Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-14 / 191. szám
1953 augusztus 14, vasárnap NÉPLAP 5 HARASZTHY JÓZSEF: Első szavam sokszor emlegeted őszült hajjal most is jó Anyám, — Mama!... Mama!... mondja már a fiam ... — híresztelted szűk utcánk során. Rég volt anyám, bizony elég régen de ha szemed lehunyod kicsit, özvegységed mélabús csendjében hallod fiad első szavait. „A Magyar Népköztársaság védi a dolgozók egészségét és segíti a dolgozókat munkaképtelenségük esetén.” Az urak országában Két „népjóléti“ rendelet A dolgozók hazájában r TJ| kórház, gondozók... „Rendkívül súlyosan érinti vármegyénk anyagi ügyeit a magyar királyi népjóléti és munkaügyi Miniszter Urnák a múlt év december 17-én kelt rendeleté, amelyben a kórházaink személyi és dologi kiadásainál mutatkozó fedezetlen hiányra az állam- kincstár, illetve a nyilvános betegápolási pótadó terhére a nyíregyházi Erzsébet kórházunk részére az eddigi 463.000 pengő évi ellátmánnyal szemben 280.000 pengő, kisvárdai kórházunk részére az eddigi 104.362 pengővel szemben 60.000 pengő évi ellátmányt állapított meg. Éppen ilyen az említett miniszter úrnak ugyancsak december 17-én kiadott másik rendelete, melyben arról értesít, hogy az eddigi nyilvános betegápolási és gyermekgondozási költségek terhére nem gyógyintézetekben kezelt hatóságilag igazolt szegény betegek gyógykezelését és gyógyászati segédeszközök ellátását a törvényhatóságra kívánja bízni, s az ezzel felmerülő költségekre vármegyénk részére 39.000 pengő évi ellátmány összeget állapít meg, a múlt évi 70.000 pengő költséggel szemben.” (Alispáni jelentés a törvényhatósági bizottságnak 1929-ből.) „A nyíregyházi megyei kórházban 1950-ben 46 ágyas korszerű nőgyógyászati osztályt állítottunk fel, 1952-ben felépült az új körzeti OKI laboratórium és a kórszövettani laboratórium. A kórházban 1951-ben új nagyteljesítményű therá- piás röntgenkészüléket helyeztünk üzembe és ez évben megkezdtük a röntgen- osztály elhelyezésével kapcsolatban szükséges átalakítási munkálatokat. A nyíregyházi kórház ágylétszáma 1959-ben 609, 1953-ban 633... 1949 őszén kezdte meg működését a mátészalkai korszerű, nagykapacitású rendelőintézet, belgyógyászati, sebészeti, szülészeti, fogászati, fül-, orr-, gégészeti, gyermekgyógyászati és röntgen szakrendeléssel. Kocsordon a volt gróf Tisza Lajos-féle kastélyban az eredetileg 80 ágyas tbc-osztály ágylátszá- mát 110-re emeltük és 1952-ben elkészült Kocsordon a kúracsarnok, 1951- ben Mátészalkán 10 ágyas újszülött, koraszülött kórtermet létesítettünk s ez évben a 12 ágyas gyermek- osztályt 22 ágyas gyermek- osztállyá fogjuk fejleszteni. A kisvárdai kórházban 1959-ben önálló 28 ágyas szülészeti osztályt állítottunk fel, majd 1951-bsn belső átalakítással fürdőszobás szülőszobát s 13 ágyas újszülött szobát létesítettünk ... felépült a nagykállói, gávai modern TBC-gondozó s a csengeri, fehérgyarmati, nagykállói járási TBC-gondozó is megkezdte működését... sport- egészségügyünk fejlesztése érdekében Nyíregyházán, Mátészalkán és Kisvárdán sportorvosi rendelőt állítottunk fel. 1950-ben az iskolás gyermekek orvosi ellátásának biztosítása érdekében Nyíregyházán két iskolaorvosi állást szerveztünk ... csecsemőh alandóságunk jelentősen csökkent. 1952-ben 8.1 százalék volt az 1938-as 17 százalékhoz képest... Nyibátorban 1958-ben megnyílt a 35 férőhelyes állandó bölcsőde, 1353-ban a nyíregyházi állandó bölcsőde. Csecsemő- és gyermekotthonok létesültek Nyírbátorban és Mária- pócson. Szülőotthont építettünk Vásárosnaményban 12 ággyal... új gyógyszer- tárak nyíltak Tyúkod, Ti- szaeszlár, Nyírtass, Aranyosapáti, Bököny, Vaja, Oros, Apagy községekben és számosat korszerűsítettünk ... Nyíregyházán új megyei rendelőintézetet építünk s a megyei kórház gyermek- gyógyászatán modern koraszülött osztályt létesítünk...” (A megyei tanács egészségügyi osztályának jelentése 1953-ban.) Szapora csecsemőhalál A Horthy-rendszer idején I Szatmárban 18.5 százalékos Szabolcsban 17 százalékos,' volt a csecsemőhalandóság. Egy környezettanulmány részletei ...18. A család minden tagjának általános testi állapota? A családfő neje és egy gyermeke beteg. 19. Fordítanak-e kellő gondot a testi' tisztaságra? Nagyon keveset fordítanak. 21. Fertőző betegség esetén megvannak-e az elkülönítési és a felgyógyulást segítő lehetőségek? Nincsenek. 23. Kap-e táppénzt? Nem kap. 29. A lakás egészséges-e? Egészségtelen. 30. A fekvőhelyek száma, hányán alszanak egy ágyban? Két ágy, öten. 43. A gyermekek, csecsemők megkapják-e a számukra szükséges ételne- műeket? Nem kielégítően. 44. Napjában hányszor főznek, hány tál ételt? Egyszer-kétszer egy tál ételt. 46. Miben szenvednek hiányt? Mindenben. (Részlet egy környezet- tanulmányból, melyet Herceg Sándor baktaló- rántházi lakos családjáról állítottak ki 1939 augusztus 7-én, amikor az illető segélyért folyamodott.) „A mezőgazdaság gépesítése és villamosítása" pavilonban erő- és munkagépeket mutatnak be, amely- lyel megvalósítható a kukorica megművelés és betakarítás komplex gépesítése. Van a gépek , között négyzetes-fészkes vetőgép, sorközi művelésre, alkalmas kultivátor,- amely trágyázásra is alkalmas, kukoricabetakarító kombájn, külön.1 féle kukorciasiiózógép. A látogatónak azonnal szemébe ötlik egy KU-3 típusú háromsoros kukoricabetakarító kombájn. A gép egyszerre három soron v-g-l ja le a kukoricaszárat, le-1 töri és nagyjából lehántoüaj a csövet, a szárat és a leveleket felaprítja silótakar-| Hiánynak. A kukoricacsöveket egy 2 köbméteres tartályba gyűjti össze. A felaprított massza a gép után j akasztott 15 köbméteres tartályba kerül. A kombájn óránként egy hektáron takarítja be a kukoricát, j — A képen: Látogatók] egy csoportja megtekinti a: KU-3 típusú kukorica betakarító kombájnt. (Foto: A. Sztuzsin.)< Több mint félezer gazdasági épiiiet a termelőszövetetsSíRek Megyénk termelőszövet-1 kezteiben a szorgos mezőgazdasági munka me.lett.! egész nyáron folyt rt épít i kezés. A te’ melőszövetkeze- tek mindjobban igénybevették a gépállomás gépeit a növényápolásban és aratásban egyaránt, $■ az így felszabadult emberi munkaerővé! folytathatták a megkezdett építkezést. A síjigí-'mas építömun-; ka nyomán már az ifién j több .Túlit 200 'ij gazdasági ] épületet adtak át a 'szövet- j kezetek építőbrigádjai s év'* végéig még újabb 349 gaz-, dasági épület készül el. Aj mátészalkai járás termelő-! szövetkezeteinek építőbri- j gádjai bizonyultak a legszorgalmasabbaknak, amit legjobban bizonyít az, hogy idei építési tervüket 101 szá- ] zalékra teljesítették. A napokban adják át a szamosbecsi Dózsa TSZ mo-j dern almatárolóját, amelyben közel félszáz vagon almát lehet raktározni hosz- szabb ideig. ' I En is hallok mostanába néha gőgicsélést, gyermek hangokat, — Mama!... Mama!... — s képzetemben látom örvendező szép asszonyomat. Messze van még a valóság, messze, de ha szemem lehunyom kicsit, hallom hangját, s kinyújtott kezemmel megsimítom selymes fürtjeit... Gyümölcsöskert dús gyepében fekszem, fák aljából les reám a csend, kívánatos éredő gyümölcsöt himbál az ág, ezerszámra fent. így érlelnek engem is az évek, és mielőtt elszáradna fád, Édesanyám, hajtás nő a földből fiam lesz az,... A Te unokád!.,., Nyíregyháza, 1955 aug. HÉTRÖL-HÉTRE ,,Vasutasok, kik lámpákkal jeleztek ás fütyültök, ha indul a vonat, tudjátok-e, hogy egy új állomás jön, hol nem látni mást, osak munkásokat." (JUHÁSZ CYULA.) ü ste 8 óra. Itt járok a nyíregyházi állomás előtt. A gyönyörű új épület homlokzatán kék neonfény csillog: MÁV PÁLYAUDVAR. Az állomás előtti park lócáin és sétányain száz és száz ember várja a vonatot. Jókedvűek, viccelődnek. Vasutasok, pályamunkások. S ahogy a pályaudvar ormán lévő nagy vörös csillag arcukra vetíti sugarát, gondolkozom. Eszembe jut Juhász Gyula verse, s főképpen a fent leírt sorok. Beteljesedett. A versszak minden sora, szava, betűje élő valóság ma. Itt vannak a munkások, a vasutasok, akikről írt, akiknek a szabadságáról any- nyit álmodott a nagy prolétárköltö. Itt vannak, és itt van, ideköltözött velük a vidámság, a tiszta, sötétkék munkásruha, s végleg eltűnt a nyomor, az ínség. tízemben az emeletes épület, a vasutasszálló. Ab^ lakai mint parányi jánosbogarak világosodnak meg. A szolgálat után jólesik a pihenés. Persze, előbb fürdés a meleg vagy hideg vízben. Aztán elcsendesül a szálló, csak a vonatok elnyújtott sípszava töri meg a csendet. Bocsánat, van még egy látogató. Most érkezett. S mikor a folyosón találkozunk, elmosolyodok, ahogy levetett cipővel a kezében, lábujjhegyen igyekszik szobájába. Szinte bocsánatkérően néz rám, amiért ilyenkor zavarja a többit. Most jött meg az útról. Aztán megsúgja: „Nem tart már sokáig. Gumiszőnyeget szerelünk fel, hogy fel ne keltsük a többit.“ Bólintok, s aztán továbbmegyek. Most már én is lábujjhegyen. 1/ ésőre jár, de azért benézek a forgalmi irodába. Itt most nincs senki. Vonatot várnak, fontos szerelvényt Záhonyból. Mégis megállók egy vasutassal és beszélgetünk Szakács Endre a neve, pontosan 20 éve, hogy itt dolgozik. Ismeri a vasút minden csinját-binját. Már nem is nagyon emlékszik rá, mi volt itt húsz évvel ezelőtt. Azóta a vágányhálózat teljesen átépült, nagyot bővült. A műszaki berendezés meg teljesen új. — Hát az biztos, nagyot változott a világ a vasúton is. — mondja. — Szép munka ez, nagyon szép. Igaz, nem könnyű. De azért vagyunk vasutasok, nem igaz? — mosolyog — írja meg azt is az elvtárs — szól gondolkodva —, hogy azelőtt 10 év alatt jó ha adtak egy ruhát. Egy rongyot. Ha adtak. Ha nem, akkor úgy vásároltuk az ócskán, vagy attól, aki szerencsésebb volt és kéí-három évre „állandósították". Igaz, erre sokat kellet; böj’ölni. Volt hogy tíz, tizenöt évet. Hát bizony ez így volt. De erről mások sokkal többet tudnának mondani — szerénykedik és felsorol néhány nevet. Biztos ugyan, hogy ők már alusznak ilyenkor, de holnap lehet velük beszélni. 1/ ik ezek? Balázs János például, az örökvidám “■ vcnatkezelő, aki néhány hét múlva tölti be a hatvanat és nyugdíjba megy. Felcsillan a szemem, amikor meghallom: Balázs elvtárs nyugdíja 1011 forint lesz. 40 évig szolgálta a vasutat, az utazókat. Bennünket, mindannyiunkat. Hűséggel, becsülettel állt helyt, szélben, viharban, fagyban és hóban, s bármilyen tűző napban. Igen. Ilyenek ezek az emberek, s hozzájuk hasonló még nagyon sok van. Hősök ők, a hétköznapok, a becsületes munka egyszerű hősei, akik előtt ma és szüntelen tisztelegnünk kell. Köszönjük nektek a vasút kényelmét, gyorsaságát, biztonságát, a mi érdekünkben végzett kemény, derék munkát vasutas elvtársak! K. J, Az ősszszövetségi mezőgazdasági kiállításon
