Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-28 / 202. szám

4 NÉPLAP 1955 augusztus 28, vasárnap Filmhírek As önkéntes véradás Nem liheghet cél a dolgozók előtt, mint az, hogy a i áradással hozzájárulhatnak embertársaik életének megmentéséhez, felgyógyulásához. Az önkéntes vér­adás széles rétegekben elterjedt mozgalom. A felgyó­gyultok személyesen vagy levélben mondanak köszö­netét a véradóknak. Erős dolgozók, akik üzemi balesetet szenvedtek, szülőanyák, akik a vérátömlesztéstől nyerték vissza az életüket, — mondják el köszönő szavaikat az önkéntes véradóknak. A szovjet orvostudomány'igazolta először a vérrel való gyógyítás alkalmazásit, s ma egyetlen kórház, mentőállomás hűtőszekrényéből nem hiányozhat a konzervált emberi vér. En, mint a Magyar Vöröskereszt tagja elhatároz­tam, jelentkezem véradónak. A véradók kiválasztá­sára nagy gondot fordítanak, alapos orvosi vizsgálaton mentem keresztül, a kivizsgálás eredményeképpen alkalmasnak talállak. Először 1953 december 1-én adtam vért, azóta már összesen 3200 köbcenti vért adtam beteg embertársaim felgyógyulásához. Minden véradás előtt orvosi vizsgá­laton megyek át, így nem fordulhat elő, hogy esetlég beteg vért vesznek tőlem. Azon nemes ét zés, hogy a véradók mozgalmát társadalmi megbecsülés kíséri, felvilágosító munkát fo­gok továbbra is kifejteni, hogy minél több dolgozó tár­sain ismerje a véradó mozgalom hatalmas jelentőségét, s főképpen azt, hogy a véradás emberélet megmenté­sét jelenti. Dolgozó társaim.' Jelentkezzetek önkéntes véradó­nak a segíteniakarás érzésével. SISKA MIHÁLY kilencszeres véradó. A varsói VIT-ről rövid film készült. A film meg­örökítette a lengyel fővá­ros nevezetességeit, s né­hány jelentősebb kultúr- és sportbemutatót. A Híradó és Dokumen­tum Filmgyár műtermei­ben készíti Jancsó Miklós a magyar VIT küldöttség­gel a napokban hazaérke­zett rendező a rövidfilm III. befejező részét, amely többek között a fesztivál záróünnepségét is bemu­tatja. A Magyar Szinkronfilm- gyártó Vállalat hamarosan hozzákezd a „Fiam a ta­nár úr” című olasz film szinkronizálásához. * Két hét múlva mutatják be a „Rómeó és Júlia” című színes szovjet balettfilmet Nyíregyházán. Shakespeare szerelmi tragédiájának film- változatát az 1955. évi cannesi nemzetközi film- fesztiválon az „Opera és A TTIT irodalmi és nyelvi szakosztálya nyelvi munkabizottsági megbeszé­lést tartott folyó hó 26-án Szende Aladár, a budapes­ti központi nyelvi szakosz­tály kiküldöttjének részvé­telével. Szende Aladár igen sok értékes ötlettel és ta­náccsal gazdagította a szakosztály munkatervét. A megbeszélésen jelenlé­vők úgy látták, hogy dol­gozóinkban nem él még elég erősen a nyelvi fele­lősségérzés, hiszen még mindig igen sok az idegen hanglejtéssel kimondott szó, az idegen észjárás szerint megfogalmazott mondat, s a helyesírási hibákkal ékes­kedő hivatalos akta, és vá­rosi felirat, Ezért az irodalmi és nyelvi szakosztály a Jövő­ben is folytatni óhajtja a nyelvi sematizmusok ellen és a helyesírás szabályai­nak általános megismerte­téséért vívott harcát szó­val, s tollal egyaránt. (He­lyesírási tanfolyamok, — a hibás városi feliratok ösz- szegyűjtése.) Szeretné azon­ban a szakosztály feléb­reszteni a dolgozókban a ma még szunnyadó nyelvi öntudatot, — hiszen: „Vol­tak id5k, amikor a magyar nemzet nem volt más, mint titkon elrebegett ma­gyar szó az ajkakon” — mint Horváth János mon­dotta a Tihanyi alapítóle­vél létrejöttének 300-ik év­fordulóján. Tervbe vette a szakosz­tály, hogy a közeljövőben klubesti és egyéb előadá­sokon igyekszik majd meg­mutatni nyelvünk szépsé­geit: hajlékonyságát, szín­pompáját és csodálatos ki­fejező erejét részint nagy íróink és költőink stílusá­ban. Előadás hangzik majd el nyelvjárásainkról,' s összegyűjtik a szakosztály tagjai a Szabolcs-Szatmár megyei nyelvjárás sajátos­ságait. zehés filmek” nagydíjával tüntették ki. A film szólótáncát Ga­lina Ulanova, hazánkban is ismert, népszérű balerina táncolja. Popov, a híres rendező mondotta: „Ami­kor Ulanova Júliát táncol­ja, egyetlen másodpercre sem feledkezik meg a lé­nyegről — arról, hogy ő él és szereti Rómeót. Bármi­lyen . bonyolult mozdulatot végez is, vagy ha techni­kai nehézséget győz le, egy másodpercre sem téveszti szem elől a témát, egy pil­lanatra sem alszik ki ben­ne a leányos szerelem , fé­nye”, Prokofjev Rómeó és Jú­lia című balettjét Arnstam, régi zenésfilm rendező és Lazarovszkij rendezte. A filmen teljes gazdagságá­ban bontakozik ki Prokof­jev zenéjének ritmusa. Az operatőri munka Selenkov es Csen Ju-lan-t dicséri. A nyelvünk múltja iránti érdeklődést szolgálja, majd a Tihanyi alapítólevélről és egyéb nyelvemlékeinkről szóló, kiállítással egybekö­tött előadás, valamint a nyelvrokonaink 'múltját és jelenjét megismertető mű­soros est, s a finn testvé­reink hősi eposzát életre keltő Kalevala-est. Mint munkájának egyik legfontosabb alapföltételét ezúton kéri a szakosztály Nyíregyháza város és Sza­bolcs-Szatmár megye dol­gozóinak érdeklődő támoga­tását, Nyulasí Imréné szakosztály elnök. Mintha az isten is munka­kerülésre, spekulálásra te­remtette volna Csatáry Endrét — így beszélik Tisza- adonyban. Így lehet való­ban, mert az öregek is alig látták dolgozni a múltban. Most is, ha teheti, kerüli a munkát. Régen módja volt rá, hisz 100 hold gazdája volt. Az igaz ugyan, hogy azóta sokat lendült előre a történelem kereke. Gazda­sága megcsappant. „Szeré­nyen“ felajánlotta nagy ré­szét. így aztán úrnak sem szólítják ma már a faluban. — Ha már a megtisztelés el is marad, legalább az úri módom maradjon meg to­vábbra is. így gondolkodott. S csodák-csodája, ez sike­rült is mind a mai napig. Aratásra érett a gabona földjén. Vakargatta a fejét, spekulált, gondolkodott. — Hogy a fenébe kellene megcsinálni, hogy az idén se magam arassak. Hopp, meg van! — csapott homlokára. Merész tervet fundált ki, az biztos. Gyorsan maga elé mormolta. — Egy paraszttal szerző­dést kötök az aratásra, má­sik kettőt meg szegődtetek mellé. Csak egyet fizetek szerződés szerint, a többinek meg majd lökök valamit. £s cselekedett. — Megérett a gabona, — állított be Kozma Mihály szegényparaszthoz aratás előtt egy néhány nappal. — Lehet vágni, SCTSS^gIe a Bökönyi Uj A tegnap megnyílt kis­ipari termelőszövetkezeti kiállításra a Bökönyi Üj Élet TSZ elnökét is meg- nívták. A megnyitó ünnep­ség után megtekintették az iskola udvarán kiállított szekereket és stráfkocsikat is. Az egyik erős, remekül elkészített stráfkocsira ez volt írva: „A munkás-pa­raszt szövetség jegyében ajándékozzák a nyíregy­házi Vas- és Fémipari KTSZ dolgozói a Bökönyi Üj Elet TSZ-nek.” A tsz. elnöke kereste a szavakat, hogyan is kö­szönje meg az ajándékot. Nézte, simogatta a KTSZ tagjainak lelkes munkájá­val készült stráfkocsit és látszott, hogy nagyon örül az ajándéknak. — Még csak most ala­kult meg a termelőszövet­kezetünk és már is ilyen értékes ajándékot kapunk — Mit ád érte ■— érdek­lődött Kozma. — Majd megegyezünk, csak menjen már kifelé! — Hát ami a szerződés szerint jár. Kozma vette a kaszáját, s el is indult a kulák föld­jére aratni. — No, ez meg van. Még egy ember kell. És elindult a tiszaparti töltésen. Éppen jókor, mert találkozott Szi­geti Mihállyal, akivel itt kö­tötte meg az egyességet. — Ez aztán sikerült, dör­zsölte össze megelégedve kezét. S elindult a tanács­háza felé. Maga elé mor­molt. Most már megköthe­tem a szerződést. Még az is­ten anyját is szidta, amikor megmondták a tanácsházán, hogy 30 forintos okmánybé­lyeg kell a szerződési pa­pírra. — No sebaj, gondolta. — visszajön ez százszorosán. A tanácsházán kiállították a szerződést, s a kulák akku- látusan alákanyarította a nevét. Nagyot köszönt és el­ment. — Menjen már fel a ta­nácsra, írja alá azt a papírt, kiáltotta be dühösen Szalon- tai Károlyék udvarára. S tovább állt. Útközben haza­felé az járt áz eszébe, hogy nem jönneX-e rá a svindli- re a tanácsházán. Ugyanis a szerződési pa­«íóndéka kaiét TSZ-nek tőletek elvtársak? — za­vartan köhintett. — No nem maradunk érte adó­sak! — A körül állók kíván­csian figyeltek. A nyíregyházi cipész és bőripari KTSZ elnöke vá­laszolt: — Mi adjuk a lószerszá­mot. — Köszönjük elvtárs! — szorította meg a tsz. elnöke a KTSZ elnök kezét. A jelenlévő KTSZ-ek el­nökei és tagjai össze súg­tak a tömegben, Valaki megkérdezte: — Most már van stráf- kocsi is, lószerszám is, de hol van a ló? Derült a közönség arca és még jobban a tsz. elnö­ké, amikor megtudták, hogy a lovat a megye tex­tilruházati KTSZ-ei vásá­rolják meg a TSZ-nek. pírra csak 3 és fél hold aratni valót diktált az el­nöknek, pedig több az 6 holdnál is, amit vágni kell Az meg elhitte. A három ember hozzáfo­gott a munkához. Kora haj­naltól késő északáig izzad­tak. Napközben meg-megltí- togatta fogadott munkásait Csatáry, mint annak idején 100 holdas korában, pecke­sen, büszkén, felemelt fej­jel járt-kelt, az izzadt, munkától fáradt parasztok között. Néha még gereblyé­zett is. Ne mondják őrá rossz ember, nem segít. — Mennyi ez az aratni való, kíváncsiskodott Szige­ti, mert sokalta. — Mennyi lenne, dölyfös- ködött a kulák. 3 és fél hold. Csak siessetek, mert későn lesz a fizetség. Az emberek érezték, hogy többet vágtak már négy holdnál is, de nem mertek szólni. Több, mint 4 és fél napig látástól-vakulásig dol­goztak a kulák földjén. Az igaz, hogy Szalontai Ká­rolyt közbe 20 éves öccse váltotta fel a munkában, de Csatáry ettől is kemé­nyen megkövetelte a mun­kát. A kis Irénke Szalontai Károly húga járt a kulik­hoz, hogy hazahordja a te­jet, amit az aratásért ka­pott bátyja. Ennek a család­nak még lökött is valamit Nyíregyházán, a IV. sz. állami általános iskolában tegnap megnyílt a Kisipari termelőszövetkezeti kiállí­tás. Szabó Sándor elvtárs, a KISZÖV megyei elnöke nyitotta meg a kiállítást. A megnyitón a pártbizottság, a tanácsok, a kereskedelmi vállalatok, az üzemek és intézmények küldöttei is megjelentek — a szép szá­mú érdeklődők között. Meg­tekintették megyénk kis­ipari termelőszövetkezetei­nek termelvényeit, — re­mek munkáit. Láttuk a Nyíregyházi Tex­tilruházati KTSZ munkáit: férfi, női és gyermekruhá­kat és fehérneműket, me­lyek között különösen em­lítésre méltó a „Nyírség” nevű testhez szabott női kabát, továbbá a tájjellegű mikádó és az ujjas mel­lény, melyekből a vidám vásáron is nagy mennyisé­gűt vásároltak meg a dol­gozók. Ez a KTSZ érte el a terv teljesítésben a leg­jobb eredményt: megkap­ták a „megye legjobb ktsz-e” vándorzásziót a ki­tűzött pénzjutalommal együtt. A kisvárdai szabó KTSZ kiállított munkái között különösen a fehér­neműk és a gyermekru­hák tetszettek. Megkezd­ték a kordbársony es düf­tin gyermekruhák készíté­sét is, hogy az iskolás gyer­mekek részére megvásá­rolhassák azokat a szülők. Ebben a KTSZ-ben tíz sztahanovista dolgozik Ve­nyige Andor csoportjában. Tetszett a látogatóknak a nyíl Sátori Ruházati KTSZ minőségi munkája, — ami különösen a férfi öltönyö­kön látszik. A nagykállói és a fehérgyarmati Ruhá­zati KTSZ-ek kiállított munkái között különösen a gyermekruhák és női ru­hák nyerték ■ meg a látoga­tók tetszését. Csodálatra | méltóak a Háziipari Szö­az úrhatnám Csatáry End­re. Volt esze, hisz csupán Szalontai Károllyal kötötte meg a szerződést, s ha va­lami hiba lett volna, akkor még feljelenti. De mi is volt az, amit ezek az embe­rek kaptak? 8 kiló vegyes­liszt, 16 liter tej, egy kis krumpli, meg egy szakajtó bab. Ezt kapta Szalontai Károly. Kozma meg Szigeti még ennyit sem. Az ő sze­müket kiszúrta 8 kiló liszt­tel és 8 liter tejjel. Volt esze Csatárynak. Ezek nem követelőzhettek vele szem­ben, mert szerződést nem kötött velük. De vajon ki kapta meg a szerződés szerint járó napi 10 deka zsírt, 10 deka sza­lonnát, sót, húst, no meg a füszerpénzt? Senki. Sajnos, a községi tanács sem nézett utána ennek a dolognak. Nem ellenőrizték Csatáryt, aki egy emberrel kötött szerződést, közben három­mal dolgoztatott, s a szer­ződésben foglaltakat nem tartotta be. Így aztán a minden hájjal megkent ku­lák úgy csapta be a dolgo­zókat, ahogy akarta. Félre­vezette Kozmát és Szigetit azzal, hogy legyenek nyu­godtan, a szerződés ott van a tanácsházán. Az igaz, hogy ott is volt, csak az ő nevük nem szerepelt rajta. Tavalyról is van példa rá, vetkezet kötöttáru és házi- szottes készítményei. Úgy a textilruházati, mint a kötöttárukról elismerés­sel nyilatkoztak a szakem­berek; mint többek között Baranyi Frigyes elvtárs a Textil Nagykereskedelmi Vállalattól és Nemes Sán- dorné a rövid-kötöttáruk szakértője. Jávor János elvtárs, a Cipő Nagykeres­kedelmi • Vállalat dolgozója elismeréssel nyilatkozott a mátészalkai Cipész KTSZ. szép fazonú női cipőiről, a rakamazi Cipész KTSZ munkáiról, a nyírbátori és fehérgyarmati Cipész KTSZ-ek női száras cipői­ről, a nagykállói Csizma­dia KTSZ munkáiról, vala­mint a nyíregyházi Minő­ségi Cipész KTSZ munkái­ról. De legjobb véleménye a kisvárdai Cipész KTSZ kiváló minőségű munkáiról volt, a kiállítás legtöbb lá­togatójának. A kiállítás az iskola dísz­termében és több iskola­termében van. Tetszetős a fém- és faipari KTSZ-ek kiállítása. Szép kivitelű konyhabútorokat, szobabú­torokat és egyéb berende­zési tárgyakat lehet látni, melyeket meg is lehet vá­sárolni, vagy meg lehet rendelni. A nyíregyházi Faipari KTSZ munkái ki­válnak a többi közül. Nagy a látogatottság a fatömeg­cikkeket bemutató helyi­ségben, valamint a Fém és Vasipari KTSZ-ek mun­káit bemutató teremben isi Külön-külön sok szépet és jót lehetne a kiállított munkákról szólni. A kiállí­tás ma is nyitva van. Ér­demes megtekinteni a kis­ipari termelőszövetkeze­teink fejlődéséről és jó, minőségű munkájukról ta­núskodó kiállítást. hogyan használta ki a ta- nács ébertelenségét Csatáry Endre. Három hold földje után 477 búzakilogramm szociális kedvezményt is ki­csikart. Ennyivel mentesí- tették a beadási kötelezett- ség alól. A kulák Csatáry túljárt Kozma Mihály és Szigeti Mihály parasztok eszén, Nem hiába mondja az egyik régi közmondás, hogy ku- tyából nem lesz szalonna* Bizony, Csatáry Endre erei- ben sem fog soha megváU tozni a kulákvér. Benne lesz abban a spekulációi a munkakerülés és a kap­zsiság mindig. Van módja annak, hogy az ilyen kártevőktől megszán baduljanak a dolgozó pa* rasztok Tiszaadonyban is* Ez az út nem más, mint amelyet Kozma Mihály vd* lasztott a napokban. Meg­győződött arról, hogy a ku-> Iák kizsákmányolta őt. A jövőben nem kell rettegnie Csatáry Endrétől. Megtalál- ta a kulák kizsákmányolás- bál, a gondból kivezető utat* A jövő esztendőben aratás-t kor, már nem a szegény embert kínzó Csatáry End- re földjén villan meg kezé-> ben a kasza pengéje, hanem a magáéban, az Alkotmány TSZ ringó búzatábláján. FARKAS KÁLMÁNi A TTIT nyelvi szakosztályának tervei 3CuLák<fníjf.ang. Megnyílt 0 kisipari termelőszövetkezeti kiállítás Nyíregyházén

Next

/
Oldalképek
Tartalom