Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-20 / 169. szám

2 NÉPLAP 1955 július 30. szerda A négy nagyhatalom kormányfőinek tanácskozása Genfben N. A. Bulganyin elvtárs: Eisenhower amerikai elnök beszéde a genfi értekezleten Km értekezlet feladata, hogy megtalálja az egyetértés útjait a megoldásra váré nemzetközi problémákkal kapcsolatban A négy nagyhatalom kor­mányfőinek értekezlete hétfőn délután, magyar idő szerint valamivel 15 óra 45 perc után kezdte meg má­sodik ülését a Nemzetek Palotájában. Elsőként Anthony Eden angol miniszterelnök tett nyilatkozatot. Ezután N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnö­ke mondott beszédet. Bulganyin elvtárs nyilatkozata Eulganyin elvtárs rámu­tatott, hogy m értekezlet feladata a megoldásra váró nemzetközi problémák fölötti egyetértés útjai­nak megtalálása. Vannak kérdések — mon­dotta Bulganyin elvtárs, — amelyek eszmecserét köve­telnek, .. hogy megoldásuk­hoz .a megfelelő alapot megtaláljuk. Vannak kér­dések, amelyek további tá- nulmányozást tesznek szük­ségessé, de vannak kér­dések. amelyekben véle­ményeink különbözők, de ez a körülmény — hangsú­lyozta a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke — a Szovjetunió véleménye szerint nem kell hogy za­varja az értekezlet eredmé­nyes munkáját, N. A. Bulganyin elvtárs mindenekelőtt rámutatott a nemzetközi feszültség eny­hülése terén az elmúlt idő­ben elért eredményekre. ■— Utalt a koreai háború be­fejezésére, az indokínai hadműveletek megszünte­tésére, továbbá az osztrák államszerződésre, a Szov­jetunió és Jugoszlávia vi­szonyának normalizálódá­sára; emlékeztetett a ban- dungi értekezletre és Nehru indiai miniszterel­nöknek a Szovjetunióban tett látogatására, mely ki­fejezésre juttatta a Szov­jetunió és India közötti vi­szony további megszilárdu­lását, Bulganyin elvtárs rá­mutatott a szovjet kor­mánynak a Német Szövet­ségi Köztársasághoz inté­zett jegyzékére, majd be­szédét így folytatta; Van­nak azonban problémák, amelyek elválasztanak bennünket és amelyek ha­laszthatatlan döntést köve­telnek. Ezeknek a problé­máknak a megoldatlansága okozza azt, hogy a nemzet­közi helyzetben beállott bi­zonyos javulás ellenére, tgészbenvéve a helyzet fe­szült és még nem jött lét­re az államok között az a bizalom, mely nélkül a né­pek nem lehetnek nyugod­tak a holnap felől. Ismere­tes — mondotta Bulganyin élvtárs, — hogy az úgy­nevezett hidegháború foly­tatódik. Azt is meg kell ál­lapítani, hogy az elmúlt évek folyamán távolról sem történt meg minden az or­szágaink közötti kapcsola­tok és viszony megjavítása érdekében. Bulganyin elv­társ különös nyomatékkai kiemelte és elismerőleg be­szélt Eisenhowernak arról a kijelentéséről, hogy „az amerikai nép a szovjet nép barátja akar lenni. Nincs vita az amerikai és a szovjet népek között. Nincs közöttük konfliktus, sem kereskedelmi ellentét. Történelmileg népeink min­dig békében éltek egymás­sal.” A továbbiakban — mondotta Bulganyin elv­társ — az amerikai elnök rámutatott annak szüksé­gességére, hogy eltávolít­sák a két nép közötti mes­terséges akadályokat. Bul­ganyin elvtárs kijelentette, hogy a Szovjetunió teljesen egyetért ezzel, mert az Eisenhower által meg­említett akadályok el­tüntetése megfelelne mind a szovjet és az amerikai nép, mind pedig az egész világ békéje érdekeinek. A Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnöke rámu­tatott, hogy a Szovjetunió nem hajlik arra, hogy le­kicsinyelje azokat a nehéz­ségeket, amelyekbe az Európában és Ázsiában tevő problémák megoldása ütközik, A szovjet kormány a maga részéről kész az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Franciaor­szág kormányaival együttműködni e prob­lémák megoldása érde­kében. Bulganyin elvtárs ezután rátért a feladatok részletes elemzésére. Rámutatott a leszerelés kérdésének döntő jelentősé­gére, és a Szovjetunió ez­zel kapcsolatos javaslatait kiegészítve, egyetértését fejezte ki Faure francia miniszterelnök ama javas­latával, hogy csökkentsék az állami költségvetés ka­tonai tételeit. A továbbiak­ban a Szovjetunió Minisz­tertanácsának . elnöke az európai biztonság kérdésé­ről beszélt és azt javasolta, hogy az európai kollektív bizton­ság rendszerét úgy va­lósítsák meg, hogy az első időszakban az ab­ban résztvevő államok fennálló kötelezettsé­geik alól nem mente­sülnének, csak arra köteleznék magukat, hogy fegyveres erőt a vitás kérdések megoldá­sára nem használnak fel. A kollektív biztonság rend­szerének teljes életbe lé­pésével az összes másirá­nyú kötelezettségek hatá­lyukat vesztenék. A Szovjetunió szüksé­gesnek tartja továbbá az összes külföldi csa­patok kivonását Euró­pa országaiból, ami megkönnyítené a nem­zetközi feszültség okai­nak megszüntetését. Bulganyin elvtárs rámu­tatott, hogy a szovjet Kor­mány, amikor a leszerelés­sel és az európai kollektív biztonság, . szervezetének megteremtésével kapcsolat­ban tett javaslatokat, ab­ból indult ki, hogy ez je­lentős mértékben meg­könnyítené a német kérdés megoldását és . létrehozná annak szükséges feltételeit, hogy Németország egysége békés és demokratikus ala­pokon helyreállhasson. Bul­ganyin elvtárs hangsúlyoz­ta, hogy Németország egye­sítésének útjában a fő aka­dályt most Nyugat-Német- ország militarizálása és a nyugati hatalmak katonai csoportosulásába való be­vonása jelenti. Egyéb kérdésekkel fog­lalkozva a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke kitért arra, hogy egyes or­szágokban az utóbbi időben, egyre erősebb mozgalom fejlődik ki a semlegesség politikája irányában. A szovjet kormánynak az a véleménye, hogy azoknak az országoknak, amelyek azt kívánják, lehetővé keli tenni ilyen politika folyta­tását. Bulganyin elvtárs kitért arra, hogy Eisenhower el­nök megemlítette a kelet­európai, a népi demokra­tikus országok kérdését. Ezzel kapcsolatban Bulga­nyin elvtárs kijelentette: ezt a kérdést egy ilyen értekezleten felvetni annyit jelent, mint az értekezletet arra kész­tetni, hogy az említett országok belső ügyeibe beavatkozzanak. Köz­tudomású azonban, hogy a népi demokrati­kus rendszert ezekben az országokban maguk a népek hozták létre, szabad akaratmegnyil­vánulások útján. Emellett pedig — tette hoz­zá Bulganyin elvtárs, — senki sem hatalmazott fel bennünket ezen országok helyzetének megvizsgálá­sára. A három nyugati kor­mányfő hétfői felszólalása után genfi megfigyelők rendkívül jellemzőnek tart­ják, hogy egyedül Eisen­hower elnök vetette fel az úgynevezett keleteurópii államok kérdését,. sem Faure, sem Eden nem tett említést erről. Másrészről egyik nyugati kormányfő sem tért ki az ázsiai prob-, lémákra és nem vizsgálta meg részletekbe menően a leszerelés kérdését, legfel­jebb csak általánosságban, elvileg érintette. Általában úgy vélik, hogy kelet és nyugat álláspontja .a le­szerelés kérdésében legtá­volabb áll egymástól, . s ezért annál meglepőbbnek tartják, hogy a nyugati kormányfők semmiféle vá­laszt sem adtak a londoni leszerelési tárgyalásokon előterjesztett javaslatra. Megfigyelők véleménye szerint főleg azért maradt el a nyugati válasz, mert a nyugati hatalmak maguk sem értenek egyet ebben a kérdésben. Az általános vélemény, egyébként az, hogy az ér­tekezlet munkáját nemcsak a hivatalos ülések segítik elő, hanem a különböző ebédek, vacsorák, fogadé-, sok alkalmával folytatandó, magán-megbeszélések is. Francia diplomáciai kö­rök szerint — mint az AFP jelenti — a kor­mányfők értekezletének el­ső két ülését ..az a szándék jellemezte, hogy pozitív eredményre jussanak”. A négy kormányfő olyan Bulganyin elvtárs meg­állapította, hogy „a nem­zetközi kommunizmus kér­dése” szintén nem képez­heti az értekezlet tárgyat. Beszédének befejező részé­ben a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke kitért az ázsiai és távol-keleti problémákra és beszélt a Kínai Népköztársaságnak arról a törekvéséről, hogy a tajvani kérdést az Egye­sült Államokkal való köz­vetlen tárgyalások útján rendezze. Bulganyin elvtárs nyomatékosan rámutatott a Kínai Népköztársaság ENSZ-be való felvételének fontosságára, majd beszé­dét azzal fejezte be, hogy a szovjet kormány min­den tőle telhetőt el fog követni, hogy a most megkezdődött értekezlet megfeleljen a békés és nyugalmas életre vá­gyó népek bizalomtel­jes várakozásainak. Bulganyin elvtárs beszédé­nek elhangzása után Eisen­hower, az ülés elnöke zá­rónyilatkozatot tett. A négy kormányfő elha­tározta, hogy legközelebbi ülését kedden, magyar idő szerint, délután 17 órakor tartja. Ezen az ülésen Faure francia miniszterel­légkör megteremtésére tö­rekedett, és jutott, amely „jó előjel az elkövetkezen­dő napokra.” A vezető angol lapok nagy teret szentelnek a genfi értekezlet munkájá­nak. Több cikk megállapít­ja, hogy a genfi értekezlet jól indult. A Daily Herald és a Ti­mes szerint a szovjet és a nyugati álláspont elsősor­ban abban tér el egymás­tól, hogy mit vitassanak meg először, a német egy­ség vagy az európai biz­tonság kérdését. Az erősen jobboldali Daily Mail rágalmazó han­gon felveti a keleteurópai államok úgynevezett kérdé­sét, a továbbiakban azon­ban hangsúlyozza, némi re­ményt lát abban, hogy „át lehet hidalni a két bizton­sági terv között mutatkozó különbséget”. A Manchester Guardian szerint Eden javaslata, hogy korlátozzák Német­ország és a veié szomszé­dos államok fegyveres erői­nek létszámát „jól beille- nék Bulganyin terveibe” és „egybe lehetne hangolni a két biztonsági tervet.” A konzervatív Daily Te­legraph az egyetlen lap, amelyik pesszimista han­gon ír az értekezletről. Ez a lap „rossz jelnek” tartja, hogy Bulganyin „nem volt hajlandó megvitatni sem Kélét-Európa, Sem pedig a nemzetközi kommunizmus kérdését.” nők fog elnökölni. A genfi értekezlet első napjának nemzetközi visszhangja Genf, (TASZSZ.) Eisen­hower elnök közölte, hogy rövid bevezető nyilatkoza­tot tesz. Kijelentette a többi kö­zött: Nem várhatjuk, hogy néhány óra vagy néhány nap folyamán megoldást találunk a világ összes ren­dezésre váró problémáira. Mi, ennek az értekezletnek négy résztvevője, tulaj­donképpen nem is kaptunk másoktól meghatalmazást, amely ígazólhatná ezt a kísérletünket. Az említett problémák közül soknak a gyökerei mélyen a hábo­rúkban, a konfliktusokban és a történelemben rejle­nek. A helyzet még in­kább nehezebb az ideoló­giákban és a törekvések­ben mutatkozó különbségek miatt. Világos, hogy az alatt a rövid idő alatt, amellyel az itt összegyűlt kormányfők rendelkeznek, nem lehet megállapítani c problémák keletkezésének okait és megtalálni azokat a módozatokat, amelyek segítségével mindenki szá­mára pártatlanul ki lehet­ne küszöbölni ezeket az okokat. Ezután megemlített né­hány kérdést, amelyeket véleménye szerint Géni­ben meg kell vitatni. „Az első kérdés Német­ország újraegyesítésének és egy össznémet kormány megalakításnak kérdése szabad választások alapján — mondotta. Tíz év telt el a Német­országgal kötött fegyver- szünet óta, de Németország még most is részekre ta­golt. Ez a széttagoltság rossz dolog, komoly kárt okoz egy népnek, amely­nek a többi néphez ha­sonlóan joga van a közös sorsra. E széttagoltság fenntartása a bizonytalan­ság alapvető/ forrása lehet Európában. Ránk, né­gyünkre, különleges fele­lősség hárul Németország­gal kapcsolatban. Semmi­féle megoldás, amelyre itt juthatnánk, nem lenne hathatós, ha a többség ré­széről nem talál támoga­tásra egész Németország­ban. Megoldásunknak a tar­tós béke érdekében szá­molnia kell az összes érde­kelt felek jogos biztonsági érdekeivel. Ezért ragasz­kodunk ahhoz, hogy az új­raegyesített Németország­nak joga legyen, hogy sa­ját választása szerint éljen a kollektív önvédelem őt megillető jogával. Ugyan­ilyen meggondolások alap­ján hajlandók vagyunk fi­gyelembe venni a Szovjet­unió jogos biztonsági érde­keit is. Eisenhower ezután emlí­tést tett a keleteurópai né­pek úgynevezett . „kérdésé­ről”, majd hangsúlyozta: „Az amerikai és a szovjet nép között nincsenek vi- ták, nincsenek konfliktu­sok, nincs kereskedelmi el­lenségeskedés. Népeink a történelem folyamán min­dig békében éltek.” Említést lett a továb­biakban „a nemzetközi kommunizmus” problémá­járól, majd a fegyverkezés témájára tért át. Hangsú­lyozta, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányában lefekte­tett alapvető célkitűzések ellenére a fegyverkezés je­lenleg az emberiség erőfe­szítéseinek jelentős részét az építőmunkától impro­duktív célokra.^wnja el. „Azt a kérdést kell meg­vizsgálnunk — folytatta — nem lenne-e helyesebb oly­módon megközelíteni a fegyverzet csökkentésének ké’dését, hogy — első lé­pésként — megfelelő rno- d >z ltokat keresünk a ka­tonai berendezések fel- , ügyeletére és ellenőrzésére avégett, hogy ne fordul- hassank elő szörnyű meg­lepetések sem váratlan tá­madás, sem pedig a meg­egyezés alapján létrejött korlátozások titkos meg­szegése formájában. Ezen a téren nincs fontosabb do­log, mint az, hogy együtt, vizsgáljuk meg a haté­kony kölcsönös ellenőrzés» éles és alapvető problé­máját. Egy ilyen rendszer a tényleges leszerelés alap­ja. Ezenkívül erőfeszítéseket kell tennünk annak érde­kében, hogy elősegítsük az atomenergia konstruktív célokra való felhasználá­sát. Sajnáljuk, hogy a- Szovjetunió nem . fogad táj el 1953 decemberében tettf javaslatunkat arra vonat­kozólag, hogy a hasítható anyagokból készletekkel rendelkező népek fogjanak össze és létesítsenek „vi- iágálapot” avégett, hogy a tömegpusztító eszközök lét­rehozása terén Kifejtett versenyt egyre inkább az emberiség javát célzó együttműködéssel váltsák fel. Mi még mindig úgy vélekedünk, hogy ha a Szovjetunió lehetőségeinek i.egfeieiöcn együttműködne ezzel a nagy tervvel, ez • a lépés megjavítaná a nem­zetközi légkört” — mon­dotta, majd végül hozzá-, fűzte: „Engedjék meg, hogy megismételjem: remélem; hogy nem egyszerűen azért) vagyunk itt, hogy felso­rolj uk nézeteltéréseinket- Nem azért vagyunk itt,! hogy megismételjük azt a borús gyakorlatot, amely, utóbbi tíz év alatt tárgyai lásaink nagy részét jelle­mezte. Mi, az emberiség békevágyának megfelelően, azért vagyunk itt, hogy, olyan megvitatáshoz kezd­jünk, amefy új szellemet visz diplomáciánkba és Az új tárgyalásokat jó elője­lek között kezdjük meg.” Eisenhower elnök estebédje a szovjet kormányküldöttség tiszteletére Genf, (TASZSZ) Eisen­hower amerikai elnök jú­lius 18-án estebédet adott a négyhatalmi kormányfői értekezleten résztvevő szov­jet küldöttség tiszteletére. Az estebéden szovjet részről jelen volt N. A. Bulganyin, a szovjet kor­mányküldöttség vezetője, N. Sz. Hruscsov, V. M. Mos lotov, G. K, Zsukov, és A. A. Gromiko. Amerikai részről jelen volt, John Foster Dulles, Ch. Böhler, D. McArthur, L. Merchant; J. Hagerty és L. Thompson. A hii!iigym'nisz!ere'< befejezték első ütésüket A négy nagyhatalom kül­ügyminiszterei kedden 13 óra.25 perckor befejeztek első munkaülesüket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom