtti években. Beszél is társainak róla. Különösen a fiataloknak mondja el, hogy miiyen volt a helyzet a Máyerszki-féle gépgyárban. „Aki élt abban a nyomorúságos rendszerben, az különösen igazán tudja értékelni a mostani világot.“ — mondja. Sztahó István 170 százalékot teljesített a múlt hónapban. 1600 forintot kapott a jól végzett munkáért. Most két hétre üdülni ment a hajdúszoboszlói gyógyfürdőbe. 17 éri Béla elvtárs abban az évben született, I amikor József Attila a 1 „Munkásokhoz“ című ver- '■ sét írta. Harcos múlt után „De — elvtársaim — ez a munkásság, mely osztályharcban vasba öltözött, Kiállunk érte, mint a kémény: lássák! És búvunk érte, mint az üldözött. A történelem futószalagára, szerelve igyen készül a világ, hol a munkásság majd a sötét gyárra szegezi az Ember vörös Csillagát.’' József Attila, a munkás- [ J osztály és az egész dolgozó nép nagy költője | a „Munkások“ című versé- i ben írta ezeket a sorokat. A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat dolgozói közül sokan éltek abban az időben, amikor a költő versbe öntötte a munkások panaszát, álmát. Licsák Ferenc géplakatos évtizedeken keresztül nem tudott elhelyezkedni gyárban. A simapusztai Csengeri-féle uradalomban dolgozott, mint kommenciós cseléd. Az uradalom gépállományát javította. Sovány megélhetés, panaszos kenyér volt a munkabére. Próbálkozott időközben miskolci üzemekben is elhelyezkedni, de ott sem, volt különb a munkás sorsa. Az urak, — a birtokok és gyárak tulajdonosai — hét bőrt lehúztak volna a munkásról az odalökött bérért. S ha követelőztek, — le is út, fel is út — volt a válasz. JJizony nehezen várták a Licsák Ferencek, a munkások, hogy övék le-