Néplap, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-24 / 120. szám
1953. MÁJUS 24. KJSDD NÉPLAP A megyei pártbizottság versenyserlegéve! kitüntetett Járómíüavító Vállalat továbbra is első akar maradni Újra pezsdiil aa ejQ.yAte.iniknltúréiet A felszabadulási verseny nagyszerű küzdelméből a Járóműjavító Vállalat került ki győztesen a megyei üzemek közül. Jó munkájáért elismerésül megkapta a megyei pártbizottság versenyscr- legét. Ezek a tények. De nézzék, mit jelent a serleg a dolgozóknak?- Mennyire lelkesíti őket úiabb sikerek .elérésére? Az éves ierv sikeres teljesítéséért A húsz budapesti ipari vállalat felhívásához az elsők között csatlakozott a Járómű javító. Vállalta többek között, hogy december 9-én befejezi éves tervét. Az egyéni és brigád felajánlások eredményeképpen teljes termelési tervét 103,12 százalékra teljesíti. Terven felül 24 gőzmozdony, 120 személykocsi, 300 teherkocsi, 60 poggyászkocsi futójavítását és 120 teherkocsi fővizsgás javítását végzi el. Termelékenységi tervét 5 százalékkal túlteljesíti, fi millió forinttal több termelési értéket ad így a népgazdaságnak. A termelési költséget 1,2 millió forinttal csökkenti, és ezen belül 600 000 forinttal az anyagfelhasználást. A fentieken, kívül nagy részt vállal a Járóműiavító a MÁV kocsiparkjának favázasról vasvázasra történő átalakításában, melv munkához a II. félévben kezdenek hozzá. A fogadalom megtartása A vállalásoknál figyelembe vette az üzemvezetőség a legfontosabb népgazdasági érdekeket, összehasonlítással megállapítható. hogy terven felül is sokkal több teherkocsi javítását végzik el, mint egyéb kocsiét. Mert az őszi csúcsforgalom idején teherkocsikra nagy szükség lesz. S már most igyekeznek a terven felül vállalt kocsik javításával is. A Járóműjavítóban most van csúcsforgalom! Április 30-ig terven felül 73 teherkocsi fővizsgás javítását, 172 teherkocsi közép- javítását végezték el. Koroknál Jenő elvtárs, műszaki igazgató az eredményekről ,'av beszél: Azért sikerült szép eredményeket elérnünk ebben az évben mostanáig, mert terveink reálisak voltak, s említésre n éltó tervmódosítást nem kaptunk. Munkával elláttak bennünket, az utóbbi évekhez viszonyítva szokatlanul jól. Márciusban a legegyenletesebben dolgozhat tűnik, javítani való, anyag egyaránt volt. Munkásainkból pedig nem hiányzott a szív, lelkesedés. Ahogy csak bírtak, úgy dolgoztaik, s dolgoznak még most is. A felajánlások teljesítéséhez már hozzákezdtek, mert most van rá lehetőség, hogy adott szavukat valóra váltsák. Most van javításra váró kocsi elég. Az őszi forgalom ideje alatt — tehát az év végén — a műhelyekben éppen annyi kocsi áll benn, hogy súrolja a gazdaságos üzemeltetés határát. Tovább, előre a (elfelé ívelő úton A Járómüjavítóban mindenki tervezget. Tervezgetnek az üzem vezetői, a brigádok, a munkások, a fiatalok. A rájuk váró feladatok gyorsabb, jobb elvégzésén törik a fejüket. Belestünk néhány ember gondolatába és szívébe. Mit tervez például a párttil- kár elvtárs, Szombati István. A pártvezetőség tagjai általános elvi, gyakorlati irányítást, segítséget adnak a szakvonalnak. Segítik a szakszervezet munkáját. A rendszeres politikai nevelőmunkát nem hanyagolják el. Időközönként ellenőrzik az elvégzett, ■munkákat. Természetesen a párt- alapszervezetekre, aktívákra támaszkodnak e munkában. Gellért László üb. elnök élv- társ elmondja, hogv a Járóműiavító dolgozói ezután is becsületesen harcolnak a párthatározatok végrehajtásáért. A szakszervezet a Járómű javító dolgozóinak úgy ad a munkához segítséget, hogv a jó munkafeltételek megteremtését ellenőrzi, a szakvezetés fi eveimét mindenkor felhívja a hibákra, vagy jó kezdeményezések továbbvitelére. Kii- 11 önös gondot fordít az alulról jövő kezdeményezések támogatására, elfogadására. Szervezi a versenyt, s gondoskodik az élenjárók népszerűsítéséről. Korctknai elvtárs elmondja, hogy Jávor Nándor igazgató elvtárssal karöltve gondoskodnak a jó munkafeltételekről. A II. félév sikeres megindítását — mondhatjuk a favázas kocsik vasvázasra történő átalakítását — előkészítik. Törekednek az egyenletes munka megszervezésére, amennyiben ezt nem gátolja anvag-, vagy munkaihiány. Zelenka András aivázlakatos, 6 tagú sztahanovista brigádjával a terv dekádról dekádra való teljesítéséért dolgozik. A napokban vállalta a brigád, hogy tervét november 15-re teljesíti. Gondoljuk, hogy Zelenka Andrásoknak követőik lesznek. A műszaki vezetéssel, párt irányítással, munkafeltételek biztosításával meg vannak elégedve az egész üzemben. Azt szeretnék, ha Mindig lenne elég kocsi, s elegendő anyag, hogy zavar ta- lanul dóig ízhassanak. Megszűnne végre az ütközőrugó, masni- ven tekercsrugó és féktuskó hiánya. Tekercsrugó egy év óta nincs. Eéktuskót sem kapnak elegendőt. Kétszáz darab érkezett a közelmúltban, de az annyi ebben a nagy üzemben, mint egy csepp víz egy kancsóban. Előttünk, s a vagongváriak előtt érthetetlen, hogy miért hiányzik ez az anyag. A féktus- kót a legközönségesebb öntöttvasból készíthetik. Nem ártana megnézni, miért nem készítik mégsem!-összefoglalva: pillanatnyilag minden feltétel megvan ahthoz, hogy a 'megyei pártbizottság versenyserlegével kitüntetett Járóműiavító továbbra is az élen haladjon a tervteljesítésekben. Nem hiányzik a legfontosabb feltétel: a dolgozók szíve, lelkesedése sem! Áthidalható, legyűrhető nehézségek lépnek ugyan fel, de a vagongváriak attól nem riadhatnak vissza. Harcoljanak tovább hírnevük öregbítéséért, a második ötéves terv sikeres meg- indíté«éé-t! pirospántlikéSDk tettek mezejére léptünk — Írja Széli István. — Megleptük a város összes boltjait és összevásároltuk a veres pántlikákat, hogy tüstént kalapunk mellé tűzzük. Már pántlikásan jöttünk ki a boltokból. Nagyszerűen illett a piros pántlika a kék atillához. — Mindenki megcsodálta szélben lobogó piros pántlikás Kossuth- kalapunkat. Mikor többi bajtár- saink megláttak bennünket, követték példánkat, csoportosan lepték meg az üzleteket és felvásárolták kalapjukra a piros szalagot. Egy-két nap se telt bele, a két csapatban egvetlen kalap se akadt piros pántlika nélkül. — Szeptember 30-án reggel a városháza előtti Szabadság-téren állott fel az induló nemzetőrség. Boka Károly, a híres debreceni zeneköltő művész cigánybandáia adott gyönyörű hangversenyt részükre. Majd K. Tóth Kálmán lelkész, a későbbi kufsteini rab áldotta meg a távozó ifjakat, végül Poroszlay Fridrik polgármester könnyhullajtások között a város népe nevébeh búcsúztatta őket a szülőföldtől. , Boka Károly muzsikája mellett a Várad utcai kapun át nagyfák el Debrecent. Mikor a debreceni nemzetőrség Aradra érkezett javában dúlt a harc a várbeli osztrák őrsereg és a kisszámú honvédség között. Egy-két napi pihenő után, a debreceni pirospánt- likások álltak, ki az aradi vár és a város közötti utakon őrségre, hogy a várból a kirohanó osztrák katonáknak ellentálljanak. A debreceniek a békési nemzetőrökkel Tavaly történt, hogy egyetemünkön, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen átmeneti sikerek után, különböző okok miatt züllésnek indult a kultúrmunka. Minden agitáció hatástalannak bizonyult a határozott hangzású „tanulnom 'kell“ ellenében. Valóban akadtak, akik behúzódtak a laboratóriumokba, a könyvtárakba s ha mások nem is tették ugyanezt, de áltálában élte mindenki a maga életét. Ifjú tanársegédek a befutott tudós fölényes mosolyával néztek el az énekkar vagy a színjátszás után futkosó „naív palik“ felett. Szívességből esetleg megvettek egy-egy kedvezményes áron rájuk tukmált jegyet az egyetem által szervezett színházi előadásra vagy hangversenyre. Olykor kilejtettek egy- egy Haladás-meccsre, s ki tudni még mi mindent csináltak az új magyar irodalom pocskondiázásá- tól a Holéczi-együttesért való tomboláiig. Az azonban bizonyos, az egyetemi életben egyre erősebben bűzlött az individualizmus s ikertestvérei: a közöny, cinizmus és a többi. sikeresen oldották meg feladatukat. Több összecsapásnál az osztrák aiánusok véres lejjel vonultak vissza a vársáncok mögé, melyet az egyre szaporodó honvéd sereggel együtt sikerült körülzárni és a várban lévő védő őrséget kiéheztetni. A debreceni pirospántlikások ezután túl a Maroson, Torontál megyébe kerültek tűzvonalba. — Ekkor már olyan rettegett „harc- fiakká“ lettek, hogy ahol a szélben lobogó piros pántlika feltűnt, az ellenség kitért a harc elől. — Nevezetes csatájuk volt a piros- pántlikásoknak az angyalkáik — Lippa és Radna között is szép győzelmet arattak. A Maros völgyén föllazított románok ellen szintén sikeresen harcoltak, számos falut és várost mentettek meg a gyújtogatás és rablás vágyától fűtött felkelők bosszújától. A debreceni hős pirospántliká- sokat 1849. január 20-án visszavezényelték Debrecenbe. A harcokban megedzett és némiképpen megfogyatkozott csapat diadalmenetbe vonult a városba, melynek népe lelkes szeretettel üdvözölte megtért fiait. A Szabadság-téren akkor már a Debrecenben tartózkodó kormány nevében Kossuth Lajos köszöntötte a pirospántliká- sokat és a haza nevében megköszönte nekik példát mutató áldozatkészségüket és a szabad haza gondolatához való hűségüket. A nemzetőrségi csapatot a honvédelmi bizottmány rendeletére megszüntették és kiegészítve, mint a 89. számú honvéd zászló* alj vonult el később a győzedelmes felvidéki hadszíntérre. Balassa Sándor. óriási birodalmának egy-egy parányi rejtelme. Elcözben a DISZ is feleszmélt s három hosszú hónap után megtelt a próbaterem. A többi szinte magától jött: jelentkezés a DISZ kulturális seregszemléjére. Izgatott készülődés, találgatáson: megverjük-e a régi, tekintélyes riválist, az Orvostudományi Egyetemet. A kábák esztári és egyéb patinájú to- rofzhangok, valamint Gulyás párviadalából végül is karmesterünk, került ki győztesen s enyhe mosolyából már ott a hangversenyen tudtuk, hogy legyűrtük az orvosokat. Közeledtek a vizsgák, s a Pesten rendezendő egyetemi döntö terminusa. Az énekkar maga kérte a karmestert, hogy minden este próbálhasson. Voltak, akiket jegyzetük mellett köszöntött a hajnal. Megérte? — Gulyás György apja temetéséről jövet vette fel a karmesteri pálcái. Megérte? — Minden bizonnyal. Valahogy így érlelődik a kagyló gyöngye s így érik emberré, másokén is élni tudó emberré az ember. B eg jobban mégis a színjátszók feje főtt. Ok ugyanis elsők lettek ezen a versenyen. Zökkenő nélkül, céltudatosan, szorgalmasan készültek. S nekik köszön- hetp, hogy így az összversenyben egyetemünk első lett. A Szabad Nép, Szabad Ifjúság. Magyar Nemzet megírták, minólc tudható be ez a siker. Való igaz, a darab életünkről, az egyetemi életről szól, s színjátszóink elemükben voltak. Szinte elfelejtették, hogy közönségnek alakítanak, közvetlenül, életszerűen, igazán játszottak. Fő hát a fejük, a még inkább nekik való darabért. Remélhetőleg íróink feje is fő. A magnetofon (színjátszóink kapták jutalmul) s a mikrolemez- játszó csak halvány jelképei annak a nagy erkölcsi nyereségnek, melyet ez a seregszemle hozott. Ez az egészséges tervezgetés, ez a szeptembertsürgető lelkesedés, a nagyszerű közösségi szellem egy nagyméretű kulturális program legbiztosabb garanciájának Ígérkezik. Jó érzés, hogy a pártbizottság és a DISZ bizottság titkára velünk énekel, és fáradnak dolgainkért, hogy a legutóbbi rektori tanácsülés határozatai a jövő évi munkában a tanulmányi munka mellé a nevelés tengelyébe helyezik a kulturális nevelést, hogy a bölcsészkar első éveseinek zöme már elfordult az .,előkelőén“ maguknak élő „individu- moktól“. Van hát alapja a ter- vezgetésnek, újra pezsdül az egyetemi élet és bizonyára kialakítja új normáit is: a felelős, másokért is élni tudó vidám emberség normáit. IC t . A 48-as szabadságharc egykori fellegvára, Debrecen még ma is a legdúsabb tárházát nyújtja a történelmi emlékeknek. Mikor a pesti forradalmi napok hírei eljutottak a városba, az első hívó szóra megalakult a nemzetőrség. Pár napi toborzás után a város fiataljai százával jelentkeztek a zászlók alá, a megszerzett szabadságjogok és a veszélyeztetett haza védelmére. A városi tanács honvédő bizottsága úgy határozott, hogy a 600 főből álló nemzetőrség összes költségeit az egyenruhától a fegyverzetig magára vállalja, sőt kiképzésük alatt ellátásukról és zsoldjukról is gondoskodik. Ez igen jelentős kiadási tételt jelentett a város költségvetésében, de a lelkes lakosság a fedezetről hamarosan gondoskodott. Mikor azonban a Pesten ülésező ország- gyűlés megszavazta a 200 ezer újoncot és a hadfelszerelésre szükséges 42 milliónyi pengőforintot, a város úgy döntött, hogy a nemzetőrségi csapat létszámát 300-ra redukálja, a többi jelentkezőt pedig a honvédseregbe való besoroztatásra utalja. így is történt. A 380 íöbői álló nemzetőrségben megmaradtak az önként jelentkező kollégiumi diákok, továbbá a munkás és parasztifjúság köréből kikerült hősi elszántságé fiatalok. A katonai kiképzésük nemsokára megkezdődött. A Salétrom téren nap-nap után csoportokra osztva jelentek meg a haditudomány elsajátítására, néha napi 8—10 órán át is foglalkozván gyakorlatozással. A debreceni hős Ez idő alatt a debreceni összes szabóműhelyekben egyéb munka sem folyt. mint a nemzetőrök egyenruhájának elkészítése. Az elhatározás szerint az egyenruha kék atillából, szürke nadrágból állott, mely veres zsinórral volt beszegve. Sapka helyett az ismert Kossuth-kalapot kapták, 48 nyarának végén a kiképzés véget ért és közölték a két csapatba osztott nemzetőrséggel távozását, hogy a délvidéki forrongások színhelyén állja ki a tűz-, próbát. Az útirány Nagyvárad-Arad Az itthon töltött utolsó napokat a várostól való búcsút és a csapat hősi harcait naplószerű feljegyzésekben örökítette Széli János volt kollégiumi diák, aki maga is a nemzetőri csapatban téliesített szolgálatot. A megmaradt naplót a Déri-Múzeum adattára őrzi. Széli János leírja, hogy mikor már egyenruhába öltözködtek és büszkén járkáltak a város utcáin, egyik diák nemzetőr bajtársnak támadt az a gondolata, hogy valami jellel kellene megkülönböztetni a debreceni csapatot a többi nemzetőrségi katonáktól. Igaz, hogy a Kossuth-kalap magában véve is elüt a többitől, de ez nem elég. Sok-sok tanakodás után ■ úgv döntöttek, hogy a Kossuth- i kalapra hosszú piros pántlikát al- Ikalimsznak. mely lobogásával kitűnő és feltűnő jel lesz arra, hogy ők debreceniek. *— Az utcai tanácskozás után a B tanulmányi színvonal két- ségtelen emelkedése aligha kárpótolhatott bennünket. Sokan kezdettől tudták, hogy a pezsgő közösségi élet és az eredményes szakmai munka csak együtt jelentenek teljes értéket. Az is hamar kitetszett, hogy a maguknak élők fölös ideje és energiája többnyire nem látszik meg a tanulmányi eredményükön. Ekkoriban. jött énekkarunkhoz karmesternek Gulyás György. Próbáira hét-nyolc ember járt el. Ű azonban járt kitartóan. Úgy iettszett, mintha elfelejtkezett volna arról, hogy művészi ambíció és fényes szereplések is vannak a világon. Hosszasan beszélt egy- egy kórusmű mondanivalójáról, felépítéséről, a szólamok szerepéről a mű egészében, a tiszta in- ionálás, a szép hangszín titkairól, s közben hallgatói megérezték, hogy feltárult előttük a zene Személyvonaton álldogálva egy teljes éjszakai utazás után végre e hó 15-én a Nemzeti Színház dobogóján énekelhettük Bárdos, Svesnyikov kórusait, Frida- rici, Lassus madrigáljait s Kodály gyönyörű ,,Molnár Anná“- ját. A nagyon erős mezőnyben kórusunk második lett. Ez a helyezés s a vele járó mikrolemez- játszó és lemezgarnitúra önmagában is sokat ér, de mindennél többet ér, hogy a verseny láza még inkább összekovácsolta az embereket. Soha nem láttam együtt ilyen vidám, fáradhatatlan fiatalokat. Tudjuk, hogy szép. finom volt a hangszín, kiegyenlített, telt a hangzás, tiszta az intonáció, de jól tudjuk, hogy a Molnár Anna drámaiságáral, effektusaival még bizony baj van. „Csak már itt volna a szeptember“, hangzott mindenünnen s hazafelé egész úton a jövő évi programon vitatkoztunk. Valahogy úgy, mintha mindenki maga lenne felelős egyedül az egészért.
