Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-02 / 154. szám

NÉPLAP

1Ó55 •’ihn? £, szambát

Dzvonyár Mihály, a földművesszövetkezeti mozgalom harcosa

Szabad fogalmazás

Dzvonyár Mihály négy és félholdas gyürei egyéni dolgozó paraszt csütörtök este a szokottnál korábban érkezett meg a mezőről, a kapálásból. Fáradtnak látszott az egésznapi erős munka után. Jólenne egy kis pihenés, — azonban miután szétnézett az udvaron* s rendben talált mindent, — a falu felé vette az útját. A szövetkezeti vezetőségi illésre sietett. A fmsz. üzletébe lépett be és mosolyogva körültekintett az árukkal megrakott polcokon. Körülbelül 300.000 Ft értékű áruból elégíti ki az üzlet vezetője a falu dolgozóit a mindennapi közszükségleti cikkekből. Pedig emellett még egy másik fióküzlet is van a községben. Dzvonyár elv- társ a földmüvesszövetkezet megalakítása óta vezetőségi tag. Pedig annak lassan már 9 éve lesz, ezév őszén.

Dzvonyár Mihály szívesen emlékszik vissza az elmúlt 10 évre.

,felédként ért a felszabadítás, — mondja Dzvonyár elvtárs — nagy boU| dogságot éreztem, mert tud- j tani, hogy itt valami változásnak kell lenni és öt gyermekemnek s magunknak is nagyobb darab kenyér jut.

Bizakodásom valóra vált. A falu nincstelenjeivel és egy-két holdas parasztjaival megalapítottuk a föld- osztó-bizottságot. Jómagam is a bizottság tagjává lettem. Ma már meg sem tudnám mondani, hányán kaptak két-három, sőt ettől több hold földet is. A családomnak 4 és fél holdat szavaztak meg. Nagyon boldo- J gok voltunk, hogy ezután! saját földünkön, saját magunknak dolgozunk.

Azonban az örömbe vegyül egy kis üröm is. A föld megműveléséhez mezőgazdasági szerszámokra volt szükségünk és a napi fogyasztási cikkeket is be kellett valahonnan szerezni. Igaz, hogy a „Hangyá“- ban volt, de ott a jómódú gazdálkodók voltak a vezetők és bizony még a felLánctalpas nádaratógép a Román Népköztársaságban

A Duna Deltáját teljes joggal nevezik a nád és a a sás hazájának. Évente sok százezer tonna nádat ' termelnek ki innen, melynek felhasználási köre egyre szélesedik. A múltban a Duna Deltájának ezt a természeti kincsét olyan körülmények között aknázták ki, amelyek nagy károkat okoztak, a hozam pedig alacsony volt. Legjobb esetben például ezer ember kézi munkával egy-egy aratási kampány idején 18.000 tonna nádat tudott összegyűjteni.

Néhány év óta tapasztalt tudósok és technikusok vizsgálják a Duna Deltájában azt, hogy vajon milyen gépekkel lehetne helyettesíteni a nád begyűjtésénél a kézi munkaerőt;

A Kohó- és Gépipari Minisztérium néhány szakembere nemrégen egy lánctalpas gépet készített. A terv

kidolgozásánál, valamint a gép összeállításánál nagy figyelmet fordítottak a nád begyűjtésének változó feltételeire és úgy szerkesztették meg a gépet, hogy az egyben a vizen is úszhat. A gépet, beleértve az aratóberendezést, valamint a szállító vázat, egy 40 lóerős motor működteti. Óránkénti előrehaladása 4—6

km., ugyanekkor maximális vágási sebessége eléri az

1.5 km/h-t. A gép vágóberendezése hasonlít egy aratógéphez. A nád aratása 5 méter szélességben folyik. A gép 8 óra alatt 1.500— 2.000 nádkévét arat. Egy külön láncrendszerű szerkezet végzi a nád összekötését és szállítását.

A gép kikísérletezése most folyik a Duna Deltájában. Ez év végéig elkészül az új gépek első csoportja.

szabadulás után is kinéztek i bennünket a szövetkezetük-i bői. Elhatároztuk a földosztó bizottságban, hogy ez ellen is teszünk valamit. 1046 nyarán felkerestük az új gazdákat és elbeszélgettünk velük, hogy mi is hozzunk létre szövetkezetét.

A beszélgetésnek eredménye lett és az új földhöz jutottak és egy pár régi gazda segítségével négy forintonként 1040 forintot szedtünk össze. Ebből az összegből vásároltuk meg a legszükségesebb árucikkeket, amelyeket házról-ház- ra járva adtunk el. Az eladott áruk értékéből újabb árut vásároltunk. így gyarapodott hónapról-hónapra j a kis szövetkezetünk. Bi- j zony, sokat is ijesztgettek emiatt bennünket. Szemembe is mondták a falu ku- lákjai akkortájt: „nem sokáig tart a mi időnk, különben is nem értünk mi a kereskedelemhez és belebukunk a szövetkezetünkbe.“ De nem nekik, hanem nekünk lett igazunk, mert az államunk mind több támogatást adott.

Az első állami hitel nyújtásakor anyagi felelősséget kellett vállalni a pénzért. Bizony, ekkor sokan megijedtek a szövetkezetiek közül, — emlékszik vissza Dzvonyár elvtárs mosolyogva. — Kiss Ferencnével, aki azóta szintén vezetőségi tag; vállaltuk a felelősséget. Mindkettőnk egész vagyonkáját beterhelték. Mégis bíztam abban, hogy jó gazdálkodással nemcsak megőrizzük, hanem tovább gyarapítjuk a szövetkezet vagyonát és rövid idő múlva vissza tudjuk fizetni az állami hitelt.

így is lett. Lépésről-lépés- re odáig fejlődtünk, hogy a falu régi kis- és középparasztjai mindjobban a mi oldalunkra állottak és követelték a földművesszövel- kezet és a Hangya egyesítését. Ez meg is történt és végleg kisepertük a falu kulákjait. és spekulánsait a földmüvesszövetkezeti mozgalomból. A földművesszövetkezet megalakulása után

ez volt a második nagy ütközetünk.

Az egyesülés után. még rohamosabban gyarapodott; a szövetkezetünk vagyona i és mind több támogatást kaptunk államunktól is. Nem mondom, voltak olyan évek, amikor nem eléggé néztük meg, hogy kit állítottunk be boltosnak a pult mögé és bizony egyes gazemberek bele-belemar- koltak a szövetkezet vagyonába. Hibáinkból tanultunk és ma már alaposan megnézzük, kire bízzuk a szövetkezet vagyonát.

Az is elősegítette földművesszövetkezetünk fejlődését, hogy a nagyvarsányiakkal és kisvarsányiak- kal megalapítottuk a körzeti fmsz-t. A körzeti földművesszövetkezetünknek csak a múlt évben több, mint 50.000 forint nyeresége volt, melyből kifizettük korábbi tartozásunkat, de még így is tudtunk juttatni a tagságnak pár forintot a vásárlásaik és értékesítéseik után. Arra törekszünk, hogy ezévben még gazdagabbak legyünk, még többet nyújtsunk a bennünket támogató dolgozó paraszt társainknak.“

Dzvonyár elvtárs nemcsak anyagi felelősséget vállalt a földmüvesszövet- kezetért, hanem igen sokszor saját munkáját félretéve, a szövetkezeti ügyekkel foglalatoskodik.

Mint megyei választmányi tag: a megye többi földművesszövetkezetét is ellenőrzi.

Dzvonyár elvtárs elbeszélgetett a szövetkezeti tagokkal s a járási központokon keresztül intézkedett

Szeretik nemcsak a gyürei, hanem a megye többi dolgozói is. Ügy ismerik, mint becsületes, a hibákkal megnem-alkuvó szövetkezeti vezetőségi tagot. De nemcsak ezen a téren tesz eleget kötelezettségének. hanem időben kifizeti adóját, teljesíti beadási kötelezettségét. Részt vesz a községi tanacs munkájában is. DOROGI MIHÁLY.

u *

Önköltségcsökkentés az Állami Gazdaságokban

(Folytatás a 3, oldalról.)

egy 500.000.— forint, az idegeneknél végeztetett javítások lehetőséghez mért csökkentésével kb. 20.000.— forint eredmenyj avmást biztosíthatnak a megye állam.] gazdaságai,

(II.)

Hasonlóan nagyok a lehetőségek a hozamok emelése térén is, mind a növénytermelés, mind az állattartás 'terén.

A szélesedd versenymozgalom során egyre nagyobb mértékben terjed el az’ állami gazdaságok dolgozói között a 110 q-as burgonyatermésért indított mozgalom.

Ha a minőségi vetőgumótermelést minden holdon 8 q-val emelik, az a megyében 5.000.000 forint eredményjavulást jelent.

Gazdaságaink nagy meny- nyiségű téli almát termetnek exportra. A termékek minőségének nagy jelentőségét mutatja az a tény, hogy az exporttervek túlteljesítéséért indított mozgalommal minden bizony- nyal elérhető 150 százalékos export tervteljesítés, ez lv'?00.000 forint többlet bevételhez juttatja a megye g£zdaáágait,

A soronkövetkező aratási és cséplési munkák során többszázezer forintos megtakarítást jelent a szemveszteseg egy százalékkal való csökkentése is.

Az állattartás terén is tág lehetőségek nyílnak a hozamok emelésére, a dolgozók hozzáértő munkájával az állatok szakszerű gondozása révén. A sertéshizlalásban pl. a daraérté- kesülés 1 százalékkal való javítása 780.000 forint többlethozamot biztosít.

A felsorolt példák megmutatják, hogy az önköltség csökkentés lehetőségei az állami gazdaságokban szinte felmérhetetlenek. A feladat végrehajtása, a nyereséges gazdálkodás biztosítása gazdaságainkban politikai és gazdasági feladat.

Az állami gazdaságok pártszervezeteinek éppen ezért fontos feladata, hogy minden párttagot, pártenkí- vüli dolgozót mozgósítsanak az önköltség csökkentéséért. A tömegszervezeteknek, így elsősorban a DISZ-nek különleges feladatokat tűzhetnek ki. Meg kell javítani a vezetés színvonalat, gondoskodni kell arról, hogy a napi munka során állandóan éberen fi| gyeljék az önköltség alakulását. Az anyagi feltételek és a munkaszervezés terén biztosítsák a dolgozók nait a lehetőségeket a tervek teljesítésére és túlteljesítésére.

Meg keil javítani az elmúlt évekhez képest a dolgozók oktatását, szakmai továbbképzését, nert csak így biztosítható az élenjáró módszerek elterjesztése, á jobb eredmény. Meg kc'l szilárdítani a számvitel es a statisztika fegyelmét is, mert csak így kap a vezetés megfelelő adatokat, jelentéseket.

(IIJ.)

Az eredményes gazdálkodás megvalósítása nem hosszú idő alatt megvalósítható feladat. Az állami gazdaságok nem késhetnek ennek a feladatnak megvalósítása terén, mivel a népgazdaságnak nem közömbös az, hogy milyen áron termelik a minőségi vetőmagvakat kiváló tenyészállatukat és minden egyéb terméket. Nem tűr halasztást a feladat megvalósítása azért sem, mert csupán szilárdan, eredményesen gazdálkodó nagyüzem képes meggyőzni a dolgozó parasztságot arról, hogy a nagyüzem útja — a fel- emelkedésének útja.

Fordulatnak kell bekövetkezni az aratási, cséplési és tarlóhántási munkák végzésében is. Minimálisra kell csökkenteni a kézi aratást. Ki kell küszöbölni a szemveszteséget, folyamatosan el kell végezni a tarlóhántást és az olcsó takarmánybázis biztosítása érdekében a tarlóvetést.

Az önköltség csökkentéséért folytatott harc természetesen nem áll meg az aratás, cséplés befejezése után sem, hanem folytatódik az állami gazdaságok minden munkája során.

Mind a mezőgazdaságok vezetőiben, mind a többi dolgozókban megvannak azok az adottságok, amelyek lehetővé teszik a célkitűzések megvalósítását.

A feladatot, amit a Központi Vezetőség határozata az állami gazdaságok elé tűzött, meg lehet és meg is kell valósítani.

A párt és a megye dolgozó népe joggal el is várja, hogy az állami gazdaságok dolgozói jól gazdálkodjanak a nép vagyonával és teljesítsék az önköltségcsökkentés feladatát.

Molnár János,

az Állami Gazdaságok Minisztériuma Szabolcs-Szat- | mármegyei Igazgatóságának vezetője.

Irta: EUGEN POP.

Nemrég alkalmam kínálkozott arra, hogy hosszasabban elbeszélgessek egy francia tanítóval, aki megrázó élményt mondott el nekem, amelyet a most lezárult tanévben élt át abban az iskolában, ahol tanít. Az egyik órán azt a feladatot adta a gyermekeknek, hogy írjanak szabad fogalmazást életükről és jövendő terveikről. Amikor az óra végén összeszedte a füzeteket, észrevette, hogy egy füzet hiányzik. Az utolsó padban az egyik fiú előtt még a pádon hevert a nyitott füzet és amikor a tanító mögéje állt. észrevette, hogy a gyermek úgyszólván semmit sem írt. A fehér lapról csupán néhány szót olvasott: „Éhes vagyok.“ A meglepett tanító faggatni kezdte a fiút. hogy miért nem írt életéről, terveiről, vagy talán nem is gondolt még arra, hogy milyen szakmát válasszon? A gyermek a vállát vono- gatva. a földre sütötte szemét és halkan csak ennyit motyogott: „Mit csináljak, tanító úr, ha éhes vagyok’- A tanító arca elkomorult. Pierre Daumier, a szóban- forgó fiúcska, az osztály egyik legjobb tanulója volt. Szorgalmas, tehetséges, jó előmeneteli!. És mégis, mit írhatott életéről, jövendő terveiről? Csak azt a néhány vádoló szót, amelybe ezer és ezer francia gyermek összesűrítheti egész gyermekkorát és kilatástalan jövőjét: „Éhes vagyok...“

íróasztalomon vaskos füzetcsomó all előttem, A Zsilvölgyéből érkeztek, a petrozsényi és a petriiai hétosztályos iskola tanulóitól. Szabad fogalmazások vannak a füzetekben.

Daconu Viorel, a petriiai hétosztályos iskola hetedikes tanulója talán nem tudja, hogy tiz-tízenöt évvel ezelőtt Petrilában a legtöbb gyermek legfeljebb néhány betűt ismert meg az ábécéből és aztán ki kellett maradnia az iskolából. Azt azonban jól tudja, hogy szülei gyermekkorukban milyen nehéz sorban éltek. Amikor szabadfogalmazását megírta, a Zsilvölgyében javában gyűjtötték az aláírásokat a bécsi felhívásra. És ä béke kérdése a gyermekeket is foglalkoztatta, „Nagyapam hadirokkant -— írja Diaconn Viorel szabadfogalmazásában. — Apám elesett a háborúban ,.. Hát lehet nem gyűlölni a háborút? Nem lehet. Mi még elég kicsinyek vagyunk, de azt már tudjuk, hogy nemcsak a mi hazánk harcol a háború ellen. Olvastunk róla, hogy a nyugati országokban a rakodómunkások a tengerbe taszítják az Amerikából érkező fegyvereket és hogy az amerikai gyermekek szülei éppolyan őszintén akarják a békét, mint a mi szüléink...“ Ez a hetedikes fiú saa- hadfogalmazásában leírja a petriiai bányászok új életét, boldogan ír az új iskoláról, a parkokról, a műsoros estekről és dolgozatának utolsó sora rendíthetetlen bizalomról tanúskodik: „És egyre szebb, egyre jobb lesz nálunk.“

Egymás után olvasgatom a zsllvölgyi gyermekek szabadfogalmazásait. Imling Robert arról ir, hogy technikus akar lenni. Ion Beraru az orvosi hivatásért lelkesedik és igy tovább. Minden dolgozatból valósaggal árad a gyermekkor szépsége és boldogsága és a jövőbe vetett rendíthetetlen bizalom. Azok a bányászgyermekek, akik ezeket a szabadfogalmazásokat írják, jól tudják. hogy legmerészebb álmaik is valóra válhatnak...

A tanítók ugyanazt a feladatot tűzték ki Pierre Daumier francia gyermek és Diatonu Viorel roman gyermek elé. Mindketten a maguk módján válaszoltak és válaszuk az élet valóságából, no meg az előttük álló jövőből fakadt. „Éhes vagyok“ — irta dolgozatában Pierre Daumier és ebből a két szóból árad a nyomor, a reménytelenség. „Egyre szebb, egyre jobb lesz nálunk“ — írta Diaconu Viorel, aki napról napi a tapasztalja. átéli az új, szabad élet biztató rügyfakadását, aki rendíthetetlenül bízik az előtte álló még szebb és jobb jövőben.

Július végén, vagy augusztus elején kiállítást rendez az ajaki népviseletből a nyíregyházi Józsa András Múzeum. Az ajaki női ruházat nemcsak Szabolcs megye, hanem a Tiszántúl egyetlen feltűnő népviselete. Ha az ajaki lányok, asz- szonyok otthonról kimozdulnak, akkor csak a kapkodó (faluzó) ruhájukban láthatjuk őket. Ha valaki meg akarja ismerni ezt a szép népviseletet, akkor ünnepnapon menjen el Ajakra. Az ajaki női ruha nem egységes. Más szabású ruhát hordanak a gyerekek, mást a fiatalok, középkorúak és mást az öregek. A gyerekek ruhája egybeszabott, a felnőtteké és középkorúnké kétrészes, úgynevezett ráncos-ujjasos ruha. Az öregeké kétrészes, az úgynevezett lakatos ruha.

Egy feltevés szerint az ajaki női ruha legrégibb darabja a fiatal és középkorú nők ráncos ruhája, ezt az I ajakiak a Matra környékéit

Népviseleti kiállítás nyílik a Józsa András múzeumkan

föl, vagy a Kárpátokból,— ssetleg palócoktól, tótoktól, ruthénektől hozták. A valóság azonban az, hogy az 1880-as évek elején, még a mai gvermekruha formája volt a fiatal lányok és fiatalasszonyok ruhaforrná ja, s azután még két másik következett. Ezeken át érkeztek el a mai öregasszonyok lakatos ruhájához és csak ezután a mai fiatalok ráncos ruhájához.

A kiállításon sok érdekes látnivaló fogadja a látogatókat.

Ennek a kiállításnak az anyagát Nyárády Mihály elvtárs, a múzeum helyettes igazgatója, már négy éve gyűjtögette. Régen figyelemmel kísérték a múzeum dolgozói is a község népviseletét, de négy évvel ezelőtt kezdték meg határozott céllal a gyűjtést, hogy még mielőtt eltűnnének az ajaki ruhaviseletnek a darabjai, begyűjtsék és a jövő számára megmentsék.