Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-07 / 185. szám

1965 augusztus 1, rasárna?

NtPfiAP

KIRÁLYTELEK

A „tegnap“

A Nyirséeről a Tisza felé enyhén lejtősödé pusztán fekszik a királytelki uradalom, a Dessewffyek gazdálkodási centruma. Az ősi kastély kitűnően gondozott parkjával, szinte beleolvad a. 100 holdat is meghaladó hatalmas tölgyerdőbe, amelyben az uradalom vadaskertje jól ápolt vadjaival foglal helyet.

A kis uradalmi kápolnától balra, mint fecskefészkek sorakoznak az uradalom cselédlakásai.' A valamennyi cselédlakás 4 szobából és közös pitvarból all, amelyben 40—50 ember Iákik. A cselédség ebben a szörnyű és egészségtelen zsúfoltságban éli életét. Itt növekszik fel az ifjúság, ide jönnek házasságkötésük után a fiatalok és e szörnyű és egészségtelen állapotban éli le életét az egymást váltó generáció. A tanya egy sártenger, de ugyanolyan elhanyagolt és vedlett valamennyi cselédház. Szinte megdöbbentő az az ellentét, ami a gonddal ápolt park közepén álló kastély és a fentebb jegyzett „munkásházak“ között van Akinek nem jut hely az összesen 15 cselédházban, annak földburdéban jut lakás.

Jósa András, a múlt század utolsó évtizedeinek haladó szellemű orvosa állapítja meg, hogy Kiráiyte- lek-pusztán 34 burdéban 249 lélek lakik. A nép beteg, a halálozási arányszám megdöbbentő. Megállapításairól jelentést küldött a vármegye akkori urainak, azonban intézkedés nem történt. Az uradalom cselédsége továbbra is egészségtelen, szörnyű környezetben él.

Az uradalom feje minden év szeptemberében tartja meg a „marasztálást“. Ezen a napon dől el, ki marad továbbra is az uradalomban cselédként, és ki az, akinek szegény batyuját vállára kell ' venni és új helyre telepedni.

A kulturális viszonyokról mai értelemben véve nem beszélhetünk. Az uradalomnak általában 40 százaléka analfabéta. A kereseti viszonyok elszomorítóak. Az év meghatározott napjain a cselédség jelentkezik a konvenciójának meghatározott részét a magtáraknál átvenni és az átvett konvenció éppen, hogy a mindennapi kenyeret biztosítja. A cselédség készpénzfizetése összesen évi 60 pengő. Ebből kell gyermekeit ruházni és valamennyi szükségletét fedezni. Jellemző a konvencióra, hogy az uradalom egykori tulajdonosnője — Dessewffy Ti- vadarné — személyesen ellenőrizte a cselédség gallykonvencióját és ha úgy látta, hogy a hazaszállított gally vastagsága a cselédet nem illeti meg, elrendelte a gallyak visszaszállítását. Az uradalom tulajdonosai soha nem engedték meg cselédjeiknek, hogy munkanapon saját problémáikkal foglalkozzanak, nem engedte meg lakásaik és annak környékének tatarozását, így az uradalom cselédsége e munkákat vasárnap és ünnepnap végezte el. Pihenőnapja úgyszólván sohasem volt.

így élt a Dessewffy uradalom cselédsége a múltban.

A felszabadulás vihara mindezt elsöpörte. Eltűntek a szomorú nyomortanyák, el a kastély urai, de megmaradt ami örök: az ősi föld és rajta a nép.

A „ma“

A nyíregyházi tokaji műútról bekötőút vezet a községbe. Két oldalon cseréppel fedett, napfényes, levegős és egészséges kétszobás lakásokban él az uradalom egykori cselédsége. A házak körül jól ápolt kis kertek, gyümölcsfák, szőlőlugasok és virágok. Az egykori kastély helyén ma a gépállomás épülete áll. Az épületben a gépállomás hivatalos helyiségein kívül jól berendezett kultúrház van.

Az egész község rendezettségével, ápoltságával a szemlélőre igen kellemes benyomást tesz. Lakosai kö— NYÍRTELEK

zül sokan az állami gazdaságok dolgozói és szép jövedelemmel rendelkeznek. Családonként 1500 forintnál is többet keresnek havonta. A dolgozó parasztok tekintélyes része termelőszövetkezetben tömörült, egy része még egyénileg gazdálkodik.

Alig lehet már a mai jól táplált és jól öltözött ifjúságot másképpen elképzelni. Szinte el sem hiszi az ember, hogy 10—15 évvel ezelőtt a jó ruha, a kulturális szükségletek kielégítése, a Nyíregyházára való rendszeres bejárás még álomnak is túl szép volt,

Nyírtelek község már közel került a városhoz. Az autóbusz- és vonatközlekedés, az anyagi lehetőségek közelebb hozták Nyírtelket Nyíregyházához. A régi uradalmi cselédeket és azok gyermekeit ott látjuk Nyíregyháza művelődési és szórakozó helyein, Nyírtelek és Nyíregyháza egymástól való távolsága a jövőben még rövidül. A község lakossága, a környező hatalmas tanyavilág minden dolgozó parasztja helyesen látja már a jövő felemelkedésének útját. S Nyírtelken mozog a föld. Mozog a szövetkezeti gazdálkodás irányába.

Kettős műszakkal küzdenek az eső ellen a gyarmati járásban

Járásunk területén még csak az utóbbi napokban indult meg a cséplés. A rendkívüli esős idő viszont nehezíti a munkánkat. Van azonban már jónéhány olyan tsz, mint például a milotai Üj Élet, ahol teljes lendülettel folyik a cséplés. Már teljesítették beadási kötelezettségüket, azon felül pedig 50 mázsa

kenyérgabonát adtak át szerződésre.

Az esős időjárás ellen úgy próbálunk harcolni, hogy kettős műszakot szervezünk a cséplőgépeknél. Amikor lehet csépelni, minden percnyi időt kihasználunk.

Szilváéi Lajos

Fehérgyarmat, begyűjtési hiv. vez. helyettes.

sA VIT kulturális pályázatéra érkezett be a fenti mexikói metszet.

Szovjet és magyar fiatalok találkozója a VIF

A Magyar Távirati Iroda kiküldött tudósítója jelenti;

Eseményekben gazdag, érdekességekben bővelkedő volt a varsói VIT hatodik napja is. Délelőtt a központi kultúrparkban a VIT-en résztvevő országok delegátusai fákat ültettek el a találkozó emlékére. A fiatal fenyőfákból álló békeligetet a VIT-ről nevezik majd el.

Kegyeletes ünnepség zajlott le a varsói gettó vértanúinak emlékművénél.

A délelőtt folyamán ismét sok találkozó várta a fiatalokat. Befejeződött a filmművészeti főiskolák hallgatóinak kétnapos szakmai tanácskozása is.

Színes és érdekes esemény volt pénteken az artisták felvonulása. Varsó főútvonalain több mint 600 lengyel, szovjet, magyar,

kínai, német, bolgár, csehszlovák és finn artista vonult fel. Az artisták menet közben akrobatikus táncokkal és mutatványokkal szórakoztatták a közönséget. Este a Sparta stadionban az artisták műsort adtak el 5.

A lengyel főváros 3 főiskolájában, a varsói egyetemen, a mezőgazdasági főiskolákon és a politechnikai intézetben rendezték meg pénteken éjjel a főiskolások álarcos-bálját.

Pénteken tovább folytatódtak a kulturális bemutatók és hangversenyek, valamint a nemzetközi kul- cúrversenyek előadásai.

A fesztivál filmbemutatói során a többi között a „Tigrisszelidítö” című szovjet és az „Özönvíz előtt” című francia filmet vetítették a lengyel főváros több filmszínházában.

Délelőtt a magyar fiatalok szállásukon vendégül látták a szovjet ifjúság népes küldöttségét. A szovjet es a magyar fiatalok közös kultúrműsort adtak elő. A magyar műsorban fellépett a DISZ budapesti együttesének ifjúsági népi zenekara, a Vendel-utcai tanítónőképző énekkara és Komlóssi Erzsébet ének- művésznő, a szegedi Nemzeti Színház operaénekese.

A kultúrműsor után a szovjet és magyar fiatalok baráti beszélgetést folytattak egymással. A találkozón részt vettek a szovjet és a magyar sport kiváló Képviselői is, közöttük Csuhatodik napján

dina, Krive Föidessy

Ödön, Gyarmati Olga, Tum-i pék György, Kazi Aranka, Csermák József és többen mások. A szovjet és ma-< gyár fiatalok kölcsönösen ajándékokat nyújtottak át egymásnak.

Délután a magyar ifjúsági küldöttség mintegy 50 tagú csoportja Kádas Istvánnak, a DISZ Központi Vezetősége titkárának vezetést . el német fiatalok szállására látogatott el baráti találkozóra.

Számos magyar művész szerepelt pénteken a VIT nemzetközi kulturális versenyén. A magyar ifjúsági küldöttség művészcsoportja este Varsó egyik szabadtéri színpadán adott műsort.

(Folytatás a 4. oldalról.) torpant, s leszegzett lábbal csúszott vagy három-négy métert a nedves füvön.

— Ne, te bolond, — eltöröd a lábad — mondta Tatár, s már kint is volt az udvaron, hogy megfogja az elszabadult borjút. Az megállt, bevárta. A gazda átölelte a boci nyakát és úgy vezette vissza. Szinte önkéntelenül csaknem mindenki felállt, s amikor látták, hogy a vendég kilép a tornácról, utána mentek. Hátul a tanyaudvarban, a fiatal akácos közepén volt Tatár fedett nyári állása. Két szép tehén, meg egy másféléves növendék állt a jászol előtt. Ilyenkor csak késő délután szokta meglegeltetni a jószágokat Tatár, mert a nagy meleg nem használ az állatnak.

Az emberek félkaréjban ott álltak a nyári állas előtt, közepíjtt Bakos. Nem szólt senki, csak szemlélődtek. S tán mindegyiknek feltűnt, hogy Tatár teheneinek még a farka bojtja is fényes, tiszta, olyan, mint a lovak sörénye. Bakos alig tudta fékezni magét, mert biz ő szíves-örömest dicsérte volna ezt az embert s kimondta volna kereken, hogy ilyen emberre var. szüksége az Arany Kalász szövetkezetnek. Dehat előbb mégis csak tapogatózni kel). Nem szabad el- hirtelenkedni a dolgot.

L' jfél lehetett, amikor; felült a kerékpárrá Bakos azzal a szándékkal, nogy most mar hazamegy. De nem jutott messze, meg az országutig sem, amikor eleredt az eső és esett, esett, vigasztalanul, mint novemberben szokott.

Az öreg Tatár tudta, várta, hogy visszatér a vendég. Az asszonnyal már meg is ágyaztatott. Kinn állt a tornácon, hogyha mozognak a kutyák, hat fogni tudja őket. Bakos oosszu- oan verte le a csizmájáról a sarat. De mérge csakhamar elszállt. Tatár borral és ennivalóval kínálta. Vacsoráztak az este, de az régen volt. Jólesett hát a falat.

— Tudja, hiszen már mondtam — kezdte Bakos evés közben — agronómus vagyok. De maga jobb gazda, mint én. Meg aztán, még valami van. Az emberek is jobban szeretik — Tatár mosolyogva fogadta a megállapítást. Hitte is, meg nem is. Hogy idejárnak ő hozzá a dűlőbeliek, a ő szemében nem jelentett olyan sokat, hiszen mostanában van be- szélnivaló elég. Jó. ha szót válthatnak. Megkönnyebbülnek.

— Nézze, kimondom én kereken, magának a szövetkezetben volna a helye — Most már, hogy ebédutántól együtt vannak, Tatár ezen meg sem ütközött. Tudta ő azt már régen, hogy Bakos szövetkezeti agronómus, hiszen megmutatják egymásnak az ilyen embert a falun is, tanyán is.

•— A szövetkezetben? Jó nekem így — mondta maga elé. Ha mennék is, azért tenném, mert ott töbo a jószág. Tudja, hogy milyen hálás a jószág? Egy-egy borjú olyan értelmes tud lenni, hogy még a kutyán is túl tesz. Pedig a ló, meg a kutya a két legoKosabb állat.

— Hiszen ezért hívom én

— kapott a szón az agronómus. Jövőre már nyolcvan tehén lesz, s az több, mint kettő. — Az öreg nem válaszolt, csak rágyújtott. Az agronómus újra kezdte.

— Tavaly díjat nyert a teheneivel, hát igen ritka eset az, hogy egy ilyen kis- paraszt, mint maga, elérjen az aranyéremig. Nem lehet megteremteni így az áliatenyésztés olyan alapját, vagy há mégis igen,

— drága volna — Az öreg üngetett, majd mintha csak magának beszélne, úgy mondta:

— Ez igaz — nem szólt többet, csak maga elé meredt, tegnap nézegette az istállóját, most ez jutott eszébe. — Két tehenet még nevelhetne, ezt bírná. Hely

is volna hozzá, de az istállóra sokat kellene köl- .eni, hogy megfelelő legyen. — Most nagyot sóhajtott, elkezdett a pipával piszmogni, — de jó lenne... dehát erőtlen, olyan mintha szárnynélküli madár, vagy mint a körmetlen macska ...

— Maga nagyon szereti az állatokat. Jó gazdája lenne a szövetkezeti tehenészetnek — szólalt meg újra a fiatal agronómus. Az öreg felkapta a fejét.

— Hogy én? — kerdezte akaratlanul. Felállt, végigment a szobán ... Én .. . én ... én ... dobogta a szíve, és hang nélkül, de mondta a szája is.

— Vállalná? — Kérdezte az agronómus, aki mostmár egészen megelevenedett, majd kiugrott a bőréből, ‘udta, érezte, hogy megtört a jég. Az öreg nem válaszolt, csak rótta tovább a szobát. A becsvágy, amely :ddig szunnyadt, mert szorította a kisparcella mezsgyeköve, most felszabadult és dagasztotta mellét, mint a sarat a lába, ha kint jár. Öt... őt kérték fel. Már úgy állt meg az asztal előtt, mintha a nagy modern istálló ajtajában állna, és nézné munkája gyümölcsét, a sok-sok nemes állatot Igen, erre vagyok, erre születtem, most hát messze földön híres állattenyésztő lehetek ... Csak felelni kell, és minden meg- -33Z — gondolta. És mégsem válaszolt, nem tudta kimondani az igent. Elszorult a szíve, de mi lesz a kis tanyával? — buggyant fel a kérdés ... Itthagyja, elmenjen innen? Hiszen apja, nagyapja és tán a dédapja is innen halt meg. Leroskadt a székbe. Most Bakos állt fel, és elé lépett, megfogta a vállát, de csak nehezen tudott szólni, hiszen a lélek terhét megsejti a hű barát.

— No, kedves bátyám, jó tesz így? — szólalt meg végre az agronómus. Az öreg felpillantott. .A fiatalember tiszta tekintetébe oeleakadt a szeme sugara. Mint álló tó vízéről a fény, úgy verődött vissza rá a biztatás és az erő e ,ekintetböl. Az agronómus szeme színéről a fia jutott eszébe, a nyíltszívű, kedves kamasz gyerek. Ettől mintha megkönnyebbült volna, a holtak erejét feloldotta az élők messze jövőbe tekintő vágya. Nem szólt, csak nagyot sóhajtott, de mintha a hajnali hűvös levegő elűzte volna a nehéz gondokat. Felállt, s újra végigment a szobán. Majd megállt az agronómus előtt, s hosszan a szemébe nézett,

— Nem bánom, legyen — mondta csendesen. Egy kis szél megrezzentette az ab- lakfüggönyt. Esőszag árasztotta el a szobát, s a derengés lassan úrrá lett belül is.

Hűvös hajnali szél fújt, megcsípte az agronómus arcát, amikor kiléptek a házból. Jótevő szél, elfeledteti az álmatlan éjszakát, újjászüli az embert Tatár a kövesútig Kísérte a vendéget, kezet szorítottak, Néhány másodpercig álltak szótlanul, aztán, mint akinek sietős a dolga, a gazda hátrafordult, es visszaindult a tanyára. Az agronómus utána nézett.

4 nap már éppen fel^ kelt felhőpárnái közül, most számbavette a tájat, nagyot nézett, ami- Kor megpillantotta Tatárt. Hosszú árnyékot rajzolt mögé, úgy kísérte. A kissé vöröses fény végigcirógatta a Fekeie-dúlő fáit. A lombokon keresztül itt-ott megcsillantak a fényben. Csodálatosan szép a najnal ilyenkor, eső után, mert az apró vízcseppek, mint millió és millió kristály; úgy ragyognak. Csodálatosan szép ez a hajnal, itt a Fekete-dűlőben.

i H, Szabó József.