Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-22 / 171. szám

2

NÉPLAP

1955 július 82. péntek

PARTÉPÍTɧ

*

Súlyos hibák a politikai gazdaságtan szakosított tanfolyamok szervezésében

Pártunk Központi Vezetősége több esetben felhívta a figyelmet a közgazda- sági tudomány elmaradottságára, fejlesztésének szükségességére, párttagságunk, különösen a pártfunkcionáriusok, az állami és gazdasági vezetők politikai-gaz- daságtani képzésének megjavítására. A Központi Vezetőség határozata az 1955 —1956-os iskolánkívüli pártoktatás rendszerének megváltoztatására, előírja: „A szakosított tanfolyamok keretében jelentősen bővíteni keli a gazdaságtan oktatását. El kell érni, hogy a párt-, állami-, gazdasági- és tömegszervezeti funkcionáriusok, aktivisták zöme viszonylag rövid időn belül megfelelő közgazdasági képzésben részesüljön.“

A Központi Vezetőség határozata, a pártszervezetek felvilágosító és meggyőző munkája eredményeképpen nagyon megnőtt az érdeklődés a politikai gazdaságtan tanulmányozása iránt. Az elmúlt évek politikai gazdaságtan oktatásának eredményeként megnőtt a megfelelő képzettségű politikai gazdaságtan propagandisták száma is. Ezek a körülmények kedvező feltételeket teremtettek a politikai gazdaságtan színvonalas, szélesebbkörű oktatásának megszervezésére.

Az 1955—56-os oktatási év előkészítésének tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy pártszervezeteink nagy kedvvel, időben és eredményesen láttak hozzá a pártoktatás szervezett előkészítéséhez. A propagandisták kiválogatása a szakosított tanfolyamokon országszerte lényegében befejeződött, folyik az elbeszélgetés a hallgatókkal. Az idén minden eddiginél alaposabban, komoly felvilágosító és meggyőző munkával, általában nem formálisan és adminisztratív módszerekkel

szervezik a tanfolyamokat. Ezek a kedvező eredmények azonban nem fedtetik el azokat a súlyos hibákat, amelyek az egyes szakosított tanfolyamok és különösen a politikai gazdaságtan szakosított tanfolyam szervezésében elterjedtek.

Még a megyei és budapesti kerületi ágit. prop. funkcionáriusok egy része sem értelmezte helyesen a szakosított tanfolyamok jellegét, nem értette meg, ezeken a tanfolyamokon kiket, milyen színvonalon kívánunk oktatni, milyen propagandistákat kell biztosítani ezekre a tanfolyamokra. Nem értették meg/hegy a szakosított tanfolyamok az iskolánkívüli pártoktatás felsőfokú tanfolyamai és nem lehet egyszerűen az 1953—54-es oktatási év középfokú tanfolyamai folytatásának tekinteni őket.

Még az is előfordult, hogy Nógrád megyében a politikai gazdaságtan szakosított tanfolyamot az 1954—55-ös év felsőfokú kongresszusi tanfolyama egyenes folytatásának tekintették és beosztottak a pol. gazd. IX. évfolyamára olyan elvtársakat, akik az elmúlt oktatási évben a felsőfokú kongresszusi tanfolyamot végezték, de még sohasem tanultak politikai gazdaságtant.

A politikai gazdaságtan tanfolyamon az oktatás a politikai gazdaságtan tankönyv alapján, klasszikus irodalom és magyar segédanyagok felhasználásával folyik majd. Hetenként kb. 20—25 oldalnyi irodalmat kell a hallgatóknak megtanulni, három-négy hetenként pedig konferenciákon résztvenni. Ez a tanfolyam tehát komoly igényekkel lép fel a hallgatókkal szemben, rendszeres, színvonalas, szorgalmas tanulást követel meg tőlük. A politikai gazdaságtan szakosított tanfolyam csak akkor érheti el célját, ha megfelelő marxista-leninista műveltséggel rendelkező elvtársakat, párttagságunK vezető rétegét, kommunista funkcionáriusokat, állami, gazdasági vezetőket, valamint a megfelelő marxista- leninista előképzettséggel rendelkező értelmiségieket fogjuk tanítani.

Magától értetődik, hogyha egyes pártbizottságok, funkcionáriusok a politikai gazdaságtan szakosított tan folyamot középfokú, tömege? tanfolyamnak tekintették, akkor a hallgatók és a propagandisták kiválogatását sem végezhették helyesen. Budapesten is, de különösen egyes megyékben mértéktelenül sok, megfelelő előképzettséggel nem rendelkező hallgatót vontak be a politikai gazdaságtan tanfolyamokra. Olyan kiáltó és rendkívüli káros hibákat is elkövettek, mint a Nógrád megyei elvtársak, akik a bányász párttagság oktatásba bevont részének kétharmadát szakosított tanfolyamokra, elsősorban politikai gazdaságtan tanfolyamra irányították. Borsod megyében, a Dimávag- ban minden gazdasági vezetőt és műszakit kötelező módon a politikai gazdaságtan tanfolyamra akartak irányítani. (Arról már nem is beszélünk, hogy az ilyen „kötelező beiskolázás“ a pártoktatás önkéntessége elvének sutbadobását jelenti.) Tolna megyében az is megtörtént, hogy a 600 lakosú Kurd községben, ahol a párttagok száma nem éri el a húszat sem. egyetlen oktatási formát akartak megszervezni: a politikai gazdaságtan szakosított tanfolyamot. A Nógrád megyei Bércéi községben két oktatási formát: a politikai gazdaságtant és a SZKP története tanfolyamot akartak indítani. Az

ilyen túlzások súlyos következményekkel járnának a következő oktatási évben. A megfelelő előképzettséggel nem rendelkező elvtársak erejüket meghaladó követelményekkel találnák szembe magukat, nem tudnák elsajátítani az anyagot, elkedvetlenednének és gátolnák a követelményeknek megfelelő színvonalon tanulni tudó elvtársak munkáját is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy párt- szervezeteink nem tudnak megfelelő propagandistákat sem biztosítani a tervezett nagyszámú politikai gazdaságtan tanfolyam számára.

A politikai gazdaságtan szakosított tanfolyam szervezésének eddigi tapasztalatai, az ismertetett hibák, a következő feladatok haladéktalan megoldását írják elő pártbizottságaink, párt- szervezeteink számára:

1. Felül kell vizsgálni a szakosított tanfolyamok, elsősorban a politikai gazdaságtan tanfolyamok propagandistáinak és hallgatóinak kiválogatását. Azokat az elvtársakat, akiket a szükséges marxista-leninista előképzettség nélkül propagandistának vagy hallgatónak bevontak a politikai gazdaságtan tanfolyamokra, át kell irányítani (természetesen az érintett elvtársakkal való beszélgetések után, közös megegyezés alapján) a számukra megfelelő oktatási formába. A politikai gazdaságtan tanulás kiszélesítése nem azt jelenti, hogy alapos válogatás nélkül kell mértéktelenül felduzzasztani a politikai gazdaságtan tanfolyamokat, hantim mindenekelőtt azt, hogy a megyei, budapesti kerületi, a nagyüzemi és részben a járási pártbizottságok funkcionáriusait, valamint a megfelelő színvonalú állami és gazdasági funkcionáriusokat kell fokozottabb mérOrszágos első akar lenni a Nyíregyházi Vízügyi Igazgatóság

A felajánlásokat teljesíteni is kell. Ezzel a jelszó- I val indultak harcba tervük j teljesítéséért a Nyíregyházi Vízügyi Igazatóság dolgozói. Tudták, hogy az igazgatóság 1955. évi versenyfelajánlásainak tejesítéséhez minden dolgozónak a saját jó munkájával kell hozzájárulnia. A jó munkát nemcsak az építések jó lebonyolítása, hanem az adminisztráció megszervezése, a határidők betartása, a munkaügyi és egyéb feladatok maradéktalan megoldása jelenti. Versenyt hirdettek az egyes vízügyi feladatok társadalmi munkával történő ellátására. — Tóth Béla vezető technikus is tapasztalta: érdemes versenyezni, jól dolgozni. 500 forint főigazgatói jutalmat kapott.

Az igazgatóság dolgozói az árvíz és belvízvédelmi, öntözési és halastóépítési munkák mellett jó kapcsolatot tartanak a tsz-ek vezetőségével.

Nemcsak vízügyi jelentősége van annak, hogy a volt uradalmi vízlevezető árkokat karbantartják. Nemcsak vízügyi vonatkozású, hanem műszaki, könyvelési és szervezési segítséget is I _________

tékben bevonni a politikai gazdaságtan tanulásba.

2. Meg kell javítani a párttagság tájékoztatását a következő oktatási év rendszeréről. El kell érni, hogy minden párttag tudja, milyen oktatási formák lesznek az 1955—56-os évben, milyen igényeket támasztanak az egyes tanfolyamok a propagandistákkal és hallgatókkal szemben, mit nyújtanak, mire tanítják meg a hallgatókat.

3. Le kell számolni a helyenként meg-megmutatko- zó formalizmussal, bürokratikus, papiros-módszerekkel a propagandisták és hallgatók kiválogatásában. A párttagokkal folytatott

adnak a tsz-eknek.

Az igazgatóság a félévi eredmények értékelésénél azt is vizsgálta, hogy menynyiben tettek eleget áz 1955. évi felajánlásaiknak. A földmunkaköltségek egységárát a termelékenység fokozásával 11.84 forintról

8.08 forintra csökkentették. Az egész évre tett 50.000 forint anyagtakarékossági felajánlásból az ■ első- félévben 21.040 forintot teljesí-1 tettek.

Az igazgatóságok főkönyvelőségeinek versenyében • a

III. díjat, 35.000 forintot a nyíregyházi igazgatóság könyvelősége nyerte el. Az igazgatóság munkásai ísj kitettek magukért. Molnár József kubikos a szatmár- csekei csatornaépítésnél átlagosan 230 százalékot, Lencsés Zsigmond és Cserepes Gábor kubikos a Sá- réger-csatoma nyúlgát építésénél 212 százalékot teljesített. Márta Sándor és Tóth András kubikosok is 200 százalékon felüli teljesítményükkel tűntek ki. Töretlen lendülettel folytatják a jó munkát, a versenyt, hogy a III. negyedévben országos első helyre kerüljön a Nyíregyházi Vízügyi Igazgatóság.

egyéni beszélgetés alapján kell eldönteni, hogy milyen oktatási forma felel meg előképzettségüknek, kívánságuknak, érdeklődési körüknek, milyen tanfolyamon tudnak eredményei propaganda munkát végezni.

Világosan kell látnunk( hogy a jövő oktatási év sikere nagyrészt az előkészítés időszakában dől el. A hibák kijavításával oktatómunkánkat úgy kell megszervezni. hogy az valójában a párttagok eszmei-politikai nevelésének hatékony eszközévé váljék.

MOLNÁR ENDRE, a KV. agit-prop. osztályának munkatársa.

QU lljú mesterik

jl/findössze négy-öt em- bér dolgozott a napégette földeken. Keresztelték a búzakévéket.

— Kik ezek? — kérdeztem Sztaskó Andrást.

A. szélsőbokori Szabadság Termelőszövetkezet párttitkára neheztelve rám nézett. A hangomban ugyanis benne volt: ezek az emberek derekasan birkóznak a déli hőséggel, de mit csinál a többi?

— Ezek az SZTK dolgozói. A mieinknek ebédszü- netjük van. Dolgozunk, van mit csinálni. Nem is tudom, mi lenne, ha nem volna itt a kombájn.

Felvágta a fejét, s a ragyogó, könnyedén ringó búzatáblán keresztül ráfigyelt a nagy piros gépkolosszusra, amely úszni látszott a sárga tengeren.

— De itt van, s tegnap is itt volt, vasárnap. Idejében. Ügy érik a búza ezekután a meleg esők után, hogy csoda. Ma már kaszával nem is lehetne vágni, a fele kiperegne a földre. így meg... meg kell nézni — int a lába elé, — keresni kell egy lehullott szemet.

Ballagtunk a szekér után, s időnként megálltunk, hogy egy-egy zsák búzát felvegyen a kocsi, amelyek szápen soroltak a kombájn nyomán,

— Hát meg kell hagyni, szépen dolgoznak ezek a fiatalok, — bontogatta tovább a gondolatát. — Gondos, tökéletes munkát végeznek.

— Milyen fiatalok?

— Hát az MTH tanulók. Igazán fiatalok — kapott az érdeklődésemen — nem igen beretválkoznak még. Hanem a földet szépen megberetválják. Alig hagynak szalmát a tövén, pedig a talaj nem a legjobban volt elkészítve kombájnaratáshoz.

7ávacki János, a foga^ tos, türelmetlenül nézett felénk, mert már az egyik zsák száját fogta. Sztaskó András odaugrott, s fellódították a többihez, a kocsiba.

— Volt ebben nyolcvan kiló is — törölte meg a vállát.

— Ha nem több — indította a lovakat Závacki bácsi.

— Szombaton — kezdte újból Sztaskó András, nagyot ugorva gondolatában, — felkeresett a DISZ-tit- kárjuk. Hogy a fiúk vasárnap is aratni akarnak, tudjuk, mit jelent a szemveszteség, s itt nálunk nincs mire várni. Ma már a beadásnak is eleget szeretnénk tenni, estére legalább 30 mázsa búzát, s ha jármű

lenne hozzá, 60 mázsát vinnénk a begyüjtőhelyre. Könnyű így, nem kell csépelni külön. Nem győznénk a munkát, vagy hát győznénk, de késve. Micsoda veszteség lenne most! Ügy peregne ki a szem, pláne két nap múlva ... rossz rágondolni. Talán már S tatján bácsi is másként látja.

1 gérkező mosolyába ka1 paszkodom.

— Ki az a Szafján bácsi?

— Szafján János. Úgy

derék munkás nagyon, az öreg. De a kombájnnal nem békéit sehogyse. Mert, hogy ő nem hordja a szalmát, tele van törekkel. Meg, hogy nagy lesz a szemvesz- leség. Minek az a gép? összegázol csak mindent. Többen is voltak így, Pa- rellák István is így nyilatkozott. Most azután már nem szólnak egy szót sem. Dolgoznak, látják, hogy a pelyvát kifújja a szél, a szemveszteség meg... —

legyintett. Hiszen még az egyéni dolgozó parasztok is elismerik (úgy hiszem szeretnék is, ha lehetne a kis- parcelláikon) a kombájnmunkát. Valameliiik nap Simkó András állt meg a föld végiben, gyönyörű munkát ad a kombájn, senki se mondhat mást! — mondta.

Megint megálltunk egy zsák mellett. Ahogy fellökték, Sztaskó András okos tekintete vidáman kereste a szememet.

— Volt még más is. Követelték a pelyvát, a töre- ket. Mondom, minek az nektek? Hát takarmánynak. Nem lesz, ha kombájn arat. Hát tavaly lett? — kérdeztem. Annyira a nyakunkra égett a munka, hogy egyénieket is hívni kellett aratni, s ezért odaadtuk mind a pelyvát s a töreket. S amellett a szemveszie- ség, ami most kézi kasza után lenne! Bizony, a gépek nagy segítséget adnak. Látjuk ezt ott is, ahol múlt évben tarlóhántást végeztünk, kétszer annyi termett, mint ahol nem. Most haragszunk is a nyírteleki gépállomásra. Volt itt tíz hold őszi árpánk. Már egy hete levágták kombájnnal. Kértükr-hogy utána azonnal szántsák fel, hogy bevessük. A mai napig nem. jöttek, a föld kiszáradt, szóval nem tartották be az ígéretüket.

nak. Hódi Gusztáv az egyik, Vig Gyula a legálmosabb, Szabó Jenő meg a leg barnább.

Beszélgetünk. Megtudom, hogy első évesek, s hogy a múlt héten a Kossuth TSZ- ben dolgoztak. Maguk vezették az aratógépet. Azután bevallják, hogy ezt a kombájnt mesterek vezetik, bármennyire is szeretnék, kombájnt még nekik vezetni nem engednek.

— Pedig ismerjük már. De majdcsak sor kerül erre is.

A villogó szemű Hódi Gusztávot kezdtem vallatni.

— Aztán minek készül?

— Traktoros gépésznek. Annak készülünk mind a hárman — teszi hozzá gyorsan.

— Hát a kombájn? — szúrom meg gyorsan az előbbi kívánságával.

— Oda külön iskola kell. De szeretnénk azt is megszerezni.

Sztaskó András is ott áll velünk, s egyszercsak azt mondja.

— Hogy lehetne azt megcsinálni, hogy ezek a fiúk ne vándorolnának a gyakorlati idejüket töltve évközben, hanem állandó területet kapnának? Hogy egyszer látnák a teljes munkájuk eredményét? Mert

A tarlón sorakoztak a szabályos szalmatömbök, ahogy a kombájn lerakta jártában. Eqyöen- egyben 4-5 mázsa szalma. Az egyiknek a tövében, hűvös oldalon, -három barnatestű ifjú. MTH tanulók ezek is, mint a többi a kombájnon. A váltás. Hogy a nevüket mondják, felugraazt mondom, kitűnő mun- kát végeznek, s ez akkor csak világosabb lenne. Beszéltem én már ebben a dologban egyszer-kétszer, de nem tudom miért, a nyírteleki gépállomás vezetősége is húzódozik tőle. (Talán azért — mosolyog csipkelődve —, hogy esetleg lemarad az MTH fiatalok munkája mellett?)

Ennek azután nekibuzdulnak a fiúk, s Acs István mesterrel együtt megvitatják.

— Szeretnénk, ha így lenne, — zárja le Ács István. — Akár versenyre is hívnánk a gépállomást.

— Kötetlen kévét dobott-e ki az aratógépük? — szeszem a kérdést Hódi Gusztávnak, hogy a versenyképességük igy felemlitődött.

— Azt azután nem! Esetleg induláskor.

Szóval, jók a gépeik.

Jl/J éltatlankodva felel:

— Nincsen is rossz gép. Csak rossz gépkezelő van!

Sztaskó András keresi tekintetem. Ezt mondja: Lám, az ifjúság tanul, akar, halad. Ez kell nekünk! Csak nőjenek, s jöjjenek. Hozzák a gépeket, hogy könnyebb legyen a munka, hozzanak tudást, hogy a munka jó is legyen.

Azután a három fiúra néz, s csupa mosoly az arca.

S1PKAY BARN AJ