Néplap, 1955. június (12. évfolyam, 127-151. szám)

1955-06-02 / 128. szám

4 NÉPLAP 1955. JUNIUS 2. CSÜTÖRTul ' ()ívílíjos ^Debrecen Debrecen Város II. kerületi Tanácsa ver­senyt indított az úttörők között a „Virágos Deb­recen“ mozgalom kiszélesítése érdekében. A ver­seny értékelése szerint a Nyulasi Általános Is­kola a győztes, övék a II. kerületi tanács ván­dorzászlaja, melyet ünnepélyes keretek között adtak át az iskola tanuló ifjúságának. Dr. Kapcsák Andrásáé, a II. kerületi tanács szakszervezeti elnöke mondott beszédet, mely­ben buzdította az úttörőket, hogy ezt a szép moz­galmat szélesítsék tovább, tegyék minél szebbé szülővárosukat, iskolájukat, utcájukat, ültesse­nek minél több virágot. Elmondotta, hogy a zászló — melyet most átad, ez évben a Nyulasi Általános Iskoláé, de jövő évben gazdát cserél­het, új tulajdonosa az lesz, aki a „Virágos Deb­recen“ mozgalomban a legszebb eredményeket éri el. A vándorzászlót Egyek Anna, a Nyulasi Általános Iskola igazgatónője vette át, majd az iskola növendéked kultúrműsorral kedveskedtek a vendégeknek — a többi debreceni általános iskola úttörőinek, akik iskolájukat képviselték és azzal az elhatározással távoztak az ünnep­ségről, hogy jövőre ők lesznek a vándorzászló boldog nyertesei. A NÉPI DEMOKRÁCIÁK ÉLETÉBŐL .............ni——im > o »-------­Nowa Huta — a lengyel nehézipar erod e Kedves vendégei vannak Debrecennek. Tegnap három lengyel újságíró érkezett városunkba, hogy megismerkedjen Debrecen és Hajdú-Bihar nevezetességeivel. A lengyel újság­írók ma látogatást tesznek több debreceni üzemben, elláto­gatnak egy debrecen-környéki termelőszövetkezetbe, felke e- sik a Kossuth Lajos Tudományegyetemet és az Orvostudomá­nyi Egyetemet, kirándulnak Hajdúszoboszlóra és a megye más részébe. A lengyel vendégek debreceni tartózkodásuk alkalmi ból Lengyelország új szocialista városáról, a lengyel Sztálin- városról — Nowa Hutáról közlünk egy rövid ismertetést. DEBRECEN TÖRTÉNELMÉBŐL 9 Itt lakik 9 BACSÓ BÁLINT ® a Chlrurgia, Medicina doktora ® Az egykori puritán Debrecen mindenre ügyelő Magisztrátusa nemcsak a lakosság erkölcsi éle­tére terjesztette ki figyelmét, ha­nem gondja volt a közegészség védelmére is. Most, 240 éve, hogy 1715-ben az első tiszti orvost al­kalmazta a város 100 forint évi fizetéssel és szabad lakással. Ez a derék, nagy tudományú városi fizikus, Fiber Fülöp volt, aki kül- orszagi univerzitáson szerezte já- ratosságát „minden orvosi mü- vészségek terein“. Tévedés lenne azonban azt gon­dolni, hogy Debrecenben a még régebbi időkben nem akadtak orvos féle gyakorlatot űző egyé­niségek, mert a városi levéltár iratai között találkozunk papok, illetve kollégiumi tanároik nevei­vel, akik a XVI. század közepé­től kezdve már orvosolgatták a hozzájuk forduló betegeket és különféle házi szerekkel, növé­nyi főzetekkel enyhítették fájdal­maikat. De itt voltak a középkornak híres seborvosai is, akik a régi adatok szerint borbélymestereknek, könülyözők- nek és chirurgusoknak neveztet­tek, s akik ugyancsak nagy or­vosi gyakorlatot folytattak. Nem­csak a gyógyító késsel dolgoztak — eret vágtak, fogat húztak és piócával űzték ki a beteg testé­ből „a nyavalyákat“. Debrecen­ben már 1586. évben többen foly­tatták a borbély mesterséget, úgy hogy céh társulatot alakítottak, melynek szabályait Báthory Zsig­mondi fejedelem is megerősítette, A seborvosok számát a városi ta­nács kilencben állapította meg, s ez igy is maradt majdnem 200 évig. Még akikor sem változtattak rajta, amikor a Dunántúlról Deb­recenbe került 1772. évben Cso­konai Vitéz József, a nagy költő apja és kérelemmel fordult a tanácshoz, hogy a városi polgárok és a seborvosi társulat tagjai közé vegye fel. Akkor a tanács a borbély céh főmestereinek meg­hallgatása után úgy döntött, hogy a seborvosok számát nem emeli fel, hanem Csokonai Vitéz Jó­zsef várjon a felvétellel, amíg a tagok sorából valaki meghal és annak helyére bevehető a céh­társulatba. A tiszti orvosok számát Debre­cen lakosságának emelkedésével szaporítani kellett. Megválasztot­ták második városi fizikusnak a híres pozsonyi fiatal orvost, Segner János Andrást, aki azon­ban csak egy évet töltött Debre­cenben, eltávozott a jénai egye­temre, ahol nagy tudományos ké­szültségét gyarapította és európai hírű orvos* tanár lett. tudásukkal feleltek meg hivatá­suknak. Fizetésüket a város éven­ként 200 forintra emelte. Híresebb debreceni orvosok voltak 1787-ben Batta János és Szemerjai István, 1802-ben Szent- györgyi József és Zilahi Sámuel. Utánuk következtek a tiszti or­vosi állásban Radeczky József, Szemerjai Kovács Sámuel és Vajda Dániel dhirurgus. Lassan­ként a seborvosi borbély és kö- pülyöző társulat tagjai között is egyetemet végzett orvosok tűn­tek fel. A régi seborvosi mester­séget felváltotta a sebészeti tudo­mány komoly és alapos művelői­nek egész sora. így Csáti Szabó Sámuel, Segesváry István és Jám­bor András. A közönség is előny­ben részesítette az iparszerűen munkálkodó tiszteletreméltó mesterekkel szemben a diplomás orvossebészeket. Ezek között el­sőnek számított Bacsó Bálint, akinek lakásán orvosi táblája ezt tüntette fel: — Itt lakik Bacsó Bálint, a Chirurgia, Medicina doktora. — Minden orvosi művészségek Mes­tere. Több tudós társaságnak tag­ja. Ns. Szabolcs vármegye tb Phisikusa. A városi tanács szabályozta az orvosok látogatási díját is. A he­lyükbe menő betegektől 2 garas­nál nem kérhettek többet, a sze­génysorsú beteg azonban csak másfél garast fizetett. Ha az or­vost a házhoz hívták, 4 garas volt a tiszteletdíja. Ha naponta többször kellett a beteghez men­nie, akkor összesen 5 garast kap­hatott. A XVIII. század elején egymás után telepedtek le Debrecenben a nagy tudású orvosok. Ezek kö­zül a város tanácsa a tiszti or­vosi állásra Buzinkat Györgyöt, később Veszprémi Istvánt és Csapó Józsefet hívta meg. Ezek közmegelégedésre igen kitűnő Déri Múzeumban. Ez a városi pa­tika látta el ingyen a szegény be­tegeket orvosszerekkel. A több mint száz éves gyógytárt 1707. évben a kornak megfelelő módon újítottták meg és vezetőkul a ta­nács Veresmathy János és Burá­nyi Mihály neves vegyészmeste­reket nevezte ki. 1729, évben az országos nevű Landik János ké­mikus Trencsénből került a gyógyszertár élére, majd a jeles körmöd patikus, Schivartzwalder Gyula és fia vezették, akiket Mó- zer János pozsonyi patikus vál­tott fel. Ekkor a debreceni szü­letésű Csátliy Sámuel érkezett haza külföldi tanulmányútjáról és 6 lett a régi patika vezetője. Csáthy csak rövid ideig műkö­dött, mert az 1754. évi kolerajárvány alkalmával meghalt. Utána következett a híres tudós és műgyűjtő Kazay Sámuel, a debreceni patikusok között, aki a várostól megvásárolta az intéz­ményt. A helytartótanács 1773. évben elrendelte egy második gyógyszer- tár felállítását, melynek tulajdo­nosa Zeininger Antal volt. Deb­recen területi nagyobbodása és népességi szaporulata megkívánta minél több gyógyszertár megnyi­tását, úgy, hogy a XVIII. század végén már hat-nyolc lett a páti kák száma, hogy a szükségletek e téren kielégíthetők legyenek. BALASSA SÁNDOR Alig öt év telt el azóta, hogy Krakkó, közelében megkezdődött a legnagyobb lengyel kohókombinát építése. A lengyel munkások és mérnökök szívós munkája már eddig is nagyszerű sikereket eredményezett. Uzembehelyezték a második nagyolvasztót és a második Martin-kemencct A múlt évben megindult a termelés az első nagyolvasztóban, az első Martin-kemencében, valamint egész sor más részlegen. Néhány nappal ezelőtt üzembehelyezték a második nagyol­vasztót és a 370 tonnás második Martin-kemencét. A korszerű hen- gerde egyik részlegében szintén folyik már a termelés. Az eddigi munkálatok során 8 millió köbméter földet mozgat­tak meg, több mint 100 millió téglát használtak fel. A hatalmas mé­retekre az is jellemző, hogy a műszaki dokumentáció több mint 100 000 különböző rajzból áll. A közeli távlatok A közeljövőben újabb Martin-kemencéket és kokszoló-részlege­ket helyeznek üzembe, teljesen kibővítik a korszerű hengevdét. A Leninről elnevezett Nowa Huta-i kohászati kombinát évente több mint 1,5 millió tonna acélt és hengerelt árut termel majd. többet mint a háború .előtti lengyel kohók együttvéve. A 750 méter hosz- szú hengerdében évente 2 800 000 tonna acélt hengerelnek majd. A Szovjetunió testvéri segítsége A műszaki dokumentációt a Szovjetunió bocsátotta Lengyelor­szág rendelkezésére. Szovjet szakemberek a helyszínen nyújtanak hathatós segítséget. A Szovjetuniótól eddig több mint 56 000 tonna gép és felszerelés. 96 000 tonna tüzállóanyag érkezeit Nowa Hutába. Nap-nap után futnak be a Szovjetunióból érkező ércszál­lítmányok. Nowa Huta — a lengyel nép büszkesége, a lengyel—szovjet ba­rátság egyik nagyszerű jelképe. Hodzsiolov bolgár professzor Debrecenben Kedden Debrecenbe» érkezett az európa-szerte ismert Hodzsi- olov professzor, a Bolgár Tudo­mányos Akadémia tagja, a szó­fiai egyetem biológiai tanszéké­nek igazgatója. Itt tartózkodása alatt megtekintette a Debreceni Orvostudományi Egyetem Ana­tómiai-Szövettani, Élettani és Igazságügyi Orvostani Intézetét, megismerkedik az ott folyó tu­dományos munkával és kicse­réli tapasztalatait a debreceni tudósokkal. Éjjeli vizit ára 6 garas. Érdekes feljegyzést találtam egyik orvosi látleleten, melyet Böszörményi Pál, akkori főbíró írt sajátkezüleg az ak-tára.. Kecs­kés Mihály debreceni lakos meg­verte a feleségét. A sérülésekről Radecziky József tiszti orvos fett jelentést, melyben a többek kö­zött ezeket írja: „Ezen hóhéroló ember már negyedszer hagyta helyben asszonyát. Fizikus Pus­kás és Szemerjai chirurgus is gyógyították a múlt évben esett verekedés után. Az asszony fél a házához menni, gyilkos és ré­szeges urától.“ A főbíró így oktatta ki az or­vosi látlelet felvevőjét: — Nem chirurgus uram dolga a verékedő személyt hóhéroló gyilkosnak mondani, a jurisdikció dolga azt cselekedni. A cseleke­detet megvizsgálni, aztán hatá­rozni, gyilkos-e vagy hóhéroló a verekedő, avagy sem, azért ilye­nekbe ne avassa magát az orvos úr, hanem elégedjen meg azzal, ami kötelessége, tudniillik adja elő a dolgot, úgy mint találja: jó lelkiösmerettel. A város egészségügyi szolgála­téihoz nemcsak orvosok szüksé­geltettek, hanem patika is. Debrecen már a XVI. szá­zadban létesített gyógyszertárt, mely egyike volt az ország leg­régibb ilynemű intézményeinek. Ennek a patikának egyes felsze­relési tárgvai ma is láthatók a Qáhúvtűz, ahol a Imz'éméq szerepel Ha valaki — a helyzettel is­meretlen idegen — szombat es­te úgy 11 óra tájban betévedt a Zó ja Diákotthon udvarára, bi­zonyára meglepődött a látotta­kon és hallottakon. Mintegy _ öt, hatszázfőnyi tömeget világított meg a fel-felcsapó tábortűz fé­nye. Fiatalok, idősek, lányok és asszonyok ültek, vagy éppen álltak a nagy udvaron — kinek milyen hely jutott — és népda­lokat énekeltek. N EM, nem a szereplők vol­tak ezek, hanem a nézők, akik egyik népdalt a másik után szerették volna megtanul­ni Bállá Pétertől, az ismert nép­dalgyűjtőtől. Az, hogy lassan már éjfélre hajlott az idő, nem zavart senkit, sőt a fiatalokat ez alkalommal még a tánc sem csábította — a népdaltanulás mellett szavaztak. De hogy azok is értékelni tud­ják ezt az eseményt, akik nem voltak ott, akkor este a Zójá- ban, elmondjuk, mi is történt tulajdonképpen. A Zója Diákotthon nevelő­tanárai, élükön Nagy Ilona igazgatónővel, több mint két hónapja szövögették a szép ter­veket. Vajon hogyan tehetnék minél emlékezetesebbé a diák­otthoni évzáró ünnepséget? Az elmúlt évben először rendeztek tábortűz mellett népi műsorszá- mokból összeállított előadást s ez évben még szebb, még ked­vesebb ünnepségre készültek. Több levélváltás, megbeszélés után végre kész volt a műsor­terv. Meghívták Ortutay Gyula professzort, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem tanárát, Bul­la Péter népdalgyűjtőt, a Nép- művészeti Intézet főelőadóját, valamint az ismert túrái népi együttes két tagját: Tóth L. Mi- hálynét és Szaszkó Józsefet. •.. Szombat este, a tábortűz fényénél tárogató hangja mel­lett megkezdődött a műsor. Ortutay Gyula csehsz'm'pv:-,; útjáról és a népi kultúráról be­szélt a jelenlévőknek. Elmond­ta, hogy milyen öröm töltötte el, amikor Kassán a magyar gimnázium növendékeivel be­szélgetett, akik között elindí­totta a szlovákiai magyarság népi kultúrájának gyűjtési moz­galmát. Az ottani fiatalok hoz­zá is kezdtek nemzeti múltunk értékes kincseinek gyűjtéséhez. O RTUTAY GYULA elmond­ta, hogy a finnek 112 000 népmesét, az esztek 76 000 nép­mesét gyűjtöttek, amelyekhez viszonyítva elenyészően csekély a 6—8000-re tehető magyar nép­mese. Ezért felkérte a fiatalsá­got és a pedagógusokat is, hogy segítsenek a néprajzi gyűjtés­ben. Segítsenek a magyar dol­gozó parasztasszony életének felfedezésében. Nagyszerű mun­ka ez, hiszen a falusi élet meg­változása átalakítja a családi életet is, — a parasztokból — munkások, értelmiségiek lesz­nek. Mindezek gondos néprajzi lejegyzése fontos feladat lenne, s ehhez nyújtson a fiatalság is segítséget. A beszéd után egymásután léptek a porondra a népmesék, népi játékok, népballadák tol­mácsoló!. A szereplők, a Zója Diákotthon és a Közgazdasági Fiú Diákotthon diákjai kedves közvetlenséggel játszották, meg­érdemelték a nagy tapsot. Tóth L. Mihályné, a rádióból ismert túrái Jula néni Szaszkó József citerakísérete mellett előadott népdalainak is nagy sikere volt. És mindezek után, befejezésül kezdődött a népszerű népdalta­nítás. Bállá Péter népdaltanítá­si módszere annyira kedvelt lett pár perc alatt, hogy a kö­zönség egyre követelőzött, újabb és újabb népdallal kívánta gaz­dagítani eddigi tudását. A TÁBORTŰZ jól sikerült. Akik jelen voltak, elisme­réssel nyilatkoztak mind a ren­dezésről, mind a műsor össze­állításáról. Köszönet illeti a köz­reműködő szereplőket is. Szép este volt, marandandó élményt szerzett a jelenlévőknek,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom