Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-29 / 177. szám

o NÉPLAP 1955 július 29, péntek PABTÉPiT ÉS ijL Az időszerű munkákra mozgósított — de elfeledkezett a felvilágosító tevékenység feladatairól az ajaki taggyűlés Ajak község utcáján mér kigyúltak a villanyiámpák. Az ajaki kommunisták egy­más után érkeztek -a ta­nácsházára, hogy részt ve­gyenek a kommunisták ta­nácskozásán: a taggyűlé­sen, A tanácsteremben elhe­lyezett lócákon egymás után foglalnak helyet az emberek. Végig tekintünk a sorokon. Egy kicsit fur­csán hangzik — de így van: egyetlen elvtársnőt sem láttunk a sorok között. Pedig az ajaki pártszerve­zetben is vannak elvtárs- nök — csak a sok munkára való hivatkozással nem jöt­tek el. Megkezdődött a taggyű­lés, A VEZETŐSÉG BESZÁ­MOLÓJÁT Varga Gyula elvtárs, a pártszervezet tit­kára mondta el. A beszá­moló helyesen foglalkozott a legfontosabb feladatok­kal: az aratás-cséplés, be­gyűjtés és a termelőszövet­kezet fejlesztésének prob­lémájával. „Ilyen gyorsan még nem arattak le Ajak községben — hangsúlyozta a beszámoló. — Ezzel több mázsa búzát mentettek meg a szempergéstől.'’ A beszámoló helyesen és moz- gósítólag mutatott irányt arra, hogy amilyen gyorsan végeztek az aratással, ugyanolyan gyorsan kell végezni a csépléssel és az állampolgári kötelezettség teljesítésével is. „A termés- eredmények alapján min­den lehetőségünk meg van arra, hogy beadási kötele­zettségünket (kintosan tel­jesítsük” — mondta Varga elvtárs. Majd hangsúlyozta, hogy a kommunisták pél­damutatásával, a cséplőgép­től a begyűjtő helyre vitt terménnyel a község mi­előbb pontosan teljesítse begyűjtési tervét. A beszámoló nagyon he­lyesen foglalkozott a más­fajta termékek begyűjtésé­vel is. Megbírálta azokat a kommunistákat, akik nem sége nem végez megfeleli munkát a szövetkezet ered­ményeinek népszerűsítésére. Majd a továbbiakban bí­rálta a pártvezetőséget azért, mert nem folyik az osztályellenséget leleplező agitáció. Különösen azon a téren, amely a szövetkezet ellen irányul. A beszámoló is, a felszó­lalók is helyesen bírálták azokat az elvtársokat, AKIK NEM VÉGEZNEK PARTMUNKÁT. Keményen bírálták Ferenczi Károly, Rutkai Mihály, Hajdú Pé­ter elvtársakat, akik több esetben még taggyűlésre sem jönnek el. Helyesen mondta Muhar elvtárs, hogy ezekkel az elvtársak­kal a pártvezetőség beszél­jen el és bízza meg őket pártmunkával. Szó esett a dolgozó parasztok nevelé­séről is. Adorján elvtárs azt javasolta: bízza meg őt a pártvezetőség azzal, hogy egy kultúrbrigádot szer­vezzen és azzal a begyűj­tésben élenjáró dolgozókat népszerűsítse, az elmaradó­kat pedig bírálja. A má­sodvetés, és tarlóhántás népszerűsítésére diafilmes vetítést javasolt, amivel szakmailag is segíthetik a dolgozó parasztokat. He­lyes volt a felszólalóknak az a javaslata, hogy a párt­vezetőség bízza meg az egyes elvtársakat azzal: az élenjáró és becsületes dol­gozó parasztokkal beszél­gessenek, foglalkozzanak velük, hogy a későbbiek folyamán pártunk tagjelölt­jei legyenek. Egynéhány szót arról, ami kimaradt a beszámoló­ból és a felszólalók sem mondtak el. Az helyes volt, hogy a cséplés és begyűjtés, a termelőszövetkezet problé- májával, mint központi kérdéssel foglalkoztak. — DE ARRÓL MAR KEVE­SEBB SZÓ ESETT, hogy ezeket a feladatokat a pártmunka eszközével ho­gyan fogják segíteni. Nem beszéltek például arról, hogy a pártszervezetnek népnevelői is vannak. Eze­ket a népnevelőket most feladattal kell megbízni. Azzal, hogy ismertessék a begyűjtési rendeleti, amely kimondja: először a beadási és szabadfelvásárlási köte­lezettségnek kell eleget tenni. S ha ennek az egész község eleget tesz, akkor értékesíthetik szabadpiacon a terményeiket. Hogy ez megvalósuljon minden gaz­dának érdeke. Ezért ser­kentsenek a népnevelők min­den gazdát mielőbb a be­gyűjtési terv teljesítésére. Egyáltalán nem esett szó a cséplőgépeknél végzendő népnevelőmunkáról sem. Pedig, ha a cséplőgépek­nél jó népnevelők vannak, megfelel ő agitációt tudnak kifejteni azirányban, hogy a cséplőgéptől a begyűjtő helyre vigyék kötelezettsé­güket, jelentősen megköny- nyítik és meggyorsítják a terv teljesítését. Többet kellett volna foglalkozni a termelőszövetkezet népsze­rűsítésével is, és azzal a segítséggel, amelyet az alapszervezet adhat a szö­vetkezetnek. A FELADATOK MIND NAGYOBBAK. Mind több segítő kézre van szükség. A pártvezet őségnek éppen ezért nem lett volna sza­bad megfeledkezni a tö­megszervezetek mozgósítá­sáról. Helyesen mondta Muhar elvtárs, hogy a tö­megszervezetek mozgósítá­sa, aktivizálása, feladatok­kal való megbízása nagy­ban elősegítené a pártszer­vezet munkáját. Egybevéve: sok és hasz­nos javaslat született ezen a taggyűlésen. Mozgósító- lag hatott, hogy a pártszer- vezet még eredményeseb­ben végezze munkáját a falu politikai és gazdasági életében. Bálint Lajos. 2200 holddal teljesítik túl másodvetési tervüket a tiszalöki járás termelőszövetkezetei A tiszalöki járás dolgozó parasztjai még nem fejez­ték be az aratást, de a tarlóhántás és másodnövé­nyek vetése jó ütemben ha­lad. Az aratógépek és kom­bájnok munkáját az eke, majd a vetőgép követi. A járásban eddig 3195 hold tarlót szántottak fel, mely­ből már 1887 holdat te js vetettek takarmánynövé­nyek magjával. Ehhez a munkához nagy segítséget adtak a tiszavas­vári gépállomás traktoro­sai is. A tarlóhántás és másodvetés oroszlánrészét ők végezték el a járás 17 termelőszövetkezetében. A termelőszövetkezetek meg­győződtek a tökéletes gépi munkáról, elhatározták, hogy másodnövény vetési tervüket 2200 holddal túl­szárnyalják. Vállalásuknak már is szép eredménye mutatko­zik. A tiszavasvári Petőfi 142, a Munka 130, a tisza­dobi Táncsics TSZ pedig 162 holdat vetett be má­sodnövények magjával, hogy az állatállományuknak szá- las és lédús takarmánya legyen a tél idején. Már hozzáláttak a silókutak rendbehozásához és új ku­tak építéséhez is. A tiszadobi Táncsics TSZ-ben 1370 köbmétert; a tiszavasvári Munka TSZ- ben pedig az ősszel . 1,116 köbméter silót készítenek. Szakszervezeti választások előtt a Nyíregyházi Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalatnál Az Élclmezésipari Dolgo­zók Szakszervezete az.par területén augusztus 1-t 51 szeptember 15-ig terjedő időben tartja a szakszer­vezeti választásokat. — A szakszervezeti szervek új­raválasztásának az egész szakszervezeti munka meg­javítását és megerősödését kell eredményezni. A Nyíregyházi Dohány­beváltó és Fermentáló V állalat üzemi bizott­sága előtt is nagy fel­adat áll. A választások jó előkészí­tésével, a szakszervezeti munka megjavításával a Központi Vezetőség 1955. március 4-i határozatainak sikeres megvalósítását kell elősegíteni. Két évvel ezelőtt válasz­tották újra az üzemi bi­zottságot. Azóta nagy fej­lődést és sok jó tapaszta­latot szereztek a szakszer­vezet aktívái. A dolgozók bizalmának eleget téve se­gítették a vállalat tervtel­jesítését, védték a dolgo­zók jogait. A dolgozókról való gondoskodás megte­remtette a jó kapcsolatot az üzemi bizottság és a szakszervezeti tagok kö­zött. Azt, hogy hogyan vé­gezte a szakszervezet vezetősége a rábízott feladatokat, erről most adnak számot a dolgo­zóknak a beszámolók­ban. A vállalat üzemi bizott­sága elkészítette a válasz­tási tervet. Augusztus 1-én nagyaktíva ülés lesz, ahol megbeszélik a választást és választási tervet készíte­nek. Mintegy 140 szakszer­vezeti dolgozó lesz foglalkoztatva a vá­lasztások sikeres mun­kájában, a 95 aktivista megválasztásában. Kevés kivételtől eltekint­ve, jól halad a községpoli­tikai terv végrehajtása a kisvárdai járásban. E tér vek megvalósításához a já­rás dolgozói egymillió négy- százezer forinttal és 850.000 forint értékű társadalmi munkával járulnak hozzá. Van olyan község, mint Tornyospálca, ahol Boka József, Kovács Imre, Újvá­ri Mihály, Danes Béla és még több dolgozó paraszt 200—200 forintot ajánlott fel a hozzájáruláson kívül a tervezett kultúr ház építé­séhez. A. községpolitikai tervek­ben szereplő feladatok egy részével már több helyen elkészültek. Nyírtasson és Tiszakanyáron új fúrott ku- takat .építettek. Kékesén két darab fúrott kút építése most van folyamatban. — A központi üzemi bi­zottságot szeptember 9-en a kultúrteremben választ­ják újra. Feldíszítik a kul­túrtermet, és kultúrműsor­ral is készülnek. A vezető­ségválasztó taggyűlésre az üzem összes dolgozóit meg­hívják, kikérik javaslatu­kat és bírálatukat, a szak- szervezeti munkára vonat­kozóan. Mándokon bekötőút építését tervezték s eddig 24 vagon követ szállítottak ki az épít­kezés színhelyére. A község belterületén lévő belvíz le- csapolásához szükséges ter­veket már társadalmi mun­kában elkészítették. Sza- bolcsbákán az átereszek építéséhez szükséges beto­nok a helyszínen vannak. Régi vágyuk válik valóra az idén Eperjeske és Tisza- mogyorós dolgozóinak. —- Mindkét községet villamo­sítják, amelyhez nagyfokú társadalmi munkával járul­nak hozzá. A villamosítás­hoz szükséges oszlopókat saját maguk teremtették élői A járás területén eddig a községpolitikai tervek vég­rehajtásához felajánlott társadalmi munkából mint­egy 250.000 forint értékűt már elvégeztek. Suska Ferenc. Uj kutak, utak épülnek a községpolitikai tervek végrehajtása során a kisvárdai járásban teljesítették tej, tojás, ba­romfi, sertésbeadási kötele­zettségüket, mint Triska János, Zsiga István és még több elvtársat. „A helytál­lásnak, a kommunista pél­damutatásnak minden vo­nalon érvényesülni kell” — mondta a beszámoló. A taggyűlés mozgósítólag ha­tott a tarlóhántás és a má­sodvetésre is. Példákat mondott el, hogy a Község amúgy is szegény takar­mányban. De ha ezt siló­zással, másodnövénnyel pótolják, több lehetőségük lesz az állattenyésztés fej­lesztésére. MIND A BESZÁMOLÓ, MIND A VITA jól foglal­kozott a termelőszövetke­zet terméseredményeivel és számszerű fejlesztésével. Helyesen állapították meg, hogy a termelőszövetkezet terméseredménye — a ka­lászosból — két mázsával fogja felülmúlni az egyéni parasztok terméseredmé­nyét. Tehát több lesz a jövedelmük is a tsz-tagok- nak. Szabó elvtárs felszó­lalásában azt mondta: „Bú­zájuk, rozsuk, burgonyájuk olyan van, melynek párját keresni kellene az ajaki ha­tárban.” Mujiar elvtárs arról be­szélt, bár jó eredményeket ért el a szövetkezet, még- sincsenek ezek az eredmé­nyek megfelelően ismertet­ve. A pártszervezet vezető­Fegyverrel a ssuhutisúgért Igaz partizántörténet (2) Lázics átölelte újdon­sült barátját. A két fiú egyszerre lépett. Látta ezt Marczi néni is a kissapu- ból. Büszke volt fiára, aki olyan katonásan lépdelt ott a két partizán melleit, mintha már ő is — az isten tudja — mióta ka­tona lenne. Recsegett a hó a bakancsok talp# alatt. Kicsődült a gyermeksereg is az utcára. Elkísérték őket egészen az iskolaud­varig. Itt aztán a kerítés mellett megálltak. Kíván­csian kukucskáltak Deleié a kerítés résein. — A parancsnok elvtárs­hoz megyünk — szólalt meg Lázics, miután belép­tek az udvarra. Az iskola udvaron kato­nák gyakorlatoztak. Ott mentek el mellettük. Egy szakaszvezető vezényelt. Marczi Albert féloldalt oda-oda nézett s figyelte, hogyan hajtják végre a parancsokat. Nagyon tet­szett neki a dolog. Kihúzia magát Lázics mellett, még meg is bökte: — Majd ha én is ott le­szek közöttük — szólalt meg és kacsintott egyet. Az kacagott. Vállon vere- gette barátját. Felsieltek a lépcsőkön és néhány pillanat múlva már ott álltak a parancsnok szobája előtt. Lázics kopo­gott. Kemény katonás hang válaszolt. Beléptek a tanítói irodá­ból átalakított parancsnoki szobába. Lázics „vigyáz” állásban jelentést tett. így állt a parancsnok is, aki tűi elmesen hallgatta. Albert fülelt. Nem értett egy szót sem, mert szerb nyel­ven lérgyaltak. Csak ak­kor vette észre, hogy róla is szó esett, amikor a pa­rancsnok ránézett és mo­solygott, majd hozzálépett és írezetszorítot'. Első látásra megtetszett Aibeiinak ez a Középkorú, barátságos szűke ember. — Üljenek le — muta­tott az asztal mellett a székekre a 14. brigád pa­rancsnoka. Helyet foglaltak. Cigaret­tát vett elő. olvat, mm t amilyennel Lázics kínálta meg őt az este. Rágyújtot­ták. A parancsnok végigsimo- gatta szemeivel Albert alakját tetőtől talpig. Mar- czinak nem kellett egy szót sem szólnia, hogy miért jött, mi a szándéka, hisz Lázics mindent el­mondott. — Hozzon be egy derék­szíját — adta ki az utasí­tást a szlovák fiúnak a magasrangú partizántiszt és közbe Albérlőt figyelte. Az felállt és kisietett. Mog mielőtt elhagyta volna a szobát utána szólt, — Egy sapkát is. Alig telt el néhány perc, a barna, hullámos najú fiatal szlovák partizán mo­solyogva állt előtte, kezé­ben a derékszíjjal és a sap­kával. — Ez a tiéd — nyújtotta át a parancsnok Albertnak a „katonai felszerelést”. A kis szlovák fiú ott állt Al­bert mellett és kacsintott rá. Albert nem sokat bíbelő­dött a derékszíjjal. Ügy csatolta fel fekete kopottas öltönyére — amit anyja hozott neki az egyik ru­táktól 3 hónapi munkabér fejében — mint egy szak­avatott katona. Aztán a fejére tette a sapkát. A parancsnok figyelte. Elé­gedettség sugárzott arcá­ról. „Ügyes ez a fiú” — gondolta. — Tessék :—■ mutatott előre egy másik szoba felé. Néhány lépést tettek előre, amikor a parancs­nok felnyitotta a szoba ajtaját. Albertnak földbe gyöke­rezett a lába a meglepetés­től. A tágas szobában a fal mellett sorakoztak a géppisztolyok. Csak bá­mult. — No válasz — szólalt meg újból a parancsnok. Albert csak állt. Lázics oldalba bökte. Albert las­sú léptekkel elindult a fal felé. Gyorsan kiválasztott egyet és a nyakába akasz­totta. Aztán megfordult a kijárat felé. Az ajtóban állók mosolyogtak, Visszamentek az irodába. Marczi ott .‘állt vigyázzba a parancsnok előtt. Heve­sebben dobogott a szíve amikor ajkán felcsendültek a partizán eskü szavai: „Büntessenek halállal, ha vétek a partizánbecsület ellen!...” Ettől a fenséges pillanat­tól, a fogadalom percétől kezdve igazi partizánnak tudhatta magát. A parancsnok kezet fo­gott vele, megölelte, meg­csókolta. — „Na lévő”.., „na dé- szó” ... „na lévő krukk” — hangzottak a kemény vezényszavak, amikor a parancsnok jobbján kisiet­tek az udvarra. A vezénylő szasaszvéZétő a parancsnokot meglátva „vigyázz”-t vezényelt es jelentést tett. Aztán a parnesnok szón lalt meg. — Bemutatom nektek Marczi Albertet, a jugo­szláv partizán hadsereg 14. brigádjának új harco­sát! — kiáltott harsányan. Az újdonsült partizánnak, a fiatal Marczi Albertnak ezután megmagyarázták á vezényszavak jelentését. Néhány perc múlva ott állt a gyakorlatozó katonák kö­zött. Közel három órai gyakorlatozás után mar egész jól csinálta. — No, hogy ízlik? — kérdezte ebéd közben Lá­zics Albertet. — Micsoda? — tréfált az. — A gulyás vagy a gyakorlat? Nagyot nevettek. — Á gulyásos az jó, a katonásdi meg még szo­katlan. — Akarat kell hozzá — bíztatta Lázics. Még ezután jön a java. S az ebédszü­net után ő tanította ba­rátját. A géppisztoly ré­szeit magyarázta neki, az­tán sor került arra is, ho­gyan kell majd használni, ha szükség lesz rá. Farkas Kálmán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom