Néplap, 1955. június (12. évfolyam, 127-151. szám)

1955-06-28 / 150. szám

4 NÉPLAP 19.51 JUNIC." 23.. KEDD Párt és pártépítés * Javítsuk meg az alapszervezetek irányítását Tanuljunk a Szovjetunió Kommunista Pártja tapasztalataiból A vallási szertartások és ünnepségek lényege Irta: I. U Z K 0 V Az ipar előtt álló feladatok nagy felelősséget rónak a párt- alapszervezetekre. Nagyrészt aző aktivitásuktól függ az ötödik öt­éves terv határidő előtti teljesíté­séért folyó szocialista munkaver­seny hatásossága és mérete. Ebből a szempontból rendkívül tanulságosak számunkra is az SZKP városi szervezeteiben nem­rég megtartott értekezletek. Rz emberekkel való foglalkozás a pártszervek egész munkájának tartalma Az alapszervezetek állandó eleven irányítása a kerületi párt­bizottságok alapvető feladata. Az emberekkel való foglalkozás a pártszervek, egész munkájának tartalma. Ezzel a munkával nem­csak az instruktoroknak kell fog­lalkoznak, hanem az egész párt- apparátusnak. A pártbizottság titkára mutasson személyes pél­dát a közvetlen szervező munká­ban, tudjon az aktívákra, a hoz­záértő emberekre támaszkodni. A vorosilovgrádi „Októberi For- radaIom“-gyár nem biztos'tóttá a traktor-pótalkatrészeilátást. Az egyik üzem fékezte az egész gyár­tási folyamatot. A városi pártbi­zottság irodája egy csoport párt­munkást küldött az üzembe. Azt a feladatot tűzte eléjük: ne anya­got gyűjtsenek, ne jelentéseket írjanak, hanem nyújtsanak gya­korlati segítséget. A pártmunkások tanácskoztak a munkásokkal, mérnökökkel, megismerkedtek a helyzettel és számos értékes tanácsot adtak a gazdasági vezetőknek és a párt- szervezetnek. A kommunistákat a termelés döntő szakaszaira állí­tották. Megerősítették i nártcso­portokat, a néon**—' rdát. in­tézkedéseket tettek a munkafe­gyelem, a termelési fegyelem megszilárdítására. Ennek ered­ményeképpen az üzem megjaví­totta munkáját és ezentúl rend­szeresen teljesítette tervét. A vá­rosi pártbizottság általánosította és más üzemekre is kiterjesztette ennek a munkának a tapasztala­tait. Sok pártértekezlet küldöttei fog­lalkoztak azzal,, hogyan végezzen szervezőmunkát a pártfunkcioná­rius, ha kimegy egy üzembe. Ko- minov elvtárs, a koksz- és vegyi­üzem igazgatója a kerríerovoi pártértekezleten azt mondta: — Egyszer közük velem, hogy már több mint két órája az üzem­ben tartózkodik a területi bizott­ság egyik titkára. Nagyon cso­dálkoztam: miért jön így, figyel­meztetés, bejelentés nélkül?! Úgy szoktattak meg minket: telefonál­nak, bejelentik, aztán kijönnek, ő meg mér javában járta a gyá­rat. — Megkerestem a titkárt. Iját- tam, hogy egy üzemvezetővel ült le és mindenféle részletkérdés iránt érdeklődik. Reggel meglá­togatott sok részleget, lement az étkezőbe, meghallgatta a párt­titkár kiselőadását. Sok olyan ‘hiá­nyosságra lett figyelmes, amit mi magunk nem vettünk észre. Az­után összeültünk a pártbizottság­ban — minden hűhó, minden ce­remónia nélkül. Elmondta, mi­lyen hiányosságokat apasztait, mit kellene tenni, tanácsokat adott. — A látogatás kettős haszonnal járt: a titkár maga is okát ta­nult, meghallgatta, mit monda­nak a munkások a vállalatvezető- ségről, saját szemével látta a hi­bákat, mi pedig értékes útmuta­tásokat kaptunk. Jó határozatok hozatala és a végrehajtás ellenérzése Az élettel való rossz kapcsolat arra vezet, hogy a pártszervek ál­tal kidolgozott intézkedések gyak­ran egy kaptafára készülnek. A rigai városi pártértekezleten Bércé elvtárs, a városi pártbizott­ság tagja, elmondotta: — Rendszeresen hívunk össze plénumot. Meghallgattuk számos kerületi pártszervezet beszámoló­ját munkájáról, határozatokat hoztunk. Ha azonban átlapozzuk ezeket a határozataikat, kiderül, hogy feltűnően hasonlítanak egy­máshoz, majdhogynem egyfor­mák. Ez azért van, mert nagyon általánosak. Az elején megálla­pítjuk, hogy vannak bizonyos eredmények. Az eredmények mel­lett azonban súlyos fogyatékossá­gok is vannak. Ezután általános­ságban ez következik: ,Ra kell mutatni“, „meg kell erősíteni“, „meg kell javítani“, stb. Az ilyen határozatok végrehajtását azután nehéz ellenőrizni. Egyszer sem fordult elő, hogy n vezetőség be­számolt volna a plénum előtt a régebben hozott határozatok vég­rehajtásáról. A városi és kerületi pártbizott­ságok apparátusában elegendő fuvíkeionárius van. Miniegyikük- nefk szervezőmunkát kell végez­nie, közvetlenül kell foglalkoznia az emberekkel, tevékenyen har­colnia kell a párthatározatok megvalósításáért, a hibák kikü­szöböléséért. Ez a kívánság mind­egyik értekezlet küldötteinek hozzászólásában szerepel. Hírek a Szovjetunióból A nap hőenergiájával jutenek villanytelepeket a Szovjetunióban Szovjet heliotechnikusok szá­mos olyan berendezést szerkesz­tettek, amelyek segítségével fel­használhatják a nap hőenergiáját. Az örmény, Grúz, Uzbek Köztár­saságban, valamint más köztársa­ságokban már működnek a szer­kezetükben egyszerű heliotechni- kai berendezések. Ezeket fürdők­ben és mosodákban víz melegí­tésére használják. Taskentben három év óta dolgozik az úgyne­vezett napkonyha. A Szovjetunióban nemrégen ki­dolgozták a nap hőenergiájával fűtendő villanytelep tervezetét. Az erőmű kazánháza egy óra alatt körülbelül 18—20 tonna vizet vál toztat párává. A villamosenergia termelésén kívül a kazánház té­len mintegy 20 ezer ember laká­sát fűti majd. . Óriási olai-szökftkűl a Káma partján A Tatár ASZSZK területén, a Káma folyó jobbpartján, olaj után kutató geológusok és fúrómun­kások rendkívül gazdag olajfor­rásra bukkantak. A fúrás helyén hatalmas olaj-szökőkút tört a magasba. Az új olajtelep területén gyors ütemben állítják fel a fúró­tornyokat. VÉGIG AZ ORSZÁGON... A Gépipari Technikum 86 diákla, 10 tanára és a szülői munkaközös-, séq 4 tagja rövidesen országlátoga- tásra indul. Épülő és szépülő hazánk nagy iparvárosait, többek között Sztálinvárost, Komlót, Pécset, s a Dunántúl sok más városát keresik fel. Mind a tanulók, mind a többi résztvevők alig várják már az in­dulás napját. A közös utazást, amely két hétig tart, a Gépipari Technikum tanári közössége szervezte meg. A részvé­teli díj mindössze 200 forintba kerül, míg a további kiadásokat a Kohó és Gépipari Minisztérium, a városi ta­nács oktatási osztályának segítségé­vel, Illetve a technikum II. osztályai­nak közös rendezvényéiből befolyt pénzösszegből fedezik. Az országlátogatók népes csoport­jában a Gépipari Technikum táncze- -ekarának tagja! is helyt kaptak. ségüket kérték a gazdaságban, el­űzték a gonosz szellemeket, jó­soltak. Fokozatosan meghatáro­zott napokon kezdték gyakorolni és évről-évre megismételték az imádságokat. Így jöttek létre az osztályelőtti társadalomban a val­lási ünnepek. A vallási szertartások és ünne­pek régi, termelési, állattenyész­tési és földművelési tartalma az osztálytársadalomban Háttérbe szorult és új tartalom nyomult előtérbe. A századok folyamán a vallás formái és így a vallási kultuszok is változtak. Minthogy azonban maga a rendszer kizsák­mányoló maradt, a vallás is, bár új formákat öltött, lényegében mindenkor megmaradt az urak érdekeit kiszolgáló ideológiának. Minden vallásban a szertartások és ünnepek mindenkor a szellemi elnyomás rendkívül fontos esz­közét jelentették az uralkodó­osztály kezében, a burzsoázia szá­mára előnyös eszméket terjesztet­tek és oltottak be a tömegekbe, az uraság hatalmának igazolására és megszilárdítására szolgáltak. A császárokat, királyokat, szul­tánokat, kánokat úgy magasz­talták, mint isteni eredetű embe­reket, mint az „ég fiait“. Azt tanították, hogy az összes földi intézményt a „menny­ország“ mintájára maga az isten teremtette. A keresztény egyház százával iktatta a „szentek“ so­rába a világi és az egyházi arisz­tokrácia képviselőit. A cári Orosz­országban a szentek kultusza az önkényuralom céljait szolgálta s az egyház és a papság nagy jöve­delmet húzott az „ereklyék“, „csodatevő“ ikonok, „szent for­rások“ után. Milyen alapeszméket terjeszte­nek a vallási ünnepnapbkon és a szertartások alkalmával? Elsősorban a hitet a túlvilági életben, azt a tanítást, amely sze­rint nem a földi életben rejlik az ember igazi boldogsága, ha­nem abban, hogy a „mennyei“ boldog életre türelmesen várako­zik és végül elnyeri azt. Az az eszme, hogy isten hatá­rozza meg az egész emberi életet, a hívők tudatában kifejlesztik a passzivitást, a bizalmatlanságot saját erejük iránt, a vak aláren­delést, az „isten akaratának“, a „végzetnek“, a „sorsnak“, megbé­nítja az energiát, beoltja az akarathiányt. Már az ember megkeresztelé- sének szertartásából az tűnik ki, mintha az ember születésének el­ső pillanatától kezdve bűnöktől lenne beszennyezve, és hogy az emberek minden boldogtalansá­ga, nyomora és jogfosztottsága az „eredendő bűnből“ következik. Kinyilatkoztatják, hogy „megke­resztelik az Isten szolgáját“, ke­resztet vetnek rá, annak jelképét, hogy az embernek egész életén át türelmesen kell „a maga ke­resztjét“ viselnie. Az egyházi házasság a nőnek mint „nem teljesértékű“ lénynek felfogását honosítja meg. „Az asszony pedig félje az ő urát“ — parancsolja az egyház a nőnek a házasságkötés alkalmával. A vallásos temetési szertartá­sok a földi élet „múlandóságá­nak“, „hiúságának“, hiábavalósá­gának gondolatát keltik, azt a gondolatot, hogy van lélek, túlvi­lági élet, pokol és mennyország. Húsvétkor a kurbán-bajram napjaiban a hívők minden vágyó­dását és reménységét a túlvilág irányába terelik, mint Gorkij mondta, „az egyházi prédikációk ólmával“ töltik meg a fejeket. (Folytatása következik a csü­törtöki számban.) 1 l I. ► Mindenfajta valjás első­sorban hit a természetfeletti erők ► létezésében. A babonás, primitív ►ember fantáziája teremtette meg ► az istent, az angyalokat, a szen­eteket, a mennyek országát, a go- ►nosz szellemeket. A vallásos el­képzelések szerint egy fantaszti- [kus mennyei világ igazgatja a [földi, reális világot és attól függ [minden a természetben és az em- [ber életében. [ Napjainkban a vallás a hívők ► életében századok folyamán meg­► honosodott szertartásosságban jut ► a legvilágosabban kifejezésre. A [hívő gyakran alig ismeri az egy- [házi tanítás részleteit, ámde tisz­teletben tartja a szertartásokat és [megtartja a vallási ünnepeket. Az [emberek gyakran nincsenek tu­datában annak, hogy társadal- [munkban ezek a csökevények a [ szovjet emberek egész életformá­jával, világnézetével és erkölcsé­► vei összeegyeztethetetlenek, hogy ► akadályozzák a világ helyes meg­ismerését, hogy alkotó tevékeny­► ségüket és kezdeményezésüket ► béklyóba verik. £ A mai vallások nagyszá­► mú szertartása és ünnepe, miként ► általában minden vallás is, az £ anyagi és szellemi kultúra igen ►alacsony fokán jött létre. { Az ember tehetetlensége a ter­mészet erőivel szemben szülte a {hitet a szellemek, később pedig [ az istenek létezésében. Kialakul­jak azok a fogások és műveletek, [ amelyek segítségével az ember ► igyekezett a maga oldalára vonni ► a jó szellemeket, isteneket és fon­dorlattal eltávolítani a gonoszo- íkat, s eközben kialakult a vallási ► kultusz. ► Az ősemberek azt tartották, ► hogy különlegesen egymás mellé ► helyezett szavak befolyásolni {tudják a szellemeket és az istene­iket. A továbbiak során a varázs- fiók, sámánok, papok könyörgése­iket kezdtek mondani, melyeket {különböző szertartásokkal kísér­jek. Az imák most is az isten és ► a szentek kérlelésére szolgálnak, í Az imádkozok véleménye szerint ► az ima erőre tesz szert, ha meg- ffelelő testmozdulatokkal kísérve ► bizonyos számban megismétlik {azt. A leborulás, térdeplés, a jnellverés, a kezek felemelése — {mind szintén az ősvallásokból ke- {rült át a mai vallásokba. Az em- {berek azt hitték, hogy egyes tár­ágyaknak csodatevő erejük van. {Fétisekkel, talizmánokkal, amu- flettekkel aggatták tele magukat, felkészítették a szellemek vagy f istenek képmásait (bálványokat) ► és leborultak előttük. | Rég en azt tartották, hogy a ► gonosz szellemek ellen a víznek ► mágikus ereje van. Az ősembe­► rek a tüzet is istenségként imád­ják. Innen erednek a „szentelt- {vízzel“, gyertya-, mécségetéssel, {tömjénezéssel végzett szertartá­sok. { A szertartások nagy része az {ember születésével, érett korának ♦ elérésével és végül, halálával fvolt kapcsolatos. Az ősemberek | azt tartották, hogy ekkor az em- fbernek különösen meg kell nyer- fnie a jó szellemek támogatását ► és el kell űzni a gonosz szelleme­iket. Így jött szokásba az újszülöt­► tek keresztelése, aztán az egyházi {házasság és a temetési szertartás, {melyek a szovjet emberek elma- {radt részénél még ma is divatban {vannak. i Azokban a napokban, melyek­ének nagy gazdasági jelentőségük tvolt — vadászat vagy halászat, ♦ az állatok kihajtása a legelőre, t vetés kezdete vagy a gabonabeérés ♦ ideje — az ősi vadászok, állatte- |nyésztők, földművelők közösen ► imádkoztak a szellemekhez és az ^istenekhez, áldoztak nekik, segít­Az ipari osztályok segítsenek a pártbizottságnak az ipar terüle­tén folytatott munka konkrét, szakképzett irányításában. Az ipa­ri osztályokon rendszerint olyan emberek dolgoznak, akik szak­képzettek, ismerik a termelést. Ez fontos ahhoz, 'hogy az Ipari osz­tály jobban megismerje a terme­lőmunkát, gyorsabban felkarolja az új, élenjáró kezdeményezése­ket. De bánmilyen szakképesíté­se legyen is a kerületi bizottság vagy a városi bizottság apparátu­sában dolgozó instruktornak, el­sősorban mégiscsak pártmunkás, szervező. A munka felosztására az apparátusban szükség van, de ez nem vezethet oda, hogy például a szervezési osztály „tisztán" párt­munkával foglalkozzék, az ipari osztály pedig kizárólag gazdasági szempontból nézze a termelést, ne érdeklődjék az alapszervek mun­kája iránt, ne segítsen nekik a po­litikai pártmunkában. Rz alapszervi titkárokkal való foglalkozás Az alapszervezetek helyes irá­nyításának múlhatatlan feltétele kezdeményezőkészségük, aktivitá­suk kifejlesztése, az alapszervi tit­károkkal való jobb foglalkozás. Zsukov elvtérs, a területi párt- bizottság titkára, a üpecki városi pártértekezleten ezt mondotta: — Az alapszervezetek munká­jában észlelhető súlyos hiányos­ságokra elsősorban az ad magya­rázatot, hogy a városi pártbizott­ság gyenge munkát végez a párt­titkárok kiválasztása és oktatása terén. Tizenegy hónap alatt mind­össze két szemináriumot tartot­tak az üzemi párttitkárok szá­mára. Kérdés, milyen emiél fon­tosabb problémáikat oldott meg a városi pártbizottság, mivel lehe­tett annyira elfoglalva, hogy nem talált időt a párttitkárok oktatá­sának megszervezésére? Dehát persze nem a városi bizottság túl­ságos elfoglaltságában van a hi­ba, hanem abban, hogy a bizott­ság vezetői lebecsülik ezt a mun­kát. A városi pártértekezletek kül­dötteinek felszólalásai, bírálóész- revételei és javaslatai sok érté­kes gondolatot tartalmaznak, ame­lyeket a pártbizottságoknak nagy figyelemmel kell tanulmányoz- niok és a gyakorlati munkában felhasználni Ok. Az üzemi pártszervezetek irá­nyításának megjavítása fontos feltétele a szocialista ipar előtt álló nagy feladatok eredményes teljesítésének.

Next

/
Oldalképek
Tartalom