Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-10 / 187. szám
1955 augusztus 10, szerda NÉPLAP 3 A gépek, a modern agrotechnika, a nagyüzemi gazdálkodós fölényének bizonyságtétele volt a nyírteleki mezőgazdasági kiállítás Napokkal ezelőtt készültek már a nyírteleki termelőszövetkezetek, az állami gazdaság, a gyulatanyai kísérleti gazdaság, és a nyíregyházi járás több községének termelőszövetkezete a vasárnapi mező- gazadsági kiállításra. A gépállomás dolgozói a kiállítás színhelyét csinosították, felállították a szabadtéri színpadot, és rendbehozták a gépállomás udvarát. Szombaton este már teljesen készen várta látogatóit a kultúrteremben szépen elrendezett sok növény, terményféleség. Vasárnap már kora reggel tömegesen érkeztek a látogatók a kiállításra. Zeneszó fogadta őket, s olyan kiállítási terem, amely akármelyik járási székhelynek sem vált volna szégyenére. Jöttek a termelő- szövetkezetek gyönyörködni a sajátjukban és tanulni, tapasztalatokat szerezni másoktól, Az egyénileg dolgozó parasztok pedig a saját szemükkel akartak meggyőződni az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek munkájával, termésével, életével. Az életével is, hiszen a kiállított bánkúti búza, a hete- rózis kukorica és az „aranyalma” burgonya fölött képek, plakátok ismertették, hogyan dolgozik és él a nyírteleki szövetkezeti gazdaságok tagsága. A pedagógusok már egy héttel ezelőtt gyűjtötték a nyírteleki termelőszövetkezetek adatait, és fáradságos, lelkes munkával járultak hozzá a kiállítás nívójának emeléséhez. Ki jár jobban? — ez volt az egyik plakát címe, s számokkal bizonyította, hogy a legjobb egyéni termelők jövedelmét is túlszárnyalja egy átlagos szövetkezeti tag jövedelme. A nyírteleki Vörös Csillag takarmányborsójára helyezett cédula elmondja az érdeklődőknek, hogy egy holdon 16 mázsa 50 kiló, éppen ilyen tiszta, szép és nagyszemű borsó termett, mint az itt kiállított. A gyulatanyaiak pedig arra büszkék, hogy 16 mázsa tavaszi árpa, 15 mázsa Fleischmann zab termett holdanként, átlagban. S arra még büszkébbek — ezt az egyik dolgozójuk mondta nekem, — hogy nemcsak egy kiváló termés- eredménnyel dicsekedhetnek. A látogató elmehet földjükre és saját szemével meggyőződhet arról, hogy pontosan ilyen zab termett 52 holdon. Ennél a pavilonnál különben egy kicsit meg kell álinunk. S el kell mondani, hogy a gyulatanyaiak dicséretre méltóan állították ki termelvényeiket. Nyugodtan részt vehettek volna ezzel a megyei kiállításon is. Az egyénieknek, de a szövetkezeti tagoknak is, különösen a homoki talaj- javítás és takarmányozás szempontjából fontos csillagfürt különböző variációi tetszettek, amelynek létrehozásában Németh György tudományos kutatóé az érdem. A Szabad Nép Termelőszövetkezet fejlődéséről fényképek, grafikonok beszélnek. Négyzetesen vetett kukoricájuk vetekszik a kísérleti gazdaságéval. Az állami gazdaság szabolcsi és hevesi dohányt mutatott be többek között. A hetvenöt centiméteres erős dohánylevelek csodálkozásra késztették a nézőt. Az állami gazdaság szép, dekoratív külsővel mutatta be gyümölcsös oltványtermelését. A mándoki búza 17 mázsát termett, a tavaszi búza pedig 16 mázsát. A szabolcsi dohány szárazon 12 mázsás, a hevesi dohány zölden 70 mázsás termést ígér egy holdról. Ez nem kis dolog, mert Nyírteleken ilyenről még nem hallottak. A Vörös Csillag Termelőszövetkezet, a Lenin es az Alkotmány növénytermelői és állattenyésztői is dicséretet érdemelnek jó munkájukért. Dicséret illeti és elismerés a kiállításon részvevő 11 termelőszövetkezet, két állami gazdaság és 20 egyénileg dolgozó paraszt munkáját, akik bebizonyították, hogy a gépek a modem agrotechnika, a nagyüzemi gazdálkodás és a lelkiismeretes munka eddig nem látott eredmények elérését teszi lehetővé. Kit dicsérjünk meg? Minden egyformán szép volt. Az orosi IJj Erő, a íerenc- tanyai Új Világ, a kál- mánházi Október 7, a nagycserkeszi Űj Élet, a kótaji Lenin és a Vörös Október, a varjúlaposi Győzelem TSZ mind-mind hozzájárult ennek a nagyszerű kiállításnak a sikeréhez. Dicséret illeti a nyírteleki községi agronómust, a kiállításon részvevő szövetkezetek agronómusait, a pedagógusokat. A rendezés mintaszerű volt, bár a szervezés terén még lehetett volna mit tenni a já* rási tanács mezőgazdasági osztályának. A bíráló bizottság helyesen értékelte a kiállításon részvevők munkáját, amikor a tsz-ek helyezését eldöntötte és díszoklevéllel jutalmazta őket. A legnagyobb elismerés azonban mégis csak az volt, hogy ezen a kiállításon választotta az új, a biztosabb, a haladás felé vezető utat jónéhány nyírteleki dolgozó paraszt. A kiállításon töltötte ki a belépési nyilatkozatot Lengyel Bertalan 6 holdas és Czirják György 6 holdas dolgozó paraszt. A varjúlaposi Győzelem TSZ-be kérték felvételüket. Molnár Pál is határozott, hogy a Szabad Nép TSZ-ben dolgozik azután. Kiss Jánosné pedig a Vörös Csillag Termelőszövetkezetet választotta. Az eredmények, a számok, a tények beszélnek, s ennél nem kell meggyőzőbb bizonyíték. Ezért érdemes dolgozni. K. J. A Pártoktatás Háza hírei Folyó hó 10-én, szerdán este 6 órai kezdettel a Pártoktatás Háza nagytermében Varga István elvtárs, a Központi Előadó Iroda tagja tart előadást „Az időszerű nemzetközi kérdések” címmel. Utána konzultáció. Megkezdődtek a szüreti tanfolyamok a szabolcsi állami gazdaságokban Nőnek a halak a nagykállói Dózsa TSZ halastavában A nagykállói Dózsa TSZ jól felhasználja a helyi adottságokat. Az év tavaszán hozzáláttak a nalastó létesítéséhez. A 43 holdas halastavat, amit hizlaló, teleiö, ívató és nevelő tárrészekre osztottak, augusztus 2-án adták át a tsz-nek. A tsz. ezt ez időt jóval megelőzte. Április hó folyamán megérkezett a hizlaláshoz a halivadék. Az érkezett kis halak 15—30 dekagrammosak voltak. A tó kedvező növényzet alakulása folytán a halak fejlődésnek indultak úgy, hogy próbahalászat folytán már 1 kilogrammos halat fogtak ki a tó vizéből. A kívülállók érdeklődve figyelik a halastó eredményeit, elgondolkoztak azon, hogy be fognak lépni a tsz-be, mert látják a tagság megelégedését és fel- emelkedésük biztos alapját. A Szabolcs-Szatmár me- i gyei állami gazdaságok I megalakulása óta még nem volt ilyen gazdag alma, s szőlőtermés, mint az idén. A tavalyi termés négyszeresét várják. Még négy hét van hátra az alma éréséig, de már előre készülnek a szüretre. Több mint iÖ új tárolószínt építenek, 70-et felújítanak, 35-öt pedig megnagyobbítanak, hogy daiglenesen raktározhassák a leszedett almát. Megérkeztek az első ládaszállit- mányok is. A Nyírmadai Állami Gazdaság szakemberei az 1953-as 240 vagon terméssel szemben az idén 300 vagon alma elszállításához kaptak ládákat. Az almaszüretelésnél előforduló hibák (gondatlan szedés, helytelen válogatás, rossz méretezés) megelőzése érdekében tegnap minden szabolcsi állami gazdaságban megkezdődtek a szüreti tanfolyamok. Ezeken a tanfolyamokon a gyümölcsösökben dolgozó brigádok ás munkacsapatok minden tagja részt vesz, s megtanulja a ládák fertőtlenítésétől az exportalma vagonozáséig a szüret és szállítás minden mozzanatát. A szüreti felkészülés mellett igen komoly gondot fordítanak az állami gazdaságok gyümölcs-i kertészei a minőség megőrzésére is. Minden reggel felszedik és fertőtlenítik a lehullott almát, vizsgálják a hernyóöveket, hogy a kártevőket időben elávolít- hassák. Néhány nap múlva kerül sor a 11-ik, majd szüret előtt a 12-ik permetezésre is, hogy adott szavuknak eleget tegyenek, s idei termésük 60 ' százalékát exportminöségben szállíttassák el. Építkeznek a na»ikallóg termelőszövetkezetek A termelés fokozása mellett az építésben sem maradnak le a nagykállói tsz-ek. A Rákosi TSZ 1955. évre 324.000 forint értékű építést tervezett. 1 darab 40 vagonos magtárt, 1 darab 300 férőhelyes baromfiólat, 20 férőhelyes sertésfiazta- tót, csomózót, sertésszállást és a tanya villamosítását tervezték. Eddig megvalósították a 40 vagonos magtárt 209.000 forint értékben, a fiaztató is augusztus 20-ra kész, augusztus 20-ra a villany is égni fog. A többi építkezéshez is az anyagok 80 százaléka már biztosítva van, úgy, hogy még a hideg idő beálltával be is fogják fejezni. A Dózsa TSZ 524.000 forintot tervezett építkezésekre. 43 holdon halastavat épített 450.000 forint összegben, mely már üzemben is van. Őszre halból számítanak 50.000 forint bevételt. Az 1000 férőhelyes baromfiólat és a dohánypajtát 10 holdra megépítették. Az Üj Alkotmány TSZ 60.000 forint értékben épít 120 m2 csomózót és 10 hold terméséhez dohánypajtát. Az elmúlt évben 100 m2 kultúrházat és sok más gazdasági épületet épített. Az Üj Élet TSZ 80.000 forint összegű építkezést tervezett, melyek építését még ez évben megvalósítja. Az építkezéshez szük&eges anyagok 90 százalékban biztosítva vannak. Megépítettek 2 darab 100 m3 silót és egy 20 férőhelyes lóistálló építését megkezdték. —*. Ugyancsak épül a tervezett dohánypajta is. A tsz-építkezések legnagyobb részét az építcibrigá- ^ dók végzik. A Rákosi TSZ épitőbrigádja készíti az új, kétemeletes korszerű magtárnak fedelét. Mint a jól U ej, de nehéz e napok- ban egy embert megtalálni egy községben. Ha a lakásán keresem, biztosan a mezőn van, ha utána megyek, akkorra másik úton elindult haza, vagy a közös szérűhöz, attól függ, hová hord. Ha a szérűn keresem, azt felelik: Ejnye, csak egy perccel jött volna előbb, itt volt, de elment valahová. Ha már csépel, akkor a cséplőgéptől egyenest a begyűjtőhelyre kell menni, — mert minden becsületes embernek ez az útja — és ott, vagy a tanácsnál, ha az embernek szerencséje van — megtalálja. Ilyen kálváriát jártunk a minap Bökönyben. Kerestünk egy embert, egy dolgozó parasztot, egész délelőtt jártunk utána, de — hiába. Végül bementünk a tanácsra, hogy megvárjuk ott az estét. Amikor felléptünk a tanácsépület tornácának lépcsőjére, három emberrel találkoztunk. Lefelé jönni készülték. Az elől jövőt megkérdeztük: kovácsolt láncszemek ... — Nem látta Kaplonyi Mihályt? — Nem, nem láttam, csak reggel — mondta és nevetett. Alacsony, őszeshajú ember volt. Barna kabátban, s zíjostorral. A két társa ránk nézett és elnevették magukat azok is. — Bejártuk az egész falut, nem találjuk sehol — mondtuk. — Nofene? — mondta a barna kabátos és huncut mosolya még jobban kinyílt az arcán. — Maga úgy nevet, mintha Kaplonyi lenne — gyanakodtunk. A másik kettő hangosan — * nevetett. — Az vagyok — mondta ki kereken. — Akkor miért mondta, hogy csak reggel látta? — kérdeztük. — Mert akkor néztem tükörbe ... borotválkoztam, mert sok most a munka, nem ér rá az ember magát nézegetni. Még az se, aki máskor úgy ah csak szokta. Igyekezni kell, hogy győzzük a munkát — mondja. Ezzel aztán vége a tréfának, bár jókedvüek maradunk ezután is. A kedvet színesíti, édesiti az is, hogy győzelemről beszélünk: hogyan győzte le önmagában tizenhat egyéni dolgozó paraszt mindazokat az erőket, amelyek eddig gátolták a szövetkezés útjára lépésben. Bökönyben ezelőtt másfel héttel szövetkezet alakult, Űj Élet néven. Tizenhatan voltak az alakítók, de ma már huszonketten vannak tagok. Hogyan történt ez?' Nem úgy, hogy megalakílot- Iák a szövetkezetei és aztán leültek várni a csatlakozój új belépőket, mint virág a méheket, hanem a partszervezet javaslatára meg-\ látogatták azokat az egyéni dolgozó parasztokat,' akikre úgy gondolták, hogy' számíthatnak, és beszélget-: tek velük a tervekről, a már most megkezdett mun-j káról, a jövőről. Szám rétest is csináltak arról, ho-' gyan boldogul az egyénileg dolgozó paraszt a kis parcelláján és hogyan boldogulnak a szövetkezeti tagok a beláthatatlan lehetőségeket biztosító nagyüzemi gazdálkodás útján. Akivel egyszer-kétszer sikerült a ceruzát ilyen összevetés megtételére megfogatni, az az ember nem sokáig töpreng azon, hogy melyiket válassza — a szövetkezetei, vagy maradjon tovább egyéni. Ez vált be Bökönyben is. Megkezdték a szövetke- zetben a tarlóhántást és a másodvetést is. Szerződést kötöttek a gépállomással, tarlóhántásra. Húsz holdat akarnak másodvetéssel bevetni. Az igaz ugyan, hogy állatjuk még nincsen — csak két ló —, de lesz — és legyen hozzá takarmány is. Az egy pár lo mellé még kettőt vesznek tavaszra. A szövetkezet tagjai lónélküli emberek vol- lak. Tehenet igáztak, azzal hordták haza kisebb-na- gyobb darab földjükről a1 terményt, a szalmát és amit! kellett. Nem sok ló tan az' egész faluban sem. A dől-' gozó parasztok inkább igáz- zák a tehenet — ami különben a tejhozam rovására megy — mint lovat vegye-' nek. Afféle szokás ez már j itt, amit a hosszú százados \ szegénység, nyomorúság j alakított ki az apákban, a fiúkban. Megszokássá lett, majd „hagyománnyá" ért, úgy annyira, hogy a fel- szabadulás után a növekvő jólét sem tudta eddig ezt eltörölni. Bökönyben még ma is többségben tehenet igáz- nak az emberek. A szövetkezet, a most alakult Űj Élet — mint a neve ts mondja, — új életet biztosít majd a tagjainak, a gépi, nagyüzemi gazdálkodás kiszorítja ezeket a nincsenszülte „hagyományokat". 'I avaszra 7-8 fejöstehe- net is vásárol a szövetkezet — ime, ezért is gondoskodik a másodvetes ről, nehogy takarmányért pénzt kelljen kiadni. Azért a pénzért inkább más egyebet vásárolnak. Még most. az őszön építenek sertésólakat, karámokat, istállókat. Ezt is takarékosan — saját erővel, a rendelkezésre álló anyagokból. Esténként össze-összegyűlnek a tagok, mint az egy családba tartozók szoktak és tervez- getnek: mit, hogyan és hova építsenek, — számolnak, hogyan lehetne a legkevesebb pénzből legjobbat építeni* vásárolni, csinálni. Csütörtök este igen nagy dologban döntöttek az űj Élet Termelőszövetkezet kommunista tagjai: pártszervezetet alakítottak, hogy szíve, motorja is legyen a szövetkeielnek, jó nevelője, tanítója a tagságnak, irányítója, vezetője a munkának. A pártszervezet alakítására gondosan felkészültek. Nincs olyan tag, hogy naponta ne beszélt volna erről a községi alapszervezet titkárával, Hardsz elvtárssal. A pártszervezet segítséget ad majd a szövetkezet szervezéséhez, erősítéséhez, fejlesztéséhez is, összefogja a kommunistákat, a szövetkezet minden tagját, oktatja, neveli őket, hogy olyan erősen tartsák egymást — így mondta Kaplonyi elvtárs —, mint a jól kovácsolt láncszemek. (- ó. G-)
