Néplap, 1955. június (12. évfolyam, 127-151. szám)
1955-06-29 / 151. szám
NÉPLAP iss;. JUXiUS 29., SZERDA Helsinki (MTI) A béke-világtalálkozó hétfői ülésén, amelyen Alain he Léap, a francia Általános Szakszervezeti Szövetség főtitkára elnökölt, Izland, Belgium, Csehszlovákia, India, Nyugat- Németország, Görögország, Olaszország, Magyarország, Columbia, Indonézia, Albánia, Törökország, Egyiptom és Svédország küldöttei szólaltak fei. Az ülésen német nyelven beszédet mondott Lukács György Kossuth-díjas akadémikus, a magyar küldöttség tagja. A világszerte ismert magyar tudóst a kongresszus részvevői melegen ünnepeitek. Lukács György többek között a következőket mondotta: Teljesen érthető és helyes is, ha akkor, amikor a béke megőrzése és a népek önrendelkezési joga közötti összefüggésről van szó — mindenekelőtt a gyarmati és félgyarmati népek képviselői szólalnak meg. Hiszen ténylegesen náluk, az ő sorsuk alakulásában dől el messzemenően: meg tudja-e valóban hiúsítani a népek akarata a reakciósok kis csoportjának agtessziös szándékait, meg tudja-e őrizni, biztosítani tudja-e az emberek milliói számára a szabad és békés életet. Mindezek általánosan ismert és elismert dolgok. Ismer: és elismeri őket a magyar nép is, amelynek nevében én itt szólok. Mégis úgy gondolom: akkor lesz írek szavaim ezeknek a törekvéseknek és határozatoknak szellemével a legteljesebb összáráng- ban, ha a népek önrendelkezési jogénak és a béke megőrzésének problémáját saját népem nemzeti érdekeiből kiindulva, közvetlenül azt képviselve igenlőm. Mi magyarok ids nép vagyunk, amely nagyhatalmak közzé beékelve, ezer év óta, fennállása óta volt kénytelen küzdeni a jogért, hogy sorsát maga határozhassa meg. Egy évszázad előtt, midőn népünk mérsékelt polgári újjászerveződését kísérelte meg, a Habsburgok s később a Romamovok fegyveres intervenciója támadt rá, csaknem két évig tartó véres háborúra volt szükség, hogy meghiúsítsák azokat a jogos követeléseket, amelyekkel népünk szabadságáért és függetlenségéért síkraszállt. Az utolsó évtizedekben pedig a német imperializmus nyomása és belső ügyünkbe avatkozó politikája sodort minket két világháborúba. Két Ízben jutott hazánk idegen érdekekért rákény- szerített háborúban örvény .szélére, abba a veszedelembe, hogy elveszti nemzeti létét. Amikor pedig, hogy e nyomástól szabaduljon, 1919-ben népünk végre saját lábára akart állni, megint csak véres, fegyveres imperialista intervenció akadályozta meg ebben. Tudjuk, nem állunk egyedül ezekkel a nemzeti tapasztalatainkkal. Európa története azt mutatja, hogy a nagy háborúk túlnyomó többsége annak következtében tört ki, hogy egyes nagyhatalmak reakciós módon megsértették más népek önrendelkezési iogát. Már a francia forradalom után is az robbantotta ki az évtizedekig tartó háborúkat, hogy Ausztria és Poroszország jogot formált ahhoz, hogy megakadályozza Franciaországot egy saját népe akaratának megfelelő belső renn megalakításában. És ki ne tudná, hogy az első világháborúhoz az szolgált kiváló alkalomként, hogy Ausztria Szerbia belső ügyeibe avatkozott, s hogy a második világháborút Hitlernek a szomszédos népek önrendelkezési jogát sértő _ állandó mtervemaiasa Készítette e.o és I .robbantotta ki. S azt sem szabad! soha elfelejtenünk, hogy az akkori nagyhatalmak folytonos beavatkozása a balkáni népek bel- ügyeibe, hozzájárult az első, Hitler és Mussolini beavatkozása a spanyol polgárháborúba pedig a második világháború előkészítésiéhez. Korunk történetének egy általános tényéröl van tehát itt szó. De nem csupán történelméről — aktuális politikáról is. Mindannyian ismerjük Dulles és Eisenhower úrnak fontos jelszavát Közép-Eut'ópa ama népeinek „felszabadításáról’“, amelyek mint végre szabaddá vált nemzetek a világháború után létrehozták a népi demokráciákat. Ez közvetlenül fenyeget) önrendelkezési jogunkat, azt a jogot, hogy saját nemzeti életünket úgy rendezzük be, ahogyan azt népünk többsége kívánja. Még akkor is fenyegeti, ha olyan formát ölt. hogy semlegesítést akarnak reánk kényszeríteni. Nem akarunk mások belt)gyeibe avatkozni, de azt sem tűrjük, hogy mások avatkozzanak be a mi problémáinkba. S itt nemcsak a mi önálló szabadon választott nemzeti létünk megalakítására való jogunkat fenyegetik, hanem a lengyel, cseh, román, bolgár és albán népeket is. Nemzeti öngyilkosság volna, ha nem tennénk kísérletet arra, hogy ezeket az életérdeke-inket megvéd '.intézzük. A népi demokráciák varsói szerződése egymással és a Szovjetunióval ilyen védelme nemzeti érdekeinknek és egyúttal védelme a világ békéjének is. Ezáltal kerül ez a kérdés vep- jaink nemzetközi problémáinak ■homlokterébe és nagy szerepet fog játszani minden valószínűség szerint a négy nagyhatalom találkozóján is, éspedig — tartalmának megfelelően — mint ütközőpont a háborút előkészítő és a békét védelmező erők között. Guatemala sorsa világosan megmutatta, mit jelent a gyakorlatban az „indirekt“ agresszió elmélete. Az, hogy ebből nemcsak a kis népek leigázása, nemcsak annak megtiltása következik, hogy belügyeiket saját szükségleteiknek megfelelően, saját érdekeik szerint rendezzék, hanem, hogy ez egyben általános háborús veszély forrását is jelenti, nyilvánvaló. Ez a szoros összefüggés a mi sorsunk: Magyarország és a népi demokráciák sorsa és az indirekt agresszió elve között. Egyes teoretikusak és történészek, ennek a mélységesen reakciós elvnek ideológiai napszámosai, felszabadulásunk puszta tényében az Egyesült Államok ellen irányuló indirekt agressziót látnak. Annak idején _ mondják ők — kénytelenek voltunk a'kal- mazkodni etilhez a tényhez, n.ost azonban elég erősek vo’nónk, hogy azoknak a népeknek „agresszióját", amelyek elég fennhé- jázóafc voltak ahhoz, hogy ónálló nemzeti életet teremtsenek maguknak, ismét saját korlátáik közé utasítsuk. Igen, mi felépítettük saját nemzeti életünket. Népünk több ízben végrehajtott választásokon és napról napra tízévi lelkes munkával megteremtette nemzeti létünknek ezt az új felvirágzását. Államformánk, társadalmi berendezkedésünk kérdésében nem hallgatunk másra, csak népünk szavára. így találkozik a mi magyar nemzeti érdekünk a béke megőrzésének világérdeltével. Népünk mindig mély szolidaritást érzett a? imperialista háborúk vagy háborús előkészületek által fenyegetett többi nép iránt, önként jelentkező orvosaink és ápolónőink kórházat tartottak fenn Koreában az egész polgárháború ideje alatt. Népünk tettekkel bizonyította a szabadságukért és önállóságukért harcoló népek iránt érzett rokonszenvét más esetekben is. Mi magyarok tudjuk is egész lelkűnkkel érezzük, hogy a koreai, vietnami és a gyarmati világ más népeinek szabadságharca a mi szabadságunkat és függetlenségünket is védi és nékik is tudniok kell, hogy midőn a mi népünk az Egyesült Államaik politikusainak agresszív igényeivel szemben védekezik, mi is ugyanazt a közös békét óvjuk, amelynek alapját Colomboban, Genf ben és Bandungban raikt&k le. Annak felismerése, hogy az indirekt agresszió veszedelmes elve Európa népeit is fenyegeti, nem gver gitt tehát a gyarmati népek szahad- ságvédelmének központi jelentőségét, ellenkezőleg aláhúzza azt. A világ nem ott tartana, ahol ma tart, hanem sokkal tovább, ha évszázadok óta a népek előrehaladását számtalan intervenció nem akadályozta volna. Amikor mi a népek korlátlan önrendelkezési jogát védelmezzük, amikor szenvedélyesen tiltakozunk az indirekt agresszió hazug és mélyen reakciós elve ellen, nemcsak a békét védjük, hanem azt is, ami a békavei e;vá- aszthatatlan kapcsolatban van, a lépek korlátlan előrehaladását is. b ENSZ jubileumi ülésszakának zárónyiiatkozata San Francisco (TASZSZ). .Június 26-án az ENSZ alapokmány aláírásának tizedik évfordulója alkalmából rendezett ünnepélyes üléssel véget ért az Egyesült Nemzetek Szervezetének jubileumi ülésszaka. Az ünnepélyes ülés Van Klef- fens rövid megnyitó beszédével kezdődött. Ezután üdvözlő beszédet mondtak az ENSZ közgyűlés volt elnökei. Van Kleffens az ülésszak elnöke rámutatott, hogy az ENSZ tagállamok képviselőinek jelentős része tájékoztatta őt arról a közös kívánságról, hogy a záró- ülésen összegezze az ülésszak jelentőségét. Ezzel kapcsolatban Van Kleffens felolvasta a következő nyilatkozatot: „1. Az ENSZ megalakulásának tizedik évfordulója alkalmából San Franciscóban tartott ENSZ jubileumi ülésszak összes résztvevői ismét megerősítik azt a közös elszántságu'kat, hogy megmentik a jövő nemzedéket a háború borzalmaitól. Az 1945. június 26-án kezdődött tiz esztendő újabb jelentőséget és halaszthatatlanságot adott a népek ezen általános törekvésének, mert a népek tudják, hogy egy újabb háború a most rendelkezésre álló jegy verek alkalmazásával felmérhetetlen szerencsétlenséget zúdítana az emberiségre. A népeik célja az alapokmány világos szövegének megfelelően a biztonságon, az igazságosságon s a jószomszédi viszonyon alapuló béke, 2. A népek ismételten kinyilvánítják közös ragaszkodásukat a® ENSZ alapokmányba, foglalt céldkhoz és elveikhez. Elismerik : a tartós békéhez fűzött remény megvalósulása attól függ, hogyan teljesítik az államok ezeket a célokat és támogatják ezeket az elveket egymáshoz fűződő kapcsolataikban, 3. A népek megerősítik eltökéltségüket, hogy újabb erőfeszítéseket tesznek a vitás nemzetközi kérdések békés eszközzel való rendezésére — amire őket az alapQíkmdny felszántja — és arra, hogy ne veszélyeztessék a nemzetközi békét, biztonságot és igazságot, hogy békében, valamint barátságban éljenek együtt. 4. A népék arra is kötelezettséget vállalnak, hogy további erőfeszítéseket tesznek a leszerelésre vonatkozó megegyezés érdekében, ami nagyobb- frkú biztonságot biztosíthat az államoknak és elháríthatja a világról az atomrombolásók veszélyét. A népek kijelentik: bíznak az államőknaik abban az elszántságában, hogy a fegyverkezési terhek megszűnésének eredményeiként felszabaduló nyagi forrásaikat mindenütt a népek életfeltételeinek megjavítására fordítják Van Kleffens ülésszafcj elnöknek ezt a nyilatkozatát a jelenlevő küldöttek egyöntetű tapssal helyeselték. Ezzé' az ENSZ jubileumi ülésszaka véget ért. A MfiCHSZ!. országos konferenciája A Magyar Szabadságharc.» Szövetség és a Magyar Repülőszövetség egyesüléséből keletkezett Magyar önkéntes Honvédelmi Szövetség szombaton és vasárnap tartja hivatalos alakuló tlését. A MAÖHSZ I. országos konferenciájára mindkét napon az építők Rózsa Ferenc kultúrtermében (VII, Gorkij fasor 50. az.) íé! 9 órai kezdettel kerül sor. Az értekezlet napirendje a kévéikéin: 1. Az országos választmány beszámolója. Tartja: Kutíka Ki~ roly ezredes, a MAÖHSá eV.oke, 2. a szövetség alapszabályait ismerteti VáVkonyi László alezredes, a MAÖHSZ elnökhelyettese, 3. a vezetészervek megválasztása. (MTIj Helsinki (TASZSZ,) Jean-Paul Sartre, francia író, a béke világtalálkozó vasárnap délutáni ülésén nagy beszédet mondott. Kifejtette, hogy nézete szerint egyes szónokoknak nem programot kellett volna adniok és kiemelni azt, ami eltérésekre ad okot, hanem inkább arról kellett volna beszél- niök, ami egységbe fűzi őket. Ez az egység megvan. Mi, akik idejöttünk, békét akarunk. Sartre hangsúlyozta, hogy mindazok a szervezetek, amelyek küldöttekkel képviseltetik magukat a béke-világtalákozón, vázolták, milyen legyen a béke. Olyan legyen, amilyent a népek akarnak. Természetesen vannak közöttünk#olyan küldöttek — mondotta, — akiknek népei kormányaikkal egyetértésben beket akarnak és vannak olyan küldöttek, akik ellenzéket képviselnek országuk hivatalos poli“illájával szemben. Ez a tény még jobban kiemeli annak a mozgalomnak népi jellegét, amely idevezetett, bennünket. Mi természetesen együttélésre törekszünk — folytatta Sartre, — de tisztázni kell, milyen együttélésről van szó. Nem két tömb együttéléséről, mert ez gyakorlatilag megvan és egy új háború veszélyét rejti magában. Mi valamennyi állam békés együttélését akarjuk, tekintet nélkül rendszereik különbözőségére. Sartre a továbbiakban elmondotta, milyen óriási szerepet tölt be a nemzetközi életben a Szovjetunió és az Egyesült Államok. Ha az atomfegyver tényleges eltiltását akarjuk — mondotta, — általános leszerelést, valamint a két nagyhatalom együttműködését kell kívánnunk. Csakis er az együttműködés rombolhatja le a tömbök rendszerét. E két nagyhatalomnak megegyezésre kell jutnia abban, hogy szavatolják minden állam függetlenségét. Sartre végül röviden így fogalmazta meg a békemozgalom feladatát: „A békét akarjuk építeni a szabadság útján és vissza akarjuk adni a népeknek szabadságukat békével,“ Belgrad (MTI) A Jug apress jugoszláv hírügynökség közli: Jól tájékozott körökből ismeretes, é vált, hogy a Szovjetunió képviselői a nemrég lefolyt jugoszláv— szovjet tárgyalások idején meghívták Joszip Bros Tito köztársasági elnököt, látogasson el a Szovjetunióba. Ugyanezekből a körökből ismeretessé vált, hogy Tito elnök elfogadta a meghívást. Véget értek a belgrádi tárgyalások Belgrad (MTI) A ’ugosztóv fővárosban június 24-től 27-ig’ megbeszélések folytak Szrgya Prica jugoszláv külügyi államUtkárhe- lyettes, valamint az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország belgrádi nagykövete között A belgrádi rádió jelenti, hogy a tárgyalások végeztével hétfőn este hivatalos közleményt adlak ki a tanácskozásról. Nehru indiai minisztereinek távirata N, fl, Bulpnyin elvtárshoz Moszkva (TASZSZ) Dzsavaihar- lal Nehru, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke a következő táviratot küldte N. A. Bulganyínnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének: „N. A. Bulganyin Öexcelenciá- jánaik, a Szovjetunió Miniszter- tanácsa elnökének, Moszkva. A Szovjetunióban tett látogatásom befejeztével őszinte köszönetét szeretnék mondani önnek mindazért a figyelmességért, jóindulatért és vendégszeretetért, amelyben Excellenciád és munkatársai engem részesítettek. Azt is szeretném tudatni Excelien- ciáddal, milyen mély érzéseket iréltott ki bennom annak a szeretetnek az őszinte ímes'nyUi'á- nulása, amelyet a Szovjetunió népei irántam mindenütt tanúsítottak. Mindazok a helyek, amelyeken jArtwn és az emberek, akikkel találkoztam, örökre friss emlékként maradnak meg emlékezeteimben. Ha látogatásom elősegítette nézeteink mélyrehatóbb, kölcsönös megértését é.; barátságunkat, valamint azt az eltökélt szándékunkat, hogy a közös fei- virágozásért munkálkod iunk, okkor úgy érzem, elegendő jutalmat kaptam. Számítok az önnel való találkozásra Indiában. Dzsavaharlal Ncíhru, Varsó, 1955, június 23," 2 A mi magyar nemzeti érdekünk találkozik a béke megőrzésének világérdekével Lukács György beszéde a helsinki béke-világtalálkozón Jean-Paul Sartre bessede Jugoszláv közlemény Ti!ó elnök moszkvai meghívásáról
