Néplap, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-07 / 106. szám
2 NÉPLAP 1055. MÁJUS 7. SZOMBAT Párt és pártépítés ★ Sikeresen zárult az oktatási év a debreceni járásban A falusi propaganda munka végéhez érkeztünk. Megyénkben május 3-án kezdődtek el az alapfokú szemináriumi vizsgáik. A marxizmus—leniniamus alapfogalmait tanuló elvtársak most adnak számot egyéves munkájukról, a tanultakról, hogy köny- nyebben eligazodjanak a bonyolult kérdésekben, a falusi politika irányításában, a termelésben, a kulturális élet vezetésében. Amikor mérlegre tesszük egy év munkáját, meg kell állapítani: hogyan harcoltak a propaganda munka sikeréért, a pártszerű politikai élet megteremtéséért. _______\. ^Minden pártmunka szép és felelősségteljes. De különösképpen nehéz és felelősségteljes — éppen ezért talán legmegtisztelőbb feladat — propagandistának, oktatónak lenni. Hiszen azok az elvtársak, akik erre vállalkoznak, és akiket propaganda munkával bíz meg a párt, azok rendkívül nagy szolgálatot tesznek. A falusi pártmunkában nem mindenütt becsülik meg a propagandisták munkáját, és sokszor más pártmunkát is a „nya- kába sóznak“ az elvtársaknak — mondván, hogy az oktatás mellett még azt is meg lehet csinálni. Ez igaz! Azonban az is igaz, hogy ilyen esetekben a propaganda munka színvonala csökken — és ez sokkal nagyobb kár, mintha egy-két propagandista’ elvtarsat feloldunk egyób párt- munkák alól. A falusi oktatási téma fő anyaga egész esztendőben a III. kongresszus volt, valamint az 1953- évi júniusi határozat és a Központi Vezetőség ez év máir- cius 4-i határozata. A téma maga mutatja,_ hogy milyen óriási erőt kell áldozni propagandistáknak, és a hallgatóknak arra, hogy egész életünket megszabó határozatot és a kongresszus anyagát alaposan megismerjék, és hogy azt alkalmazni tudják. Hogy a propaganda munka a legfőbb pártmunka, és a jó politikai munkának ez adja alapját — ezt talán legjobban a debreceni járási pártbizottság és a járás propagandistái értették meg legjobban. Miben nyilvánult meg ez? És milyen határa lett? A járási pártbizottság többször a jb. ülés anyagai során napirendi pontként foglalkozott a járás propaganda munkájával, és nemcsak az oktatási év megindulása előtt, hanem év közben is. (Amikor eppen szükségét láttáik, amikor lanyhulás, lazaság volt tapasztalható a propaganda munkában.) Minden esetben megvizsgálták a lazulás ^ okait, és határozatokkal segítették újra és újra előre lendíteni az oktatást, s ahol kellett közvetlen és szervezeti segítséget is nyújtottak. A munkát elősegítette az is, hogy a megadott központi témák mellett felhasználták es alkalmazták a propaganda munkában a Hajdú-Bihar megyei párt-végrehajtóbizottság odavágó határozatait is, amely lényegében közvetlen segítette a hallgatókat a megye sajátos életének megismerésében. ^ í jó eredmény titka nemcsak az volt, hogy év közben eszmeileg és szervezetileg segítették a propagandistákat, ha- 1101X1 m,ár az oktatási évad indulása előtt jóval lerak tálé az alapját a tulajdonképpeni jó munkának. Néhány számadat bizonyítja ezt, Al ősszel 258 különböze szemináriumot készítettek eLő: ebből a kijelölt dátum napján 210 megkezdődött. Év közben sem fogytak a szemináriumok, hanem növekedtek. A járásban olyan területen is volt most oktatás, ahol eddig csaknem mindig sikertelenségbe fulladt. Fülöpön, Nagyhegyesen, Hajdúviden és Ebes községben ebben az oktatási évben vitték végig sikeresen az oktatás pártszerű menetét — és ez nem kis dolog. Azért is sikerült ilyen jól az oktatás a járásban, mert Vágó Jánosné elvtársnő, aki felelős volt az oktatásért, a propaganda munkáért — a járási pártbizottságon — maga is kiváló propagandista. Lelkiismeretesen tanul, szeretettel foglalkozik a propagandistákkal. Nem véletlen, hogy az egész járás területén az ő propagandista szemináriuma volt a legjobb, s ami ebből következett: az itt felkészült propagandisták jól végezték saját területükön a propaganda munkát. Meg kell még említeni néhány példamutató propagandistát, aki szívügyének tekintette ezt a megbízatást, és jól is dolgozott. Dudás Lajos elvtárs Hajdúszoboszlón, Papp Péter elvtárs Ha‘- dúhadházon, Fejszés Lajos elvtárs Hajdúböszörményben kiváló propaganda munkát végeztek. Sikeresen vezették a rájuk bízott elvtársak oktatását. Ezek a propagandisták egyetlen egyszer sem maradtak el a megyei propagandista előkészítőről. A. járás oktatási munkáját elősegítette az is, hogy külön gondoskodtak a propagandistákról. A megye többi járásában talán egy helyen sem történt az meg, mint a debreceni járásban, ahol 11 alkalommal tartottak propa gandista tanácskozást. Még a legutóbbi hetekben is, az oktatási évad végső stádiumában is összehívták a járás propagandistáit, hogy fiz oktatási évet sikeresen fejezzék be, hogy mozgósítsanak minden propagandistát, s hogy az egész évi munka koronájaként büszkén elmondhassák: nem hiába tanultaik! A tárgyilagosság megkívánja azonban azt is, hogy a hibákró’ is beszéljünk. A járás három — szinte legfontosabb helyén: — Hajdúböszörményben, Hajdúnánáson és Balmazújvároson néni tartották meg rendszeresen a propagandista szemináriumokat és ezzel már módot adtak a? alapfokú és más oktatási formában részvevő elvtársaik fegyelmezetlenségére. Súlyos hiba az hogy Hajdúnánáson hét termelő- szövetkezetben nem fejezték be az oktatást, nem vizsgáztak a hallgatók. Ezért nemcsak a járási pártbizottság a feielős, hanem felelős a hadúnánási városi pártbizottság is. A debreceni járási pártbizott ság a propaganda frontján kifej tett munkája — a még fellelhet-- hibákkal együtt — elismerésre méltó és követendő példa. Éppen ezért most a debreceni járás sőt tovább menve az egész me gye propaganda munkájából le kell szűrni a tanulságokat: máris gondolni kell a jövő oktatási évadra. Az oktatást irányító elvtársak bizonyára ismerik azt a határozatot, hogy a jövő évi propagandistákat május 31-ig, a hallgatókat pedig június 20-ig kel’ kiválogatni és bármennyire is távolinak látszik még az idő, máris hozzá kell fogni ehhez, A V I L ÁG d&íí&z&ah' Az elmúlt oktatási év anyaga sem volt könnyű. A jövő évben azonban már Politikai gazdaság- tannal foglalkoznak általában a pártokluíásban, s ez az anyag még keményebb? még szívósabb munkát követel: jobban elő kell készíteni az ellenőrzést, nemkülönben a szemináriumok tartalmát, színvonalát is emelni kell. Ezt követeli tőlünk a párt, az előttünk álló egyre nagyobb feladatok, amelyek a szocializmus építésében a kommunistákra várnak. „Megalkuvás nélküli, ideológiai harcot kell folytatni a párt politikájától eltérő minden elhajlás ellen, a jelen esetben mindenekelőtt a jobboldali elhajlás ellen. Fel kell tárni mindenütt a jobboldali veszély gyökereit. Feltétlenül biztosítani kell a jobboldali nézetek elszigetelésé' és őzök teljes felszámolását“ —• mondja ki a Központi Vezetőség márciusi határozata s a továbbiakban a következőket állítja a kommunistáik elé: „Biztosítani kell a párt vezető,, irányító szerepét, a társadalmi és az állami élet minden területén, az állami szervekben, tömegszervezeteikben és tömegmozgalmakban...“ Ezt pedig, csak úgy tudjuk megvalósítani, hogy a legteljesebb pártegységet valósítjuk meg egészen a falusi pártszervezetektől kezdve. Egyértelmű ez az alapos, jó és tartalmas propaganda munkával. Más szóval: Egységes állásfoglalás, a nézetek egyeztetése, az akarat és cselekvés egysége a jó propaganda munkán alapszik, ten ál nagyrészben ezért a propagandisták a felelősek. FÁBIÁN SÁNDOR Hatvan évvel ezelőtt mutatták be az első rádióberemde- zést. 1895. május 7-e nevezetes dátum az emberi kultúra történetében. C zen a napon — “ kereken 60 esztendővel ezelőtt — az orosz fizikai és kémiai társaság ülésén, a pétervári egyetem fizikai előadótermében Alek- szandr Sztyepano- vics Popov orosz tudós „Fémporok viszonya az elektromos rezgésekhez“ c. előadása keretében bemutatta a világ első rádióberendezését. Ez volt annak a kis vai ázsdoboznaik őse, mely napjainkban elviszi a világ hangját mindenfelé s a legcsodálatosabb dallamokat, koncent- termek tapsviharos, sikertől forró levegőjét, labdarúgó mérkőzések izzó légkörét, színházi előadások mély, lenyűgöző hatását varázsolja kilométerek ezrein át a 1 egeid u- godtabb tanyavilág- ba, vagy hómezőkie, ember nem járta kopár ormokra is. Q opov vetette meg * a rádiótechnika számos ágának alapjait, s a kiváló orosz tudós kísérletei nyomán már saját korában mindenkit megelőzve rámutatott a rádiós irányadók létrehozásának lehetőségére. A cári Oroszországban nem méltányolták korszak- alkotó nagy művét, mostoha sorsa, elismerés nélküli küzdelmes élete volt a zseniális feltalálónak. A kultúra történetében külön fejezetet jelentő felfedezését az olasz Marconi saját találmányaként tárta a világ elé — 1897. szeptemberében, tehát másfél évvel Popov korszakalkotó bejelentése után. A kapitalista nagylöl-ce azonnal felkarolta az élelmes olasz által elidegenített találmányt, világhírrel és vagyonnal jutalmazta a szellemi bitorlást, míg a rádió igazi feltalálója szegényen, ismeret'e- nül halt meg, elnyomva kora uralkodói osztályától, azért, mert a felvilá- gosultság eszméit terjesztette. Popov művének a szovjet társadalom állított méltó emléket és találmánya bemutatásának napját, május 7-ét a rádió napjaként ünnepük. A szovjet tudósok pedig a tudomány újabb eredményeivel köszöntik a nagy tudós emlékét, tovább folytatva, új eredményekkel gazdagítva halhatatlan munkáját. Kiss István Ebben az esztendőben június 20-án kezdődnek A SZÍNHÁZI HETEK A Színház- és Filmművészeti Szövetség az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is megrendezi a budapesti és vidéki színházak heteit. A színházi hetek az eddigi tervek szerint június 29-án kezdődnek és körülbelül két hétig tartanak. A színházi hetekeri a vidéki és a budapesti együttesek legsikerültebb előadásaikat mutatják be esti előadásokon a közönségnek, délelőtt és délután pedig tötíb szakmai és két-három szélesebfckörű vitán tárgyalják meg az előadások művészeti tapasztalatait és problémáit. A műsorterv és a művészeti viták előkészítésére a szövetség elvi bizottságot alakít. FRANCIA LAP A „LILIOMFI"-RÓL A cannes-i filmfesztivállal foglalkozva a France Observateur- ban Andrés Bazin író megállapítja, hogy a fesztiválnak talán legkellemesebb meglepetése Magyarországról érkezett: a Liliomfi című film. HALPROBLÉMA Marszalkiewicz jó hírnévnek örvendett a vállalatnál, úgy emlegették mindig, mint a jó állampolgár mintaképét. Lelki- ismeretesen teljesítette mindenkor a munkaverseny során tett felajánlásait. Ha valaki Marszalkiewiczröl beszélt, sohasem mulasztott el olyan jelzők emlegetését, mint ,harcos“, „áldozatkész“, „igen aktív“ stb. Még csak az kellett volna, hogy valaki Marszalkiewiczröl szólva ne használt volna ilyen vagy hasonló jelszót! Az öreg Florczak egy ízben Marszalkiewicz munkáját értékelve, nem használt semmiféle különösebb jelszót. Az üzemi bizottság elnöke egy hónapig neheztelt rá emiatt, a személyzeti osztály vezetője pedig nem válaszolt köszönésére. Az elmondottakból mindenki láthat ja, hogy Marszalkiewicznek határozottan meg volt alapozva a jövője a vállalatnál. Az igazgató mindig úgy emlegette Marszalkiewiczet, mint akiről példát leihet venni. Sajnos a vállalat vezetői nem voltak elég éberek. Szörnyűség arra gondolni, hová vezethetett volna ezirányú könnyelműségük. Node, szerencsére az üzemi étkezde megmentette a helyzetet. Az üzemi étteremben derült ki ugyanis, milyen ember tulajdonképpen ez a Marszalkiewicz. Előfordult egyszer, hogy az üzemi étkezdében kirántott halat szolgáltak fel ebédre. Ma — lengyel elbeszélés — már nem tudjuk pontosan, milyen halról volt szó, nevezzük a könnyebbség kedvéért pontynak. Képzeljük csak el, mi történt. Marszalkiewicz udvariasan visszautasította a halat. Nem evett a halból, sőt kijelentette, egyszer evett pontyot, de egész életére elege volt belőle. Sőt odáig merészkedett, hogy gúnyos megjegyzéseket tett a pontyra. Az üzemi bizottság elnöke halálsápadt lett, a személyzeti osztály vezetője úgy nézett Mar.-zalkiewiczre, mint aki súlyos bűnt követett el. Nyomban az ebéd utóin ösz- szeült az üzemi bizottság. A vállalat igazgatója rögtönzött bp számolót tartott „A ponty- fogyasztás jelentősége a népgazdaság fejlődése szempontjából“ címmel. Beszédében, amely mindössze 2 órát vett igénybe, részletesen fejtegette, ■milyen fontos a pontyevés az életszínvonal emelkedése szemszögéből. Rámutatott arra, a halászok nem azért fáradoznak, hogy egyes állampolgá- •ok könnyelműen lebecsüljék nunkájukat. Végül arra a következtetésre jutott, hogy aki nem eszik pontyot, az nem lojális az állam iránt, az gyanús. Az értekezlet jóváhagyta az igazgató beszámolóját. Az élelmezési albizottság vezetője, altit régebben Marszalkiewicz gyakran megbírált, most kemény szavakkal nyilatkozott Marszalkiewicz ellen. Az üze mi sajtóterjesztő, aki felet Marszalkiewicz kritikát gyako rolt, mert elég hanyagul kézbesítette a megrendelt lapokat most kifejtette: Marszalkiewic; gyanúsan érdeklődött nála, kil és hány folyóiratot olvasnak A balettkor vezetője önkritiikú gyakorolt. Elmondotta, ő a hí bás, hogy már korábban nen figyeltek fel Marszalkiewic gyanús viselkedésére. Vissza emlékezett arra, hogy Marsza! kiewicz egyszer így nyilatko zott: „Eljön majd az idő, ami kor önből határozottan jó tán cosnő lesz“. A főkönyvelő ja vasolta, mondjon le Marsza] kiewicz minden társadalm megbízatásáról, a vállalat n< fogadja el vállalásait. Csak az öreg Florczak szavazott a beszámoló ellen. Az üze mi bizottság elnöke és a személyzeti osztály vezetője égj hónapig nem válaszolt köszönésére. Marszalkiewicz nyugodtál kifejtette, hogy a pontyévá: mellőzésében semmiféle különösebb szándék nem vezérelte csupán az, hogy nem szeret ezt a halfajtát. A vállalat vezetői azonbar mér nem estek a könnyelműség hibájába. Mihelyt alfcai- műik nyílott, el távolítottál Marszalkiewiczet az üzembő és elrettentő példa gyaná-n emlegették. így jár az, aki nem szerei s pontyot, . I, Karpinsk.
