Néplap, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-29 / 125. szám

Mai számból: Közlemény a szovjet—jugoszláv tárgyalásokról (3. oldal). — A nádudvari gázmezők fölött (5. oldal). — Ellenőrző körúton egy beteglátogatóval (5. oldal). — Rádióműsor (6. oldal). — Bu­dapest várja a Csokonai Színházat (7. oldal). — Sport (8. oldal) XII. ÉVFOLYAM, 125. SZÁM ARA : 50 FILLÉR VASÁRNAP, 1935. MÁJUS 29, Kössöntjiik legdrágáhh kincslinkel? gyermekeinket Hajdú-Bihar a 17. helyről a 10. helyre került az országos begyűjtési versenyben (N. É.) Hat évvel ezelőtt, 1949- ben, a Nemzetközi Nőszövetség moszkvai tanácsülésén a világ bé­két akaró asszonyai elhatározták, hogy minden évben egy napot a gyermekeknek szentelnek. A gyermekek iránti szeretet vezette őket, a béke megvédése volt a céljuk, amikor elhatározták a Nemzetközi Gyermeknap megün­neplését. Azóta ezt a napot mindenütt a világon megtartják. A szabad or­szágokban a kormány és az egész társadalom segít­ségével, , a kapitalista or­szágokban pedig a kormányok el­lenére csak a dolgozók, az anyák ünnepük gyermekeiket. Ezen a napon még jobban érzik az anyák felelősségüket gyermekeik életé­nek megvédéséért. Minden édes­anya, éljen az Moszkvában, Prá­gában, Párizsban, vagy éppen New Yorkban, azt akarja, hogy gyer­meke élete felhőtlen, gondoktól mentes legyen s hogy egyenes úton haladjon a boldog jövő felé. Az anyák tudják, hogy a gyerme­kek vidám, boldog élete és nagy­szerű jövője csak békében bizto­sítható. Ezért tömörülnek egyre többen a béke millióinak táborá­ba, ezért emelik magasra az im­perialista és gyarmati országok­ban élő asszonyok is a béke zász­lóját, hiszen tudják, hogy a bé­kéért harcolni egyet jelent a gyer­mekek védelmével. Hatalmas tábor ünnepli ma a legdrágább kincset, a gyermeket. Hatalmas tábor oltalmazza a bé­két, és védi a gyermekek biztos jövőjét. A békéért harcolók tá­bora olyan erővé lett, amely acél- falként áll a háborús provokáto­rok útjában, amellyel az imperia­listák számolni kénytelenek. Erő­sek vagyunk, de erőnk tudata nem tehet elbizakodottá bennün­ket, hiszen a háborúra éhes ka­landorok mindent megtesznek, hogy új háborút robbantsanak ki, hogy emberek százezreit dobják a harcmezőre. Az elért eredmények tehát ne szüljenek elbizakodott­ságot, hanem adjanak még na­gyobb erőt az imperialisták ter­veinek meghiúsításához. Egyetlen gyermekét, és hazáját szerető em­ber sem engedheti, hogy árvák, síró-rívó gyermekek bolyongja­nak éhen és lerongyolódva az életben. Nem. ezt nem engedheti egyetlen becsületes ember sem. Úgy kell vigyázni békénkre, mint gyermekeink álmára. Nem lankaszthatja a bélre hí­veinek erejét az sem, hogy az amerikai imperialistáknak sike­rült rákényszeríteni a francia bur- zsoá parlamentre és más kapita­lista országokra a párizsi szerző­dés ratifikációját, hiszen jól tud­juk, e szerződést a népek nem ratifikálták! Mint amilyen tilta­kozással fogadták a népek a pá­rizsi szerződésnek imperialista nyomásra történő ratifikációját, éppen olyan örömmel üdvözölték a varsói szerződés határozatait, amely újabb lépést jelent a béke biztosítása érdekében. A Szovjet­unió békepolitikája, amely Auszt­ria függetlenségéhez vezetett, szintén a béke híveinek helyeslé­sével találkozott, s nagy figyelem­mel kísérik a szovjet—jugoszláv tárgyalásokat is, amely hatalmas jelentőséggel bír a béke fenntar­tása és biztosítósa szempontjából, Ez a politika, a Szovjetunió bé­kepolitikájának eredményei, még szenvedélyesebb harcra késztetik a béke híveit, a békéért küzdő asszonyokat is az egész világon. A helsinki Béke-Világkongresszus és az Anyák Világkongresszusa a népek hatalmas tiltakozása lesz az atom- és mindenféle tömeg- pusztító fegyverek használata el­len. A népek testvéri összefogás­sal harcolnak a közös ellenség, a német miütarizmus újjáélesztői, az angol és amerikai imperialis­ták ellen. A népek, amikor az új háború ellen harcolnak egyben védik azoknak a gyermekeknek érde­keit, akik ma még a nyomor és elnyomatás áldozatai. Amikor dol­gozunk, akkor az ő mosolyukért is dolgozunk. És ma, amikor hazánkban vi­dám gyermekek örülnek boldog életüknek, nem feledkezhetünk meg a japán gyermekekről, akik közül háromezret adnak el éven­te, belőlük válnak az üzemekben, gyárakban a legolcsóbb munka­erők. A török gyermekek napi 10—12 órát dolgoznak gyárakban, vagy bányákban, fizetésük egy kenyér, pénzben, vagy természet­ben. Indiában sok gyermek pusz­tul el é'hségtől es” betegségben, te­hetetlen anyjuk szemeláttára. Franciaországban a csecsemőket ezrével sújtja a tuberkulózis, a gyermekeket szüleikkel együtt gyakran éjszaka lakoltat.iák ki azért, mert nem tudnak lakbért fizetni. A francia kormány mun­káslakások építésére nem ad pénzt, ugyanakkor az ameriakiak- nak luxusházakat építtetnek. A szabad országok gyermekei nem ismerik a nyomort, a szen­vedést. Hogyan is ismernék, hi­szen ez országokban mindent megtesznek azért, hogy a gyer­mekek semmiben ne szenvedje­nek hiányt. A Szovjetunióban és a népi demokráciákban hatalmas összegeket költenek a gyermekek­re. Egyre több szülőotthon épül, bölcsődék, napközi otthonok, is­kolák várják a gyermekeket. A mi hazánk gyermekeinek sor­sa is megváltozott a felszabadu­lás óta. A Horthy-rendszerben a csendőrség és rendőrség költsé­geire majdnem tízszer annyit irá­nyoztak elő, mint gyermekvéde­lemre. A mi múltunkra is vonat­koznak a nagy szovjet írónak, Gorkijnak a szavai: „Azelőtt az ifjúság százezrei, milliói elvirág- zottak, mielőtt kinyithattak vol­na.“ A gyermekek sorsa ma telje­sen más. Az iskolák nemsokára becsukják kapuikat, befejeződik az iskolai év. A gyermekek a nyá­ri szünidőt kellemes környezet­ben tölthetik el. Tíz évvel ezelőtt senki nem törődött azzal, hogy hol töltik el nyári szabadságukat a gyermekek. Ma már úttörő­táborok, Csillebérc és a Balaton várja őket. Vidám és boldog a mi gyerme­keink élete és valamennyien azon legyünk, hogy életüket tegyük még napsugarasabbá, még bol­dogabbá. Ma, amikor a Nemzet­közi Gyermeknap alkalmából a legifjabb nemzedéket megvendé­geljük, szórakoztatjuk, fogadjuk meg, hogy még jobban, még be­csületesebben dolgozunk a gyer­mekért, a békéért, Megyénk ebben a hónapban komoly lépésit tett előre a be­gyűjtésben. A szégyenletes ti­zenhetedik helyről a tizedik helyre került a május 20-i ér­tékelésikor. A sertésbeadás tel­jesítésében a nyolcadik helyen vagyunk. Ezt az eredményt megfeszített munka előzte meg, mind a megyei, mind a járási begyűjtési hivatalok és a községi begyűjtési megbízot­tak részéről. Hozzájárult ter­mészetesen azoknak a dolgozó parasztoknak a segítsége is, akik igyekeztek állam iránti kötelezettségüknek eleget tenni. Első a dclireceni járás A járások begyűjtési verse­nyében az utóbbi értékelésnél 1. Debreceni járás 2 2. Derecskéi járás 4 3. Püspökladányi járás 1 4. Berettyóújfalui járás 5 5. Biharkeresztesi járás 3 6. Nagylétai járás 6 7. Polgári járás 7 Városok : 1. Hajdúböszörmény 2 2. Hajdúszoboszló 1 3. Debrecen 3 4. Hajdúnánás 4 Mint a rangsor mutatja, a polgári, nagylétai, de a biihar- keresztesi járásnak is van bő­ven tennivalója, hogy előre kerüljenek. Ha nem sajnálják A szép eredmények azonban neun feledtethetik velünk a ■még meglévő és kijavításra váró 'hibákat. Sok termelő van még, aki még nem élt a társu­lási lehetőségekkel. Ez a me­gye begyűjtési tervére is káros hatással van, de sok hátrány­nyal járhat a sertésbeadásra kötelezett termelők részére is. A hízóba állítás biztosításé­ról példaként Körösszakáit és Tiszacsegét állíthatjuk a me­gye községei elé. A körössza­kái i begyűjtési megbízott jó munkája és a község becsületes dolgozó parasztjainak előrelá­tása csaknem teljesen megol­dotta a hízóba állítást. Május 16-án már csak 17 dolgozó pa­rasztnak nem volt biztosítva a 'hízóba állítás. Egy hét alatt ez a szám hétre csokiként. A köz­ség első félévi hízóbeadási kö­telezettségének már csaknem 100 százalékig eleget tett. A többi begyűjtési cikkben is szép eredményről számolhat­nak be. Mindezt úgy. érték el, hogy a végrehajtó bizottság és a be­gyűjtési megbízott (Faar Péter elvtárs) a parasztság között ál­landóan felvilágosító munkát végzett, rendszeresen trazda­érdekes fordulat állt be. A püspökladányi járás, amely a felszabadulási versenyben az első helyezést érte el és jó munkájáért jutalmat kapott, most a . május 27-i értékelés­kor a harmadik helyre került és helyette az első helyet a debreceni járás foglalta el ke­mény és fáradságot nem isme­rő munkával. Példásan dolgozott a járási begyűjtési hivatal. A legjob­ban lemaradt községeknek egy hónapon keresztül komoly se­gítséget adott. A járás számos községében — különösen a nyírségi részen — az utóbbi hónapban több sertés és vágó­marha gyűlt be, mint a meg­előző négy hónapban összesen. A járások rangsora a 27-i értékelés szerint a következő: Annak a termelőnek, aki jú­nius 30-ig nem jelenti be a be­gyűjtési csoportnak a társulási lapon, hogy kivel akar társul­ni, saját magának kell egy hí­zott sertést beadni. Nem érde­mes tehát a társulást és a tár­sulás bejelentését elmulasztani. A sertésbeadásra kijelölt fő­beadónak olyan sertést kell hí­zóba állítani, amely a beadási határidő előtt legalább hárem hónappal eléri a 60—70 kiló súlyt. Ha a főbeadó ezt nem biztosítja, a begyűjtési csoport a főbeadónál talált termény, vagy állat igénybevételével biz­tosítja, hogy a termelő megfe­lelő súlyú sertést állítson hí­zóba. Shi a hízóba állítást elmulasztja, felesleges kiadást csinál magának A megyében a hízóba állítás Nyírábrányban áll legrosszab­bul. Még 311 termelő nem gon­doskodott erről. Ezúton hívjuk fel a nyírábrányi parasztok — de más község- és városbeli pa­rasztok figyelmét is — hogy sa­ját érdekükben ne hanyagolják el a hízóba állítást. Az új be­gyűjtési rendelet értelmében — figyelembe véve, hogy hemekos területen gyengébbek a terme­lési adottságok — Nyírábrány 700 búzamázsa beadási mérsék­lést kapott. Ez a község beadási tervének 15,8 százaléka, és ter­melőnként ugyanannyi beadási mérséklést jelent, azonban amellett minden termelőnek eleget kell tenni állam iránti kötelezettségének. Ezért állít­sák a termelők haladéktalanul hízóba a sertést. Rosszul jár az, aki a hízóba állítást elmulasztja és a sertés- beadást nem teljesíti a megál­lapított határidőre, mert a 126 kilós sertés helyett a beadási kötelezettség 10 százalékos fel­emelésével együtt 140 kilós ser­tést kell beadnia a termelőnek. A 10 százalék pénzértékben a termelőnek 312 forint ráfize­tést jelent. Ha ehhez még hoz­zászámoljuk a helyszíni igény- bevétel fuvardíját és a transz­feráló személy fél napidíját — együttesen 90—100 forintot, amit a beadónak kell fizetni — kiderül, hogy a termelő saját hanyagságából 412 forint felesleges kiadást csinál magá­nak. Meggondolandó dolog ez, amit el lehet kerülni az állam iránti kötelezettség pontos tel­jesítésével. CSŐM OS MIHÁ LYNÉ Járás neve : Sertés­begyűjtésben J- tanácselnök J. begy. hiv. vez a faradságot és követik a deb­Tiszacsegén biztosították a sertések hízóba állítását Gergely Viktor Széni István Fegyveres Antal Rácz Sándor Takács Károly Bujdosó János Tarcsi Péterné Sütő Sándor Fehér József Molnár János Boruss Imre Nagy M. Sorbán János Lővei Gyula Szolnoki L.-né Biró István Dudás Lajos Tasnádi János Ménes János Hámori János Bundák Vince Papp Sándor receni járás példáját, könnyen esélyesek lehetnek az első hely­re, mert mint a példa is bizo­nyítja, utolsókból is lehetnek elsők. gyűléseket tartottak. Ismertet­ték az új begyűjtési rendeletet. A dolgozó parasztok bizalom­mal viseltetnek a tanács és a begyűjtési hivatal iránt. Hason­lóan jó a begyűjtési eredmé­nye Tiszacsegének is, ahol egyetlen egy termelő sincs, aki­nek nem volna biztosítva a sertés hízóba állítása. Mindkét községben nagyon ügyesen ol­dották meg a társításokat is. A begyűjtési hivatal falán kifüg­gesztették a főbeadók nevét, így a társulandók könnyen fel­kereshetik a főbeadót és tár­sulhatnak a sertés és vágó­marha beadáshoz. Június 30-ig lehet társulni sertés­beadásra Az évi sertésbeadési kötele­zettség teljesítésére 1955. jú­nius 30-ig lehet társulni, de csak azoknak a termelőknek, akik a tavaszi végleges tervfel­bontáskor társbeadóknak let­tek kijelölve. A társulást a be­gyűjtési csoport által a terme­lőkhöz mér kiküldött társulási lapon kell bejelenteni, illetve a lapot június 30-ig átadni a községi begyűjtési csoportnak,

Next

/
Oldalképek
Tartalom