Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-09 / 160. szám
1955 július 9, szombat NÉPLAP X'alja Szemjonova édesapja művezető volt az egyik moszkvai gyárban. De a fiatal, életvidám embert váratlanul elragadta a halál és Valja az ismerősök segítségével végezte el a tíz- éves iskolát, majd gépíró- nőként helyezkedett el. Napjai egyhangúan és lassan teltek. A szoba, ahol ócska „Olympiáján“ kopogott, zsúfolva volt íróasztalokkal, A papír- és dosz- sziéhegyek soha nem akartak kifogyni. . . Valja nem szerette munkáját és mikor javasolták neki, hogy menjen gyárba dolgozni, örömmel beleegyezett. A tapasztaltabbak nagyon jól tudják: az ügyes teker- cselönőnek legyen érzéke a géphez, s ez az, amit nem lehet rögtön megszerezni. — Szemjonovának természetadta érzéke van hozzá — mondogatják a mű-' helyben. — Szinte érti aj gép szavát, meghatározza mi j baja és maga meg is gyógyítja. Gyorsan forog a tengely-! lyel egybekötött foglalat, pókhálószerűen finom fém- ! drót tekeredik rá az adage- j lószerkezetről. Értenie kell' a dolgát annak, aki kifogástalan munkát akar .végezni. Elég, ha az adagolószerkezet fogantyúját egy kissé jobban elfordítja a kelleténél és a pókháló j máris túlságosan megfeszül, j a tekercsek szorosabban egymás mellé csavarodnak,1, mint kellene. Az ellenőrzésnél azután a műszerek kimutatják a szabad szemmel nem látható selejtet. Kerepel a hordozható me- netszámláló, változnak rajta a számok. Szemjonova a 4750. menetnél kikapcsolja a gépet. Most hozzákezd a „legszeszélyesebb" tekercs készítéséhez, amely az automata clektron-potenc.ómé- terhez szükséges. Nem is bízzák ezt a munkát akárkire a műhelyben. Amikor Valentyinára azt mondják, hogy a műhely legjobb tekercselőnője, akkor rámutat a közelben ülő munkatársnőkre: — Az ö segítségük nélkül nem lett volna belőlem semmi! ók lantiottaK. nekik köszönhetek mindent. # ...A három Valentyina: Szemjonova. Kirillova és Princeva fél évvel ezelőtt került a moszkvai „Mano- méter“-gyár műhelyébe. Vezetők és egyszerű munkások egyaránt segítettek nekik, hogy megszokják és megismerjék új helyüket. Szemjonovának figyelmes és gyengéd tanítónője akadt Klaudia Guszenkova személyében. Türelmesen magyarázta az új barátnőjének a gép szerkezetét és egymás után megtanította őt a különböző műveletekre. Bizony nem egyszer előfordult, hogy Valentyina már majdnem kész volt a tekerccsel, s valamilyen ügyetlen mozdulat miatt elromlott az egész. A lány haragját visszafojtva türelmesen kezdett újból a munkához. Lassan-lassan elsajátította szakmáját, de nemcsak a munka különböző fogásait tanulta meg, tudni akarta azt is, hogy mire kellenek azok az alkatrészek, amelyeket készít. Ezt is megtudta a műszaki tanfolyamokon. Teltek-multak a napok és a bonyolult műszerek már nem jelentettek rejtélyt számára. Mikor pedig három hónap múlva a negyedik kategóriába sorolták, akkor senki sem csodálkozott rajta a műhelyben és a többiekkel együtt örült tanítónője Guszenkova is. aki segítette a leányt. szárnybontogatásában. Valja. érezte, hogy végre kedve szerint való munkát talált! Nem így barátnői. Kirillova és Princeva nem tudott megfelelni a vizsgán. Mikor pedig a lányok már darabbért kaptak, nehezen birkóztak meg feladatukkal. Főleg azért, mert nem is nagyon igyekeztek, nem hallgatták meg a tapasztaltabbak tanácsait, ők persze mindenért a többieket hibáztatták: velük nem törődnek, rosszul bánnak... A műhely dolgozói elhatározták, hogy közösen beszélik meg a két rendetlen munkásnő viselkedését. Egyik műszak után össze is nyűitek a műhely sarkában és komoly, bensőséges beszélgetés indult meg. Szem- jonovát állították néldakép- pen a másik két Valentyina elé. Kirillova aznap este kisírt szemmel ment oda Szemjonovához és csendesen így szólt hozzá: — Szeretném, ha tanítanál, Valja. Kössünk páros versenyszerzödést. Az emlékezetes gyűlés óta egy hét telt el és Kirillova 25 tekercs helyett már 50-et készített. Szemjonova pedig 75-re fokozta teljesil- menyét. Folyt a lányok között a: vetélkedés és ahogy emelkedtek eredményeik, úgy erősödött barátságuk. Együtt határozták el azt is, hogy tovább tanulnak és mérnökök lesznek. Pronceva útja már nehezebb és kacskaringósabb. Ott dolgozik két lány mellett: sőt túl is teljesíti normáját. De azért még félrehúzódik tőlük. De nincs messze már a nap. amikor a három különböző természetű Valentyina erősen megszorítja egymás kezét és vidáman mosolyog egymásra a jólvégzett munka örömében ... A gyári kollektíva alkotómunkáját elörelendíti azoknak az új szakmunkásoknak a szorgalma és erőfeszítése. akik a hivatalokból idén kerültek az üzemekbe. Már ezek az „újoncok" is a munkakolletiva elválaszthatatlan és szerves részévé váltak, szilárdan megvetel- .ék lábukat, az új helyen. Országos első a Szeszforgalati Vállalat nyírbátori telepe A Szeszforgalrfű Vállalatnak az ország területén 22 telepe van, ebből három Budapesten. Valamennyi telep versenyben áll egymással. A legutóbbi kiértékelés szerint a 22 telep közül a nyírbátori van az első helyen, megelőzte még a budapesti telepeket is. A második negyedévi tervüket 100 százalékon felül teljesítették, a telep lelkes kollektívája a harmadik negyedévben még jobb eredményeket akar elérni. Nagy Barna versenyfelelős szervezte meg a munkát és Faludi György telepvezető tudása és szakértelme irányítja. A telep dolgozói között kiemelkedő eredményeket értek e): Bakti János, Varga András, Birtha La- josné, Hecskó Lajos, Hamza Sándor, Oláh Julia, Fülöp Csabáné, Kiss Mária, Gaal Gyuláné. Június hónapban a Szeszforgalmi Vállalat nyírbátori telepe 100.000 liter rumot gyártott. A telep üzemképességét tovább fejlesztik, növelik a gyártási lehetőségeket. Üj, nagyteljesítményű vil- lanyfejtő-keverő gépet szerelnek fel. Ezzel a modern géppel megkönnyítik és meggyorsítják a gyártási lehetőséget. — Nemcsak mennyiségileg érnek el nagyobb eredményt a gép hasznosításával, hanem megjavítják a szeszfeleségek minőségét is. A Szeszforgslmi Vállalat nyírbátori telepén a legutóbb megtartott termelési értekezleten a dolgozók vállalást tettek, hogy tervüket száz százalékon jóval felül fogják teljesíteni és a versenyben elért első helyüket nem engedik át más telepnek. F. P. Szüntessék meg a protekciót a Nyíregyházi Halcsontokban A piacra járó asszonyok közül a napokban sokan megtudták, hogy hal érkezett a Nyíregyházi Halcsarnokba. Ott tolonglak a bolt előtt. — Maguk mit akarnak? — szólt rájuk a boltvezető barátságtalanul. — ..Kérek egy íélkiló halat” ... ..Nekem is elég egy fél kiló” ... „Én egy kilót szeretnék.” — Peregtek a feleletek. — Várjanak sorjára, de ne itt, hanem odakint. —. Előbb „szortírozzuk” a halat — így a boltvezető és a neki segítkező ember. Ám hiába próbálták kitolni az asszonyokat a boltból, azok nem tágítottak a kiszolgáló asztaltól. — Megvárjuk itt a „szortírozást” — mondták. A boltvezető „szortírozni” kezdte a halat. A színe-javát a hűtőszekrénybe, aktatáskába és a pult alá tette, úgy hogy a kosárba alig maradt pár kiló silány portéka. Az asszonyok összesúgtak és különösen akkor hangoskodtak, amikor a külön szortírozott halból több mint 10 kilót kimértek egy -férfi részére. Az asszonyok belenyugodtak abba, hogy ezt a mennyiséget a halászcsárdába viszik. Ám amikor egy pulton belül került férfi aktatáskáiéba újra több kiló halat mértek, megkérdez lék idle: „Maga melyik szövetkezet részére viszi a halat?” Az ercjber hebegett-ha- bogott még a nevét 'sem tudta megmondani. A boltvezető azzal intézte el: „Maguknak ahhoz semmi közük, hogy én kinek mennyi halat adok.” Az asszonyok megtudták a férfi kint hagyott kerékpárjáról, hogy Kökényesi József Dózsa György utcai volt korcsmáros távozott a boltból az' aktatáska hallal. Az egyik kardoskodó asszony megkérdezte a boltvezetőtől, hogy mi lesz azzal a hallal, amit a hűtőszekrénybe dugtak? Az volt a válasz, hogy az a halmennyiség „a beadásba kell”. A boltvezető azonban nyilván nem mondott igazat, mert kisvártatva új aktatáskás férfiak jelentek meg és vitték el a félretett halakat. Legtöbb ideje, hogy az Állami Kereskedelmi Fel- ügvelőség intézkedése nyomán megszűnjön a Hal- csarnokban a protekciós rendszer — a spekuláció televénye. O. A. Vidám francia filmet mulatnak be most Nyíregyháza mozijai, a „Papa, mama, ő meg én”-t. A kép a film egyik jelenetét mutatja. Másodvetés nélkül nem lehet jól gazdálkodni A mi termelőszövetkezetünkről általában az a közfelfogás, hogy gyümölcstermelő tsz. vagyunk. Van ebben valami igazság, de nem lennénk jó gazdák, ha csupán ezt vennénk figyelembe. Mert az igazság az, hogy 441 holdon gazdálkodunk és ebből több mint 1Ö0 hold a gyülmöcsös. Jó hírnevünk pedig onnan van, hogy szeretjük gondozni gyümölcsösünket, ami meg is hálálja azt: nagy jövedelemmel fizet a szorgalmas munkánkért. Mi azonban nem elégszünk meg csupán ezzel. Hiszen a gyümölcsösünkön kívül még 333 hold földünk van a kapások, kalászosok és takarmánytermelés céljára. Tehát, ha fő jövedelmünket a gyümölcsös adja is, semmiképpen nem hanyagolhatjuk el a többi üzemág fejlesztését sem. Annál is inkább, mivel szövetkezetünknek 8 fejőstehene, 10 tinója, 3 növendék üszője, 20 lova, 3 csikója, 159 sertése és 700 darabból álló baromfiállománya van. De még ez is kevés és fejleszteni kell — mint arra a párt Központi Vezetősége is felhívta figyelmünket — és pedig szarvasmarha állományunkat. De ahhoz, högy a jó- szágtariás ne legyen gond és valamiféle kényszerűség, sok abrakra, takar- mányíélére van szükség. A lovak nem nagyon bírják a terhet, a tehenek rosszul ellenek, kevés tejet adnak, — vagy egyáltalán semmit sem — ha nem kapják meg pontosan a nekik járó abrak- és takarmányadagot. És így van ezzel min- 'den más állat is: gonddá, bosszús veszödséggé válik tartásuk az üres jászol, üres vályú mellett. Pedig aligha van akármi más, ami jobban megfizetné a ráfordított gondoskodást, mint éppen a jószágféle. (Egyébkén', úgy gondolom, nem kell ezt különöseo- ben bizonyítani a hozzáértők előtt.) Bennünket nagyon megtanított az elmúlt esztendő. Ugyanis abban a nem kívánatos rossz helyzetben volt termel őszövetkezetünk, hogy egyáltalán nem végzett másodvetést. Egy szálnak való silótakarmány- mag sem került a learatott kalászosok helyére. Üresen maradt a föld. Pedig menynyi jó másodvetést megtermett volna az! így történt aztán, hogy mint egy kosár siló nem sok, annyi sem lett készítve, biztosítva jószágaink jobb átteiel- tetésére. Pótolhatatlanul nagy hiba volt ez, aminek soha többé nem szabad előfordulni! Hogy mit vesztettünk? 8 darab fejőstehenünk olyan lett januárra, februárra, hogy egyenként alig adtak 1—2 liter tejet naponta. De hol volt még a május, amikor — ha egyébre nem is, — új fűre, legeltetésre számíthattunk!? Rendes porciózott silóeletéssel — így a többi takarmányféleséget is jobban be lehetett volna osztani, — biztosítani tudtuk volna a napi 6—7 liter fejési átlagot. Ami azt jelenti, hogy tehenenként naponta 4—5 liter tejet vesztettünk. Ez pedig négy hónapon keresztül, (literét 2.50 forintjával számolva) 8 tehenünk után mintegy 13 ezer forint kárt jelentett szövetkezetünknek. Ez azonban csak a tej- veszteség volt. Mert legalább is ennyit lehet számítani jószágaink kondícióveszteségének értékére is. S ami a legnagyobb: az igazi parasztember számára valóságos szenvedés bánkódás az, ha soványnak, nem eléggé tetszetősnek látja az állatot, mert nem tudja úgy etetni, gondját viselni, ahogy sze- reiné. A nem megfelelő telellelés folytán jószága! lományunk még csak most érte el azt, hogy jó közepes kondícióban van. Sajót kárunk tanított meg arra a nagy igazságra, hogy sok ma- sodvetés nélkül nem lehet jól gazdálkodni. Termelőszövetkezetünkben nem fog mégegyszer megismétlődni az elmúlt esztendő rossz tapasztalata. (Ami egyébként a volt vezetőség hibájából eredt.) — Nagyon helyesen mondja a párt Központi Vezet )- ségenek júniusi határozata, hogy az állatállomány számára mielőbb olyan szilárd alapot kell teremteni, amely kedvezőtlen időjárás esetén is biztosítja a megfelelő takannányellá- tást. Világos beszéd ez és szükséges nagy parancsolat. Én ezt nyugodtan mondhatom igy, mert a saját kárunkon tanultuk meg. Most aratással egyidőben végezzük a tarlóhántást. Idejében biztosítottuk mindazt a vetőmagfélesé- get, amit a leszántott tarlóba másodvetésnek szántunk. így például retünk 10 hold napraforgós csa- lamádét, két hold szegletes ledneket, 5 hold kölest, 5 hold takarmányrépát, 2 hold trríókáposztát és a legkésőbbi silózásra 13 hold kukoricával kevert édesrsillagfürtöt. A rr.áíjodvetést a legnagyobb figyelemmel végezzük. Amikor pedig lehetővé válik, azonnal megkezdjük a silókészítést. Mintegy 200 köbméter silót akarunk elkészíteni. De emellett minden eddiginél nagyobb gondot fordítunk a szálastakarmányok kaszálására és begyűjtésére is. Már most, kezdettől fogva a legtakarékosabban lógunk bánni az abrakolással, takarmányozással, mert csak így válik lehetségessé — a KV és a Minisztertanács határozatának megfelelően, — hogy jószágal- lományunkat jól tartani es ugyanakkor fejleszteni is tudjuk. Minden számításunk az, hogy a legrövidebb időn belül fejőstehén- állományunkat 7—8, növendék jószágainkat pedig 5—6 darabbal szaporítani fogjuk. Ez még biztosabbá, szilárdabbá fogja tenni termelő- szövetkezetünket, ami vonzóbbá, még kedveltebbé teszi azt a még kívül álló egyéni dolgozó parasztok elölt. Elmondta: Ságvári Ferenc, a ’ fényeslitkei Fürst Sándor TSZ elnöke. ÚJ HELYEM írin : K. Knsspevin
