Néplap, 1955. június (12. évfolyam, 127-151. szám)
1955-06-05 / 131. szám
1955. JUNIUS 5. VASÁRNAP 7 NÉPLAP (DIlűhhu Jfiatul 80 „Együtt vagyunk veled mindannyian, kinek, emberhez méltó gondja van“ — írja József Attila, a proletár 1költő 1937-ben Thomas Mannak, a német polgárság legnagyobb epikusának budapesti látogatása alkalmával, rendkívül meleg szavak kíséretében. „Foglalj helyet. Kezdd cl a mesét szépen. Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen néz téged, mert örül, hogy lát ma itt, fehérek közt egy európait.“ így fejeződik be a vers. s ma majdnem 20 év távlatából Thomas Mann ünneplésénél változatlanul aktuálisnak és helyesnek érezzük József Attila értékelését, holott azóta még közelebb került a szocializmus világnézetéhez „a jelen reprezentatív német írója“. Csodálat, elismerés, tisztelet jár a német író- óriás nyolcvan évi termésének, az emberség, a humanizmus, a német egység érdekében elmondott „párnás“ szép szavaknak, de ugyanakkor el kell gondolkoznunk a thomasmanni életmű jelentős problémái felett is. Végig kell elemeznünk a hatalmas életművet ahhoz, hogy a józsefattilai kettős értékelést ma is elvégezzük. századforduló Thomas Mannja novelláiban — a „Kis Friedmann úr“-ban például még a naturalizmus és realizmus határvonalán áll, de már ebben is elbűvöl nagyszerű miliőt teremtő képzeletével és stílusával, már itt megjelenik egész művének egyik legnagyobb eszmei problémája, az élet és halál viaskodása. Az első nagy műben a Buddenbrook házban az író mindmáig legrealistább alkotásában már felvázolja egy Icereske- dő család történetén keresztül „a német polgár belső és külső történetét, a gyökeres kapitalista fellendülés előestéjéig“. (Lukács György.) Két világot állít szembe ebben a nagy családregényben. A múlt század első évtizedeinek. német polgárságát, a régi humánus és kulturális Németország képviselőit és az új kíméletlenül brutális, lelkiismeretlenül szélhámos nemzedéket, amely legázolja az előbbi világot. A nagy epikus alkotás mögött már ott derengett az imperialista Németország jövőbeni elpusztulásának, veszedelrhességének a perspektívája. A Buddenbrodk ház után aztán jönnek a sajátságos thomasmanni stílussal, szimbolikával megírt további novellák, kisregények, regényeik, amelyek mind a német társadalom, történelem egy-egy fontos eseményéhez, jelenségéhez kapcsolódnak, és azt bírálják egy hallatlanul érzékeny, finom szellem ironikus, szellemes bondké- sével. A királyi mennyegző című regénye világosan rámutat arra, hogy az imperializmus ikorában végzetesen eltávolodik egymástól a szellem (a művészet) és az élet, „és aki itt nem fordul önmaga ellen kellő szigorral, széthull, feloldódik“. A Halál Velencében már nyílt figyelmeztetés a német társadalom felé. A porosz merevség, keménység, gőg ugyan ideig-óráig elzárja az embert a társadalomtól, fölé is emelheti, „de a legkisebb megrázkódtatás elegendő ahhoz, hogy felszabadítsa a csupán visszaszorított és mesterségesen elfojtott, de fel nem ismert és erkölcsileg le nem győzött lelki alvilágot, a barbár és vadállati zűrzavart“. A hitleri Németországban nem tud otthont találni a német polgárság legnagyobb, s a huszadik század legreprezentatívabb német írója, s szinte feladva eddigi életformáját a politika területét is meghódítja. Emigrációba megy, bejárja Európa nagy városait, így kerül el hozzánk is, 1937-ben, s mindenütt arról beszél, hogy „új ordas eszmék“ uszultak rá Európára. Amerika szolgál hosszabb ideig otthonául, majd a második világháború után Svájcba költözik, felemeli tiltakozó szavát az atombomba ellen. Előszót ír az európai ellenállási mozgalom mártírjainak emlékkönyvébe, s a Schiller ünnepségeken elmondott beszédével és sóik más gesztusával hitet tesz az egységes Németország eszméje mellett. ]olitikai nyilatkozataiban is látszik, hogy a német pol_____gárság nagy epikusa és bírálója ma már sokkal közelebb áll a szocializmus eszmevilágához, mint pályáján bármikor. S a politikai emberi fejlődés meg- hozta gyümölcsét alkotóművészete területén is. A Lotte Weimarban című regénye Goethe ragyogó alakját mutatta fel az entr bertelenség mocsarába fulladó németségnek. Az író fejlődésének elemzése után megérthetjük József Attila értékelésének egyik oldalát. A Buddenbrook ház a Varázshegy és a Dciktor Faustus írója bebizonyította máig le nem zárult életművével, hogy valóban „emberhez méltó gondja van“, hogy mindig az élet, a humanizmus, a demokrácia erőit szolgálta, a halál, az embertelenség, a totális állam eszmevilágával szemben. Ami pedig az értékelésének a másik oldalát illeti, a „párnás“ szavakat, a „mesét", ez a thomasmanni életmű formavilágára vonatkozik. Lukács György írja egy helyütt, hogy a nagy német író „műveinek megformált tartalma végső fokon mégsem lépi túl a valóság határát“, legtöbbször csak a meglévő állapotot, jelenségeket boncolgatja, jövőbe mutatás nélkül. Ebből az írói magatartásból követtcezik aztán az, hogy a valóság ilyen feltárásához vakmerő érdekes miliőket, típusokat, regénykonstrukciókat, történetéket használ fel, s így gyakran az eszköz, a for-* ma jobban leköti az olvasó figyelmét, mint az eszmei mondanivaló. mp homas Mann mai értékeiéig se változatlanul József--------Attila hozzáírt üdvözlő versének zseniális meglátásain alapul. Ünnepeljük a 80 éves német írófejedelmet, akinek a szavaira úgy figyel a világ, mint hajdan a Ferney-i pátriárkáéra, Voltaire-ére, meleg szeretettel emlékezik meg nagy műveiről, melyéknek lapjairól az élet, az ember szeretete sugárzik felénk. BÖGEL JÓZSEF A kis társaság újra összejött. Titokban, mert már három esztendő előtt betiltották. A francia könyveket zár alá vették, Rousseau nevét is csak titokban ejthették ki. Az őt nagy diák -már neon tudott elszakadni egymástól, este, olajmécs mellett izgalommal tárgyalta London, Párizs, Belgium, Venezia újdonságait, kit-kit a maga nyelvén. Ismeretlen utakon, néha eljutott ide a Moniteur is a francia Res- publica híreivel. Egyszerre azonban most tavasszal, mintha minden megszakadt volna, csak a borzalmak híreit 'hozták Bécsből a Hírmondók. Párizs olyanná lett, mint Pandora pikszise, melyből a sok ajándék után kiszabadult a rengeteg veszedelem is. A préceptor elejéről kezdte olvasni az írást és olvasta mohón, figyelmesen. Meglepődése, izgalma egyre nőtt, mert ami most kezében volt, nem filozófia. Ezt írja: „ ... Mihelyt jó alkalmatosságot talál az emberi társaság,'hogy rabságának lántzait öszveíörje, azonnal felzendülésre köteles ...“ Két ujja közt megrezzent a papír. — Mi ez? Rebellio? Ugyan kik akarnak itt felzendülni? Vagy már ég is az ország valahol... Jönnek a Hórák, Closcák megint, azután a kerékbetörés. — Olvasta: — „Megtapodni az emberiség hármas ostorát: a királyságot, a nemességet, a főpapságot...“ — Már fennhangon olvasta — ,.... demokráciás respublicát felállítani ...“ Különös érzés fogta el, olybá tűnt előtte, mintha Párizs tüze már itt lobogott volna a Kollégium ablaka alatt. Respublica. Ugyan mire jó? Az ember akármely országban és fejedelem igazgatása alatt szabad lehet. Feltéve, ha testét nem bántják. Mi a szabadság? — Kilépni ezekből a nyomorult emberi szférákból. Szabadságot magunk is tudunk teremteni, ha akarunk . .. Szakíts a társasággal, ami akadályozza szárnyaidat a «épülésben ,h VALAMI KÉSZÜL Részlet Kiss Tamás Hajnal hasad című regényéből Kora ifjúságától fogva ilyen gondolatok melengették a szívét. Tudta, hogy az emberiség börtönben él, maga csinált zár béklyót önnön kezeire s ezt önmagának kell levernie ormiét. Ember, szabadítsd meg magadat. De hogyan? Erre Rousseau sem adott nyugosztaló választ. Most itt szorongatta ujjai közt ezt a nem tudni honnét jött Ka- techizmust. Ki küldte s miért éppen az ő nevére? Mit jelentsen ez? Még bizonytalanabbá tette a szabadságról táplált gondolatait. Zsebébe gyűrte és elindult vele Nagy Samuhoz. Az még mindenre a legokosabbat mondta. Talpukra állította a dolgokat s addig hasogatta, míg mindent elementumaira' bontott... Ugyan mit szól ehhez? A könyvtárőr az ágya szélén ült és Helvétiust olvasta. A könyv egész közel volt az arcához, szinte eltakarta azt, mert nagyon rövidlátó volt. Köröskörül ágy, asztal, az egyetlen rozoga szék, rakva szétdobált könyvekkel. Az ajtó nyílására felrebbent s dús, arcába hulló szőke hajából kibontakozva szólt belépő barátjára: — Mi szél fújt erre, amice? — Olvasd el, megtudod — odaadta. Samu csaík utána nyúlt, mert úgy tűnt, hogy ha felállna, a könyvek leomlanának ott körülötte. Kezében írón volt s apró, gyulladásos szemét egyszeri-e oly villámgyorsan futtatta a papíron, mintha meg sem akarna állni. Közben-közben csettintett a nyelvével, majd felnevetett: — Ez itt Montesquieu .:; Ez meg itt a demagógus Marat... Honnét vetted ezt, Miska? Az nem válaszolt, csak fel-alá sétált a szobában, mindaddig, míg Samu végére nem ért a Ka- techiziriusnaiL — Ezt a franciáktól travestál- ték. De ugyan mi az ördögöt lehet ilyesmivel csinálni Magyar- országon? Csokonai azt kérdezte: — Arra felelj meg nekem, Samu, hogy pártütő volt-e XVI. Lajos király, vagy a ‘haza védelmezője? — Kérdezd meg Robespierre polgártárs leütött fejét. Honnan tudjam én? Csokonai nem akarta tréfára vinni a dolgot: — Én azt hiszem a história még nem igazolta, hogy bármikor is jogos lett volna a pártütés a haza ellen. — Ugyan miért? — Mert mindig annak lett igaza, aki karóba ‘húzta a másikat. Azoké volt a haza, akik győztek. A legyőzőitek után varjú se károgott; lettek hazaárulókká. — És ha a pártütök győztek? — Akkor azok megegyeztek a régi felüllévokikel, azoic nevében, akik ismét alólmaradtak. A plebs mindig alólmaradt... — Párizsban nem így van. — De így lészen. így volt Londonban is. S mire való akikor a felzendülés? — Az a hiba barátom, hogy fejeket tudnak venni, de helyükbe újakat nem tudnak tenni. Az emberek új ordrét csinálnak, új törvényt hoznak, de a fejeket nem cserélhetik ki. Pedig ez lenne az igazi rebsllió — nevetett Nagy Samu. — De nézd meg, mi‘k mennek Párizsban. Az tán a szabadság? Hisz olvasod a Hírmondót. — A szabadságot erőszakkal kell jogaiba ültetni. Más útja nincs. Csokonai meglepetten nézett barátjára: — Vajon? h s — Ez ott így van, mert r.em is lehet másképpen. A zsarnokságot csak zsarnoksággal lehet el- tiprani. A királyok zsarnokságát a szabadság zsarnokságával. Marat polgártárs is ezt mondta, mást nem is mondhatott. —- De ha a legjobb hazafiakat együtt nyakazziák le az árulókkal — csattant fel Mihály. — A tábornokokat az a vér se ment) meg a haláltól, amit a csatatereken hullattak hazájukért. Hétszázezer polgár ül a börtönben Franciaországban. — Rebellió van. — Akkor ki légyen hát az igazi hazafi? — vágott közbe hevesen Csokonai? — Nyilván azok, akik nem ülnek börtönben. — Ki akadályozza meg, hogy azok is oda ne kerüljenek?... Ez fanatizmus. Gyűlölöm a fanatizmust. A mi Rousseaunk nem ezt akarta. — Amit Rousseau gondolt, az ide vezetett, a tettekben félúton nem lehet megállni. — Samu, én azt szeretném tudni, mi készül ebben az országban? — Hát akkor dugjuk össze a fejünket. — Igen még ma. — Én hát elviszem a Katechiz- rnust Lengyelnek, hogy adja át Nagy Gábornak, az pedig Nagy Istvánnak. — Este itt találkozunk. Én visszajövök. Késő estig vártak, de az olvasó társaság tagjai nem jelentek meg. A Kateehizmus sem került vissza. 'Nem tudni meddig jutott? Eddig még nem akadt-a fiúk között olyan, aki áruló lett volna, önmaga feladója, mert egyetértettek. Lehet, hogy kézről kézre jár, nagy diákok, bizalmasak lemásolják, úgy adják tovább. De az sem lehetetlen, hogy holnap délelőtt már a rektor-professzor asztalának fiókjában lesz a további intézkedésig. A Zeneművészeti Szakiskolahangversenye A zenekedvelők Haydn Évszakok oratóriuma után újra szép és igényes hangversenyt hallhatnak vasárnap este 8 órakor a Központi Kultúrotthonban. A hangverseny műsorát a Zeneművészeti Szakiskola ének- és zenekara szolgáltatja, vezényelnek Gulyás György és Pongrácz Zoltán. A Zeneművészeti Szakiskola kórus és zenekar tagjait nem kell külön bemutatnunk, hiszen ismerjük már őket több hangversenyről, kulturális rendezvényeken való szereplésükről. A hangversenyt ma annál is kíváncsibban várhatjuk, hiszen mind az ének, mind a zenekar tagjai a legtehetségesebb fiatalok, akikben a jövő zeneoktatói, esetleg zeneszerzői is nőnek. A műsoron Palesztrina, Bartók, Kodály, Ljadov, Fasang és Maros énekkari, valamint Gluck, Bach, Vivaldi, Mozart és Pongrácz Zoltán zenekari művei szerepelnek. Szólót énekelnek Jánoki Judit, Bánfalvi Olga, Farkas Márta, Juhász István, Sánta Béla és Tar Gábor, a Zeneművészeti Szakiskola növendékei. Egy küldött a DISZ kongresszusra Cserép Sándor elvtársat is az a kitüntetés érte, ihogy Debrecen és Hajdú-Bihar magye ifjúságát képviseli a DISZ II. kongresszusán. Hosszú mozgalmi tapasztalata, az ifjúsági vonalon végzet! munkája tette erre érdemessé. Hét év óta szakadatlanul dolgozik az ifjúság felemelkedéséért, mindig az ifjúság között mozog. 1948-ban a hajdúdorogi MINSZ titkára volt, utána DISZ titkár lett és közben a Dohánybeváltóban dolgozott, s jelenleg a DISZ megyei bizottság politikai munkatársa. Mozik műsora VÍG: M- Háromnegyed 2, 4. 6 és 3 órakor; hítfön háromnegyed 4, 6 és 8 ólakor: Zavarosan folynak a vizek. Csak 16 éven felülieknek 50 fillérrel felemelt helyárak. — BEKE: Ma háromnegyed 2, 4. 6 és 8 órakor, hétfőn délután háromnegyed 4. 6 és 3 órakor, délelőtt fél 10,"fél 12, és fél. 2 órakor: A kulml ökör. Kísérő műsorban csalt vasárnap az: Akvárium. — HÍRADÓ: Ma háromnegyed 2, 4. 6 és 8 órakor: Civil a pályán, hétfőn háromnegyed 4, 6 és 8 ólakor: Csapda. — METEOR: Ma háromnegyed 3, 5 és egynegyed 8 órakor, hétfőn háromnegyed 3, 5 és egynegyed 8 órakor: Zavarosan foly. nak a vizek. Csak 16 éven felülieknek. Előtte artista műsor 50 fillérrel fetmelt helyárak. — KLINIKA: Ma fél 3 és 5. hétfőn fél 5 órakor: Fel a fejjel. — PETÖFI-KERT: Ma este háromnegyed 9 órakor: Tavasz a jégen, hétfűn este háromnegyed 9 órakor: Tavasa a jégen. — STADION. KERT: Ma este háromnegyed 9 órakor: Figaró házassága, hétfőn este háromnegyed 9 órakor: Verdi. A kertmozik műsora csak jó idő esetén lesz megtartva. Mai matiné műsorok: VÍG: délelőtt 11 órakor ifjúsági díszelőadásban mutatjuk be a Megtalált-kincs c. filmet. — BÉKE: it órakor: Aranyku'csocska. — HÍRADÓ: 9 és 11 órakor: Rákóczi hadnagya. — METEOR: ló órakoi: Arajivkulceocaka
