Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-14 / 164. szám

I

NÉPLAP

1P55 iu'iii« 1.4, csütörtök

— Elbeszélés

Tulka hosszú hajfonatai

" szaladás közben verte \ a hátát. Most csak szalag nélkül volt befonva. A dús. I fekete hajköteg megállt j anélkül is. Hajlékony, iz-- mos termetű lány volt, akin rosszul festett már a gyerekruha, Szaladt végig az udvaron, kerülgetve a pocsolyákat, a ház felé.

— Edd anyám! Eds’anyám!

Alacsony, beesettszemű

asszony állt ki a. konyhaajtóba, feketeruhában. Ken-1 dó je kibontva lobogott.

— Mi lelt?

— zth! kis kacsa megint ott rugdos a szalma tövibe!

Az asszony megigazítottál kendőjét.

— Mán megin? Hát egyse marad a huszonhatbul?

Visszalépett a fazékhoz. Julka utána lobbant, Meg- ! állt az asztal mellett s megvakarta a lábát. Csak akkor j »ette észre, hogy Miklós is! ott van, a középső bátyja. Elpirulva egyenesedett fel. j Az öröm és a szégyen egy- j szerre áradt el benne. így volt ez, valahányszor éli be került. Öt szerette a legjobban. Talán, mért csak ritkán látta, ha éppen haza- neiődött. Mióta mérnök lett a gyárban, először van itthon. Fekete ruhájában, fehér ingében idősebbnek, komolyabbnak látszott. .

— Hanem, most műn maradsz a héten? — mondta az asszony a vendég-fiának.,

A mérnök megrázta a je-! jét. Arca fáradt volt, csak ] a szemében ragyogott j élénkség, ahogy szeretettel j kereste a lányka tekintetét..'

— Kém? Szerettem vóna j beszélni veled — folytatta csalódottan az asszony. — j Mégis, te vagy legokosabb.\

— Hát beszéljen, anyám. |

— Áh... nem csak úgy megy. Hogy mi is legyen a főddel. Hogy szegény apátok .. j

7y em tudta folytatni. Elborult a szeme, megakadt a lélegzete. Julka szíve is megszorult, Tekintete

az ablak alatti lócára esett, ahol apja szokott ülni. Üres volt ez a hely. De ni, a szvettere ott lóg a szegen, várja a hűvös időt.

A mérnök fiú arca megrándult, Az ablakra nézett.

— A földdel? Mi lenne? Hisz a magáé.

— Minek nekem a főd? Két láb . .. mint apátoknak. Ideje mán, hogy jussolja- tok. Menjetek, álljatok a magatok lábán.

Julka tágrameredt szemmel hallgatott. Még nem fogta fel, mit is jelentenek az anyja szavai. De érezte, hogy félelmes változás következik. Szeretett volna szabadulni tőle, jó lett volna, ha apja most belép az ajtón, s csendes, hangtalan nevetéssel lelöki a kalapját. Mit is akartok? S minden megy tovább, mint eddig. De a lóca üres.

Apja helyett a legidősebb, meg a legkisebb fiú lépték át az alacsony kü- ’szöböt. Egyszerre érkeztek, pedig az egyik azért volt, hogy levágja a maradék ősziárpát, a másik meg a járási tanácson intézett valami ügyes-bajos dolgot.

Ttt volt hát.'az egész család. Julka szeme végigfutott a három fiún. Mihály, a legidősebb, veres arcú, lassú beszédű, gya- "c.kvó ember. Mozdulatai is nehezek, mint ö maga. Az esze se vált gyorsan, de becsapni nem lehet. Miklós, a mérnök, a legcsendesebb i a három között. Ritkán mo- solyog, de akkor vele kell nevetni. Néha idegesen nézi

az óráját, megszokta már a gyárban. A legkisebb. Jóska, kerekképű, hangos legény. örökkön nevet es gúnyolódik. Télé van pénzzel (Julka legalább így gondolja).

— Minek is lógnék a nyakatokon? — szólalt meg az asszony, ahogy csend lett.

— Három ilyen derék ember, s nőtlenek. Ügy lesz az. jussoljatok, bódoguljalok. Nekem, csak ezt a kertet hagyjátok, meg a konyhát. Elég e mán nekem. A Julkc fődjit valamékötök felesbe kapja, míg férjhen nem mengyen.

Jóska, elnevette magát.

— Nem bánom, de Laci az enyém. Azé a lú, aki gondját viseli — tette hozzá, s megcsipdeste Julka karját.

— Hogy is? — nézett fel az asszony. Julka most látta. csak, hogy mennyit öregedett tegnap óta. — Tíz hódra vagytok négyen. Két és fél hód jut egyre.

— Jobb az éhenhalástul

— jegyezte meg Mihály kedvetlenül.

— ügy an, anyám, hagyjon fel ezzel a ?érvével — állt fel Miklós, s vizet öntött magának. — Minek felborítani a dolgot.

— Nem úgy van fiam,. Elérkezett az ideje, jussoljatok. Tudom, én, hogy van mán, ha az apa nincs. Egy darabig megy, ótán egyik\ így akarja, másik úgy, végtére összekülönböznek. Nem j ér a mán semmit.

sak a lú az enyém, a 1 többit nem, bánom! — j viccelt Jóska, szélesre hús-! va piros ábrázatát.

— A lú a Mihályé. C") a legidősebb. — inteti?, akaratlanul az asszony.

Jóska egy kicsit komo-{ lyan vette. Látszott, hogy bántja az anyja szava.

—Én gondoztam, én hál- j tam véle. Mér lenne a Mi- hályé? Igaz, nem kék ne-\ ked?

De Mihály nem sietett jó-1 ráhagyni. Csak maga elé j nézett, mint aki n *m is I hallotta. Jóska lassan elkomorult.

— A lú az a Mihályé — szögezte le mégegyszzt az anya. — A kert a Julkáé, a konyha meg ez enyim. A házba lakhattok ketten, míg nem építtek.

— Én elalszol: a lú mellett, legyék, a ház a Mi-iá- lyé.

Ügy mondta ezt Jóska, mintha hozzát ;t re volna: a ló meg az enyém.

A mérnök fiú dühösen megcsóválta a fejét.

— Mit osztoztok . . mintha lenne valami belőle.

— Téged meg kielégítenek ezek. Ha akarják, hát pénzbe kiadják a részed. — nézett az anya Miklósra, hogy vele is számoljon

— Nekem ugyan nem kell.

Hidegen, megbántottan csendült a hangja, egyszeriben fagyos lett a konyha- levegője. Mihály a földet nézte. Jóska pirosodott, Miklós meg az ablakhoz állt, bámulta a kacsákat. Az anya érezte, hogy vihar van készülőben. Csak Julka csodálkozott a bátyjain, s szomorúan tapasztalta a változást. Egymás között még nem beszéltek ilyen hangon.

— Hát. ha úgy vesszük, nem is jár — mondta Jóska, előreszegzett fejjel. — Téged kitaníttattak, amíg mi kapáltunk.

JVf em hallgatsz, te!

' — Nem hallgatok! A lovat sem hagyom, jogom

van rá, én étetem, én pucolom.

— Senki se bántja a lovat — csendesítette a mérnök dühösen, — mit vagy oda? Nem lesz itt semmi. ..

Most megszólalt Mihály is. Ingatta nehéz fejét, kezét ropogtatva.

— Pedig nem ártana Jóskának se, legalább megtudná, mi az dógozni.

Az anya szeme megrebbent. Semmi kétség, még ölre mennek a szégyentelenek, pedig alig hunyta le az apjuk a szemét. Hirtelen Julkára kiáltott.

— Eridj csak, nincs egy csepp viz az ebédhez!

— Szórói én nem dógoz- tam? — emelte fel a hang. ját Jóska.

— Eridj, nézd meg, van-e bor még a hordóba — szólt rá is az asszony.

Mihály felállt.

— Megnézem én. Alig lehet, vajmi alja.

Tulka meg Mihály ki" mentek, csend lett. \ Elmúlt a vihar egy időre, i de az anya szive hevesen | vert. Elgyengülve fogózott I az asztalba.

Egész ebéd alatt egy szót se szóltak. Alapjában nem voltak rosszindulattal egymáshoz, Jóska már bánta, hogy felcsattant, Mihály is sajnálta, hogy az öccsével I szembekerült. De nem en-\ gesztelödtek. Miklós azután} hogy oszlassa a hallgatást,\ megszólalt.

— Nem. is értem, miérti nem léptek be a szövetke- | zetbe.

— A Dózsába?

— Abba, vagy a másik-j ha, mindegy. Nem lenne ez\ az osztozás, nem kéne az egész jussolás. Anya belépne a földdel, ti meg vele. Mit érnétek a két és féli holddal egyenként ? Azt mű- \ vélni se tudnátok rendesen. Nekem meg igazán nem kell egy gramm sem. Ügy higyjétek, nem. Elég tie-l kém, amit keresek. Legfeljebb ... — tette, hozzá. — néha elnéznék disznóöléskor. Vagy, ha dinnye érik.

Julka vele mosolygott. Most sem csalódott Miklósban. Olyan ez a fiú, mint egy darab kenyér.

— Belépni? — morogta- Mihály, eltolva a tányért maga elől. — Nem. olyan könnyű dolog belépni.

Jóska hirtelen lovat váltott.

— Nem is bolondság. De Mihály amire rászánja magát .. .

— Én? — emelte fel a tekintetét a legidősebb fiú. — Már régen elszántam magam. Csak apánk, szegény, az nem akart semmi áron.

M eglepett csend 1 lett. Az!

1 x anya is megállt a j munkával. Üj volt ez neki I is.

— Mikor beszéltél erről apáddal?

— Többször. Hallani se akart róla. Édesapám sze- ‘ gény, régi felfogású volt, nem bírtam megértetni véle. hogy mit akar a tíz holdjával. Nem.. Hát nem. Csak azért mondom, hogy ré- szemrül semmi akadály. Én mondom anyának, lépjen be. Én megyek.

Idegenül, furcsán hangzottak ezek a szavak. Az asszony megdöbbenve nézte Mihályt, azután Jóskát, s tanácstalanul kereste Mik-1 löst. Tehetetlenné vált a gyors fordulattól, öreg volt ahhoz, hogy beletalálja magát az új helyzetbe.

Miklós is nehezen kapott szavakat.

— Hát akkor, akkor..-.

— Várjatok mán, — kapkodott az anya — mit beszéltek itt összevissza. Hogy belépjünk a Dózsába? Mihály te! Eddig sose mondtad, mi a szándékod?

De Mihály csak mosolygott.

K — Na. igyatok. Az utolsó liter. Jövőre több lesz. Igyák maga is, édesanyám.

Kedves mozdulattal az anyjának adta a maga poharát.

SIPKAY BARNA.

I W E \ V E

A balkányi határban vagyunk. A Kossuth TSZ birtoka. A cséplőgép mély bugásába kemény parancsszóként csattog bele a iraktorpüfögés. — Bede Ferenc olyan gyakorlott mozdulatokkal ereszti a mormogó dobba az árpakévéket, hogy a gyorsan futó főszij meg se „rezzen’’ attól. A zsákok szaporán telnek a mázsán. Az egyik zsákos, Lázár János elvtárs, a tsz. párttitKára gyorsan intézkedik: vigye a fogat a beadási részt. De nem annyit éppen, amennyi ki van írva, .íanem jóval többet adnak át hz államnak. Van miből. Szépen fizetett a homokos talajon termétt árpa: közel ti mázsás átlagot holdanként.

Kijebb a központtól, a mihálydi vasútvonal mellett javában folyik a hatalmas rozstengerben folyó csata. Tóih Sándor elvtárs, aratógépvezető biztos kezekkel ül a kormány mellett. Msg a hatodik fordulatot rém csinálta meg a gép, s már is jó 4—5 holddal kevesebb lett az aratmvaló.

8 kasza segít az aratógépnek. Mindegyik után marokszedő, kévekötő. Nagy lettre képes az ösz- szefogott erő. Mindanynyian jókedvúek. A öO éves Néző Sándor is, ahogy megáll egy kicsit, mintha éppen ezen gondolkozna. Érdemes. 5 és fél kiló van itt beütemezve egy munKaegy- ségre.

— Mikor kezdődik a kenyérgabona csépiése? — kérdezem Járó József elvtársiéi, a tsz. elnökétől.

— Csütörtökön vagy pénteken. De három nap múlva biztosan. Egy héten belül feltétlen eleget akarunk tenni beadási kötelességünknek. Nekünk is számit a gyors beadás után járó mázsánként! 10 forint. Miért engednénk kicsúszni a zsebünkből!?

A HIRES BALKÄNYI

ÁLLAMI GAZDASÁGBAN

már tegnapelőtt 5 aratógép vágta egyszerre a dúskalászú rozstáblat. — Tegnap egy kombájn is csatlakozott hozzájuk. Az 5 aratógép mindjárt az első nap 50 hold rozsot vágott le!

A gazdaság több va- gonnyi üj kanyérnekvaló gyorsbeadásra kötött szerződést a Tzrményforgalmi Vállalattal. A szerződésnek húszadikára eleget kell tenni. Ezért, amit a

e

Uj filmek a nyíregyházi mozikban

Mától kezdve két új film kerül bemutatásra a nyíregyházi mozikban. Az egyik szovjet vígjáték egy nehézsúlyú birkózóról. A címe: „A világbajnok”. — A másik film az „Üldözés”, színes lengyel alkotás. Felső képünk a „Világbajnok”alsó képünk az „Üldözés' egyik jelenetét mutatja be.

Bt fi JST M É It T

kombájn arat, illetve azonnal el is csépel, azt egyenesen szállítják be a nép raktárába. így már ezen a héten tóbbszáz mázsa Kenyérgabonát ad át a gazdaság a közeliú- tás céljára. Pénteken pedig az általános cséplést is megkezdik, miután naponta vagontételekben tud eleget tenni a gyorsbeadási szerződésnek — a dolgozók államának.

A NAGYKÁLLÖI DÖZSA TERMELŐSZÖVETKEZET

sem akar lemaradni. Nagy lendülettel kezdtek hozzá a. kenyérgabona aratásához. S hogy gyorsabban végezzenek, arat- nivalójuk nagyrészét gépiaratásra kötötték le. Itt is gyönyörűen gazdag az új termés. Munkaegységenként C kilót terveztek s ez bőven meglesz.

Példási János brigád- vezetővel beszélgetve

megkérdeztem, hogy ők kötöttek-e gyorsbeadási szerződést? Mert ezt tették a Rákosi, a Vörös Csillag, Vörös Zászló és az Üj Élet TSZ-ek is. Meg még a járásban több tsz. és állami gazdaság.

— Most éppen tbből kifolyólag várjuk az elnök elvtársat — feleik — Mi is gyorsbeadási szerződést akarunk kötni legalább 50 mázsára. Megtesszük, hogy húszadikáig egy fél vagon új kenyérnekvalót, adjunk az országnak. Hiszen már aratjuk a rozsot és amit lehet, azt azonnal csépeljük is,'

— Csak le ne maradjanak ám a többiek mögött — nevetek a magastermetű brigádvezetőre.

— Hogy már mi? Arra én rá merem lenni az életemet. Pedig elhiheti az elvtárs, hogy én azt nagyon szeretem.

EZ AZ ÜT MINDENT MEGÉRT!

Az igaz emberi akarat hatalmas. Nemcsak egyszerű életet ■ akar, hanem abból is biztosabbat, szebbiket, jobbikat! Mindent megtesz érte ésszel, erővel, akarattal. A tavalyi termésű kenyér helyett — egynéhány nap múlva — ismét üj kenyeret ad ez a nagy akarat — a hazának. A dolgozó népnek. Többet, jobbat. És én ebből a nagy em-* béri akaratból csupán egy villanásnyit láttam. Mégis: ez az út mindent megért!

Asztalos Bálint.

3USSKERGETŐK