Néplap, 1955. június (12. évfolyam, 127-151. szám)

1955-06-18 / 142. szám

4B5S. JUNIUS 13- SZOMBAT N É P L A P r" Újjászületett község ~^) A nagylétai Járás utolsó a növényápolásban A Hajdú-Bihar megyei Ta­nács Mezőgazdasági Igazgató­ságán a legújabb értékelés sze­rint azt állapították meg, hogy a növényápolásban a járások versenyében első helyre került a derecskéi járás. A június 10-i állapot szerint a cukorrépa má­sodszori kapálásának közel 90, a kukorica másodszori kapálá­sának mintegy 60, a burgonya töltögetésének pedig majdnem 50 százalékát végezték már el a termelőszövetkezeti földeken. A járások versenyében a nagylétai járás igen elmaradt, s ennek okát nem is igen tud­ják megindokolni mással, csak laza munkaszervezéssel és a „ráérünk arra még“ helytelen elmélet érvényesítésével. A derecskéi járás eredményei mel­lett bizony szégyenkezhetnek a nagylétaiak. hiszen a cukorrépa másodszori kapálását csak 11,9, a kukorica másodszori kapálá­sát 10,8, a burgonya töltögeté- sét pedig csak 7 százalékban végezték el. Rendkívül súlyos elmaradás ez, melyet behozni gyors és jól szervezett munká­val kötelessége a járás termelő­szövetkezeti tagságának. A városok termelőszövetke­zeteinek versenyében jól dol­goztak a hajdúböszörményiek s meg is szerezték a városok kö­zött az első helyet. A járások sorrendje a ter­melőszövetkezeti munkát tekint­ve a következő: derecskéi, püs­pökladányi, berettyóújfalui, bi- harkeresztesi, debreceni, pol­gári, nagylétai. Városok: Haj­dúböszörmény, Hajdúszoboszló, Hajdúnánás. Egésznajios kultúr- és sporttalálkozó! rendeznek vasárnap a Ruhagyár ás Kaka község dolgozói A város és falu között folyó szocialista munkaverseny egy­re közelebb hozza a gyárak, üzemek munkásait és a ter­melőszövetkezeti és egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszto­kat. A verseny során mind szo­rosabb barátság alakul ki a vetélytársak között. Ennek a növekvő barátságnak egyik szép megnyilvánulása lesz a ruhagyáriak és kubaiak vasár­napi találkozója. A Ruhagyár dolgozói és veze­tői június 19-re meghívták a kubaiakat Debrecenbe egész­napos kulturális és sporttalál­kozóra. A vendégeket reggei ünnepélyesen fogadják, majd a nagyerdei Haladás pályán kez­detét veszi a sportverseny. Sík­futásban, magas- és távolugrás­ban, gránátdobásban, majd dél­után labdarúgásban mérik ösz- sze erejüket a versenytársak. A sportverseny iránt igen nagy az érdeklődés: Kábán hatvanén neveztek az atlétikai számokra, a Ruhagyárban szerda estig 170 nevezést adtak le. Minden ver­senyszám első három helyezett­jét érmekkel jutalmazza a ver­senyt rendező Ruhagyár. Az esti órákban kerül sor a kultúrműsorra. A kabaiak már 'hetek óta készülnek Moliére: A nők iskolája című színdarab­jának előadására. A ruhagyá­riak szavalatokkal, énekszá­mokkal, rövid jelenetekkel ké­szültek. 3 A KOROS MENTÉM szemben a bejárattal. A különbö­ző osztályokon példás rendben sorakozik a sok-sok portéka: fi­ion! szövetek, selymek, kötött- iruk, divatcikkek, háztartási cik­kek. Odébb rádiók, villanyvasa- ók, porcelánáruik. A fűszertől a egváltozatosabb csemege áruig, latáridő naplótól a fényképező­gépig, cipőtől a mezőgazdasági cisgépekig minden megtalálható íbben az áruházban. Több mint egymillió forint értékű áru áll állandóan a község, dolgozóinak a rendelkezésére. De van is keletje mindennek. Közel 300 ezer forintot forgalmaz havonta a földművesszövetkezeti áruház Körösszakálon. Korábban pl. babakelengyéért Komódiba, vagy Berettyóújfaluba kellett menni, most ezt is meg lelhet már kapni a községben, csupán ez, havonta mintegy 25 ezer forint forgalmat jelent — mondotta Hartmann Ödön áruházvezető. — Mi ez — a népesség szaporo­dására is értve —, ha nem a meg­növekedett jólét jele9 Az áruház négy kirakatszeme barátságosan tekint a járó-kelőik­re. Nem csodálkozik azon, hogy nem járnak mér szakadt, foltos ruhácskában, rongyos cipőben a gyermekek a szemben lévő isko­lába. így van ez már rendjén. A jót hamar megszokja az ember. Ragyognak a kirakatszemek, mintha a belátható, még szebb, biztatóbb jövőbe tekintenének nagy-nagy bizalommal, jogos re­ménységgel. — len — A Község kissé rendezetlen még, most van kibontakozóban. De láthatja a megváltozott élet jelét mindenki, akinek szeme van. A volt cselédek birtokukba vették a földesúri földeket, a ke- vély úri rezidenciákat. Később építeni kezdtek — most már ma­guknak. Az egyik kastélyból is­kola lett, a másikat áruházzá ala­kították. Áruház a faluban, ahol egy néhány, évvel ezelőtt két kis szatócs is sók volt. Ez a legújabb létesítmény. Ennek a megnyitása előtt az okozott csak nagyobb lázt a falu népe között, amikor legelőször ‘kigyulladt a villany­fény Körösszakái utcáin, a há­zakban, sőt az istállókban is, ahol emberemlékezet óta olajmécses füstölgött, sokszor tüzet okozva. Nézzünk kissé széjjel a szakáll „kisáruhózban“ ... A kastély, amiből áruiház lett, régen az úri hatalom jelképe volt, ma a község dísze és azt jelképezi, hogy az országban és következésképpen ebben a köz­ségben is, egyszer s mindenkor­ra a dolgozóké a hatalom. Mert az ő kényelmükre, könnyebbsé­gükre nyitották ezt az áruházát, amiben mindent, mindent meg lehet találni, amire egy kulturált embernek szüksége van. Kilenc raktár polcai roskadoz­nak a legkülönbözőbb iparcikkek­től. Az áruház széles helyisége pedig olyan szép, amilyenről ál­modni se mert valaha az egysze­rű szakáli paraszt. A sima pad­lózat olyan fényes, mint a nagy tartóoszlopra helyezett tükör, Jelentéktelen község volt Kö­rösszakái a múltban, pedig hány­szor megírták ősi történetét név­telen krónikások! Történelmi fel­jegyzések és a szájhagyomány szerint hajdan László király ug­ratta itt lovát. Közel van Nagy­várad, a Sebes-Körös hídjáról nyári verőfényben szépen oda­látni. Hazánk területének e kis csücskét, ahol a község fekszik — úgy karolja Románia földje, mint jó baráthoz illik. A határon innen és túl szőlőhegyek és zöl- delő rónaság váltakozik harmo­nikusan. Szolgaság, {obbágysors volt a nép kenyere, csak néhány földbirtokos család élt fényűző életet a föld gazdag áldása nyomán Avult írások őrzik az emlékét, hogy „ ... Zakáll első megülése még a honfoglalás korára esik. Már a XIV. század elején a tele­pülés János nevű papja által tizenhat garast fizetett a pápa részére...“ Bihar megye 1552. é.vi össze­írásában a mai község helyén két falu: Szóról és Egyházas-Szakáll állt. Egy több száz éves pecsét­nyomó azt bizonyítja, hogy itt vagy a nemzeti királyok, vagy a fejedelmek korában harmincad- hivatal volt. A földesurak adiák-vették a földet jobbágyőstől. Járvány, el­lenség pusztította a röghöz kö­tött pórnépet. 1608-ból maradt feljegyzések szerint „.. .a törö­köktől megzavart szakáli atyafia­kat Ercsi Lajos 'komádi hajdúka­pitány befogadta...“ A századok során sokszor fe­nyegette veszély az országot. A szegény paraszt — bár csak kö­telességei voltak, de jogai nem — szívesen hullatta vérét a szabad­ságért és függetlenségért. Felje­gyezték az utókor számára, hogy „... lS49-ben Gitye János sza­kán. magyar huszár — megtudva, hogy itthon baj van, Becsből lo­vastól megszökött.“ A föld gazdái cserélődtek, a nép megmaradt évszázadokon ke­resztül nagy tudatlanságban. Még 1020-ban is így jellemezte a névtelen jegyző a szakáliakat: „... A nép még mindig nem hagyta fel a mezei tilalom-ron­tást, gyakori a gyújt.ogatási eset is. Hogy ez így van, óka, hogy a szakáliahnak nincs iskolájuk. A pár éve meghalt óhitű Lelkész pedig, akinek a híveik a korcsmá­ban is kezet csókoltak — olykor el is döngettek — legtöbb idejét a nép söpredéke között töltöt­tet?)“ Pe jöjjünk közelebb! lám .......A község lakói között mér­hetetlenül el ran terjedve a ba­bona. Hiszik geyrmekcik és álla­taik megrontását, azt tartják, hogy ahol eltörik a lámpaüveg ott rövidesen meghal valaki, ha késsel vágják az almát, elveri c vetcseket a jég ...“ és így tovább A felszabadulásig hatalmas földesúri kastélyok vetették ár­nyékukat ez apró sárkunyhókra Sötétség, jogfosztottság, elmara­dottság és szolgasors volt a néj osztályrésze. A múlt kísértő árnyékát beta­karja lassan a feledés mohája Ma, mintha új csillagok ragyog­nának a közel évezredes község felett éjjelente, nappal pedig mintha új Nap ontaná éltető su­garát az ősi — vérrel és könnye öntözött rögökre. A jobbágysar jadékokat is — azt lehet mon­dani — új emberekké formált! egyetlen szabadságban eltöltőt évtized, éjőndölatők A DERECSKE! HATÁRT JARVA... gazdák tudják, ha nem ápolják a határt, számításukba mindig szomorú hiba csúszik be. Ha ha­nyag az ember szorgalma, nincs az az időjárás, amely kedvezőre, bőségesre fordítaná a termést. De ha a szorgalom is buzog az emberből, meg az időjárás is ked- \ező, akikor olyan ősz elé nézhe­tünk, ami százszor fizet verejté­kért, gondért, fáradságért. Valahogy ma ez mind ott fe­szeng a derecske! határban. Lát­szik az egész tájon, hogy nincs itt hiba a szorgalom körül, hi­szen a lányok kacaja még itt csattan a dúlőút mentén. Az idő­járás is csak helyre pofozódik, s amit a hűvös visszavágott, azt a melegedő nyári napok még be­pótolják. Esők is járnak, garma­dával, szép, egyenletesen szitáló, kiadós esők, s ettől nemcsak a fű nő és zsendül, hanem a véle­mény is. De szaporodik a gyom is, szézmarkú gyökérrel kapasz­kodván a földbe, s ha a derecs- keiek nem állnak résen, mihamar elborítja földjüket a gaz. Ápolni, ápolni a földet, (hiszen itt ring a kenyér, itt nő a jövő évi ele- sé-g, s ez csak ma mirajtunk mú­lik, hogy gazdag cs bőséges le­gyen. L ASSAN BESÖTÉTEDIK. A lányok hangját már szét- hordta a szél, csak a búzamezők ringnak sokszínű zizegéssel, A dúlőúton tehénszekerek. halad­nak, a tehenek lépnek, lépnek csendesen egymásután. Szinte zörrenés nélkül, ringva halad­nak a szekerek, s az akácok -kö­zül előbuggyanó kis porfüst mu­tatja, hogy merre járónk.. Las­san csend lesz az egész derecs kei határban, az este nyugalma ott remeg a tengerilevélen, a búzafejeken. De a csöndben is érezzük, hogy nő és feszül az élet, s szinte hallatszik, hogy a búzatábla szélében kinyílik egy pipacs. Pirosán és üdén, BODA ISTVÁN zug az őszi csövek súlyos csorre- nése is. Ma még hetykén íllege- tik magukat a sorokban, de né­hány 'hét múlva már komolyan nekivastagodnak és erdővé sűrű­södnek. De hogy azzá sűrűsödje­nek, hány és hány kapavágásra van itt még szükség, irtani, pusz­títani a gyomot, amely nő és nő, s ha nem vagyunk éberek, meg­fojtja az életet. S AZ ESTÉBE valahogy ezt súgja, ezt beszéli az egész derecskéi határ. Kapálni, kapál­ni, új és új harcban verekedni a gyommal, amelyek olyan mo­hón nőnek és szívjak el a táplá­lékot dédelgetett növényünk elől. S ahogy hajladoznak a kényes testű tengeriszárak, eszembe jut, hogy milyen szép szó is ez: növényápolás. Ápolni kell min­dent, ha azt akarjuk, hogy termő életté érjen, embert és növényt., mert ha nem ápoljuk, megcsapja a senyvedés, s a reménységek el­alusznak benne. Mert mi lenne itt, ezzel a tengernyi derecskéi határral, ha napról napra nem ölnék, irtanák a gyomot, ha nem ápolnák verejtékkel, fáradsággal a krumplit, a tengerit, a határt, a földet. A derecskéi határban pedig mindenütt meglátszik az embe­rek kezenyoma, munkája. A krumplisorok hosszan szaladnak neki az alkonynak, van olyan tábla, amelyet már másodszor és harmadszor is megtöltögettek. A cukorrépa mezők kiegyelve, meg­kapálva és most már szabadon nőhetnek, lestesedhetnek a lan­gyos földben. A tengeri is meg­kapálva, másodjára is, néhol már harmadszor is, mert a derecske! gabonatáblák tengerébe. Be-rety- tyóújfalu felett hatalmas bá­rányfelhő tornyosod ik, de mire Tépe felé ér, már alakot vált és hamvadni kezd. Mire meg a de­recskéi 'határba érne, már szét is foszlik, s az ég újra szeplőtelen és magas, a föld meg meleg és tele van zajjal, melegséggel. A határ mélyéről traktorzúgás csen­dül, s a dűlőúton könnyen sza­lad a Lanz-Bulldog apró kereke. A FÖLDEK, a határok, a dű­lők mélyén mindenütt megtelnek, s az emberek sűrű csomókban elő elevenednek. Vi­dám hangok zamatát kapja fel a szél, s a derecskéi Rákóczi TSZ leánybrigád tagjainak kacaját szétteríti, mint az illatot. Késő este van, hét vége, indulnak hazafelé. A lányok zajongnak, csivognak, mint a fecskék, bár egy heti munka súlyosodik iz­mukban. Vállukon pihen a kapa, s az akác, a ficfanyelek fényesek a sok markolástól. Arcuk barna, mint a föld, hajuk szőke, mint az érett árpakalász. Mezítláb vannak, de pajkosak és vidámak, mintha nem is mögöttük, hanem előttük állna még ez a hét is. Csak állunk, s nézzük a de­recskéi határt. A gabona, a ka­lászos, szép, szép, avval egyelőre nincs semmi gond. de a kapások azok szorítják most az embert. A tengeri, a burgonya, a cukorrépa, a napraforgó, a mák, meg min­den-minden, ami zölden és vi- dámah kapaszkod 'k itt a nap felé. Itt vannak például a ku­koricatáblák. Zöldszárú növé­nyek lengnek, libegnek a szélben, s'ebben a Ubegésben mái! benne I Lassan al'konyodik. A napsu­garak haránt zuhognak a tájra, ► az akácfák csúcsa hamvasan bó- >long a júniusi szélben. De nem >is szél ez, inkább csak szellő, •olyan simogató ereje van s csak •arra jó, hogy felborzolja az aká- fcok lombját, meg a lányok ha- í ját. Meg talán arra, 'hogy tele­► fodrozza hullámokkal a szőkülő ► gabonatáblákat. A rozstáblákat, t amelyek tele vannak ilyenkor ► már állandó nyugtalansággal, ► mint a tenger és ezer hangon ► zúgnak, suttognak, beszélnek. ► Ebben az alkonyi ragyogásban ►meg éppen olyan az egész rozs- J mező, mintha ezüst lávával volna £ befestve. Ring, suttog, zizeg és új F és új hullám fodrozódik a köze­gétől, hogy szétcsapódjék a dűiő- jutak partjaira. ► IÁ ERECSKE HATÄRÄBAN • 1^ járunk. Szinte simogat az {alkony és tele van az egész mező { illattal. Virágzik a gabona. Kis { apró bogarak zümmögése úszik »telettünk, valahogy olyan, mint- tha távoli citeraszót hangfogózna »a távolság. Szinte kedve volna az Í embernek megfogni, eltenni va­lahova a szíve alá, hogy mindig »hallja ezeket a nagyon egyszerű • ás nagyon tiszta dallamokat. A •bogarak zümmögését, a gabona- {táblák zaját, meg az egész mező {esteli beszédét, hogy nőiesebb {legyen, okosabb legyen ettől a {nyári esti szimfóniától. ♦ Aztán a bogarak le-lecsapnak, ♦ éjjeli szállást vernek a lapuleve­tlek melegében, ik fecskék is egy- ♦ re sűrűbben cikáznak a falu felé, {viszik szárnyukon az alkonyi ♦hamvasságot. Kis torkukból apró Xtereferék dalolnak, s ahogy el- ♦ röppennek, könnyű csicsergés ♦ húz át a fejünk felett. Hazafelé ♦ tartanak. { Lassan megelevenedik az egész 1 határ. Valahol messze, a ba- ■-•ettyópart felett már sötétedik az ég is, de itt még ragyog az «aikcaji- hai' js már .Lees#lí —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom