Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-14 / 164. szám
XII. évfolyam. 164. szám ARA 50 FILLER 1955 július 14, csütörtök r A mai számban : A pártoktatás előkészítése Biliben (2. oldal: Fiatalok híradója (2. oldal) Uj kenyerünkért (4. oldal) Asszonyok baráti találkozója (5. oldal) A vallásos szertartások és ünnepek lényege (6. oldal) Sport (6. oldal) l ________-___________ Szervezettebb munkát Késedelem nélkül arassunk! az építkezéseken! Nagy hiba, hogy megyénk építőipari vállalatai notóriusan adósak a tervek teljesítésével. Ideje lenne, hogy ne csak a közvélemény bosszankodjon ezen, hanem a vállalati igazgatók, a műszakiak, a szakma legjobbjai és az Építésügyi Minisztérium is tegyen valamit szégyene miau. Az építkezéseken azt tapasztaljuk, hogy általában nem kielégítő a munka szervezése és ebből adódik elsősorban az, hogy lassan, drágán építkezünk. Hozzá nem értó embernek is feltűnik a szervezetlenség, de maguk az építőipari munkások tudják a legjobban, hogy hol, milyen hiányosan, vagy rosszul folyik a munka. És mondjuk meg, úgy, ahogy van: ők viselik a szervezetlenségek terhét. Munkaterület, vagy az anyaghiány miatt nem tudják tervüket teljesíteni, keveset keresnek, nem találják meg számításukat az építkezésen. Jórészt azért van az építőiparban munkásvándorlás, mert próbálkoznak egyik, vagy a másik vállalatnál, hogy hol jobb. Régi Igazság, hogy a dolgozók jobban ragaszkodnak munkahelyükhöz, inkább magukénak érzik a vállalatot, felelősségteljesebben dolgoznak, ha látják, hogy törődnek velük. Ahol a művezetők hanyagsága akadályozza jó munkájukat, megélhetésük biztosítását, — ott nem csoda, / ha kedvetlenül folyik a termelés, elhúzódik az építkezés befejezése és drágul a munka. Nemrég két munkás munkaközben otthagyta a Nyomdaipari Vállalat raktárépítkezését. Keserűen panaszolták el, hogy alig 400 forintot kaptak egy hónapi munkáért. Ennyi pénzből nem tudnak megélni. A 6. számú Mélyépítő Vállalatnak ezen a munkahelyén olyan segédmunkások is vannak, akik 270 —300 forintot keresnek havonta. De a kiváló képzettségű kőművesek sem keresnek itt a szervezetlenség miatt 600 forintnál többet. Badarság lenne azt állítani, hogy nem akarnak jobban dolgozni, többet keresni. Azonban órákat, sőt napokat vannak munka nélkül mészhiány, vagy egyéb építési anyag hiánya miatt, a művezető felháborító hanyagsága miatt. Amikor Somogyi Mózes munkavezetőtől a kőművesek munkát kértek, azt mondta nekik: rakosgassák a téglát egyik helyről a másikra, aztán vissza, csak hogy ne lássák a járókelők a tétlenkedést. Ilyen utasítással azonban a munkavezető csak sajátmagát csapja be, a munkásokat nem. Az életszínvonal emelését akaró munkások tudják, hogy szemet hunyni a lazaságok felett annyi, mint maguk alatt vágni a fát. A Mélyépítő Vállalatnak egy másik munkahelyén, a Mezőgazdasági Gépjavító építkezésénél is felháborító szervezetlenség tapasztalható. Pontosan oda rakták le a bekötőút építéséhez szükséges követ, ahová az utat kell építeni. Most kordákkal és furi- kokkal előbb el kell raktni a követ az útépítési vonalról és csak azután kezdhetnek az útépítéshez. A szervezetlenség miatt terven felül sok munkaórát és kordélyfuvarozást kell az útépítésre fordítani. Sajnos, megyénk többi építőipari vállalatánál Is fordulnak elő hasonló hibák. A rendetlenség nem egyik napról a másikra keletkezik. A munkavezetők és munkások naponta látják a hibákat, eltűrik az idő- és anyagpazarlást. Vajon érte nyúl-e minden építőipari munkás a félig földbetaposott tégláért, vagy más szerte heverő drága építési anyagért? Ezen a területen kell még. sokat tenniök a gazdasági vezetőknek és a mozgalmi szerveknek egyaránt. El kell érni, hogy az építkezések szellemi és fizikai dolgozói az épülő létesítményt éppúgy, mint az ahhoz szükséges anyagokat sajátjuknak tekintsék és azt úgy is kezeljék. Az igazgatóknak, vállalati mérnököknek és főépítésvezetőknek kötelességük ellenőrizni, hogy a művezető, a munkavezető biztosítja-e a jó munkafeltételeket, a folyamatos anyagellátást, a jól szervezett munkát. Köztudomású, hogy a szervezetlenség melegágya a fegyelmezetlenségnek. A lazaságok megszüntetése nem megy egyik napról a másikra. Olyan küzdelem ez, melyre az építőipari pártszervezetnek és szakszervezeti bizottságoknak sokkal nagyobb figyelmet kell fordítaniok. A minisztérium illetékes osztályai a vállalati igazgatóktól, az igazgatók pedig beosztottaiktól követeljék meg sokkal szigorúbban a jól szervezett munkát és ahol kötelességmulasztást tapasztalnak, ne odázzák el a felelősségrevonást: bátran, igazságosan büntessenek is! Teljes erővel lendülhetnek a kaszák! A hosszú ideig hátráltató kedvezőtlen időjárás egyre jobbra fordul s kedvező feltételeket teremt az aratáshoz me- gyeszerte. Rozsot és búzát egyformán arathatunk már! Megyénk kalászostábláin általában a búza elérkezett a viaszéréshez, a rozs a teljes éréshez, tehát ahhoz az időszakhoz, amikor nem lehet egy perccel sem halogatni az aratást. Ha késlekedünk, ha nem használjuk ki a kedvező időjárás minden percét, nagy lesz a szemveszteség, kevesebb lesz a kenyér a dolgozó paraszt, az ország asztalán. Aki jó gazdának tartja magát, az nem késlekedik, hanem minden erővel, a család minden tagjával vágja a rendet állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben, egyéni földeken egyaránt. A községi tanácsok a pártbizottságok és pártszervezetek segítségével haladéktalanul szervezzék meg a rendszeres határjárást. Legyen ez harci őrjárat a nagy gabonacsatában s ahol már aratásra érett a gabona, ott mozgósítson, lelkesítsen és segítsen. Legyen éber harci őrjárat, hogy a nép gálád ellenségei, a kulákok kárt ne okozhassanak, el ne szabotálhassák az aratást, nehogy lopjanak a nép kenyeréből. Az aratás kemény munkája súlyának nagyrésze a gépállomásokon nyugszik — különösen az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek aratását illetően. Most mutassák meg igazán a traktorosok, a kom- bájnosok, aratógépkezelők, hogy ők valóban az országvezető, forradalmi munkásosztály öntudatos tagjai, akik készek áldozatkészen, fáradságot nem kímélve küzdeni, dolgozni a nép ügyéért. Ezekben a napokban az egész ország szeme a kaszásokon, kom- bájnosokon van! Ne hozzanak szégyent a megyére, a szabolcsi-szatmári aratók, kembájnisták sem! Elérkezett a nagy tettek ideje a mezőgazdasági munkában. Különösen a fiatalok mutathatják meg, hogy hatalmas erő feszül karjaikban, hogy hű segítői a pártnak, a népnek. Szégyen lenne, ha egyetlen DISZ-ista is meghátrálna az aratásban s nem segítené a kenyércsata győzelmét aratóbrigádokban, tűz- őrségekben. DISZ-szervezeteink mozgósítsák a fiatalokat. fiúkat, lányokat és az ifjúság forró hazaszeretete, forradalmi lelkesedése gyümölcsözzön nagyszerű tettekben! Az aratás megkezdődött. A bökönyi és balkányi dolgozó parasztok már a búzát vágják. Kövesse a falu minden dolgozója példájukat. S a kenyércsata első soraiban legyenek ott a kommunisták, a párttagok. Mutassanak példát hősi, áldozatkész tettekkel, különösen a vasárnapi munka megszervezésén'H. E példamutatásra való serkentés álljon ezekben a napokban falusi pártszervezeteink munkájának középpontjában. Aratni! Aratni! Aratni! Ezt követeli tőlünk ma minden dolgozó család és a nagy család, a haza ér- deke! A jó hazafit ma arról ismerni megr falun, hogy teljes erejével segíti az aratás gyors befejezését* Szívesen adjuk el felesleges gabonánkat az államnak Sényői dolgozó parasztok nyilatkozata A kenyérgabona begyűjtésének közeledtével Sé- nyőn is meggyorsult az állat és állati termékek begyűjtése. A dolgozó parasztok el akarják érni. hogy a kenyérgabona begyűjtését adósság nélkül kezdjék meg. Sok szó esik tehát ezekben a napokban a begyűjtésről s különösen foglalkoztatja a termelőket a kenyérgabona, felvásárlásának szabályozásáról szóló rendelet. A község dolgozó parasztjai már ismerik a rendeletet, mert a párt népnevelői, a tanács és állandó bizottságok tagjai, a tömegszervezetek aktívái széles körben ismertetik, egyéni és csoportos beszélgetéseken magyarázzák jelentőségét s az ezzel kapcsolatos tennivalókat. Sőt, már nyilvános tanácsülésen is beszélgettek a rendeletről, amellyel a részvevők teljes mértékben egyetértenek. Igen sokan meg is indokolták, miért tartják helyesnek. l’rokai János 5 holdas dolgozó paraszt, tanácstag elmondotta, hogy ez az intézkedés véget vet annak a tűrhetetlen helyzetnek, hogy több helyen lelkiismeretlenül takarmányozásra használják fel a drága kenyérnek valót. H. Magyar János 10 holdas dolgozó paraszt szintén elitélte a kenyérgabonával történő spekulációs törekvéseket, s szólt arról. hogy a termelők feladata az ország kenyérellátásának biztosítása. A község dolgozó parasztjainak különben már van tapasztalata az állami felvásárlásról. Feleslegükből tavaly közel 200 mázsát adtak el nelyben a Terményforgalmi Vállalatnak. A Kossuth TSZ és P. Haraszti Miklós, Virág István, de még több egyénileg dolgozó paraszt például összes feleslegét helyben értékesítette. Ezzel kapcsolatban Virág István 8 holdas dolgozó paraszt a következődet mondotta el: •— Tavaly az összes felesleges terményemet, 16 mázsa kenyérgabonámat az államnak adtam el helyben mindjárt, a cséplés után. Akárhogy hánytam, vetettem, úgy láttam, hogy még így találom meg eddig leginkább számításomat. Ismerőseim tapasztalatából tudom, mennyi vesződséggel jár a szabadpiacon való értékesítés. Legtöbben Nyíregyházára vitték eladni. Fogattal együtt egész napot, vagy ha aznap nem tudták elA Szabolcs-Szatmár megyei gépállomások, termelő- szövetkezetek és állami gazdaságok DISZ-fiataljai mintegy 100 cséplőcsapatot szerveztek. Elhatározták, hogy szemveszteség nélkül, 2 százalékos üzemanyagmegtakarítással naponta 200 mázsás átlageredményt érnek el az 1200-as cséplőgépekkel. Néhány nappal ezelőtt megkezdődött a csépiés, s a DISZ-fiataíokból álló cséplőcsapatok versenyre keltek egymással a nagyobb eséplési adni, napokat töltöttek el, s még jó, ha eltudták adni. De előfordult, hogy azt sem kapták meg érte, mintha itthon értékesítették volna. Én és még sok gazdatársam, megkíméltük magunkat ettől a fáradságtól és abból, hogy itt helyben, mindjárt a cséplés után eladtuk a gabonát, több előny származott. Nem kellett fogalommal együtt napokat tölteni a legsürgősebb munkák idején, ami igen drága fuvarnak számít ilyenkor. De van még több előnye is ennek. Ha egyszerre értékesítem, egyszerre jutok nagyobb összeghez, s jobban be tudom osztani a pénzt, esetleg drágább holmit is megvehetek, nem úgy, mintha apródonként adom el s a pénz is úgy elfolyik, ahogy jön. Ismert dolog az is, hogy az a mennyiség, amit többször felszednek, kiöntenek, ide-oda rasosgatnak, nem szaporodik, hanem fogy. eredmények eléréséért. Már az első eséplési napon szép eredmények születtek megyszeríe. Bogár János nagykállói traktoros munkacsapata egy nap alatt 192 mázsa árpát csépelt el a helybeli Vörös Zászló, Űj Élet és Űj Alkotmány Termelőszövetkezetek közös szérűjén. Kovács Zsigmond csahold, Szabó Károly újfehértói DISZ-traktorosok munkacsapata pedig 130 mázsás eredményt ért el 1200-as cséplőgéppé^ Itt is, ott is elcsorog belőle valami, ami kilókat tesz ki a végén. A jó gazda ezt is számításba veszi. De még a padláson sincs teljes biztonságban. Ott is állandóan félteni kell a rágcsálóktól. Mindez elkerülhető, ha az ember jól végzi számítását. Én az idén sem gondolkodom azon, hogy mit tegyek a felesleges terményemmel. Annál is inkább, mert tisztességes árat kapunk érte, amivel elégedettek lehetünk. Szívesen átadom azt az államnak, hiszen az idén a tavalyinál Is kedvezőbb feltételek mellett adhatjuk el. A kedvezményes áron kapott korpa igen jól jön majd az állatoknak. A műtrágya vásárlási kedvezmény pedig hozzásegít ahhoz, hogy már a jövő évi bő termés alapjait lerakjuk. Mindemellett jó érzés azt tudnom, hogy az a kenyérgabona, amit én termeltem, valóban az ország kenyérellátását szolgálja s eredeti céljának megfelelően használják fel. A DISZ-fiatalok cséplő- csapatainak tagjai arra is ígéretet tettek, hogy felvilágosító munkát végeznek, munkájuk közben is, s elérik, hogy a munkaadó tsz. és egyéni gazda a cséplőgép alól teljesítse beadási kötelezettségét. A fiatalok felvilágosító munkája eredménnyel járt. Eddig mintegy félszáz tsz. és 150 egyéni gazda teljesítette takarmánygabona be- * adási kötelezettsésétj Száz DISZ-fíatalokból aüó csépíöcsapat fogott munkához megyénkben