Néplap, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-14 / 112. szám

1855. MÁJUS 12. CSÜTÖRTÖK NÉPLAP Gépállomás épül Kábán Hz országos versenyben a hajdú-bihari gépállomások kerültek az elstf helyre A minisztériumban most érté­keltek a megyei gépállomások országos versenyét. Első helyre került Hajdú-Bihar 37,8 műszak­normával. Második Pest megye 32,1 műszaknormával, harmadik Fejér megye 30,7 mtísraknormáv il. A s ország legjobb gépállomási traktorosa a nádudvari gépállo­máson dolgozó Hódos! Gá­bor, második az ugyanott dol­gozó Hód ősi István, har­madik pedig Rázsó Lajos Ugyancsak nádudvari traktoros. A traktorosok országos verse­Debrecen termelőszövetkezetei ezen a tavaszon példamutatóan dolgoztak. A tavaszi magvak el­vetésében élen jártak, ugyanúgy a kukorica négyzetes vetésében. A város területén befejeződött a ku­korica vetése. A termelőszövetke­zetek és az egyénileg dolgozó pa­rasztok többsége megkezdte a cu­korrépa sarabolást. A legpélda- • mutatóbb tsz-ek pedig, mint a macsi Oj Hajnal és Béke, a Rá­kosi telepi Petőfi és Dózsa a na­pokban kezdik a cukorrépaegye- lést. A Rákosi telepi Petőfi TSZ-ben 11 hold cukorrépát és 5 hold ta­karmányrépát megsaraboltak. E munkában részt vettek a családta­gok is. A napokban a Petőfi tag­jai megboronálták a 8 hold réti- csenkeszt. A tavaszi árpából 20 holdat, amely nagyon repcés volt, a növényvédő állomás permete­zett meg. A Rákosi telepi Dózsa TSZ-ben is megindult a növényápolási mun­ka. Most megmutathatják a ta­gok egymásnak, ki hogy tud dol­gozni. Meg is mutatják, hogy nem fog ki rajtuk a munka. Hétfőn a tagság színe-java úgy ellepte a cukorrépaföldet s olyan lendület­tel kezdtek dolgozni, hogy kedd estére a 25 hold cukorrépát meg- saraboiták. A héten még a 23 hold hibrid kukorica kapálását is elvégzik. Szépen bujkál a 78 hold négyzetesen vetett kukorica is. nyében a hatodik helyre került Varga Imre a vámospércsi gép­állomásról. hetedik lett az or­szágos versenyben Pócs András az egyeki gépállomásról. A brigádok országos versenyé­ben harmadik helyre került a nádudvari Szatmári brigád, ötö­dik helyre az egyeki Gordö bri­gád. A gépállomások országos ver­senyében második helyre került a nádudvari gépállomás, negye­dik helyre az egyek! és ötödik ; helyre a derecskéi gépállomás. A bel legelői Lenin TSZ-ben ki­csit megkéstek a vetéssel, ezért még nem kezdhették meg a nö­vényápolást, hiszen még csak most bújnak ki a földből a kapá­sok. Azért nem tétlenkedik ott sem a tagság és éppen a szőlő­Megyeszerte megkezdődött a ko­rai vetésű növények ápolása, sa- rabolása. A megye termelőszö­vetkezeteinek túlnyomó többségé­ben egyénekre osztották fel a ka­pások területét. Ez a helyes, így jobban érzi mindenki a felelőssé­get a részére kiosztott terület jó megmunkálásáért, sokkal jobb eredményeket tudnak így elérni a növényápolásban, mintha ban­dában dolgoznának. így kitűnik egy-kettőre, ki a hanyag, ki okoz kárt rossz munkájával nemcsak sajátmagának, hanem többi tár­sainak is. A gépállomásokkal a termelő- szövetkezetek 16 200 holdra kö­töttek eddig növényápolási szer­ződést. A megyében mintegy 132 könnyű traktor, Zetor és Lanz- Bulldog végzi majd a kapálást. Gyors és jó munkájuk nyomán emelkednek majd a terméshoza­mok. Döntő feladat, hogy most, tekin­Nagyon szép ez a teljesítmény. Köszönet érte jól dolgozó trak­torosainknak, akik országos di­csőséget szereztek megyénknek. A büszke örömet okozó első hely azt is jelenti, hogy jól harcoltak földjeinken a párt és kormány- határozatok végrehajtásáért, a mezőgazdasági termelés fokozá­sáért. Ne engedjenek ebből a példás lendületből, és a májusi növényápoló munkák során, majd az aratás, cséplés nehéz munkájában is dolgozzanak ha- I sonló lendülettel. iskolázást csinálgatják. Kétszáz­nyolcvanezer szőlővesszőt ültetnek el a tagok a héten. Hét végére várják a növényvédő állomás em­bereit, hat hold búzában igen sok a gyom, vegyszeres permetezéssel irtják. tettel arra, hogy a megyében ke­vés a lucemavetés, az állatállo­mánynak pedig az átteleltetéshez bőségesebb takarmányalapra van szüksége, mint az elmúlt évben, hogy minéi több szálastakar- mányt gyűjtsünk be. Gondoskod­ni kell idejében minden kaszál­ható terület, rét, legelő, árokpart és töltés lekaszálásáról és a széna gondos szárításáról, gyűjtéséről. A gépállomások a termelőszö­vetkezeteknek 31 traktorvontatá- sú és 15 fogatos fűkaszát adnak segítségül. A termelőszövetkeze­tek kezén több mint 220 fűkasza van. Ezeknek idejében való kija­vítása égetően sürgős feladat. A szövetkezetekben már most ké­szítsék el a kaszálás és a széna begyűjtés tervét, s a családtagok bevonásával biztosítsák jó mun­kával az állatok bőséges takar­mányozását j ezzel saját részükre is nagyobb jövedelmet érnek el. Még ez év végére elkészül Ka-’ bán egy száz erőgépes gépállo­más. Az új gépállomás építési költségeire az idén hárommillió forintot fordítanak, a következő évben pedig még egy félmilliót. A Kábái Gépállomást nagy ja­vítóműhellyel, pihenővel, szociá­lis berendezéssel látják el. Ezen­kívül a hangárszín és a műhely Debrecen hatalmas kiterjedésű határában sok állatot tartanak a termelőszövetkezetek és az egyé­nileg dolgozó parasztok. Az álla­tok létszámának megfelelően azonban a város határában nincs [elég legelő és így a Hortobágyi Állami Gazdaságtól kapnak év­ről évre területet a legeltetés céljára. A debreceni legeltetési bizottság már átvette a Horto­bágyon kijelölt legelőterületet. Gondoskodtak a legelő meg­tisztításáról és 400 holdon péti­sót is adtait a földnek, hogy gaz­dagabb legyen a fűtermés. El­végezték a boronálást, rendbe- tették a kutakat, és a szokásos időpontban már meg is kezdték a jószágok kihajlását a nagy le­gelőre. összesen közel 4000 szá­mosállat legeltetésére lesz az Bárándon az Úttörő, Rákóczi és Dózsa tsz-ek versenyszerződést kötöttek. Megindult a vetélke­dés: melyik tsz ér el ebben az évben magasabb termésered­ményt, melyik tsz gazdagodik, izmosodik legjobban a három kö­zül. A verseny indítványozója, az Úttörő TSZ tagsága volt, mely versenydíjként 1 csikót tűzött ki. Nyomban a szerződés megköte­A nádudvari Sztálin TSZ te­rületén a jövő héten kezdenek hozzá egy 100 férőhelyes csikó- nevelő-telep építéséhez. A me­gyében ez lesz az első csifcóne- velő-telep, ahol elsősorban törzs­környékét lebetonozzák, bekötő­utat létesítenek, hogy a gépek az esőzések idején is könnyen mozoghassanak. Kabát eddig a Nádudvari és Tetétleni Gépállo­más látta el gépi erővei, az if) gépállomás elkészülése után e gépállomásokon csak brigádszál- Lások lesznek. idén gondja a debreceni legelte­tési bizottságnak. A debreceni termelőszövetke­zetek és egyéni gazdák ez év­ben összesen 500 lovat hajtanak ki, és külön ménest alakítanak a hortobágyi legelőn. Nagyszámú juhot is legeltetnek. Ez évben először alkalmazzák a fektetéses trágyázást. A legeltetésen kívül gondja van még a bizottságnak arra is, hogy az apaállatok megfelelő kondícióban legyenek. Az új ren­delkezés szerint most miár a le­geltetési bizottság felelős az apa­állatok eltartásáért. Nagyobb te­rületet vontak be mezőgazdasági művelésre, hogy abraktakar­mányt termeljenek az apaállatok részére. Ennek a területnek a megművelésében, bevetésében több dolgozó paraszt példamuta­tóan vette ki részét. se után megindult a verseny. Egyik tsz sem hagyja magát. A vetés befejezése után azonnal a növényápolási munkához láttak. Május 5-én a Dózsa TSZ 12 hold, a Rákóczi TSZ 20 holdon végezte el a cukorrépa sarabotósát. Az Úttörő Termelőszövetkezet tag­sága most a verseny elején el­maradt. Még nem fogott hozzá a növényápolási munkához. tenyésztésre rendezkednek be. Nemcsak a nádudvari Sztálin TSZ csikóit helyezik itt el, hanem a nádudvari Vörös Csillag TSZ-ét is. Az új telepen szép otthont kapnak a tavalyi mezőgazdasági kiállításon díjat nyert csikók is. A debreceni határban megkezdik a cukorrépa egyelését Hajdá-Siharban 132 könnyű Iraklnr végzi majd a tsz földeken a négyzetesen vetett tengeri kapálását Közel 4000 számosállat legeltetését intézi a debreceni legeltetési bizottság Bárándon a tsz-ek járnak az élen a növényápolásban Csikénevelö-telep létesül Nádudvaron Híradóm .................... A TISZA TÚLSÓ PARTJÁRÓL 1V. Lezajlott az építkezés egyik legnagyobb ünnepélye, pedig hét­köznap volt, odasereglettek min­denünnen a munkások, s nézték, nézték, hogyan emelkedik ma­gasra az első nagy betonpillér. Most már talpon áll. összevarrták a vastüskéket, beöntötték beton­nal, az „emelőbika“ pedig majd gördül tovább, újabb pillért emel­ni a helyére. Egy csomó újonnan jött épitő- munkás megdöbbent a techniká­nak ezen a csodálatos megnyilat­kozásán. Aztán megtudták, hogy magyar mérnök találmánya s még büszkébbek lettek rá, hogy íme a szocialista alkotóerő milyen tel­jesítményekre képes. Most látták meg igazán, az itt végzett mun­kájuk értelmét és lényegét. Most látszott igazán, hogy miért ment híie a Szemes brigádnak min­denfelé. Nem is olyan könnyű ilyen monumentális beton épület­elemeket hibátlanul kiönteni, hogy az a legnagyobb próbát is kiállja. Marcíusbantörtént, hogy a jelentkező munkások között egy­szer szótlanul, szerényen beállí­tott a főépítésvezetőhöz Pólónkat Gábor, Polgárra való ember. Meg­hallotta, hogy itt sok építő kézre van szükség és ö is itt akar dol­gozni, annál is inkább, mert kö­zel van a községhez, családhoz. Polonkai Gábor már nem is új ember az építő szakmában. Mi­után elmondta Lipták elvtársnak, a főépítésvezetőnek jövetele cél­ját, majd aztán derült ki, hogy ez a csendesbeszédű, száraz, szí­vós ember nem is olyan járatlan ilyen helyen. Nem akarta fitog­tatni előbb, hogy és miképpen szánta el magát Palkonyára jön­ni, aztán mégis csak kiderült jö­vetele indítékának lettje, volt ja. Polonkai Gábor egyszerű paraszt- ember, régen napszámos, cseléd volt, s a felszabadulás után föl­det kapott. Űjgazda lett. De aztán — 1951 tavaszán elhatározta, hogy felutazik a fővárosba és ott ke­res valamilyen munkát. A Borá­ros téri hídnál kezdett dolgozni. Nemsokára brigádot alakított. A brigád úgy kezdte, mint a Szemes brigád. Kubikoltak, s aztán beto­nozok lettek ők is. Polonkai szin­te elejétől végig ott dolgozott a dunai hídnál, amíg a hatalmas fo­lyamot át nem ívelte ez a gyö­nyörű alkotás, s míg Petőfi híd nem lett a neve. Néhány év alatt szakember lett Polonkai Gábor, pedig már nem is olyan fiatalem­ber, negyvenharmadik' évét ta­possa. S amikor elkészült a Petőfi híd, a soroksári kishidakhoz ment dolgozni, itt is jól keresett és so­káig dolgozott. Megtanulta és meg is sze­rette a betonozó szakmát. De egy­szer csak elfogta a honvágy, el­határozta, hogy visszamegy haza a családhoz és majd csak akad valamilyen munka akár a szak­mában, akár máshol. Polgárra ja­nuár végén érkezett. Egy szomba­tot, meg egy vasárnapot pihent otthon, s hétfőn már — február elsején — munkára jelentkezett az állami gazdaságba ahol fel is vették a kertészetbe. Szerette ezt a munkát, bíbelődni a növé­nyekkel. Másnap reggel kellett neki munkába állni. De már mi­kor hazafelé ment a megállapodás után, a hosszú úton, a kerékpáro­zás közben szinte megriadt, hogy mit is cselekedett. Este is emiatt tépelődött, forgolódott az ágyban. Másnap reggel fáradtan, bána­tosan ébredt fel az ágyból, tépe- lődés közben — mintha temetésre ment volna — hajtotta a kerék­párt kifelé a tanyára, hiszen el­szegődött. S mikor összetalálko­zott az agronómussal, a köszönés után azt mondja Polonkai: — Én nem veszem fel a munkát agronómus elvtárs. Én nem ha­gyom ott az építkezést. Ne hara­gudjon agronómus elvtárs, nem maradok itt. Visszamegyek épí­teni .; i Nem i?. maradt semmi áron. Február 15-re brigádot szervezett magának s velük együtt jelent­kezett munkára, úgy, hogy már ott is maradtaik. Polgári és tisza- szederkényi Ismerős emberekből állította össze brigádját. Ez az Újonnan jelentkező öreg építő olyan embereket hozott magával, mint Vámosi Albert, vele egyivá- sú polgári kisparaszt, vagy mint Kányási Károly Szederkényről, akik még soha nem dolgoztak építkezésen. Munkába álltak. Se­gítette persze őket az építésveze­tőség is. Kern számítottam mindjárt nagy eredményekre — mondja Polonkai — hiszen úgy gondol­tam, hogy többen újoncok még. Be kell törnünk a járatlan dere­kunkat, meg a jóakaratot is a be­tonozás nehéz szakmájába. Ömlött a beton, egymásután ke­rültek ki a kész elemek az ő ke­zük alól is. Csak néhány nap kel­lett ahhoz, hogy összehangolódja­nak ezek az emberek, az újonc betonozó brigád. S nekik is Pal- konyán becsületük van már az­óta, pedig csak néhány hónapja dolgoznak. Ügy emlegetik őket is már, mint Szemeséket. Rajtuk sem fog ki semmilyen munka, s bennük egy olyan szilárd, egyet- akaró építőcsapat van kialakuló­ban, mint az a beton, amelyet ön­tenek, Amikor odamentek már az első két hétben 158 százalékot értek el — Üm ..; Ez igen !... — mondogatták az építkezés terüle­tén, de ezt még Polonkaiék maguk sem gondolták volna. Fizetéskor meg bezzeg jó pénz ütötte a mar­kukat. Ezen az eredményen úgy felbátorodtak, hogy versenyre lép­tek a felszabadulási műszakban. Persze ezt előbb alaposan megbe­szélték. — Na emberek, most vagy so­ha, mutassuk meg, mit tudnak az újoncok! — mondta Polonkai, a brigadéros. Eredmény a felszabadulási mű­szakban: 212 százalék átlagtelje­sítmény. Ezt már aztán igazán nem hitték volna maguk sem. S a boldogság még magasabbra csa­pott, amikor a Polonkai brigád megkapta a felszabadulási vörös zászlót és hozzá a szép pénzjutal­mat. A Polonkai brigád azóta be­váltotta a hozzáfűzött reménye­ket, a szemefénye lett az építés vezetőinek és az egyik komoly motorja a munkaütemnek. A bri­gád jelszava: aki szeret dolgozni, menjen Palkonyára, hiszen itt le­het szépet alkotni, s aki szeret dolgozni, jó pénzt is tud keresni. Megfogadták egymásnak, hogy nem is mennek el addig innen, míg fel nem dübörögnek a palko- nyai turbinák- Fábián Sándor. (Vége kwettagSM 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom