Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-23 / 197. szám
NÉPLAP 1955 angusztus M. kedd % Az élenjáró nagyüzemi termelési módszerek diadala Tudósítás a nyíregyházi mezőgazdasági kiállításról .Az ünnepi vásárral egyidejűleg megrendezett mezőgazdasági kiállítás mind külsőségeiben, mind belső tartalmában tükrözte azt a nagy különbséget, ami a fejlett szocialista nagyüzemek és a kisparcellás egyéni gazdaságok termelési és fejlődési lehetőségeiben megmutatkozik. £ Állattenyésztés: A legnagyobb érdeklődést a Nyíregyházi Sertés- tenyésztő és Hizlaló Vállalat híressé vált nyári szállásai és állatai keltették. A gazdaságban alkalmazott épületek pontos másait építették ÍA a kiállítás helyén, amely sok termelőszövetkezeti tagnak megnyerte a tetszését. Olyan elhatározás sok is születtek, hogy hazaérve, megvalósítják a látottakat. Sertéstenyészetük olyan remek példányaiban gyönyörködhettünk, mint az I. dija» „Rezgő1 fehér hússertés 10 malacával és a fekete berksiriek közül a „Keszeg“ 9 malacával. Feltűnő volt az almok kiegyenlítettsége és a nagy tisztaság, szagtalanság. Ez a gazdaság nemcsak a neve utáni sertéseivel tűnik ki, hanem szarvasmarháival és lovaival is. 1950-ben kezdték .meg az állatok szakszerű kiválasztását és továbbnevelését 2000 literes s,szedett“ alapanyagból. Ma a tehenek mindegyike túl van a 4000 literen. Köztük a „Mandula“ 5398 kiló évi tejtermeléssel és 4 százalékos zsírtartalmával bizonyítja a szakszerű takarmányozás és a fejlett tenyésztési-termelési módszerek alkalmazásának eredményeit. Igen jó kondícióban vannak ú. n. „sodrott“ lovai, amelyeket hidegvérű kancák és melegvérű mének keresztezésével nyernek, kizárólag a gazdaság saját szükségletére. A termelőszövetkezetek állatállománya szép fejlődést mutat. Egyre több a napi 18—20 literes tehenek száma, amelyek a törzskönyvben jó minősítést kaptak. így például a Vörös Csillag TSZ 5 éves „Jolán" nevű tehene, vagy a Szabadság TSZ „Györgyi‘-je. A szerződéses bika-nevelés terén különösen a Vörös Csillag tűnt ki, mint ahogy a lovaival is ez a szövetkezet vitte el a legtöbb első díjat. A sóstóhegyi Kossuth kanjaival, a Ságvári TSZ fehér hússertés malacaival és pulyka-, valamint baromfiállományával keltett nagy érdeklődést. Az egyéni dolgozók közül Morhuszky János (Füzesbokor) I. díjas kancája, Liskány János Antal-bokori 4.500 literes tehene és Her- telendy elvtárs (serneváli dolgozó) tenyészkocája tűntek ki. Növénytermesztés A sertéstenyésztő vállalat ebben az ágban is jó példát mutat. Különösen feltűnő volt 23.10 mázsás F. 418-as búzatermése és saját kísérlettel megállapított keverék-csalamádéja. Napraforgó és kukorica fele-fele arányú keveréket vetettek őszi árpa tarlójába. 200 mázsás termést várnak belőle. A termelőszövetkezetek közül kiemelkedő a Dózsa TSZ 24, a Szabadság TSZ 22 mázsás őszi árpa termésével. A kiállítók ismertették a jó eredmények elérésének módszereit az érdeklődőknek. (Folytatjuk.) Jó vásár veit! Kereskedelmi szerveink, a kereskedelmi vállalatok, a földművesszövetkezetek és a kisipari termelőszövetkezetek jól felkészültek a nyíregyházi két napos ünnepi vásárra. Kiváló minőségű árukkal tömött pavilonok fogadták a vásár látogatóit. Szombaton reggel 7 órakor nyílt meg a vásár. Már az első órákban nagy volt a forgalom. Az Állami Áruház már az első nap túlteljesítette mindkét napi tervét. A földművesszövetkezeti pavilonok közül a nyíregyháziban és a mátészalkaiban volt különösen nagy forgalom. Ezek a pavilonok külsőleg is a legtetszetősebbek voltak. A Kiskereskedelmi Vállalat cipő- és divatpavilonja, a Népbolt Vállalat cipő- és méterárupavilonja, a Nyírbátori Földművesszövetkezet, a Baktalórántnázi Földműves, szövetkezet és az Állami Áruház pavilonja is a legjobbak között szerepelt. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a vásárrendező bizottság és a kereskedelmi dolgozók erőfeletti munkát végeztek. A vásár mindkét napján reggel 7 órától este 9 óráig helytálltak a munkában. Ennek eredménye, hogy például a földművesszövetkezetek 167.2 százalékra teljesítették vásári tervüket. A kereskedelmi vállalatok között a verseny sorrendjében a Népbolt Vállalat, az Állami Áruház és a Vendéglátó Vállalat következik. Az ünnepi vásáron sokan állottak a „Zöldszöv.“ pavilonja előtt, ahol különösen szőlő, paradicsom, diny- nye és nagymennyiségű paprika fogyott el. A vásár első napján több, mint 5 mázsa szőlőt adtak el ebben a pavilonban, 6 forintos kilónkénti áron. A vásárban több, mint félmillió forint értékű bútort vásároltak. Eladtak többek között 350 kerékpárt, 250 tűzhelyet, 15 mosógépet, 13 varrógépet, 30 rádiót, 23 Dongó- motort, 6 darab kalapácsos darálót, sok ekét, boronát, burgonyaszedőgépet, több ezer ruhát és más árucikket. Csupán kultúrcikkekből 260.000 forint értékű áru cserélt gazdát. A ktsz-ek nem fordítottak kellő gondot a pavilonok szépségére és a forgalmi tervük teljesítésében is alul maradtak a többi között. Figyelemre méltó, hogy a vásárlátogatók különösen ragaszkodtak a jóminőségű iparcikkekhez és mezőgazdasági termelvényekhez. Ez is figyelmeztető, hogy dolgozó népünk igénye fejlődött és vele együtt tovább kell fejleszteni az igényeket kielégítő áruk minőségét és választékát. Az idei ünnepi vásáron mintegy 20 százalékkal nagyabb volt a forgalom, mint a tavalyin, s áruféleségekben, választékban sokkal gazdagabb. A gazdát cserélt áruk szocialista iparunk fejlődését, — a mezőgazdasági ter- melvények, a termelőszövetkezeti pavilonokban eladott áruk az idei gazdag termést és a dolgozó parasztság gondos, jó munkáját bizonyítják. Falu a városért — a város a faluért... Az Alkotmány napján és másnapján --- 20-án és 21-én — megtartott ünnepi vásár és kiállítás szép és tanulságos volt. Szép volt, mert akik rendezték ,nem fukarkodtak: ízlésesen felépített sátrak, szépen elrendezett, kirakott áruk, a vásár és a kiállítás célját és jelentőségét kidomborító feliratok keltették fel a látogatók figyelmét. Tanulságos volt, mert úgy a kiállítók — a környékbeli tex'melőszövetkeze'.ek, egyéni dolgozó parasztok — mint a láiogatók megtanulhatták: milyen módszerekkel, előkészítéssel, gondozással lehet magas termés- eredményeket elérni, szép, nagy hasznot adó állatokat nevelni. Az orosi Üj Erő, a nyíregyházi Dózsa Termelőszövetkezet gyümölcsei és konyhakerti növényei is tanulságul szolgálhattak. A szép állatokat kiállító Vörös Csillag, Szabadság TSZ — lovai, tehenei — állítottak példát a többi termelőszövetkezetek tagjai és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok elé. Tanulsággal szolgált az . egyéni dolgozó parasztoknak az is, hogy párhuzamot vonhattak: kinek több a jövedelme és ki vásárol többet, aki egyénileg gazdálkodik, vagy aki termelőszövetkezeti tag. Láthatták az egyénileg dolgozó parasztok a vásáron és a kiállításon a nagykállói Üj Élet Termelőszövetkezet tagjait, akik pénzzel jöttek a vásárra és mindenféle jóval, ruhával, cipővel, csizmával, bútorral megrakodva tértek haza. Nem csoda, hiszen a vásár előtt a tagság közt pénzelölegként több, mint 50 ezer forintot osztottak ki. Az ünnepi vásáron, a kiállításon és 21-én a találkozón kezet fogott egymással munkás és paraszt. A munkások elmondták, mit tesznek a dolgozó parasztság közszükségleti cikkel való ellátásáért és beszámoltak a dolgozó parasztok arról, hogyan végzik a nyári mezőgazdasági munkákat és milyen előkészületeket tesznek, hogy az elkövetkező gazdasági évben még több kenyeret, húst, tejet, tojást küldhes- senek a munkásosztály, a nép asztalára, nyersanyagot a gyárakba. Az ünnepi vásár és kiállítás sikeres volt Ezt bizonyítja a sok tízezernyi látogató, az elkelt áru, a szerzett tapasztalatok, a dolgozók megelégedése. — Voltak azonban hibák is, amelyeket az ünnepi vásár rendezői elkerülhettek volna. Hiba volt az, hogy a kiállításnak csak oldalt, a vásártól meglehetősen távol jutott hely. Pedig a kiállítás rendkívül fontos volt, hiszen a termel 3szö- vetkezetek, a nagyüzemi gazdálkodás elért eredményeit láthatták itt a látogatók, s az egyéni dolgozó parasztok termelvcnyeit. — Párhuzamot lehetett vőnni a keltő közt. Megállapíthatták: az egyénileg dolgozó parasztok legmagasabb termésátlagai, legszebb állatai, mégha az egyéni dolgozó parasztok, közt „csoda", vagy „különlegesség” számba mennek is, mindennaposak, könyven elérhetők és sokszorosan felülmúlhatok a termelőszövetkezeti tagok számára. A vásár rendezősége sem a rendezéssel, sem a hely jó megválasz- íásval. sem a sátrak célszerű és ízléses felépítésével nem segített ezeket még jobban kidomborítani. Amíg a vásárban ezer és ezer villany égett, a kiállítás területének megvilágítására csak a kiállítás első napjának estéjére került sor. Mindezek ellenére szép, tanulságos és hasznos volt a kiállítás úgy a látogatók, mint a rendezők számára. Miért bús az ári gulyás ? — SZÉLJEGYZET AZ ÜNNEPI VASAKRÓL — Egy jóállású, magas, szikár szatmári pásztor is eljött a Vásárra. Hatvan év körüli lehet, a haja olyan, mint ez olvasztott ezüst. Szeme acélkék, bajsza szürke. Nincsen annak állásában tere-ferés tekergés, sem hetykélkedő, nyalka ravaszság, hanem méltóságtellesen egyenes és csak a két hegye hajlik kunkerosan felfelé. Arca cserzett, piros-barna. Fekete ruha van rajta, hófehér ing, lábán csizma, aminek szára szépén kisérve a lábaszárát, kissé befelé hajlik cs legényesen, apró szegéssel van szegve. Elgondolkozva ül az asztalnál. Könyököl. Előtte a kalapja és egy félig kitvoit söröskorsó. Karja közt belülről oda van támasztva botja. A lábánál egy göndörszörü puli fekszik, állát gazdája csizmájához nyújtva, liheg. Az öreg megemeli a korsót, iszik, aztán a kutyának is dob egy kiflivéget. — Ejh Bogár, Bogár... itt se találtuk... — sóhajtja. — Sehol sincsen az máma az országban, ami nekünk kéne... Minden egyéb van, csak az nincs, harang, kolomp, meg csengő. Hej, pedig __ Újra iszik. Int a pincérnek, hogy hozzon még eggyel. Mikor előtte a tele korsó, nézi, nézi az aranyosan játszó, gyöngyöző, habos italt. — Pedig nem gulya az, amék haranggal nincs felöltöztetve. Siket gulya, améken semmi harang sincs. Keserves gulyás annak a neve, akinek a harangkészsége szegényes. . — mondja a pasztormeghatarozaso- kat maga elé, kitudja — gondolatban — kivel beszél, kinek panaszkodik. — Már pedig én most a vagyok!... Ügyi Bogár? Te tudod, te jól tudod! Megveregeti a puli fejét. Az nyelvvel a keze után, de az öreg nem engedi, hogy elérje a kezét. — Emlékszel, Bogár.' Amikor a gyarmati legelőn őriztük a gulyát, hej, egész Penyigére hallott a harangom szava, olyan mcsszis vót. Pedig ügyi Bogár, a nem vót nagy, csalt öt kilas, de belement tizenkét liter, rozs... Mindig tudta a harang szavárul az asszony, hogy merre járok, hova hajtok, mit csinál a gulya... kérőre szól-e a harang, vagy ahogy lebtiben legel a jószág ... Régen vót az Bogár. Újra iszik. Megint félig van a korsó. — Pedig lesz még nekünk harangunk, lesz —* mondja Bogárnak, mintha azt vigasztalná. — Mer én ■. mostmán a minisztérhe megyek... Micsoda szégyen az, hogy siket a gulyám ... — Néhány percig hallgat. Ki tudja, kit lát, mire gondol. — Megmondom én annak a miniszternek Bogár, hogy ebbe az országba minden embert megkímélnek. Nem mondom, megfizetnek engem is, hisz ezt te is tudod Bogár, hát mit eszünk mi? Mit adok én neked, mi? De megmondom, hogy ne csak fizessenek, hanem kíméljenek is, Bogár. En már öreg vagyok... Elnyűtt mellettem az anyád, annak az anyja... meg a fene se tuggya ... Csináltasson a miniszter csengőt, mer azzal a gulyát kíméli. Ha a gulya fel van öltöztetve haranggal, kevesebbet kell szaladgálni a pasztorem- bernek... Megint iszik és int a pincérnek. — Hozzál mán elvtárs még eggyel — és megveregeti a fiatal pincér vállát. Újra iszik, félig kiissza. — Es lesz harangkészségünk, csatrangunk Bogár ... Ne félj lesz, lesz Bogár... — biztatja magát is, a kutyáját is. Int a pincérnek. Az odamegy hozzá. * , : — Oszt mondd már elvtárs, lehetne egy nótát is? — kérdezi. — Hogyne bátyám, ha jó kedve van ..; Az öreg visszaül, megissza a sörét. Néz hosszan maga elé, aztán megint a kutyához fordul — Csak az idő ne menne Bogár... csak ez ne múlna .. . hagy élnék még én is ... Hej, csak még egyszer fiatal vónék, Bogár __ Az utolsó szónál belemarkol a hajába, aztan mint a nadszál, feláll, kétfelé simítja a bajszát és rakezdi: — Folydogál a Kadarcs, folydogál, Hull a fa levele, hulldogál. Belemarkol újra a tarkóján hajába és nagyot kiállt: — Hej! Bogár te, gyere ide te is, Bogár! Aztán messze néz, valahová nagyon messzire, ügy énekel: — Állj meg falevele, ne hullj le, Állj meg Kadarcs vize, ne folyj le. (—O. Cr —.) ÜNNEPI KULTÚRMŰSOR NEMCSAK ÁRUKRÓL gondoskodott bőségesen a vásárrendező bizottság, hanem a szórakozási lehetőségről is. Repült a körhinta, sikongtak a bennüíők, szólt a zene, csupa vidámság a vásár környéke. A szabadtéri színpadot nagy közönség vette körül. Á Háziipari KTSZ íánccscportja szerepelt. Az SZMT kultúr- csoportját különösen nagy elismerés illeti, mert ők adták a legtöbb műsorszámot. Sajnos, több kul- túrcsoport nem jött el — ígérete ellenére sem, így például a kórház .ánccso- porjja sem. A Dohányfermentáló tánccsoportjának a láncruhait „becsukták", „nem tudtak” hozzáférni. A Kisvasút zenekara is ígérte, de egy tagja sem jött Az SZMT KULTÚRCSO- PORTJA pedig jóval több Számot adott elő, mint ahogy azt ígérte. Az úttörőknek is kedves számaik voltak. A 3. számú iskola pajtásai szerepeltek úttörő tánccal — megérdemelten kapták a tapsot. Tetszett a közönségnek a bemutató, jól szórakoztak. VASÁRNAP DÉLUTÁN folytatódott a kultúrműsor a sóstói stadionban. Délután 3 órára jelezték a műsor kezdetét, azonban fél 5 órakor még gyülekeztek a csoportok és azon volt a vita, hogy kik szerepeljenek, és ki kezdje először a műsort. Ugyanis 3 órára volt, hirdetve a sportműsor kezdése is, és a VTSB sportolói is — hasonlóan a népi táncosokhoz, — elkéstek, s 5 órakor akartak kezdeni. Ezért tehát, hogy ne legyen „veszekedés”, úgy egyeztek meg, hogy vegyesen követik egymást a sport- és kultúrszámok. Az ily módon, (nem szerencsésen) kialakított műsorhoz még hozzászóltak a motorosok is. Így aztán a közönség igazán nem tudta, mit nézzen. A szervezésre sokkal nagyobb gondot kell tehát fordítani. mert az alapjaiban jól összeállított kultúrműsort az ilyen szervezési hibák úgyszólván élvezhetetlenné tudják tenni. AZT SZOKTAK MONDANI, hogy ha a vége jó, minden jó. Rendes kerékvágásban haladt azután a sóstói kultúr- és sportműsor is. A sikeresen lezajlott sportszámok után jó kultúrműsor következett, amelyben a Háziipari KTSZ, a Terményforgalmi Vállalat, az Útfenntartó Vállalat kultúresoportjai, a III. sz. iskola úttörői és a mátészalkai cigány tánccsoport szerepelt nagy sikerrel,
