Néplap, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-14 / 112. szám
4 NÉPLAP 1955. MÁJUS 12. CSUlu... VARSÓ MUNKÁSOK A KULTÚRÁÉRT A Kossuth Lajos Tudományegyetem előtt lévő Huszár Gál szobor az idők folyamán megrongálódott. Debrecen Város Tanácsa a szobor rendbehozatalára a debreceni Vasipari és Tömegcikkeket Készítő és Javító Vállalatot kérte meg. Egyben kérte a vállalatot, hogy a szobor javítási munkálataival kapcsolatos költségvetést rövid időn belül adja be a városi tanácsihoz. Á vállalat azonnal válaszolt s közölték, hogy nem adnak be költségvetést, mert a dolgozók a szobor kijavítását társadalmi munkában végzik el. Csupán any- nyit kértek, hogy a városi tanács nyújtson segítséget a szobor leemeléséhez és műhelybe szállításához, mert a teljes rendbehozás 5—6 napi munkát vesz igénybe. A vállalat dolgozói dicséretet érdemelnek e szép felajánlásért. Ötéves a Debreceni Népi Együttes Szerény keretek között kezdte meg működését 5 évvel ezelőtt az ország első népi együttese. Azóta 5 év telt el és az együttes mögött már komoly sikerek van- naik. Számos vidéki városban, Budapesten és helyben adott műsort. 1953 nyarán pedig részt vett a bukaresti VIT-en, aihol a nagy nemzetközi mezőnyben az igen értékes harmadik helyet szerezte •meg. Azóta nem állt meg a munka. Sok új lelkes taggal erősödött az együttes. Ma már több mint 160 főnyi a létszáma. Fenn. áiHásának ötödik évfordulója alkalmából május 14-én este 8 órakor a Központi Kultúr- otthomban bemutatja jubileumi műsorát az együttes Debrecen dolgozóinak. A jubileumi műsorban szerepelnek régi sikeres számok, mint Kodály „Kállai két>tős“-e, Czövek Lajosnalk, az együttes karnagyának ének- és zenekarra írt műve: „Debrecennek van egy ■'tize“. Nagy sikerre tarthat szamot Járdányi Pál Kossuth-díjas zeneszerzőnek a Debreceni Népi Együttes saámára int „Hajnali tánc“ c. művének bemutatója, valamint Aljabjev szovjet szerző Tánc közben“ című műve, mely a nemrégen nálunk járt Szves- nyikov kórus egyik legnagyobb sikert aratott száma volt. A tánckar többek között előadja a „Bihari román táncok“-at, valamint a „Dübögö“-t. A zenekar a „Széki rmizsiká“- val, verbunkosokkal és friss csárdásokkal atb. szerepel. Az együttes szereplését városszerte nagy érdeklődés előzi meg, A műsort valószínűleg magi akin- ti[k a DISZ Központi Vezetősége kiküldöttei és fővárosi szakemberek is. Juhász Lajos tudósító------------Ápoljuk Uaiada Uafytybtn&KfyaLnUat A hagyományápolás egy nép teljesebb önismeretét segíti elő, ugyanakkor öröklcé élni vágyását fejezi ki. Roppant erők rejtőznek a haladó, előremutató múltban, mert az a múlt a szép, mely a jelenből a jövőbe vezet. A hagyományok megbecsülése ma már tömegmozgalommá kezd válni Debrecenben is. A Néplap egyik őszi számában valaki szóvá tette, mennyire elhanyagolt állapotban van a Fazekas Mihály sírja a Cegléd utcai temetőben. A Faze ka s— Diószegi sírnak nem volt gondozója hosszú időn át. Akadt tehát aki elkiáltotta: mentsük meg a Ludas Matyi és sok szép vers költőjének sírját! Tegyük méltó nyugvó- hellyé a keritetlen, omlatag ho- maktalajú sírt a költő számára, nemikülönben a két oldalt mellette nyugvó, hozzá méltó munkatárs és sógor, Diószegi Sámuel, valamint kis húgocskája, Diószegi Erzsiké számára. Az ügy nem maradt annyiban, hogy valakinek fájt a gondozatlan sír. A napokban a Fazekas Gimnázium tanulmányi felügyelőnője, dr. Kiss Miklósné egy kulcsot nyújtott át, recéstollú, könnyű, nikikel kulcsocska. Annyit tett hozzá: A Fazekas-sír kerítésének kulcsa. Ennyivel tartoztunk nagy névadónk emlékének! Azonnal a sírkertbe siettem. Messziről, magasan kiemelkedni láttam az erős betonfallal, feikete rácdkeritéssel körülvett hármas sirt. A világos színű obeliszkek lecsiszolva, betűik újraaranyozva csillognak a tavaszi napfényben. Néhány évvel ezelőtt egy szakköri diákcsoporttal alig találtuk meg, most feltűnően, emlé'kmű- szerűen emelkedik ki a kissé kopár környezetből. Egy évszázad feladatát végezték itt el gondos, hozzáértő, hagyományőrző kezek. A dolog úgy történt, hogy az emlékezetes újságcikk után a gimnázium Ifjúsága -magáénak tekintette a sír gondozását. Ez nem sdk eredménnyel járt, a legelésző állatok összevágták, és tovább omladozott. Az igazgató ekkor a tanács kommunális ősz* tály vezetőjéhez, Révész Imre elvtárshoz fordult segítségért, aki az ügy iránti megértéssei és egykori gimnáziuma iránti hálával adott meg minden lehető anyagi segítséget. Már sajtó alatt van a Fazekas Mihály életéről, munkásságáról szóló első alapos monográfia, hasonlóképpen Fazékas műveinek első kritikád kiadása. Mindkettő a Fazekas Gyakorló- gimnázium két kiváló egykori tanárának, J u low Viktornak és Kér y Lászlónak tollából és gondozásából. Megnyugvással és hálával állapíthatjuk meg, hogy Debrecen hűséggel gondoskodik nagy fia emlékéről. A rendbehozott Fazekas— Diószegi sírt május 11-én, szerdán délben ünnepélyes keretek között vette át a Fazekas Gyakorlógimnázium (a költőről elnevezett) tanulmányi eredményben legjobb II. c) osztálya további ápolásra. De még mindig maradtak feladataink. Hadd vessük fel csak a legközelebbit. A Fazekas—Diószegi sír mögött pontosan, mintegy ötven-hatvan lépésnyire az út mentén arccal a homokba borulva hever egy ledőlt obeliszk. A kő homlokán lant van felvésve. Alatta ez a felírás: Nagy Imre szül. 1817. Megh. 1840. jan. 31. Kevesen tudják, hogy ez az Arany Jánossal egy évben született, de 22 éves fővel sírbadőtt költő a magyar reformkor irodalmának egyik nagy reménysége volt. Kollégiumi utolsó éves diáik, aiki 1840-ben a Kisfaludy Társaság első nagy díját nyerte el Árpádról írt balladájával, de az ezüst serleg a pesti gyorslcocsi- val ükkor érkezett meg, mikor a költőt diáktársai egy zord februári napon már elhantolták. Ez az ifjú ódát írt az üldözött Kossuth Lajoshoz, és a refomxesz- mék bátor hangú ébresztője volt. És költő volt, a javából, aki szegénységében rongált tüdejét, lelkét adta ki a nép nagy ügyéért, a még hajnallá forradalo-mért, szabadságharcért. Méltó lenne rá, hogy évek óta ledőlt márvány obeliszkje újra helyén álljon. ,Egészen bizonyosak vagyunk benne, hogy ez a szerény hivó szó sem lesz pusztába dotálté szó. tmmás, Varsóban ültek össze a tegnap a Szovjetunió és a népi demökratikus országok küldöttségei, hogy megvitassák Európa békéjének és kollektív biztonságának, a felszabadult népek önvédelmének életbe vágó kérdéseit. Hétszáz évig épült Varsó és néhány év alatt — sőt néhány hónap alatt a barbár hitleri kezek teljesen elpusztították. Emlékezetes, hogy maga Hitler táv- iratozta a varsói gubernátornak, Franknak, hogy Varsót egyenlővé kell tenni a földdel: Varsóból mindössze csak a neve maradjon meg, de az is csak a térképen. A gyalázatos érdekeket szolgáló szanációs kormány által kirobbantott felkelés vérbefo j táaa után, 1944. október 2-án halálos csend nehezedett a sokat szenvedett, elcsigázott fővárosra: gróf Bór-Komorowsfci ezer és ezer hős felkelő sorsát pecsételte meg azzal, hogy a kapitulálás után kezet adott a varsói hóhérnak, von dem Bachnak. A Sit- ler-zsoldosok ezután „munkához“ láttak. A még életben maradt lakosságot kitelepítették. Varsót tervszerűen, szándékosan pusztították a speciális hitleri pusztító osztagok (Vernicfotumgsfcommandos), a házakat egymás után gyújtották fel, re pí tét ték levegő be d inami ti al, dúlták, pusztították az utcákat. Rombadöntötték az emlékműveket, múzeumokat, templomokat, műemlék-épületeket. Varsóban 11 229 házat pusztítottak el teljesen, 7 millió köbméternyi épületből lett romhalmaz. Hogy a pusztítás mérvét felbecsülhessük, képzeljük el, hogy csupa négyemeletes házból (mindegyik 23 m hosszú, 12 m széles és 14 m magas) utcát építenénk, akkor ez az utca 210 kilométeres lenne. A pusztulást a Visztula vasúti összekötő és egyéb hidjai sem kerülték el. A vízvezeték, csatornaművek, villanytelepek, gázművek, villamos- és autóbusz- park, utak, utcák és járdák is áldozatul estek a pusztító őrületnek. Történelmi elöntés, a kihalt, néptelen városba 1945. szeptember 17-én vonultak be szovjet és lengyel osztagok. A Visztula bal partján elterülő városrész egyetlen temető volt. A felszabadító hadsereget a kiégett A méhészeti kutatások legújabb eredményei címmel tart előadást május hó 12- adása lesz, melyre a stzabadegyete- én, csütörtökön este 6 órakor a Déri ini hallgatókon kívül ez alkalommal Múzeum előadótermében Skulfety is meghívja az Ismeretterjesztő 1 ár- Ede, megyei méhészeti felügyelő. — sulat a méhészet iránt érdeklődőket Az előadás a „Fazekas Mihály és mindazokat, akik a téli gyü- Szabadegyetem” agrártudományi mölcstermesztési előadássorozaton tagozatának sóronkövetkező elő- resztvettek. A Sztálinról elnevezett varsói kultúrpalota századokig — a várost gyorsan, lendületesen kell újjáépíteni“ — mondta Bierut elvtárs 1946. január 4-én a Varsó Újjáépítési Főtanácsa I. ülésén. Megkezdődött a munka. Az egész ország visszhangzott a csodálatos varsói tempótól. A hitet- lemkedöknek felnyitották a szemüket. Nem értették, honnan ez a tengernyi erő és energia a népben. Nem értették meg, hogy csak népi hatalom mellett szabadul fel az ember teljes alkotóereje. Minden esztendő esemény volt Varsó újjáépítésében, 1948-ban már hatalmas lakótelep épült. Valamennyi július 22. egy-egy hatalmas építkezés befejezését hozta, ez a dátum mindig korszakot jelentett a város újjáépítésében. Az eredményekre jól emlékszünk: Poniatowsfci-híd, Kelet- Nyugat Útvonal, Dzierzynski tér, Marszalkowaka lakónegyed, Ö város piactere. — Tudjátok-e vajon, hogy mennyi munkába került a Kelet-Nyugat Útvonalnak a romoktól való megtisztítása? A törmelékkel ri) ezer vagont lehetett volna megtölteni és az ilyen vonat 500 kilométer lett volna! Áz egész nemzef kiveszi részét a főváros újjáépítéséből. Bizonyára sokszor olvastátok az újságban, vagy hallottátok a rádióban, hogy milyen hatalmas tempóban épül Varsó, az új, a szebb Varsó. Sokan kirándulásokat szerveztek az építkezés megcsodálásiára. Ki ne hallott; volna az új lakótelepekről: Muranów- ról, Prágáról, Mlynówról, Mi- rówról, Grodhów I., II. és III.- ról? Újjáépült számos műemlék- épület, a varsói templomok újra életrekeltek. Nőttek a házak, mint „eső után a gomba“. Varsó még ma is egyetlen építkezés, közepén a 240 méteres Tudomány és Kultúra Palotája szökik az ég felé, Varsó büszkesége a szovjet testvérek ajándéka. falak, roimtenger, barikádmarad- s ványok, égnek meredő, vagy föl- ! dön darabokban heverő villamos- i sínek, csoníka utcai lámpák fo- i gadtáík. A kép elrettentő volt. A város feltámasztása, az élet megindula- , sa emberi erőt és képességet ( meghaladó lehetetlenségnek lát- ■ szott. Hányán mondogatták: t „Száz év múlva sem lesz Varsó.“ , Mór azt latolgatták az emberek, hogy Lodz, vagy Krakkó lesz , Lengyelország fővárosa, hisz Varsó nincs többé. A párt és a kormány azonban nem ijedtek meg a romhalmaz- ■ tói, a fiatal népi hatalom hitt a nép erejében és képességében. A minisztertanács első ülésén <U- hangzott a döntés: Lengyelország fővárosa marad Varsó! Varsót újjáépítjük! Á SlOvj©tUOIO baráti segítsége: „Min nyet“ — Akna nincs! Hány ilyen feliratot láttunk a falaikon! Elsőnek a szovjet testvérek siettek Varsó segítségére. 200 aknát tettek ártalmatlanná, a Citadella alatt újjáépítették a vasúti hidat, fahíddal kötötték össze a Visztula két partját. 9 raszyni rádióállomás 1945- ben megkezdte sugározni adásait. Az egész stúdió, felszerelés, kellékek — szovjet ajándék. Az építőmunkások számára Sztálin elvtárs 500 finn házacskát ajándékozott. 30 trolibusz érkezett Moszkvából. Repülőgépek hozták a szovjet elektromos berendezéseket a villamyteLepek számára, a szovjet országokból vonatok élelmiszereket hoztak Varsónak ... Még sokáig lehetne sorolni a szovjet barátoktól kapott segítségek listáját. Őszinte, önzetlen , testvéri megsegítése a feltámadó Varsónak, s éppen a legnehezebb t pillanatokban, az újjáépítés első . hónapjaiban. \f f i r VQTSO! 1@mpO. Még egy év i sem múlt el, Varsónak már fél- ! millió lakosa volt. Varsó már . nem rokkant város — lüktet az . élet... „Varsó nem épülhet év-
