Néplap, 1955. június (12. évfolyam, 127-151. szám)

1955-06-09 / 134. szám

1955. JUNIUS 9 CSÜTÖRTÖK N E p L fi *­3 fl Magyar Dolgozók Pártja Központi Vszclőssgének ha tározata a mezSgazdaság szocialista átszervezésének ás a mezőgazdasági termeiós feüenditésének további fcladalairól (rövidített szőve;) (Folytatás a 2. oldalról) háruló nagy feladatokat. A máso­dik ötéves tervbén gyorsítani kell a gépállomások korszerű gépekkel való további felszerelését, káde­rekkel való megerősítését, hogy a rendelkezésükre álló gépi techni­ka jó kihasználásával, mezőgaz­daságunk fellendítésének techni­kai és politikai emelői legyenek. <3 A gépállomásokat új, nagy “ teljesítményű gépekkel kell felszerelni, hogy a növekvő ter­melőszövetkezeti mozgalomnak egyre nagyobb gépi segítséget tudjanak nyújtani. A gépesítést a második ötéves tervben úgy kell fejleszteni, hogy: a) A gépállomások a meglévő és megalakuló termelőszövetke­zetekben elvégezzék a szántás- vetés B5—90 százalékát, V) a gabonafélék betakarításá­nak gépesítése a termelőszövet­kezetekben elérje a 65—70 száza­lékot. Emellett fokozatosan fej­leszteni kell a cukorrépa, burgo­nya és rostnövéttyek betakarítá­sának gépesítését is, c) a növényápolási munkákat, elsősorban a kukorica, burgonya, cukorrépa és napraforgó kapálá­sát 55—60 százalékban és az ez­zel egyidőben jelentkező szálas­ba karmány-be takarítást 50 szá­zalékban gépesítsék, d) lényegesen fokozzák a ter­melőszövetkezetekben a szállítás és az állattenyésztés gépesítését úav, hogy a trágyahordás, tér­re é ny szállítás 45—50 százaléka gépekkel történjék. éj) A gépállomások vezetőit és " dolgozóit felelőssé Kell ten­ni a termelőszövetkezetek gaz­dálkodásáért. Úgy keit dolgoz- mok, hogy munkájuk eredmé­nyeként növekedjék a termelő­szövetkezetekben a növényter­mesztés és az állattenyésztés ho­zama és a termelőszövetkezetek maradéktalanul eleget tegyenek az állam iránti kötelezettségük­nek. A gépállomások mezőgazdászai biztosítsák a termelőszövetkeze­tek növénytermelési és állatte­nyésztési terveinek maradékta­lan teljesítését és minden eszköz­zel segítsék elő a nagyüzemi gaz­dálkodásban rejlő lehetőségek kihasználását. A mezőgazdászolt munkáját a terrfieiőszövetkeze- tek gazdasági eredményei alap­ján kell értékelni és díjazni. Ve­get kell vetni a mezőgazdászok indokolatlan cserélgetésének: a lövőben mezőgazdászt a termelő- szövetkezetbe helyezni, vagy on­nét áthelyezni csak a termelő­szövetkezeti közgyűlés meghall­gatásával lehet. A gépállomások továbbra is nyújtsanak segítséget az egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztoknak. Tegyenek határidőre és jó minőségben eleget az egyé­nileg gazdálkodó dolgozó parasz­toknál vállalt kötelezettségeik­nek. Akadályozzák meg, hogy a kuláikok és egyéb spekuláns ele­mek igauzsorévai kizsákmányol­ják őket. A Véget kell vetni a gépál- lomásokon az anyaggal, s az anyagi és pénzeszközökkel való felelőtlen gazdálkodásnak. A pártszervezetek és a MEDOSZ szervezzenek mozgalmát további megtakarítások elérésére, az ön­költség terven felüli csökkenté­sére. Fejlesszék tovább a szocia­lista munkaversenyt. C A gépállomások vezetői a ^ pártszervezetek s a szak- szervezet segítségével szüntessék meg a nagyarányú munkaerő- vándorlást és minél előbb alakít­sák ki a jó szakmai felkészült­séggel rendelkező állandó mun­káskollektívát. Ennek érdekében tovább kell javítani a gépállo­más! dolgozók szociális helyzetét. A honvédségi párt- és DISZ szervezetek folytassanak politi­kai felvilágosító munkát a le­szerelő katonák — elsősorban a gépállomásokról bevonult trak­toristák — között, hogy az erre alkalmas honvédek közül lesze­relésük után minél többen men­jenek a gépállomásokra dolgoz­6 A gépállomásokat fokozott mértékben kell erősíteni, jó politikai képzettséggel és szer­vezőkészséggel rendelkező, ta­pasztalt munkáskáderekkel, va­lamint megfelelő szakmai felké­szültséggel rendelkező szakembe­rekkel. Az iparból és a népgaz­daság más területeiről 1955-ben 50, 1956-ban pedig további 100 jól képzett gépészmérnököt kell küldeni a gépállomásokra. A Földművelésügyi Miniszté­rium mintegy ezer katonaviselt dolgozó számára szervezzen Die­sel-traktorvezetői tanfolyamot. 7 A Központi Vezetőség fel­hívja a gépállomások ve­zetőit és dolgozóit, hogy gépeik teljes kihasználásával, a munka minőségének megjavításával már ebben az évben adjanak fokozott segítséget a termelőszövetkeze­teknek a munkaigényes termelési folyamatok — kapálás, takar­mány- és g a bo n a be t tfíearí tás — ejvégzésélhéz, terméseredmé­nyeik növeléséhez és a jövő évi jó termés előkészítéséhez. 8 A mezőgazdasági gépek korszerűsítéséért és minő­ségének állandó emeléséért, vala­mint az egész mezőgazdasági gépgyártásért a kohó- és gép­ipari miniszter felelős. A Kohó- és Gépipari Minisztérium erősít­se meg a mezőgéptervező irodát kiváló gépszerkesztő mérnökök­kel. Egyidejűleg megfelelő ipari szakemberek átcsoportosításával erősítse meg a mezőgazdasági gépgyárak tervező részlegeit, üze­mi laboratóriumait és műhe­lyeit is. A kohó- és gépipari miniszter szervezze meg a mezőgazdaság zavartalan alkatrész ellátását, gondoskodjék megfelelő öntödei kapacitásról, hogy a mezőgazda- sági gépalkatrészekhez szükséges különböző öntvények időben és kifogástalan minőségben rendel­kezésre álljanak. A sorozatban készülő gépek alkatrészeinek gyártásáról a sorozatot gyártó váljalat tartozik gondoskodni. V. Az állama gazdaságok munkájának megjavításáról Az elmúlt években az állami gazdaságokban megteremtettük a nagyüzemű gazdálkodás legfonto­sabb feltételeit. Az állama gaz­daságok hatalmas gépparkkal rendelkeznek, vezetőik többsége politikailag, szakmailag tapasz­talt. Egyre több azoknak a gaz­daságoknak a szórna, amelyek példát mutatnak és a gyakorlat­ban bizonyították be a szocialis­ta mezőgazdasági nagyüzem fölé­nyét. Az állami gazdaságok vezetésé­ben sok munkás, paraszt és nép­hez hű értelmiségi hozzáértéssel es becsületesen dolgozik. Első­sorban azonban az adminisztra­tív munkakörökbe osztályidegen, ellenséges elemek, álszakembe­rek is furakodtak be, akiknek káros tevékenysége az utóbbi időben megélénkült. Ezekkel az elemekkel szemben nem lépnek fel határozottan a minisztérium vezetői sem. Az állami gazdaságok vezetői­nek a legfontosabb feladata a következő években, hogy a gaz­dálkodás megjavításával, a ter­melési eredmények növelésével, az önköltség lényeges csökkenté­sével mielőbb veszteségmentes, jól jövedelmező, példamutató mezőgazdasági nagyüzemekké te­gyék gazdaságukat. 1 A termésátlagok, az állat­® tenyésztés hozaménak nö­velésével tovább kell emelni az állami gazdaságok árutermelését. 1956-ban hárommillió mázsa ke­nyérgabonát, 50Ó ezer mázsa húst és 13Ó millió liter tejet kell a városi dolgozók ellátására átad- niok. Az állami gazdaságok jó " teljesítményű tenyészálla­tok-és bőtermést adó vetőmagvak előállításával segítsék elő az egész mezőgazdasági termelés fel­lendítését.. A termelőszövetkeze­tek és az egyén .leg gazdálkodó dolgozó parasztok termelésének megsegítéséhez 1956-ban 900 ezer mázsa minőségi vetőmagot, 2000 tenyészbikát, mintegy 40 ezer te- nyészsertést és 4000 kost adja­nak. 3 Az állami gazdaságok veze­tői gondoskodjanak arról, hogy a kalászosok terméseredmé­nyeinek további növelése mellett, a kapásnövények termésátlaga is már ebben az évben meghaladja az országos átlagot. Fordítsanak nagy gondot a legértékesebb ta­karmánynövény, a kukorica ter­mesztésre, amelynek vetésterüle tét 1956-ban 1955-höz képest leg­alább 40 százalékkal emeljék. A Az állami gazdaságok mi- ** nisztere tegyen intékedése- ket, hogy a gépek kihasználási foka már ez évben legalább 15 száza­lékkal haladja meg az 1954. évit, 1956-ban pedig további öt száza­lékkal növekedjék. Az erőgépek teljesítő képességeinek jobb ki­használása érdekében a gazdasá­gokat el kell látni megfelelő munkagépekkel. E Az állami gazdaságokban szigorúan meg kell követel­ni a pénzügyi tervek maradékta­lan teljesítését, a takarékos gaz­dálkodást. A gazdaságok terven felüli nyereségük 23 százalékát a gaz­daság terven felüli beruházásaira és 15 %-át jutalmazásra fordít­hatják. A terven felüli veszteség­gel záró gazdaságok vezetőit 1956- tól sem prémiumban, sem juta­lomban részesíteni nem szabad. Gondosabban kell felhasz- ^ nálni a beruházási összege­ket. Elsősorban olyan létesítmé­nyeket kell építeni, amelyek a ho­zamok emelését, az önköltség csökkentését segítik elő és gyor­san megtérülnek. Az építkezése­ket a helyi lehetőségek kihaszná­lásával (vályog, terméskő, mész, nád, szalma stb.) a saját rezs-is építkezések bővítésével olcsóbbá kell tenni. 7 Az állami gazdaságokban az önköltség csökkentése, a veszteség megszüntetése érdeké­ben szilárd munkafegyelmet kell biztosítani. Ebben a munkában az állami gazdaságok vezetői tá­maszkodjanak a párt és a ME- DOSZ szervezetekre, a gazdasá­gok kommunistáira és a be­csületes pártonkivüli dolgozók­ra. — Olyan légkört kell létrehozni, amelyben tűrhe­tetlen a munkafegyelem megsér­tése, a bércsalás, a pazarlás, és szégyen a veszteséges gazdálko­dás. A gazdaságok vezetői min­denütt kovácsolják ki az állandó mu nkáskollektívát. 3 Az Állami Gazdaságok Mi­nisztériuma dolgozzon ki tervet a feladatukat jól végző munkás- és parasztkáderek to­vábbképzésére. Több gondot kell fordítani a fiatal szakemberek nevelésére és szakmai továbbkép­zésére. Munkájuk alapján bátran kell őket előléptetni. Azokat a régi szakemberekét, akik az, elmúlt években eredmé­nyes munkát végeztek, nagyobb megbecsülésben kell részesíteni, hogy érezzék munkájuk elismeré­sét és bátran kezdeményezzenek. El kell távolítani azonban a gaz­daságokba befurakodott ellensé­ges kártevő elemeket és álszak» embereket. VI. A kenyérgabona termelés növeléséről Mezőgazdasági termelésünk fel­lendítésének legkiemelkedőbb, mindent megelőző feladata ke­nyérgabona termelésünk olyan arányú fejlesztése, hogy_ dolgozó népünk ellátását a kenyérgabona minden termékével — mindenek­előtt kenyérrel — saját termé­sünkből, zavartalanul biztosítsuk és gyengébb termésű esztendőkre megfelelő tartalékkal rendelkez­zünk. II Azért, hogy dolgozó népünk * bőséges kenyérellátását még kedvezőtlenebb időjárás esetén is biztosítani tudjuk, a kenyérgabo­na vetésterülete 1955—56-ban nem lehet kevesebb 3,3—3,4 millió ka- tasztrális holdnál. A kenyérgabo­na vetéstervének maradéktalan teljesítéséért személyükben fele­lősek a földművelésügyi miniszter és, az állami gazdaságok minisz­tere, valamint á megyei, járási, községi, párt és tanácsi szervek vezetői. A kenyérgabona terme­lése a tervben meghatározott te­rületen kötelező. Az egyénileg gazdálkodók beadási könyvében a község vetéstervének megfelelően már 1955 őszén elő kell írni, hogy kenyérgabonából mennyit kell vetniük. A termelők kötelesek a vetés megtörténtét a községi ta­nácsnál bejelenteni. A községi ta­nács a béjelentés valódiságát el­lenőrizze. Azoktól a termelőktől, akik az előírt vetésterületen nem teljesítik a vetést, meg kell vonni a kenyérgabonabeadás után járó korpajuttatást, valamint a be­adással kapcsolatos egyéb kedvez­ményeket. Az előirányzott kenyérga- bona vetésterülettel is csak úgy biztosíthatjuk az ország ke­nyérgabona ellátását, ha a me­zőgazdaság szocialista szektorá­ban, Valamint az egyéni paraszt- gazdaságokban gyorsan és szá­mottevően növeljük a kenyér- gabona holdankdnti átlagtermé­sét. Biztosítani kell, hogy a ke­nyérgabona átlagtermésének Cgy-másfél mázsás emelése — a decemberi határozat előírásainak megfelelően — 1956-ban megvaló­suljon. <*3 A termésátlagok növelése érdekében meg kell javí­tani a búzatermesztés agrotech­nikáját. Ennek érdekében: Fokozottan ügyelni kell arra, hogy a búza az adott körülmé­nyek között a legjobb elővete- ményetk után kerüljön elvetésre. Gyorsan fejlődő "műtrágyagyár­tásunk kellő alapot teremt ah­hoz, hogy a kenyérgabona alá már ez év őszén és jövő év tava­szán jóval több műtrágyát hasz­náljanak fel. A kenyérgabona hozamának növelése érdekében a gyenge ho­moktalajokon széleskörűen el kell terjeszteni a talaj — lehető­ség szerint másod n ö v én y iké n t vetett — zöld trágyával való meg­javítását. A termelőszövetkezetek olyan homokterületeit, amelyeknek ka­taszteri tiszta jövedelme négy aranykoronánál kisebb, és ahol főterménynek vetett és zöidtrá- gvána'k alászántott csillagfürtöt, vagy somikórót termelnek, egy évre mentesíteni kell a beadási kötelezettség alól. A mezőgazdasági tudomány legjobb szakemberei összponto­sítsák erőfeszítéseiket bővebben termő, szárazságtűrő, nagy ellen­álló képességű búzafajták kine­mesítésére. 4 Az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben erőteljesen kell fejleszteni a ke­nyérgabona termelés gépesítését. Az állatná gazdaságokat és a gép­állomásokat olyan mennyiségben és ütemben kell ellátni megfe­lelő gépi felszereléssel, hogy a második ötéves terv végére a kenyérgabona termelés minden munkafolyamata gépesíthető le­gyen. E A párt- és állami szervek ** előtt álló egyik legfon o- sabb feladat, hogy a mezőgazda­ság dolgozóinak, a községi ter­melési bizottságoknak teljes moz­gósításával megszervezzék ke­nyérgabonatermésünk veszteség­mentes betakarítását. Véget kell vetni annak a tűrhetetlen hely­zetnek, hogy a megtermelt ke­nyérgabona jelentős százaléka a betakarítás gondatlan megszer­vezése miatt évről évre veszen­dőbe megy. Ennek megszüntetése érdekében mindenek előtt gon­doskodni kell a rendelkezésre ál­ló gépi erő, főleg a kombájnok teljesítőképességének kihaszná­lásáról és munkájúk megjavítá­sáról. VII. A takarmányüermelésről Az állatállomány számára mi­előbb olyan szilárd takarmány­alapot kell teremteni, amely még viszonylag kedvezőtlen időjárás esetén is biztosítla a megfelelő takarmányellátást. Ezért az ér­téktelenebb takarmánynövények rovására növelni kell a holdan­ként legnagyobb takarmányérté­ket adó növények — elsősorban a kukorica — vetésterületét. A rendelkezésre álló eszközökkel főként a növények hozamát kell növelni. 1 Sürgősen véget kell vetni a kukoricatermelés elma­radottságának a mezőgazdaság szocialista szektorában és bizto­sítani kell, hogy 1956-ban a ku­korica vetésterületi aránya a ter­melőszövetkezetek közös gazda­ságában és az állami gazdasá­gokban az 1955. évihez képest országosan legalább 40 százalék­kal növekedjék, Növelni kell a nagy tömegű és magas tápsrtékű silókukorica vetésterületét is. Az őszi takarmánykeverékek után a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok lehetőleg mindenütt kukoricát vessenek. Kultúrnövényeink közül a “ kukorica hálálja meg a friss istáilótrégyázást és az őszi mélyszántást, ezért mind. az ál­lami gazdaságok, mind a ter­melőszövetkezetek és az egyéni­leg gazdálkodó parasztok a ren­delkezésükre álló istállótrágyát elsősorban a kukorica alá hasz­nának fel és végezzék el a kuko­rica alá az őszi mélyszántást. O Az állami gazdaságokban ** és termelőszövetkezetekben a kukorica terméshozamának nö­velése érdekében általánossá kell tenni a kukorica négyzetes veté­sét és művelését. (Folytatása holnapi számunkban következik)

Next

/
Oldalképek
Tartalom