Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-13 / 163. szám

1 NÉPLAP 1955 jálim 13, szerda ÉLET ÉS HALÁL KÖZÖTT Tudósítás egy négyórás műtétről Csütörtökön ellátogattunk;, a nyíregyházi megyei kór­házba,— oda, ahol a bete­gek egészségét adják visz- sza, ahol az orvosi tudo­mány élet és halál között diadalmaskodik. Hadd mutassam be ked­ves ölvasóinknak minde­nekelőtt tudósításom ki­emelkedő hősét, dr. Illyés Zsigmond sebészadjunk­tust. Telt barna arcán fia­talos mosoly tanyázik. Bi­készítve a vérátömlesztés­hez, jobb karján pedig a vérnyomást és pulzust fi­gyelik állandóan. — Bízzon János bátyám! Sikerülni fog a műtét! — így vigasztalja a beteget Cserbán Mihály műt ősle­gény, miközben megigazít­ja a műtőlámpát, hogy a fény a testen kijelölt mű­téti behatolási helyre össz- pontolsuljon. A beteg arcán megnyug­Nagy figyelemmel, a beteg cletc fölötti aggódás­sal végzik a műtétet. zaimat sugárzó tekintete nyugodtságot parancsol. — Dús haját, — melybe már ősz .szálak vegyültek, —hó­fehér sapka fedi. Dr. Illyés Zsigmond és Dr. Eisert Ár­pád érdeme is, hogy az orvos- tudomány eljutott a máj- zsugorodásban szendééül' betegek megmentéséig/ betegséggel szemben Ha­zánkban és más orszá­gokban is, sokáig tehetetle­nek voltak az orvosok,,, [/y májzsugorodas következte-,, oen idővél elzárul a máj vénája és fokozódó rendel­lenesség iép fel a vérke- jingésbén. A beteg hasa a kicsapódó víztől felpuffad. Dr. Illyés Zsigmond mű­téttel harcol a halóit okozó betegség ellen. Eltávolítja a béteg lépét és a lép vé­náját a vese vénájával egyesíti, ami által a máj tehermentesül a vérkerin­gés nagyi-észétől, élete meg- nosszabbul. Az adjunktus és Dr. Eisert eddig öt ilyen műtétet hajtott végre, va- amennyít sikeresen. Most új beteg röntgenfelvételén lanuimanyozza a vénák lékvését és készül az ilyen r.atodik műtéthez. — Nagyon tud dr. Illyés'’ — így nyilatkoznak róla : rvcs társai, munkatársai, akik ismerik, s vele dol­goznak. De így dicsérik dr. Eisert Árpád sebész főor­vos munkáját is, aki ha­zánkban a szívműtétek út­törői közé tartozik. Dr. Síiért nemrég tüdőrákos bíteget operált újfa.ila al­tatógéppel. Most dr. Bencze Sála mentóorvossal együtt asszisztál a műtétnél. Oláh Józsefné műtősnő a műtét­hez szükséges sterilizált műszereket, kellékeket ké­szíti el. ö műszerei. Evek óta végzi ezt a munkát, szinte beleidegződött min­den mozdulat és pontos­ság. KEZDŐDHET A MŰTÉT Nagy János 49 éves pos­tás Nyíregyháza, Kalinin- utca 34. szám alatti lakos fekszik- a műtőasztalon féiíekvésben a jobboldalán, súlyos májzsugorodásban szenvedve. Jobb lábán a bokavénába cső vezet, elő­vás ül. Knáverné is. vi­gasztalta előbb, ö is ha-, sonló műtéten esett át két hete, s lám, most saját lá­bán jött a műtő előterébe, hogy a beteg Nagy János­nak jelenlétéve is, szavával Is bátorítást adjon. 1 A műtétet végző orvosok kellő tisztaságban, minden­re kiterjedő figyelemmel elhelyezkedtek a műtőasz­talnál. Debrecenből Pacsai János, Hernádfői Józsaf, ,Pobi Sándor és File János orvostanhallgatók is eljöt­tek megnézni a nagy mű­tétet. Valamennyien most famulálnak. TÍZ ÓRA NEGYVEN PERC A beteg bal mell és has­részét érzéstelenítik. Hosz- szú tűvel fecskendezik a novokaint a szervezetbe. Az első tűszúrésra a beteg felszísszen, a többit már j nem érzi. Dr. Illyés gumi- kesztyűs kezében biztosan vág a szike, a bontókés. Mintegy harminc-harmincöt centis vágás mélyül a tes­ten. Az asszisztensek itatják (Hammel József felv.) Jól esik egy kis pihenés, egy szimpla fekete a műtét közben tartó szünetben. a kibuggyanó vért és se­gédkeznek a mellkas fel­nyitásánál. Csend van, csak a szívógép serceg, amint szívja a vért a műtét he­lyéről. Ki-ki tudja a maga dologát. A bordatáróval szétfeszítik a mellkas és a has között tátongó vágást, előbukkan a feltöltött, meg- nagyobbodot lép. — Infúziót! A szóra a transzpulzióra előkészített műszeren át megindítják a sós víz adá­sát a vérbe a folyadékvesz­teség pótlására — Pulzus 94, vérnyomás 135/80. A jelentés megnyugtató. Dr. Illyés már a lép eltá­volítását végzi. Elköti, el­vágja az ereket és magya­ráz az ifjú orvosoknak. Közben szól a beteghez: ..Bácsikám, ne feszítse úgy a hasát, mert kinyomja a beleket. Nem szabad ilyet csinálni.” — Aztán újra csend van, csak a csipesz és a pensz (érfogó) csörren néha. s odakint a kórház kertjében énekel a kisma­dár. TIZENEGY ÓRA Pulzus cs vérnyomás rosszabbodik. Azonnal ín- '/'ekednek, hogy a beteg .vért kapjon. Gondosan •tyeztetik a betegnek (dandó vért az övével. A kontakt vérpróba után megkezdődik a vérátöm­lesztés. Kiveszik a beteg ;é- pét. A tenyérnyinél na­gyobb lép a aennytálba ke­rül. Megmossák és ráírják a beteg nevét, életkorát. — Juliska törölje le az arcomat — szólt halkan az Dr. Illyés és Dr. Eisert felváltva varrják egybe . lép és vese vénáját. adjunktus — verítéktől-.»igyözo arcát odatartva. Új kesztyűt cserél, majd miután tovább érzésteleníti a hasidegszövet központját, .ra dolgozik a szikével, az árfogóval, a csipeszekkel. A májból kimetsz egy darab­kát szövettani ■ vizsgálat végett, maid- bevarrja a vágást. Negyven perce tart a mű­tét, Pulzus hetvenhat, vér­nyomás 115.75. Megnyitják a vese tokját és 11.45-kor megtalálják a vese vénáját. Most kezdődik csak igazán i komoly műtét, az ember- ’’•letti munka. ÉLET ÉS HALÁL KÖZÖTT van Nagy János. Közelebb a halálhoz, mint az élet­hez. Felszínesen lélegzik. Percenként hatvanra sza­bályozzák a vérpótlást. Rossz a pulzus. 12.10-kor oxigént kap a beleg az új készülékből. Amikor el­metszik a vénát, nagyon komoly a helyzet. Szinte hallani a csendben a szívek halk dobbanását. Erős a vérzés, állandóan műkö­dik a szívógép. Gyorsan, hangtalanul dolgoznak. Dr. Illyés összevarrja a lép és vese . vénáját. Különleges műszert használ az érfal összevarrásakor. Az érvar­rás 90 percig tartott. 13 óra 40 perckor a két véna egyesítve van, s benne to­vább folytatódik a vérksrin- ringés. TÍZ PERC SZÜNET Ügye kedves olvasók, ilyet is nehéz elképzelni, hogy három órai súlyos műtét után — természete­sen a műtét veszélyesebb részén túljutva, tíz perc szünetet lehet tartani. A beteg már nyugodtan lé­legzik a műtőasztalon. De a háromórás emberfeletti munka után kell az orvos­nak is egy kis pihenés, egy cigaretta elszívása, jólesik egy szimpla fekete a szom­széd szobában. A szünet^ ben dr. Illyés és dr. Eisert elmondották, hogy egyre eredményesebben végzik a műtétet. Majd szünet után 13.50-től 14.30-ig össze­varrták a beteg műtét alá került szervét. A MŰTÉT SIKERÜLT Felszabadult sóhajok je­lentették a beteg élete fö­lötti aggódást és egyben a műtét végét. Amíg a közel négy órás műtét tartott, a műtőteremben egy másik műtőasztalon hat operációt (sérv, mellrák, ajakrák, aranyér stb.) végzett el dr. Illyés Ernő sebész or­vos. Nagy Jánost is a kór­terembe vitték, mert újabb műtét következett. Dr. Illyés Zsigmond el­mondotta, hogy további tervei vannak a májzsugo- redásós betegek gyógyításá­ban. Az ilyen betegek még biztosabb és eredménye­sebb gyógyítását jz is elő­segítheti, hogy ha betegsé­gük kezded állapotában je­lentkeznek az orvosnál és nsm halogatják a betegség gyógyítását, a műtéiet. A BETEG JÓL VAN Szombaton és tegnap is érdeklődtünk Nagy Janos hogy léte felől. Meg is láto­gattuk. »Állapota jó. Gyó­gyulása biztató. Dr. Illyés reményét fejezte ki. hogy a beteg 10 nap múlva visz- szatérhet családi körébe. A dolgozó nép hálája és megbecsülése, elismerése kíséri dr. Illyés Zsigmond adjunktus, dr. Eisert Ár­pád sebész főorvos és tár­sainak eddigi és további munkáját. Orosz András. Gyermekeknek, úttörőknek Volt egyszer egv juhász. Tíirő-nek hívták, merthogy olyan türelmesen őrizte a juhait. Soha meg nem ütött egyet se. Egyszer ennek a juhász­nak elkalandozott a legki­sebbik báránya. Nosza, hogy estére lepihent a nyáj, el­indult Tűrő az elveszett bá­rány után. Nem tudta, hol keresse, de másutt nem igen lehetett csak az er­dőbe, mert a pusztáról Gyeride kutya visszaterelte volna. Alig vágott be a sűrűbe, egyszeriben vége szakadt az erdőnek. Elébe toppan egy vénséges vén ember, s így szól: — Hallod-e juhász! Se­gíts rajtam, meghalt az .án­gyom Kőhalason, mennem kell a temetésére, de nem mehetek, mert nincs kire hagyni a nyájamat. Hanem ha fertály órát te megőrized, addigra előjö a középső Három varjak Harmadnap maga is rá­ült a szakajtóra» Rimán- kodtak a varjak, hogy csak itassa meg őket. Tűrő csak nevetett. Nem eresztette ki őket. Akkor egyszeribe hideg tél lett. Csak úgy szakadta hó, s fújt a jeges szél. A juhásznak megdermedt a Iába. Felállt, hogy lássa, mozog-e? Ez kellett csak a varjaknak, nagy károgva kirepültek, s neki az elgémberedett juhásznak. Csihé-puhc! titötték-csip- ték. Látta a juhász, hogy csú­fot űznek belőle. Előkapta hát a botját, s hármat ütött maga köré. Ettől megcsen­desedtek a varjak, soha többet nem lett kedvük re­pülni. A hó egyszeribe el­olvadt, a juhász meg úgy .iám, nyomára vezetlek az elveszett bárányodnak. No, hát ha csak fertály óráról van szó, ráállt Tűrő juhász. Maga se tudta, mit csinált! Mert a nyáj. amit az öreg ember rábízott, nem egyéb volt, mint há­rom varjú. Szelídeden szemeltek a ház előtt, amíg a gazda a juhásszal beszélt, de huss! háromfele repültek, hogy a juhászra maradtak, Volt dolga Türőnek, hajnalig űzte a gonosz állatokat, csak nem tudta összefogni. Nagy búsan haza ballagott a ju- haihoz, éppen jókor, mert azok már mozogni kezdtek. Alig várta az estét, ment egyenesen a vén emberhez. Mondaná meg, merre ke­resse a bárányt. — Nyomára vezetlek, ha fertály órácskát megőrződ a nyájam, mert meghalt a vöm. s különben nem me- | hetek a temetésére. I Hanem most szakajtót berííott a juhász a var­jakra. Alig, hogy elmegy a vén ember, nosza, feleme­lik a madarak a szakajtót, s huss! Keresd őket juhász kivilágos virradatig. állította a fekete madarakat a fűbe, hogy azok szemezni látszottak a holdvilágnál. Jött haza a vénember, tátva maradt a szája. — Hát megőrizdted őket? — Látja kend, ott szedik a kukoricát, amit eiébük vetettem. De most aztán mondja, hol találom a bá­rányomat? S azzal el is vitte, ott volt bezárva a fáskamrába. A vén ember csak akkor vette észre, hogy túljárták az eszén, kiabált a juhász után. — Te gazember, mit tet­tél a madaraimmal? Tűrő juhász visszakiál­tott: — Én semmit! Hanem a botom, az magától püföL Szaladjék kend be a ház­ba, ha kedves az élete, mert már repül a botom, hogy kendet is megtáncoltassa! A vén ember nem mon­datta kétszer, becsapta ma­ga után az ajtót, csak úgy porzott. Nem mert előke­rülni. Tán még most is bent kuksol, ha meg nem halt. Sipkay Barna,-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom