Néplap, 1955. június (12. évfolyam, 127-151. szám)

1955-06-25 / 148. szám

1855. JUNIUS 25-, SZOMBAT

NÉPLAP

EMLÉKÖNNEPSÉG

A DEBRECENI MUNKÁSMOZGALOM VÉRTANÚJÁNAK

TÁtU&atusi Sánd&e UaiMa 1Ű. éi/foi-dutáíá**

Szabadság telep, Bokányi Dezső utca 42. Ebből a kis házból, — .ahol már édesanyja és testvére, özv. Babos Jánosné él, — indult el az ifjú Tót)hfalusi Sándor, hogy mint ifjú kommunista, minden tettével a dolgozó népet szolgálja. Tegnap, a mártírhalált halt ifjúmunkás halála 10. évfordulója alkalmából több, mint háromszázán gyűltek össze, harcostársai és DISZ-fiatalok, hogy részt vegyenek a lakóházán elhelyezett emléktábla leleplezésénél.

Eljöttek mindazok, akik együtt járták Tóthfalusi elvtórssal az igazak útját. Kulcsár Ferenc, Pálfi Sándor, Gergely Arthur, Molnár József, Gacsárdi Gyula, Németi Józsefné Juhász Irén, Gárdos Miklós, Ménes János, Juhász András, Juhász Andrásné, Becskereky Sándor, Tóth Mihály, Hegedűs János, Béres András, Béres Andrásné, Szikra Sándor, Tóth Pál, Kukk György, Kukk Györyyné — valamennyien együtt járták Tóthfalusi elvtárssal a kommunisták nehéz iskoláját. Kívülük, és a legfiatalabb nemzedék mellett eljöttek emlékének adózni Laboncz András, Tárcsái Mihály és a többiek, akik évekkel eiőbb léptek arra az útra,

amelyet Tóthfalusi Sándor is választott.

Zsíros Lajos elvtárs, a DISZ városi bizottsága titkára mondott beszédet. Elmondta, hogy ez a város peremén felnőtt ifjú, a debreceni ifjúmunkás-mozgalom fáradhatatlan szervezője volt, s hogy szíve minden dobbanásával a népért, a nép ügyéért élt, harcolt és dolgozott.

— Tanulják meg fiataljaink Tóthfalusi elvtárstól a szeretetet dolgozó népünk, szocializmust építő hazánk iránt. Szeressék a pártot úgy, mint Tóthfalusi elvtárs szerette. Minden fiatalt lelkesítsen Tóthfalusi elvtárs példája arra, hogy erejének maximális felhasználásával végezze munkáját egész dolgozó népünk javéra, szeretett hazánk üdvére és felvirágoztatására.

— Azzal a gondolattal leplezzük most le Tóthfalusi elvtárs emléktábláját, hogy ezentúl úgy fogunk dolgozni, hogy jól elvégzett -munkánk által nyújtott segítséggel gazdagodva, harcokban edződött nagy pártunk még eredményesebben vezesse a dolgozó magyar népet, az emberi felemelkedés és boldogabb élet sikerrel megkezdett útján új sikerek, új győzelmek felé

Kulcsár Ferenc elvtárs ünnepi beszéde a Postás Kultúrotthonban

A Köztemetőben Ménes 3ános elvtárs tartott beszédet

Délután fél 6 órakor, a Köztemetőben, a díszravatalozó előtti téren és a sírnál is meghatódott embertömeg vette körül a Budapestről haza szállított koporsóját. Ménes János elvtárs, a város': tanács vb. elnöke, Tóthfalusi elvtárs harcostársa mondott itt gyászbe- szédet.

— 1945. június 24-én délután 3 órakor, az egyik budapesti kórházban utolsót dobbant egy csontig lesoványodott, domború hom- iokú, csillogószemű fiatalember szíve. Tóthfalusi Sándor elvtárs az osztályellenség fogságában szerzett súlyos sérülései következtében eltávozott harcostársai sorából.

— Mindnyájan ismerjük Me- reszjev kapitány, a hős szovjet repülő történetét. Ehhez hasonló volt Tóthfalusi elvtárs életének utolsó előtti szakasza is, amikor az ellenség fogságából, csikorgó

fagyban, hófúvásban, maradék ereje végső megfeszítésével tántorgott, kúszott, az életet, barátságot és a győzelmet jelentő szovjet hadsereg vonalai felé. A szovjet katonák drága barátiként köszöntötték a sok sebből vérző szökevényt és mindent elkövettek, hogy megmentsék őt az életnek, de ez nem sikerült.

— Tóthfalusi elvtárs élete tündöklő, forradalmári élet volt. Halála megrendít bennünket, mert hiszen ez akkor következett be, amikor átlépte annak az új világnak küszöbét, amelyért any- nyit küzdött, szenvedett.

— Lehajtott fejjel állunk meg koporsód előtt, — mondotta befejezésül Ménes elvtárs, — búcsút veszünk tőled, azzal a töretlen meggyőződéssel köszönünk el tőled, hogy mártírhalálod e-ő- íorrás a kommunisták százezrei számára és hogy életed feláldozása nem volt hiábavaló, mert

Bedő Zoltán, Hajdú-Bihar megyei főagronőmus nyilatkozata a növényápolásról és a kapásnövények fejlődéséről:

— Az utóbbi hetek kedvező, csapadékos időjárásának hatására kapásnövényeink erőteljesen fejlődtek. Különösen szépek a kukorica vetések, a répa levelei beborítják a földet és virágzás előtt van a napraforgó. A sok eső nyomán sokkal gyorsabban nőtt a gyom is. Termelőszövetkezeteink legtöbbje példamutató munkát

végzett. Most a gyakorlatban is megvalósítják azt a nálunk is jól ismert mondást, hogy a kukoricatermés egyharmada a kapa nyelében van. A termelőszövetkezetek nagy része befejezte a második kapálást. A legutóbbi jelentéseink szerint a megye 15 élenjáró termelőszövetkezetében — a sok eső ellenére — a harmadik kapálást is befejezték.

Az álmosdi Táncsics TSZ-ben például a 180 hold kukoricát, a 10 hold napraforgót « iö hold .cukör*

Emléktábla Tóthfalusi Sándor lakóházán.

Izenöt termelőszövetkezetben befejezték a harmadik kapálást

répát már harmadszor kapálták. A nagyhegyes! Október 22 TSZ- nél 189 kh kukorica gyommentes táblája bizonyítja a jó munkát. Azon vagyunk, hogy aratásig legalább háromszor járjon kapa a sorok között, de természetesen ha a gyomok gyorsan nőnek annyiszor kapálunk, ahányszor azt a magasabb termés megkívánja. Ennek érdekében már most segítséget adunk a kapálásban megkésett mintegy 20 termelőszövetkezetnek Több eénet irányítunk oda,

A Debrecenben megtartott kétnapos kukoricatermesztési értekezlet tapasztalatait a magasabb terméseredmények érdekében hasznosítjuk ezután is. A gépi aratással sok kézi munkaerő szabadul fel, s ezzel akarjuk biztosítani az aratás utáni gazolókapálás elvégzését. A kukoricatermesztési kedv növekedését az mutatja, hogy az 1654 holdról letakarított korai takarmányfélék ulán 1254 holdon már földben van a rövidtenyészidejű kukorica.

Gondoskodjunk idejében a gabona raktározásáról

Maholnap itt az aratás. A bőséges esők után most már reméljük, rerőfényes napok következnek, nelyeknek kalászérlelő ereje iranysárgává változtatja a zöld gabonatáblákat. Az ország déli négyéiben már napokkal ezelőtt megkezdték az aratást, s bár nálunk a kedvezőtlen tavaszi időjárás következtében kissé elmaradt a kalászosok fejlődése, rövid időn belül Hajdú-Biharban is kezdetét veszd az aratás. Erre a nagy munkára már jó időben megtörténtek az előkészületek és tárgyilagosan mérlegelve a dolgokat nyugodtan mondhatjuk, hogy az aratási felkészülés az idén sokkal jobb, mint az előző évek bármelyikében volt.

Sajnos nem állítható ugyanez az aratást közvetlenül követő ga- bonabegyüjtési munka előkészületeiről. Bodó Pálné elvtársnőnek, a Hajdú-Bihar megyei Terménv- forgalmi Vállalat vezetőjének tájékoztatása szerint komoly bajok vannak a gabonaraktárak biztosítása terén. Nyakunkon az avatás és mintegy 2500—2800 vagon gabona számára egyelőre még nincs férőhely. Igen súlyos hiányosság ez, melyet, ha az illetékesek időben meg nem szüntetnek, a gabonaátvétel ideje alatt rengeteg nehézséggel kell számoi- niok.

Előreláthatólag a derecskéi Járásban lesz a legkevesebb fennakadás a gabonabegyújtésben, mert a járási tanács vezetői, élükön a tanácselnökkel mindent elkövetnek, hogy jövő évi 'képterünknek megfelelő elhelyezést biz- ; tosítsanalk. A megye többi részén lazonban csaknem mindenütt hi- !ba van a raktárak biztosítása kö- lrül. A járási és községi tanácsai- I nökők fogadkoznak, hogy rent | lesz fennakadás, mert ha szorít a •'•ipő, majd csak elhelyezik vals- ' ■hol a gabonát, majd csak találn' k ; valamilyen szükségmegoldást. Ez ; azonban egyáltalán nem vigasztaló felelet, mert ha az utolsó pil- | tanaiban kapkodnak, nem le^z !idejük végrehajtani a szabályos í előírás szerinti takarítást, féreg1 telenítést.

»

» Hajdúnánáson 344 vagon befü► gadóképességú raktárhelyiségre

► lenne szükség, ebből 171 vagen

► ?árő'hely most is hiányzik. Debrecenben az előre várható 630 va- [gon gabonából mindössze 209 vadonnak van meg a helye, 421 va- t “annyinak még ezután kell megfelelő tárolöhelyet biztosítani. De Ibaj van Püspökladányban is, mert

► a várható termés felét tud’é'i

► csak az előírásnak megfelelő raktárakban elhelyezni. Berettyóújfaluban 95. Balmazújvároson 119,

► Polgáron 82 vagon gabona szóiméra nincs előre biztosított férőhely. Szerepen 74 vagon gabona f befogadására kellene raktár, ez► zel szemben 23 vagonnvit képesek lesak a meglévőkben elhelyezni.

I A nehézségek oka egyrészt ab- ;ból adódik, hogy az idén a tavalyinál jóval több termésre szémít- ;hatunk, másrészt pedig abból a •körülményből, hogy a tavalyi Ibegyűjtési kampány óta 1200 vadonnal csökkent a megyei gabo- I naraktárak befogadóképessége. ;Sok helyiséget át kellett adni I fontos üzemi célokra, jó néhány ; tárolóhelyet pedig gazdakörré,

• tömegszervezeti helyiségekké ; alakítottak át. Ezek helyett pe- ;dig egyik évről a másikra újat I építeni nem lehetett.

I A raktárproblémát megoldani ;az elkövetkezendő rövid időben

• csak úgy lehetséges, ha a tároló- Ihelyiségben szűkölködő községek •pártszervezetei, tanácsai, minden ; leleményességüket latba vetve [teljes erejükkel gondoskodnak a I lehelő legtöbb raktár biztosítása*

vsáról.

lusi elvtárs halála 10. évfordulójára rendezett emlékünnepseg. A kultúrtermet — a régi Munkás- otthont — zsúfolásig megtöltötték az ünnepség részvevői. A dísz- elnökségben többek között helyet foglalt Barczi Gyula elvtárs, a megyei pártbizottság felső titkára, Kulcsár Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság rnásodtukárá, özv. Tóthfalusi Sándorné, Tóthfalusi elvtárs édesanyja, Baranyai György, a városi pártbizottság másod ti tikára, Ménes János elvtárs, a városi tanács vb. elnöke.

Zsíros Lajos elvtárs üdvözölte a megjelenteket, majd Kulcsár • Ferenc elvtárs tartotta meg ün- ■ népi, megemlékező beszédét.

________!>

a nehézségekről beszélt, amelyek », megnehezítették Debrecenben a 11 munkásmozgalom kibontakozását, ♦ és a párt munkáját. Az 1929-es ♦, gazdasági válság hatására a mun- ♦. kásmozgalom fellendült s a törne- *! gek bizalma — mivel a szociálde- ♦ \ rnokrata párt jogos követeléseik- ♦ ért folytatott harcban nem támo-v; gáttá, sőt akadályozta őket — egy- re inkább a hősi munkát végző, j illegalitásban működő kommunis- J J ták felé fordult. _ £

Azok közé a kommunisták közé X tartozott Tóthfalusi Sándor is, $ akik életüket sem kímélve har-i coliak a dolgozó magyar nép ér- £ dekeinek védelméért. Az ünnep- | ség résztvevői, azok, akik nem is- $ merték Tóthfalusi elvtárs tévé- X kenységét, azok most hallhattak « róla, megtudhatták, hogy milyen X sokat szenvedett, harcolt kora if- ♦ jóságától haláláig. •

— Rákosi elvtárs Jeffersonra, * a nagy amerikai forradalmárra * hivatkozva írta, még 1946-ban: ♦

......a szabadság olyan fa, amely ♦

akkor virul,'ha gyökerét bőven» öntözik zsarnokok és hazafiak vé- t révei. A mi pártunk bőségesen * járult hozzá, hogy a magyar sza- X badság ne szenvedjen hiányt a t legnemesebb tápanyagban, a már- % tírok vérében." t

— Szomorúak, de büszkék is£ vagyunk rá. — fejezte be beszédét *

' Kulcsár elvtárs — hogy Tóthfalusi * elvtárs mártírvére is ott van a *

: szabadság fájának táptalajában. » E szabadsággal élni tudtunk eddig *

■ is, élni fogunk vele ezután is. Be- * bizonyítjuk, hogy mártírjaink ál- J

■ dozata nem volt hiábavaló, min- J

den ellenséges acsarkodás és ár- £ mánykodás ellenére győzelmesen £ felépítjük a dolgozók szocialista * Magyarországát! X

— Ez az év a jubileumok éve volt, ez évben ünnepeltük annak tizedik évfordulóját, hogy hazánkat felszabadította a dicső szovjet hadsereg, a fasiszta elnyomás alól. Megemlékeztünk ezenkívül különféle kis és nagy események évfordulójáról. Most egy olyan esemény 10. évfordulójának megünneplésére gyűltünk össze, amely bár nagy szomorúságot és keserűséget kever fel bennünk, de egyben nagy büszkeséget is jelent számunkra, debreceni kommunisták számára. Azért jöttünk ma össze, hogy megemlékezzünk szeretett elvtársunkról, Tóthfalusi Sándorról, a debreceni munkás- mozgalom egyik kimagasló vezető egyéniségéről, a KMP hűséges tagjáról, a Szovjetunió rajongó barátjáról, aki a dolgozó népért és pártjáért folytatott önfeláldozó harcai közben az osztályellenség fogságában szerzett súlyos betegség következtében a magyar szabadság hajnalán halt hősi halált.

Régi tartozásainknak teszünk eleget mi is, megemlékezve pártunk és a magyar demokrácia előtt mártírjainkról, és példaképül állítjuk oda az új harcosok elé azokat a hősöket, akiknek önfeláldozó küzdelme nélkül nem tudtunk volna rátérni a szabadság jobb jövő felé vezetett útjára.

Ilyen hős volt pártunk sok száz mártírja között Tóthfalusi Sándor elvtárs, aki a legdrágábbat adta — az életét — azért, hogy népünk szabadon éljen, hogy országunk as urak országából a nép országává váljék. Amikor róla emlékezünk, lehetetlen nem megemlékezni ha csak röviden is a debreceni munkásmozgalomnak, ezen belül a pártnak ez idő alatti harcairól.

Kulcsár elvtárs ezután azokról

osztályod fiai fel fogják építeni azt a boldog világot, amelynek neve: kommunizmus.

Tóthfalusi elvtárs sírjára ko- rr.orúkat helyeztek a megyei és városi pártbizottság, a DISZ véteti bizottsága. Debrecen Város Tanácsa, a Hazafias Népfront debreceni bizottsága, és több debreceni üzem.

A Postás Kultúrotthonban este fél 8 órakor folytatódott Tóthfa-