Néplap, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-21 / 118. szám

1£55. MÁJUS 21. SZOMBAT NÉPLAP 3 Ujiráz kiváló eredményt ért el a begyűjtésben: a harmadik ka­tegóriában a megye legjobb köz­sége lett. Hízott sertésből, tojás­ból, baromfiból 100 százalékra teljesítette első félévi begyűjtési tervét, tejből 90 százalékra, vágó­marhából pedig az egész évit 99 százalékra. Csupán az utóbbi öt napban húsz százalékkal emelke­dett a sertésbegyűjtés, 15 száza­lékkal a tejbegyűjtés. A kiváló eredményekhez nagy­ban hozzájárult a párt és DISZ szervezet agitációs munkája. Az I első negyedévi hátralékok fel­számolásában részt vállaltak a I kommunisták mellett a DISZ fia­talok is. Harmincöt hátralékos­sal beszélgettek el, akik azóta valamennyien beadták az állam­nak hátralékukat. A félévi tervek teljesítéséért a DISZ II. kongresszusa tiszteleté­re most versenyt szerveztek: 140 dolgozó paraszt tett vállalást hátralékának teljesítésére — köz­tük 49 tsz tag. A fiatal Surinás János, a Lenin TSZ tagja már valóra váltotta adott szavát. A Lenin TSZ maradék nélkül tel­jesítette állammal szembeni kö­telezettségét* de tagjai sem ma­radtak adósak: beadták a ház­táji terület után az államnak járó részt. Németh Tibor, a 12 holdas kö­zépparaszt fia is büszke szüleire. A DISZ II. kongresszusát egész évi beadási kötelezettségük tel­jesítésével ünnepük. Rajtuk kí­vül 100 újirázi dolgozó paraszt teljesítette már felajánlását. Sürgősen javítsák meg a munkaszervezést a beilegeiői Lenin TSZ-ben Sokoldalúan gazdálkodik a bel- legelőí Lenin TSZ. Van szőlője, gyümölcsöse, konyhakertészete, sertés- és szarvasmarhaállomá­nya, amellett ott van a növény- termesztés. Sokfelé kellene egy­ezerre eleget tenni a tagoknak. Ha minden embernek négy keze volna, akkor is találnának min­den kéz száméra bőven munkát. A tagok szorgalmával, egy pár embertől eltekintve nem is vol­na a Leninben különösebb hiba — ezen a tavaszon szorgalmasan dolgoznak. fi párttiikár példamutatása Nem válogatnak a munkában, egymást segítik a munkacsapa­tok, ha egy kis „üres“ idejük akad. A növénytermesztő brigád tagjai például, míg a sarabolást, kaszálást nem lehetett elkezdeni, a szőlőben, gyümölcsösben és a kertészetben segédkeztek. Nem volt vita, hogy „ez vagy az, nem az én feladatom“, megértették a tagok, hogy ha valamely munká­val elkésnek, az az egész tagság­nak kárt okoz. Mikor aztán a répa annyira kibújt a földből, hogy meg lehetett kezdeni a sa­rabolást, ki-ki a, számára kijelölt területen megkezdte a munkát. Tarr József és Nagy Gábor, a nö­vénytermesztési brigád tagjai ál­landó tréfálkozás közben dolgoz­tak, versenyeztek, ki fejezi be ha­marabb a répa sarabolását. A kettőjük versenye magával ra­gadta a brigád többi tagját is. Ahogy a tagok mondják, a munka lendületét Móré István elvtársnak, a tsz új párttitkárá­nak a példamutatása adja. Móré elvtárs mindig együtt dolgozik a brigáddal, mégpedig elől halad. A tagok szeretik, mert amellett, hogy dolgos, példamutató, na­gyon rendes magatartásé. Meg­hallgatja a tagok legapróbb pa­naszait, senkit nem utasít el, és ha csak egy mód van, segít, hogy a 'hozzáfordulók panaszos ügye rövid úton nyerjen elintézést. Egyszóval Móré elvtársat szeretik a tsz tagjai, hallgatnak a szavá­ra. Ahogy példamutatása nyo­mán hozzáláttak a munkához, ezen a nyáron az eddigieknél na­gyobb termést tudnának betaka­rítani ..; fiz elpocsékolt órákból terméscsökkenés lesz Tudnának, ha az embereket nem rángatnák ide-oda, egyik munkából a másikba, hanem hagynák őket nyugodtan dolgoz­ni. Csakhogy a helyes munka- szervezéssel a tsz-ben hadilábon állnak. Most ugyan egyénekre felosztották a tagok között a te­rületet, hogy minden tag felelős­séggel ápolja a rábízott növénye­ket, de ha a tsz vezetői úgy szer­vezik a munitét ezután is, mint eddig, akkor dugába dől a terü­letfelosztás — és a jó termés. A tagok gyakran bosszankod­nak olyan esetek miatt, amilyen a napokban is megtörtént. A hét egyik délutánján még úgy tud­ták, hogy másnap sarabolják a répát, aki a sarabolással végzett, az megy a napraforgót kapáin'. Másnap délelőtt aztán megjelent az egyik munkacsapat vezető, hogy az elnök és a brigádvezető utasítására 'hagyják félbe a ka­pálást, mert a lucernát kell ka­szálni. A tagok kénytelen-kellet­len mérgelödés, káromkodás köz­ben hazamentek kaszáért, s mi­re ismét munkához láthattak, el­telt a fél délelőtt. Pedig mennyi­re meg kellene fogni a munkát, hogy kellene .minden percet mun­kára fordítani, mert a nyár ha­mar elszalad, s ha nemcsak a perceket, hanem az órákat is fe- . lesleges járkálásra használják a .. Lenin TSZ-ben, akkor ősszel üre- ' i sen marad a kamra. Dolog pedig '< volna bőven. Most van befejezés < előtt a közel 300 000 szőlővessze [ iskolázása, ősszel ezt a 40 holdnyi < J homokot, amely messziről elárul- ; ja, hogy szántóföldi termelésre , } sem alkalmas, be akarják telepi- ' | teni a most iskolázott szőlővel.; Azonkívül ott van a 15 kataszírá- , lis hold kertészet, ahol most rak- ' já.k a palántákat. Az is úgy le- J köti majd egész nyáron a kerté- < szeti munkacsapat idejét, hogy' csak győzzék a munkát erővel < j meg idővel. Most sarabolják a ré- ; pát, hétfőn kezdik az egyelást. fi , napraforgót már lehet húzatni.' i utána a kukoricát is. A lucernát ; is most kell kaszálni, mert ké- , sőbb, ha levénül, rosszabb minő- '' ségű takarmány lesz belőle. A '' hónap utolsó napjaiban meg le- < hét kezdeni a 35 kataszt ralis holo '' rét kaszálását is. • fi munka szervezéséi : bízzák a mezőgazdászra Nincs tehát ahhoz módja a ■ tsz-nek, hogy a munkaerőt és a ; drága időt meggondolatlanul el- l, pocsékolja, sem hogy az embere-, ’ két feleslegesen bosszantsa és al- ; kaimat adjon a munkakedv el-1. rontására. Most még a nagy mun- \ ’ ka kezdetén vagyunk, még neon ■ í nehéz rendet teremteni a munka 1. szervezése terén. A tsz vezetői határozzák meg közösen a más­napi feladatokat, személyesen meggyőződve a végzett munka állásáról. A munkaszervezést és a szakmai irányítást bízzák a tsz agronómusára, Derecskéi elvtárs­ra, az éljen ezzel a jogával és azt tartsa kötelességének, mert ha most, a nagy munkaidő kez­detén nem teremtenek rendet, később nagyon nehéz lesz. A tsz vezetősége a munkát te­gye rendszeressé, szüntesse meg az ide-oda kapkodást, a tagok jo tanácsát okvetlen hallgassák meg és használják fel. Vezessék be sürgősen az ellenőrzést és szigo­rúan járjanak el azokkal szem­ben, akik a közös vagyont her­dálják. Segítsen a tsz vezetősége Móré elvtársinak az elhanyagolt pártszervezet életrekeltésében, hogy harcos pártszervezete le­gyen a tsz-nek, amely mozgósíta­ni tud a munkára. Ha a tsz-nek ezeket a gyengeségeit kijavítják, akikor erős lesz, gazdag lesz a tsz és akkor találja meg minden tag számítását a szövetkezetben. II répabarkó elleni védekezésben segít a mikepércsi Növényvédő Állomás Megyénkben már csaknem 7000 hold kalászoson végezte el a vegyszeres gyomirtást a mi­kepércsi Növényvédő Állomás. Nagy segítséget adott ezzel a termelőszövetkezeteknek és az állami gazdaságoknak. A gabo­na csócsároló ellen az újtikost Uj Erő TSZ-ben húsz, a bárám- di Kossuth TSZ-ben tíz hold búzát permetezett meg a Nö­vényvédő Állomás. Irtják a répabarkót is. A leg­nagyobb segítséget a barkó ir­tás ban a Debreceni Mezőgazda- sági Akadémiának adták, 100 hold répát mentettek meg a kártevők pusztításától. Perme­teztek barkó ellen a Rákosi- telepi Dózsa TSZ-ben is. Ahova nem tudtak gépet adni a barkó­irtáshoz, ott szaktanáccsal se­gítették a termelőket. HAMLET Talán lehetne vitatkozni, hogy érdemes-e drámát megfilmesí­teni, érdemes-e a színpadra szánt, művet a filintechniSka olykor egészen eltérő, más be­állítást igénylő követelményei­nek alávetni. A vita azonban meddő és felesleges volna, hi­szen a Hamlet megfilmesítése dönti el éppen azt, hogy egy nagy drámában — ha hozzáér­tők kezében és játékában lát­hatjuk, semmi • sem sikkad el, ami a mű lényegét, mondani­valóját teszi. Sőt, sok esetben a közönség csali: nyer vele ép­pen hozzáférhetőség szempont­jából. I egnagyobb érdeme a tragé­*■ ■ dia megfilmesítésének ta­lán éppen ez az igény, hogy a shalkespeare-i mondanivaló mélységét a film vásznain is meg tudta őrizni és millidk és milliók elé tudta tárni a ham­leti tragédia varázsát. Mi ebben a filmben a leg­főbb mondanivaló, amelyet summás egyszerűséggel mi, és mindenki megfogalmazhat ma­gának ? A bűn ne m mar a d- hat büntetlenül, még aki­kor sem, ha koronák és trónok fényében is fogan, csak a tra­gédiát éppen az okozza, hogy közben az igazaik, a „tiszta Lóthdk“ is életükkel fizetnek. Persze a tragédia ennél a vul­gáris egyszerűséggel megfogal­mazott igazságnál müliószor több, hiszen itt, a mélységekig kutat az értelem, s a „lenni vagy nem lenni“ filozófiá­ján őrlődve, a legegyszerűbb szépségek is megfogannak a tragédia árnyélcában. Mit mondjurtJc a szereplőkről? Ha Shakespeare megal­kotta Hamletet, akkor Hamlet megteremtette életrekeltőjét, Laurence Olivért. Alakí­tás ának valahogy olyan művé­szi ereje van, mely évek múlva is belevillan az emberbe, hogy Hamletre már mindig az ő alak­jában emlékezzék. A rendezés is az ő munkája, bár ebben üt­ött mintha túlságosan töreke­dett volna a rembrandti fény és árnyék hatás kiaknázására. Ofélia — Jean Simmons — játéka cseppet sem kisebb, mint Hamleté. Csupa törékeny báj, mint egy finomhangú virág - ének, s őrületében is olyan egy­szerűen nemes tud maradni, mint amilyen egyszerű a virág, az illat, vagy a májusi harmat. A többi szereplők is mind igazi shakespeare-l figurák, tele ez indulatok és emberi szenvedé­lyek súlyával, olykor az embe­ri hibák és fonákságok torzói­val. A film háromórás, a néző ” mégis állandó és feszült izgalommal követi az esemé­nyeket, bilincsében a sha’ces- péare-i alkotásnak, s a magyar szöveget tolmácsoló aranyjánosi szónak. BODA J. KEI TALÁLKOZÁS Ma nyílik meg az Arany Bika Leveles Csárdája Az Arany Bika a régi ha­gyományokhoz híven az idén ismét megnyitja Leveles Csár­dáját. A nyári vendéglő a csó­nakázó tó mellett áll a dolgo­zók rendelkezésére. Minden nap — hétfő és péntek kivéte­lével — délután 4 Órakor nyit­nak és este 21 órakor zárnak hoz. Tavaly még csak tolmács útján cserélhet­tük ki gondolatainkat, de most tolmács nélkül is jól megértettük egy­mást. A két ifjú az el­telt idő alatt sokat ta­nult magyarul. A Mezőgazdasági Aka­démia ifjúsági beketa- lálkozóján vettek részt. Azért jöttek, ‘hogy el­hozzák- a koreai ifjúság üdvözletét, és 'hogy sze­mélyes megjelenésükkel is bizonyítsák a hatal­mas béke tábor ifjúsá­gának kölcsönös szere- tetét. AZ EM3ER, ha rá­néz arcukra és ránéz ru­hájukra, két világ té­rül szeme elé. A mo­solygó arcok láttán ar­ra gondolunk, hogy gyermekeinket mi is mindig ilyen vidámnak szeretnénk látni. De a ruhán, a hadikitünteté­sek egészen más gondo­latokat ébresztenek ben­nünk. A háborúra em­lékezünk, az imperialis­ták esztelen háborújá­ra a koreaiak ellen. Mindketten részt vet­tek hazájuk védelmé­ért folyó harcban. Nem egyszer bizonyították bátorságukat, hazájuk és népük iránti szerete- tüket. A háború előtt mindketten a vegyipari technikum tanulói vol­tak. Az iskola padjaiból mentek a frontra. Jan- Min itt 1950-ben vonult A nyári vendéglőben erdélyi ételfélék — fatányéros, flek­ken stb. — halkülönlegességek, az Arany Bika cukrászati ké­szítményei és jégbehűtött italok kaphatók. A kellemes környe­zetben Magyari Gyula és zene­kara szórakoztatja a dolgozó­kat* be és már 18 éves korá­ban hadnagy volt. Négy szép kitüntetése bizo­nyítja, hogy megállta helyét a harcban. Szin- Hjon gon még csak húsz éves, de 1950-ben már őrmesterként harcolt a koreai néphadseregben. Szülei és egy testvére az imperialisták áldoza­ta lett. ;.. Es most itt tanul­nak hazánkban, a veszprémi Vegyipari Egyetem hallgatói. Itt szerzik meg a vegyész- mérnöki diplomát,' hogy aztán hazájukban a gya­korlatban alkalmazzák tudásukat. Kocsis Lajos — kísérőjük, aki együtt tanul Veszprémben a két ifjúval — mesélte, hogy nagy szorgalom­mal tanulnak. CSODÁLATOS az az akaraterő, ami bennük rejlik. Nemcsak egysze­rűen az anyagot kell tanulniuk — ami me­gában is egész embert kíván —, hanem emel­lett a magyar nyelvet is. De megbirkóznak ve­le, mert kemény embe­rek. Meglepődtem, nagyon jól esett, hogy Debre­cent — bár ’hallomásból — milyen jól ismerik. Sokat hallottak váro­sunkról s kíváncsian és örömmel várták a tör­ténelmi várossal való találkozást. Hallottak híres Kollép“űnároL Nagytemplomáról, amelyben kétszer mond­ták ki az ország függet­lenségét. Hallottak az egyetemről és még sok­sok nevezetességről. Szerették volna látni a megváltozott Hortobá- gyot, de idejükből nem futotta erre is. Amilyen boldog vol­tam az együtt töltött két nap alatt, olyan ne­héz volt az elválás. Mi­kor e sorokat írom, azért mégis itt vannak velem drága barátaim. Itt ülnek velem szem­ben az asztalnál, is fény­képeikről reám függesz­tik sz-emeiket. Ahogy nézem a képeket, fel­idézem mosolygó arcu­kat, a szokatlan kiejté­sű szavakat, azokat a borzalmas háborús tör­téneteket, amelyben ré­szük volt. Látom, Szin- Hjon gon barátoméit kis házát, elveszített szü­leit és testvérét. Közben felidézem magamban a szörnyű debreceni bom­bázásokat, a háború iszonyú napjait, a kor­só gyomrok óráit, az agyonsírt gyermeksze- meket... Nem, én nem akarok ilyet látni töb­bé! NEM AKAROM, hogy az én fiaimnak ilyen sorsban legyen részük. Én boldog, gondtalan, örömteli fiatalságot aka­rok biztosítani számuk­ra. Ezért dolgozunk, harcolunk má mánd, a béke hívei, az egész vi­lágon! 0 J I R Á Z O N 140 egyéni dolgozó paraszt tett felajánlást a DISZ II. kongresszusa tiszteletére Még a múlt esztendő ! tavaszán történt. Veszp­rémben jártam, s ott megismerkedtem két koreai ifjúval. Mindösz- i >ze két napig voltunk : együtt, de úgy éreztem, ; hogy ez a .kétnapos is- I meretség egy örökké | tartó barátság kezdő momentuma. A KÉT Fiú - Jan­Min ju és Szin-Iljon gon — sokat beszélt mag’á- •ól a két nap alatt. Meg- 1 .smertem élettörténe- i tűket. En a szívembe ■ zártam ezt a két, nün- 1 iig vidám, mindig mo­solygó fiút, s amikor el­váltunk, megfogadtuk: sohasem felejtjük el I egymást. i A búcsú megmaradt emlékezetemben. Sokat tondoltam a két fiúra, I bár nevük csak akkor ' jutott eszembe, amikor ; noteszemet elővettem s , újra, meg újra kibetűz- ’ tem a számomra oly I szokatlan kiejtésű és . hangzású neveket. , Az elmúlt napokban ' nagy-nagy öröm ért. A ! két koreai ifjú felkere- . sett Debrecenben. A ta- ’ lálkozás első pillanatá­ban az a nagyszerű ér- 1 zés töltött el, hogy nem i felejtettek el ők sem. Í A következő pillanat­ban már egymás nya- i kába borultunk, s ez a ' baráti ölelés fejezte kd ! a szavaiknál sokkal hí- I vebben igazi örömün- | két. Ez a második találko- 1 zás még közelebb ho- -ott bennünket .egymás-

Next

/
Oldalképek
Tartalom