Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-04 / 182. szám

1955 augusztus 4, csütörtök NÉPLAP Példát vehetne Nyírmeggyes Nagydobostól a beadási kötelezettség teljesítése terén Tegnapelőtt bementem n I nyírmeggyesi tanácshoz. Meg akartam tudni, hánya­dik helyen van ez a község a járás többi községei közt folyó begyűjtési verseny­ben. A begyűjtési megbí­zott irodájában egy fiatal elvtársnőtől megkérdeztem: — Hol találom meg a be­gyűjtési megbízottat? Az elvtársnő elneveti magát. Látom az arcáról, mondaná is, nem is, amit szeretne. — Attól függ, melyiket keresi.;; — mondja ki mégis. — Hát hány van? — Olyan sok nincs ::. de .;; Ügy van a dolog, hogy — újra nevet — aki itt volt, az még nincsen ott, ahol lennie kellene és akinek itt kellene lenni, az sincsen még egészen itt — magyarázza. — Megvárom, ráérek! — — mondom és már nyúlok is szék után, hogy leüljek. Ügy gondoltam, hogy meg­várom, míg ideér, az a má­sik pedig odaér. — Nem úgy értve — vi­lágosít fel az elvtársnő és menten meg is magyarázta. — Ügy van az, hogy a volt begyűjtési megbízottat el­helyezték Mátészalkára, a nyírcsaholyi begyűjtési megbízottat, Mihálku Jáno, elvtársat idehelyezték és Tiszalökről helyeztek egy másikat a helyére. Ezért mondom, hogy még egyik sem ért oda, ahol a másik tartott. Most már értem. — És hányadik helyen | vannak a versenyben? —i kérdezem rosszat sejtve. — A negyedikek voltunk és most a hatodikok va­gyunk — hangzik a komoly válasz. • Miért kerültek hátrább? Ahhoz, hogy egy begyűj­tési megbízott kötelességé­nek eleget tehessen, ismer­nie kell községét, a község lakóit, szoros, felvilágosító munkán alapuló kapcsola­tot kell velük tartania. Az ilyen helyismeretet nem le­het egyik napról a másik­ra megszerezni. Idő kell hozzá. Ezért érvényes az át­helyezett begyűjtési meg­bízottakra az, amit az elv­társnő mondott: „Egyik sem érkezett még oda, ahol a másik tartott.“ Helvtelen dolog volt most, a kenyér- gabona begyűjtésénél: ide- jén ezt a három áthelye­zést megcsinálni. Valószínű, hogy mind a három köz­ségben megsínyli a begyűj- tés. így van ez legalábbis Nyírmeggyesen, pedig itt a pártszervezetek igen jól dolgoznak, a vezetőségi ta­gok, a népnevelők napról- napra felkeresik azokat, akik csépelnek, vagy a na­pokban csépelni fognak és felhívják a figyelmüket arra, hogy az állammal szembeni kötelezettssgnek tegyenek eleget, adják el Hez<%aKf!si§ás>i hírek terményfeleslegüket az ál­lamnak. A felvilágosító munkába a tanácstagok és a tanítók is be vannak von­va. A tanácstagok körzetük­ben lakó dolgozókkal tarta­nak szoros kapcsolatot, a tanítók podig szép és fi­gyelmet keltő agitatív pla­kátokat. feliratokat készíte­nek. Az úttörők elmennek és köszöntik azokat, akik kiválóan e’eget tesznek ál­lampolgári kötelességüknek. A tanítók közül különösen lelkiismeretesen dolgozik a begyűjtés sikeréért Szendi Sándorné, Papp Józsefné. A dolgozó parasztok igye­keznek a gép alól elegei, tenni kötelezettségüknek. A Petőfi Termelőszövetkezet példája hat rájuk. A sző-! vetkezet már 100 százalékig eleget tett kötelességének. Az egyéni dolgozó parasz­tok közül dicséretet érde­mel Pankotai József, ifjú Szentrhiklósi Lajos. A köz­ség azonban államunkkal szembeni kötelezettségének eddig még csak 10.1 száza­lékra tett eleget. Nyír­meggyes példát vehetne Nagydobostól, amely 20.7 százalékban tett eleget ke­nyérgabona beadási kötele­zettségének. A fenti példák mutatják, hogy nem szabad a begyűj­tési megbízottakat meggon­dolatlanul áthelyezgetni. (Sz. Gy.) Fejlődik a Román Népköztársaság helyiipara A népi hatalom éveiben a Román Népköztársaság minden tartományában gyors fejlődésnek indult a helyiipar. A fejlődés üte­mére jellemző, hogy 1950- hez képest 1954-ben a helyi­ipar termelése Arad tarto­mányban 8-szorosára, Ba- cau tartományban 7-szere- sére, Sztálin és Succava tartományban 6-szorosára emelkedett. A helyiipar gyors fejlő­dése nagy mértékben előse­gítette a dolgozó tömegek ellátásának szakadatlan ja­vítását. Csupán 1955 első negyedében a Belkereske- delmi Minisztériumhoz tar­tozó kiskereskedelmi szer­vek 85 millió lejt meghala­dó értékű olyan fogyasztási cikkeket hoztak forgalom­ba, amelyeket a helyiipar biztosított. A heknipar fej­lődésének jelentőségét még növeli az a tény, hogy első­sorban helyi nyersanyago­kat használ fel és egyre nagyobb mértékben haszno­sítja a nagyüzemekből ki­kerülő anyaghulladékokat és selejtes munkadarabokat. A* aratási versenyben első az encsenesi gépállomás A mezőgazdasági igazga­tóság értékelte július 31- ével bezárólag a gépállo­mások aratási versenyét. A verseny győztese az encsenesi gépállomás, egyedül ők teljesítettek 100 százalék fölött. Az előirányzott aratási ter­vüket 103,9 százalékra tel­jesítették. Megközelítő jó eredményt értek el a ven. i csellói gépállomás dolgozói,! akik 93.6 százalékra telje-! sítették tervüket. Harmadik helyen az újfehértói, negye­dik helyen pedig a mán- doki gépállomás végzett. Legrosszabb eredményt a nagyecsedi, kisvárdai és a tiszaszalkai gépál­lomások érek el. Külön a kombájn aratási tervet vizsgálva, legjobb százalékot az újíehértói gépállomás ért el, a sor­rendben utána a mátészal­kai és a mándoki követke­zik. Aki Szám összegen az első Puskás Miklós 13 holdas középparaszt élenjárt az aratásban és ő volt az. aki elsőnek hordott be. Azon­ban nemcsak az aratással és behordással iparkodott, hanem a csépléssel is, ami­ben szintén első volt, így aztán a beadásban is ő lett az első. Amikor végzett nála a cséplőgép, az első dolga az volt, ho^y összeült Bartha Istvánnal, a községi be- gyütési megbízottal és számvetést készítettek. A beadási kötelezettsé­gén felül 12 mázsa 60 kiló terményt szállított be a raktárba, amiért közel 3000 forintot ka­pott készpénzben. Örömmel szerződött Puskás Miklós, mert gabonából ilyen jó pénzt még soha nem kaptak csépléskot a szántási díjkedvezmény is termelők és a pénzen kívül íár. még korpa, valamint mű- Kiss Károly trágyavásárlási, vagy mély-l vb. elnök Szamosszeg; A sertésbegy üjtésben a mátészalkai Járás vezet A/, alkotmány tiszteletére | indult begyűjtési versenyt a megyei begyűjtési hivatal értékelte, miszerint az első helyet sertésbegyűjtésben! továbbra is a mátészalkai járás tartja. Valamennyire a nyír­egyházi járás közelítette meg a szalkaiak ered­ményét, azonban a har­madik helyen lévő n(l- ményi járás már igen elmaradt az első kettő mögött. A sertés és vágómarha együttes értékelésében a sorrend tehát a következő: 1. a mátészalkai járás, 2. a nyíregyházi, 3. a vásáros- naményi, 4. a csengeri. 5. a fehérgyarmati. 6. a kisvár­dai, 7. a tiszalöki, 8. a nagykállói, 9. a baktalóránt- házi, 10. a kemecsei és 11.: a nyírbátori járás. Nyíresászári fénykép A nyírcsászári Haladás Termelőszövetkezet kísér­leti dchánypercelláján olyan szép a dohány, hogy el­gyönyörködik rajta a szem. Ültetéskor használatos vízbe — minden 100 literbe — kevertek 2 kiló pétisót, 2 kiló szuperfoszfátot és 2 kiló kálisót. A dohány — annak ellenére, hogy gyenge minőségű földben van — nagyon szép. KÉT PÉLDA Jól gazdálkodnak a laskodi Vorosilov TSZ-ben A laskodi Vorosilov TSZ-ben 10 holdon őszi, 21 holdon tavaszi árpát ter­meltek. A nemesített ve­tőmag, a jó talajelőkészí­tés és az aratás, cséplés idejében való elvégzése következtében az őszi árpa 21.80, a tavaszi árpa pedig 14.52 q holdankénti átlaggal fizetett. A tsz. idei tervkészítése­kor egy munkaegységre 20 deka árpát számítottak. S persze 13, illetve 11 má­zsás átlagtermést véve alapul. A jóval magasabb termésátlag azonban nem tévesztette meg a tagsá­got. örülni persze örültek ennek, — ami a nagyüze­mi gazdálkodás vitathatat­lan fölényét ismételten igazolta, — de nem az egy munkaegységre jutó mennyiség emelésére gon­doltak mindjárt, hanem az abraktakarmány bizto­sítására. Nagyon sokat je­lent az a közös vagyon gyarapítása és a saját jobblétük fokozatos biz­tosítása szempontjából. Alig valamivel emelték re'» oz e’v munkaegység­re jutó mennyiséget­Mindössze 15 dekával. Vagyis 35 dekát osztottak ki munká^ységenként így is például Kacsori Gyula és idős Éles Sándor 3 mázsán felül vittek ha­za. S általában mindenki két mázsa körüli mennyi­ségű árpát kapott. Ami azt jelenti, hogy az egyéb juttatások mellett gondo­san beosztva, ez a meny- nyiség elég is lesz a ház­táji állatok tartására. De egyik-másiknak még el­adó is van belőle. S ha többet kapnak, azt már feltétlen eladásra szán­ják. De ez az, amit nem tettek meg. Mert miért ne maradjon az a közös mag­tárban, amikor így a je­lenlegi szabadpiaci árnak a duplája térítődik majd vissza az ő zsebükbe! Előbb úgy volt, hogy gyönyörű 40 darab süldő­jüket eladják. De minek adnák most el, amikor azok felnevelésére, illetve meghízlalására bőséges abraktakarmány mennyi­séget biztosíthatnak? összesen 523 mázsa 78 kiló árpája termett a Isz- nek, Ebfcö1 a mindennemű járandóságnak (vetőmag- alap, beadás, géprész stb.) elegettevése után munka­egységekre 140 mázsát osz­tottak ki. A megmaradt 290 mázsa árpát pedig abraktakarmányalapként biztosították. Ennek a mennyiségnek jelenlegi szabadpiaci ára (210 fo­rintjával számítva) 60.900 forint. A tsz. azonban ser­téstakarmányozásra hasz­nálja azt fel. Minden má­zsa után csak 15 kiló súlygyarapodást számítva, ez nem kevesebb, mint 44 mázsa súlygyarapodásnak felel meg, ami 27 forintos átlagár mellett is 118.800 forintot jelent. Ebből le­vonva a szabadpiaci árát A dögéi Zalka Máté TSZ-ben nem az a hiba, hogy itt kevesebb terüle­ten termeltek árpát (őszi­vetésűt 5 holdon, tavaszit pedig 4 és fél holdon). A tsz. jelenlegi állapotának megfelelően a bevetett te­rület termése kielégítően tudta volna biztosítani a takarmányalapot. Hiszen a termés itt is kielégítő: (60.900 forintot), a terme­lőszövetkezet tagsága ke­reken 57.900 forint tiszta jövedelemhez jut! Mindenképpen helyesen tette hát a tsz. vezetősége, amikor — a mintaalapsza­bálynak megfelelően — javaslatot tett a tagság­nak a takarmányalap egy- részének árpából való biz­tosítására. És mindenkép­pen helyesen tette a tag­ság, amikor elfogadta a vezetőség javaslatát és nem a 40 darab gyönyörű süldő eladását, hanem annak felnevelését és meghízlalva való értéke­sítését határozta el. így szolgálja a mintaalap- szabály a termelőszövet­kezet gazdasági és anyagi megszilárdulását, a tagság gazdagodását, ha azt kel­lően ismerik és alkalmaz­zák! ősziárpa 15.70, tavaszárpa 9.50 mázsa átlaggal fizet. Mi hát az oka annak, hogy itt épp az ellenkező­jét tapasztalhattuk, mint a laskodi Vorosilovban? Az évi tervkészítéskor egy munkaegységre 69 de­ka árpát irányoztak elő Ezzel szemben most. a termés betakarításakor az összes mutatkozó „felesle­get“ ki akarták osztani. Az ősziárpát, mivel azt előbb elcsépelték, mind ki is osztották. A 71 mázsa árpából 3.05 mázsa is úgy maradt meg csupán, hogy a járási pártbizottság és a járási tanács mezőgazda­sági osztálya munkatársai felhívták a tagság figyel­mét a szükséges abrakta­karmány biztosításának szükségességére. (Ezt min­denképpen előbb is meg­tehették volna.) A tavaszárpa aratása később kezdődött és csép- lése most folyik. Megkér­deztük a tsz. több tagját: ezzel mi lett volna a szán­dékuk? Ez volt a felele­tük: a tagság még nem határozott, hogy a tgvasz- árpát meghagyják-e ab­raktakarmánynak. Vagyis- ezt is mind kiosztásra szánták. (De a járási párt- bizottság és a járási ta­nács dolgozóinak felvilá­gosító munkája nyomán — habár későn is, — de még­is csak „megváltozásfél­ben“ van ez a helytelen elgondolás.) Ügy hisszük, nem lehet közömbös a dögéi Zalka Máté TSZ tagságára néz­ve, hogy iószágállományu- kat tud.iák-e okszerűen tartani és úgy súlyban, mint számszerűen tovább­fejleszteni. Nem lehet kö­zömbös számukra, hogy a szálastakarmányalap mel­lett biztosítva van-e az abraktakarmány-szükség- let is. Egyébként a tag­ság is arról beszél, hogy fél év alatt 20 darab ser­tést szeretnének hízásra beállítani és ugyanakkor számszerűit is növelni akarják sertésállományu­kat — összes jószógfélesé- gükkel együtt. Ez pedig, az ilyen előre nem látó gazdálkodás mellett, alig­ha lehetséges. Mi volt például a hely­zet kintlétünkkor a dögéi Zalka Máté TSZ sertés­állományánál? Kijárnak a tarlóra és a legelőre. De a tarló pár nap múlva le- szántásra kerül a legelő pedig egymagában soha nem elégséges hasznos sertéstartásra. „Szem“ is kell a sertéseknek és pe­dig jó, ropogós árpa, ami­től nőnek, erősödnek és híznak! Ezt nem pótolhat­ja semmi, még a krumpli­moslék sem! És ez most megvolna, ha a tsz. tag­sága, — amint a laskodi Vorosilovhan — előrelá- tóbban gazdálkodik és nem a pillanatnyi előny­nek örül, hanem a még szilárdabb és biztosabb holnapot készíti elő. ASZTALOS BÁLINT, A dögéi Zalka Máté TSZ-ben ,figyelmen- kívül hagyták a közös állomány takarmánnyal való ellátását a» *>

Next

/
Oldalképek
Tartalom