Néplap, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-01 / 102. szám

Eijen a magyar néphadsereg, függetlenségünk, szabadságunk, békénk védelmezője! SOK HUIIÓ SEMMIÉRT (SHAKESPEARE A CSOKONAI SZÍNHÁZBAN) Móricz Zsigmond találó népi kifejezéssel összemegélésnek ne­vezi, amikor két kevély fiatalt a biztató jó szó összehoz egymás­sal. // ■ szónak, közvéleménynek nagy hatalma van, nem­csak köt, de oldoz is. A pletyka, rágalom, gyanakvást szül, a gyanakvás elfogulttá vakít — és ettől már csak egy lépés a tragédia. Shakespeare nagyszerű vígjátékai a komédia és tragédia határán állanak. A Sok hűhó semmiért remek pél­dája annak, hogy a határok mennyire elmosódhatnak: nem csupán a párhuzamos cselekmé­nyek : Benedek és Beatrice sze­relmi párviadala, Hero és Clau­dio zátonyra futott rajongása között. A tragédia ott kísért mindkét pár lépéseiben. Persze, nz mulatságos, hogy Benedek a felszarvazástól retteg, de mélysé­gesen tiszteletre méltó független­ségének, a nőkről alkotott képé­nek védelmezése, mulatságos Beatrice szellemes hadakozása, de mindez máért? A nő ember­ségének védelmében egy olyan k—ban, amikor a nő az utolsó jobbágynál is kiszolgáltatottabb. Ez a, méltó ellenféllel szemben meghátrálást, kíméletet nem is­merő lány első tud lenni szerel­mi odaadásban, s vaskos szó játé­kai olyan nemes tisztaságot lep­leznek, mely nem engedi, hogv akár Hero ártatlanságában is kételkedjék. A darab komolyságát nemcsak a jellemek és ügyük komolysága biztosítja, hanem a cselekmé­nyé is. Mi okozza a bonyodalmat? Leonato, barátaival, Don Pedro- val és Clauddoval „összemeséli“ Benedeket és Bevatricet, ugyan­akkor Don Pedro Arragonia her­cegének öccse, János gróf, tör­vénytelen származásának minden átkával rágalmakat terjeszt Ieo- nato lányéról. Herorój, Claudio jegyeséről. Claudio a hímek (akár a hiszékeny Othello) nem iár nyomába s megbosszulja je­gyesét. /nyem véletlen az, hogy a da- [ j ( rab és rendezés súlypont­ja nem Hero és Claudio kapcsolatán, hanem Benedek és Beatrice párviadalán nyug­szik. Benedek és Beatrice a felelőtlen összemesélés nélkül is egymásnak született, pár. Az ösz- szemesélő Leomato viszont nevet­séges, léha öreg szamár, akinek pillanatnyi kétségbeesését sem tudjuk komolyan venni (Bán- györgyi Károly játékának egyik érdeme!). Don Pedro herceg egy­síkú jellem, Claudio nemkülön­ben. Számukra a szerelem idő­töltés, szórakozás. Claudio köny- nyen pótolja Herot bárkivel, s Leonato addig ízetlenkedik fele­lőtlenül, míg a lánya, Hero es­küvőjével rá nem fizet. Az ő vi­láguk, a mániákus, szorongások­kal gyötört, minden egészségest gyűlölő intrikussal, János gróf­fal együtt beteg, léha, felelőt­len világ. Mennyire kimagaslik közülük Benedek és Beatrice alakja, akik éppen felelősségü­ket nem akarják olcsón adni! /V\'audio és Hero heppiendes [CS szerelme nem nyugtatja meg a nézőt, legfeljebb megbocsátja a szerzőnek. Itt sem marad el a vidám kép shaikespeare-i kontrapunktja: az őrség, ök mindvégig halálos ko­molyan statisztálnak uraik léha­ságához, de ebben a komolyság­ban ott van a „az uraknak min­dent szabad“ kegyetlen paródiá­ja is. Amott: a nevetés mélyén tragédia, itt a szolgai fegyelem­ben: gúny, nevetség svvifti mér­ge annak, ha egy természetes emberi környezetben a meghu- nyászkodást még a gőg, rangkór­ság, majmotás s hiúság tetőzi. Nógrádi Róbert vizsgarendezése jól értelmezte a darabot. Egység­be hozni a szálakat, egységbe a változó színeket nem könnyű fel­adat. Egyrészt kötelez a színpad sokszor iskolás törvénye: színé­szeink geometrikusán pontos el­helyezése, másrészt ott van a tett­pótló nyelv, mely anélkül, hogy különösebb testi mozgást igényel­ne, pompás szócsatákban gördíti a fejleményeket. Hiba akkor csú­szott be, ha az előbbit mereven alkalmazta (pl. az első színben, a herceg felvonulásakor), s amikor' a darab második részében színé­szeink erősen magukrahagyva sa­ját intencióikra maradtak (a temp­lom-jelenetben pl., ahol Andaházy és Soós ide-oda futkározása hitel­rontó). Kitérő a sok kacagást ki­váltó ötletes zeneparódia, de egyébként vásári színvonalú: sír- jelenet. Hosszú, fölösleges, olcsó. Nagy érdeme Nógrádinak, hogy igyekezett száműzni a primitív bohózati trükköket. Márkus Lász­ló nagyszerű Galagonya-alakítása mutatja, hogy más eszköz is van a nevettetésre. Itt mindjárt meg is állhatunk. Márkus most szabadult meg elő­ször teljesen affektálásra hajló modorosságaitól. Otromba, urak­hoz dörgöiőző, közönséges volt, ahogy kellett. Sikerét csak fokoz­ta a kitűnő Zakar mester maszk­ja. (Arra azonban nem volt szük­sége, hogy az utolsó felvonás első színében a herceg vállára támasz­kodjék. Ez banális eszköz, kizök­kenti a darabot.) poós Imre hosszú stagnálás után most nagyot lép>ett ^ előre. Benedek jellemének minden árnyalatára talált han­got, gesztust, mimikát. Volt nyegle, kölyökösen sértett, gyanak­vó, komolyat játszó, érzelmes, ön­feledt, álmodozó, szenvedő. Milyen nagyszerű az ingadozása a II. fel­vonásban (3. szín), első jelentke­ző érzései nyomában, és milyen a rím-próbálgatásban, s mindvégig, ahogy élt, hogy játszott, hogy em­ber volt, elhitető. Csak a temp­lom-jelenet kívánt volna több fe­gyelmet s kisebb hév mellett ta­lán az artikulációs zavarok is szűnnének. Soós játékmodorának remek partnere Andaházy Margit. Nála a szellemesség életrekap, vág min­den szava. fj bben a szerepében nagyon f j otthon van és mennyit ja­vult még a bemutató után. Eltűnt az utolsó két felvo­nás kidolgozatlansága, nem egy­szer bántó nyersesége. Ha benne az elementáris erő, a játékosság rokonszenves, a másik szereposz­tásban Gyurkovics Zsuzsa szelle­messége nemesebb, mélyebb átélé­se példás. De példás beszédkultú­rája is. Gondossága néhol már is­kolás páthosszal vegyült, ami va­lószínűleg a kevés próbának az eredménye. Finomsága, de nem nőies kacérságnélküli nyugalma ellentéte volt Soós elevenségének. A kontraszt így is érdekes. Ha- lasy Marika (Margit) az „Anda- házy-iskola“ életrevaló, kedves neveltje, Csáki Magdával együtt beillett a vérbő olasz miliőbe. Ör­kényi Évának (Hero) Shakespeare nehéz feladatot adott: a jelenlévő némaságot, Szelíd, naív — sze­relme, Claudio (Mensáros) rajon­gásához illő. Mensáros László sze­repe a gyengén motivált Shakes­peare alakítások közül való, de kultúrált művészetével elhitetővé tette, mert elfogult felindulásá­ban, álmodozásában, könnyel­műségében is emberi ma­radt. Angyal Sándornak egyik legjobb alakítását láthattuk (Don Pedro). Egyszerű, méltóságos. Uralkodó, aki környezetének léha­ságában is szívesen osztozik. Ma­jor Pál a magányos sértett ember gyűlölködésével valóban külön szín volt, meggyőzően ellenszen­ves. Selmeczi Mihály (Antonio) sok­szor kölyökösebb a kelleténél, bár Andaházyval, Soóssal, Márkussal, Novákkal együtt a közönség szí­vesen megtapsolta. Leonato ismét új változat Bángyörgyi Károly művészetében. Tökéletlen öreg fickó, akinek még a szenvedésé­ben sem lehet hinni s éppen ez az átlátszóság volt igen jó alakításá­ban. Solti Bertalan Zablep>ény sze­repében mintha idegenül mozgott volna a színpadon. Novak István Faszén alakításában sokszor a burleszkig elment. Zelenai, Horto­bágyi, Szedő, Thuróczy Gyula, Bán, Nagy Béla jó rendezéssel al­kalmazkodott az egyenletes játék­stílushoz. Siki Emil díszleteinél láttunk már sikerültebbeket. Blum Tamás zenéje, mint R. Bartha Sára koreográfiája megfelelő ki­egészítést adott hagyomány és mai elemek találkozásával. /! darab egészében: nem a leg cyi jobb Shakespeare bemuta tök közül való, különösen a technikai nehézségek ■ el­hagyható részletek teszik kissé vontatottá, — de a derűje, ele vensége a közönség tetszését gyak­ran tapsokba oldotta. Kocxogh Ákos tfízéaei A M AGYAR IIÁ D10 Ma tíz esztendeje annak, hogy a fasiszták által elpusz­tított Magyar Rádió 1945. má­jus elsején újból megkezdte adását. Szabad hazánkban szó­lalt meg végre az a Kossuth adó, mely a háború éveiben külföldről sugározta műsorát az elnyomott magyar néphez, s százezrekben éltette éveken keresztül az új Magyarország megszületésébe vetett hitet. Az egérfogóba került fasisz­ta hordák 1944 telén Budapest ostrománál a magyar rádióról sem feledlkezteik meg romboló tevékenységük 'közben. A fel- szabadulás után a használha­tatlanná vált rádióközponiot azonban alig egy-két hónap alatt rendbehozta a főváros újjáépítéséért önfeláldozóan dolgozó munkásosztályunk. És ma tíz éve, az első szabad má­jus elsején megkezdhette mun­káját a nép szolgálatában a dolgozók Magyarországának rádiója. Szórakoztató, tanító tevékenységével az elmúlt évek alatt méltán kiérdemelte a ma­gyar nép szeretetét, megbecsü­lését a tizedik születésnapját ma ünneplő Magyar Rádió, amelyet a Tiszántúl fővárosá­ból, Debrecenből szeretettel köszöntünk.. Kagy lofszcssel fogadták a cannes! filmíeszti váíon az „Aggtelek“ c. színes dokumentuinfílniimket Pénteken délután vetítették a cannesi filmfesztiválon az „Aggtelek“ című színes, nép­szerű, tudományos filmet. A bemutatót a nézőközönség élénk tetszéssel fogadta, vetí­tés közben többször hangzott fel a tape. A cannesi filmfesztivál mű­során ma délután 4 órakor ke­rül sor a „Liliomfi“ bemutatá­sára, BODA ISTVÁN; JlLájuú auiíkezteto Emlékezni hej ma is kell még a régi, régi májusokra, mikor a szélben piros vérrel tüzelt a sok, sok mályva bokra, mikor a sápadt alkonyokban kigyúlt a láz, s meghalt az álom s a forradalom végig dermedt ezen a bús, kósza világon. Emlékezni hej ma is kell még a csendes szomorú mezőkre. Kapásokra és kaszásokra, az akácerdős temetőkre, a sírokra, a pipacsokra, melyek itt mindig, mindig nyíltak megőrizni már mindörökre a mi felcsukló jajainkat. Emlékezni hej ma is kell még a titokban vitt májusfára. Titokban vitte, aki vitte, titokban várta, aki várta, titokban őrizte, ki kapta s mire a hajnál fénye csattant, újra csak az akácok álltak lecsüggcdt, szomorú csapatban. Emlékezni hej ma is kell még kik álltuk, bírtuk daccal, gőggel, százszor harcolva a halállal és ezerszer a temetővel, a szelekre mik szerte fújtak bűnnel és nyomor szaggal telve, míg szívünkben egy szebb, jobb Május már híradóját ünnepelte. És emlékezni ma is kell még nem alkuvón és nem feledve. Emlékezni hej ma is kell még a vérrel írott ünnepekre, a vértől ázott hajnalokra, a régi, régi májusokra, míg határainkban pirosán nyílik a sok, sok mályva boltra. Nem feledünk, -mindent megörzünk, tudjuk, hogy léptünk ki a napra. Nem feledünk, mert így érhetünk naponként mind, mind magasabbra, Szabadon hozzuk májusfánkat s akinek visszük büszkén nézze, nem titok már, benne virágzik szerelmünk szabad legénysége. Ezernégyszáz úttörőt avatnak ma a Stadionban Kedden és szerdán délelőtt hangos volt a nagyerdei Stadion a legkisebb úttörők előkészületeitől. A- város minden úttörőcsa­pata elküldte III. osztályos kis pajtásait. Szerdán 11 század fe­gyelmezett pajtása vonuLt be a Stadion két kapuján zeneszóra. A főpróba sikerült. Készülnek az idős úttörők is: díszszázaddal köszöntik nagy ünnepünkön a dolgozók tízezreit és újonnan avatott társaikat. Ma délelőtt 11 óraikor avatják ünnepélyes keretek között a tíz­éves kis úttörőket. ——■— Meghalt Dr. Tóth Dénes Dr. Tóth Dénes, a debreceni Zenemű vésze ti Szakiskola tana­ra április 30-án hajnalban agy­vérzés következtében meghalt. Dr. Tótih Dénes 1908. november 25-én született Budap>esten. Fő­iskolai tanulmányai befejezése után állami ösztöndíjjal Rómába utazott, ahol egy évet töltött: Respighi olasz zeneszerző tanít­ványa. A budapesti Állami Ope­raházban korrepetitorként mű­ködött. Ott mutatták be Csoko­nai ,.Dorottyá“-jáiból írt „Do­rottya“ című táncjátéikát. Dr. Tóth Dénes zeneszerző volt. Több zenei vonatkozású művet írt. „A magyar népszín­mű zenei kialakulása“ című mű­ve megjelent, most rendezik saj­tó alá a „Hangverseny kalauz“-á.t és Erkel Ferencről szóló művét, amelyek még ez évben megje­lennek. Dolgozott a Nemzeti Színház, a Zeneművészeti Főis­kola és a Műegyetem könyvtárá­ban, valamint a Színiház és Mozi szerkesztőségében. Élete utolso két esztendejében a Néplap zene­kritikusa volt. Dr. Tótti Dénes­sel értékes embert vesztett el a zenei élet. Temetése kedden déli 12 óra­kor lesz a Köztemető ravatalo­zójából»

Next

/
Oldalképek
Tartalom