Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-17 / 90. szám

19őű. ÁPRILIS 17. VASÁRNAP NÉPLAP 7­ÉVEK ÓTA A LEGJOBBAK KÖZÖTT a:n:i i un i i i.i.ti i iii'i i i iiiiiiiiiii.i:ciii i;iri:i:ii:! i;i i:« i:i:iiM i»!i:i i:i ii iT.i:i:M i;i i iM:M i i i s »,u:i iM iMi:M »n i iM i »JMH : Látogatás a TIT ASZ kultúrmunkásainái .4 T1TASZ (akkoriban még AVESZ) kultúrcsoportját több mint hat éve ismerem. A falu, szocialista átszervezésénél: kezde ti időszakában, a nagy kulturális kampánymunkák idején ismertem meg a csoportot. Az idők távlatá­ból visszatekintve jónéhányszor megállapítottuk már, hogy az ak­kori tempó kulturális csoport iáink számára túlfeszített, helyte­len volt. Sok tekintetben mégi hasznosnak bizonyult. Nagy és nehéz feladatokra, kitartásra, ön zetten és odaadó munkára edzett. Az akkori nagy hajrában csak ke vés csoport állta meg következe­tes szilárdsággal a helyét. As A VESZ, cultúrmunkásaira mindig számítani lehetett. Csak egy telefon... és már készenlét­ben állt a csoport, hogy szombat délutánját, vasárnapi pihenőjét feláldozva kilátogasson a megye valamelyik eldugott Icözségébe. vagy tanyájára és színes színpadi illusztrációival gazdagítsa, sikerre segítse a népnevelők munkáját. Azóta tisztelem és szeretem ezt a csoportot és különösen a cso­port lelkét, a gyér üstökű Dávid Sándort. Egy bihari tájak felé ro­bogó teherautó hátán találkoztam vele először. Fejét féloldalra vet­ve, nekitámasztotta a heves kedvű széláramlat ruganyos mellének. Fél szemét behunyta — ez külön­ben akkor is szokása, amikor nem fáj a szél — a másikkal meg a behúzott nyakú társaságra neve­tett ... Azóta is, valahányszor] csak szóba kerül a neve, ez a kép jelenik meg előttem. Most is ez. jut eszembe, ahogy megyei: fel-, felé a lépcsőn, hogy meglátogas­sam hivatali rezidenciáján, a TI-'. TASZ Kossuth utcai épületének föpénztárosi szobájában. Kopogok a pénztárszoba sok pi­ros hasú bankót látott ablakán. Félresiklik a fősínek közé ikény- szerített üveglap, hogy aztán ■a szűk nyíláson kibújjon egy haj­fürtökben szegény fej, amint ép­pen túlméretezett kacsintásra rán- dult szemmel keresi: kinek kell fizetni, mennyit?,,. Nem, most nem erről van szó. Még csak nem is revizor étkezett. Pénzügyi számadás helyeit most bizonyára kulturális eredmények­ről kell számot adni országnak, világnak, vagy legalább is város­nak, megyének... A társa mulasztását is póllan- dóan tágra meresztett fél szem megint mosolyog. Van oka, meg joga a mosolygásra. Csakhamar előkerülnek a do-, kumentumok. Szépen agyúszial­va, színes szalaggal átkötve. Új­ságcikkek, elismerő levelek és más effélék. A „dokumentumok“ beszéde­sek. Egy kitűnően kézben tartott együttes eredményeiről, fejlődé­séről adnak ékesen szóló, díszes iniciálékkal teletűzdelt bizonyíté- Icot. As együttes kórusa 1951­ig férfikar volt. 1951 márciusá­ban vegyes karrá alakult át és már ez év őszén így vett részi az I. Országos Kultúrversenyen. Megállta a helyét. Nem is akár­hogy, Megyei harmadik lett. Az­óta háromszor vitték fel Pestre és 1953-ban a Vasas Szakszervezetek országos bemutatóján elnyerte „A szakma legjobb kórusa“ kitüntető címet. A Vas- és Fémipari Dol­gozók Központja lelkes hangú le­vélbén fejezi ki elismerését a kó­rusnak, de még a Szabad Nép is méltatta a debreceni TITASZ- énekesek kiváló teljesítményét. A színjátszók is részt vesznek 1951 óta minden versenyen. Ok sem maradnak le a ]córus mellett. Minden egyes alkalommal az el­sők, a legjobbak közé emelte őkét színpadi munkájúié. Ugyanez vo­natkozik a zenekarra is. A TI­TA SZ kultúrcsoport évek óta a legjobbak tközött jár. ■ Leutóbb a Vasas kultúrcsopor­tok versenyén találkoztam a TI- TASZ énekesekkel, színjátszók­kal és zenészekkel. Itt tapsoltam nekik, amikor átvették az első he­lyezettnek járó jutalmakat. Elgondolkoztató dolog. Sok nagy üzemünk nem képes ki­állítani egy életrevaló kultúrcso- portot. Itt mindössze 300—356 dolgozóból közel 100 tagú nem­csak számban, hanem színvonal­ban is nagy, komoly együttest tud­tak létrehozni. Vajon kivételes le­hetőségek, kivételes adottságok játszanak közre ebben? Nem. A lehetőségeket az emberek terem­tik meg. Az emberekben van a nagy erő. Dávid Sándorban ■ ■ • Ebben a csupa-szív, csupa-lelte- sedés emberben. Kapitány János­ban. a zeneipar vezetőjében, a mu­zsikálás szerelmesében. Vadász Lászlóban, a kórus vezetőjében, tiki immáron 30 éve énekel. Aki énekelve öregedett, deresedéit meg. de lelkesedésben még ma is fiatal. Akit gyakran visz haza Szoboszlóra az éjféli gyors, mert nem akar hiányozni a kórus egyetlen próbájáról sem... és Varjú Gáborban, a színjátszók ve­zetőjében van a nagy erő, Varjú Gáborban, akinek pedig van sok­kal jelentősebb, sokkal felelősebb posztja. O az üzem párttitkára. Mennyire másdsént állna a kultúra ügye mindenütt, ha üzemi párt- titkáraink ennyi gonddal, ennyi szeretettel és megbecsüléssel ke­zelnék a kultúra ügyét. Varjú elvtárs bizonyára érzi. tudja azt, amiről sokan megfeledkeznek, hogy az emberek nevelésének, for­málásának egyik leghatékonyabb eszköze a kultúra. De nemcsak ő mutat jó példát. Dézsi Ferenc és Molnár Ferenc elvtársak, a pártvezetőség tagjai is rendszere­sen látogatják a próbálcat és .szí­vesen foglalkoznak a kultúrosok gondjával-ba javai. A pártszervezet példamutatása találkozik a vállalat vezetőiben! \ amúgy is meglevő törekvésekkel. Figyelemmel kísérik a muvikát, segítenek, ahol csak szükség van erre. Legutóbb például Nagy Elekné, a kórus egyik kiváló tagja elesett. Tokszalag szakadással nyomta az ágyat. — Beteg volt, tudod, hát meg­látogattuk Vadász Lacival — me­séli Dávid elvtárs és külön jól esik az a természetesség, ahogy mondja ezt. Az emberek őszinte szeretete és megbecsülése cseng ki belőle. — Aztán arra kértük a vállalat vezetőit, hogy adjanak Nagynénak valami olyan beosz­tást, ahol nem kell sokat járkál­ni. Felesleges volt, mert ok már előbb gondoltak erre, mint mi. így nem csoda- hogy nemcsak a vezetők szeretik az együttest, hanem az együttes tag­jai is a vezetőket és hogy nincs szükség unszolásra, noszogtatásra. Szívükkel, lelkűkkel serkentik egyre szebb eredményekre magu­kat az együttes tagjai. Ez a legnagyobb hajtó erő. Ez tud leküzdeni még olyan akadd lyölcat is, amilyen az, hogy az együttesnek nincs saját próbahe­lyisége sem. — Reméljük azonban, hogy ez­zel az akadállyal nem kell má­sokáig küszködnünk — mondja Nagy Endre elvtárs. — Készülnek már egy modern székház tervei Színházi műsor Ma iái 3-kcr és 7-kor Csárdís- iirálvnő. Kedden 7-kor Bánk bán Szerdán 7-kor Csérdáskirálynő. Csil- törtökön 7-kor, Ármány és szerelem. Pénteken 7-kor Pillangókisasszony. az Állami zeneművészet; SZAKISKOLA az országos gordonka- tanszéki értekezlettel kapcsolatban aöveatlékliarjgversenyt rendez 1935. április 19-én este 7 órakor a szakis­kola hangversenytermében. — De addig sem ülünk tétlenül- toldja meg fél szemét hunyor­góivá Dávid elvtárs _ ha a tél még idegen helyiségekbe kénysze­rít is bennünket, de nyáron már... Olyan kultúrparkunk lesz, hogy... A folytatást inkább nézzük, mint halljuk. Egy lomha emeletes házakkal körülölelt betonos sikátoron át hatalmas, szépen parkírozott ud­varra jutunk. A tavaszi napfény­nek még inkább csak fénye van, mint ereje, de a barackfák bim­bói már kipattantak. Egy-két nup és kívirágosodik az udvar. — Hát itt lesz a mi kultúrpar­kunk! ... Ide, ez alá a fenyő alá kerül a színpad. Itt oldalt a fák között lugas lesz a sakk-kedvelők számára. Ott hátrébb, az udvar mélyén lebetonozunk egy kerek részt a tánckedvelő fiataloknak... Ezek még megvalósításra vár­nak, de tán már, ami meg is va­lósult a tervekből. Az udvar végén hosszú, piros­tetejű épület húzódik. Vajon mi ez? — Tekepálya. Olyan, hogy akár országos versenyeket lehet ren­dezni rajta — dicsekedik Baum­gartner Zoltán, az ü. b. vezetősé­gének legöregebb tagja, a kultúra és sport ügyének egyik újabb lel­kes harcosa. — Olyan kultúr-, meg sportélet lesz itt a nyáron, hogy csodájára járnak! — nevet Dávid elvtárs és vele nevet a nap is, meg a fű is, amely üdezölden bújik elő a föld­ből. Keménnyel, vággyal, élet­kedvvel telten növekszik, erősö­dik a jövő felé .. . ... Akárcsak itt körülöttem ezek az embereik! Nagy erű van az emberek­ben. ■■ Es ez az erő mindennél nagyobb hatalom, ha jól gazdál- kodunk vele _ OBERSOVSZKY GYULA A Moszkvában tanuló ösztöndíjas főiskolai hallgató vizsgarendezésére készül a Csokonai Színház A moszkvai színművészeti fő­iskolán mint ösztöndíjas végzi tanulmányait a színházi rende­zőnek készülő Nógrádi Róbert. Júniusban vesz részt utolsó rúzs- gáin. Gyakorlati vizsgarendizé- séré Debrecenben, a Csokonai Színházban készül. Shakespeare „Sok hűhó semmiért“ című da­rabját rendezi. Január óta be­ható munkával készül a „diplo­ma-rendezésre“. A próbákat már­cius elején tezdték meg. Csütör­tökön délelőtt már a 43. próbái iarMták, ezúttal ment elősző1 agyfolytában a darab. A bemu­tatóra április 23-án terül sor. A ’ színház messzemenően tá­mogatja a fiatal rendezői: a leg­erősebb szereposztásban 'készül­nek a bemutatóra. Andaházl Margit, Soös Imre, Mensároí László, Örkényi Éva, Bángyörgy Károly, Angyal Sándor, Majoi Pál, és Márkus László játsszák a darab főbb szerepeit. Es mive< Andaházi Margit a bemutati után ■ nem sokkal Budapestre Utazik, hogy hosszabb ideig t filmgyár lakója legyen, mint égi készülő új magyar film. a Gá­bor diák egyik főszerepleje, he­lyettesítésére Gyurkovics Zsu­zsát, a Nemzeti Színház kiváló, fiatal művésznőjét kérte fel a színház. De a kisebb szerepek­ben is csupa „nagy ágyú“ szere­pel a fiatal rendező számára nagy jelentőségű és sorsdöntő előadáson. Thuróczy Gyula, a Kassuth-díjas Solti Bertalan. Hortobágyi Artúr, Szedő Lajos. Novak István lép színpadra a Shakespeare darab epizód sze­repeiben. Az előadásnalk még egy nagy érdekessége lesz. Nevezetesen az. hogy kísérőzenéjét a színház te­hetséges, fiatal vezetőkamagya, Blum Tamás szerezte. Nógrádi Róbert vizsgarendezé­sét a moszkvai és a magyar szín­művészeti főiskoláik tanáraiból alaikítoft bizottság megtekinti és értérkeli. A bemutatót követő hetekben pedig Nógrádi Róbert visszautazik Moszkvába, hogy utolsó elméleti vizsgáin vegyen részt. 3Lmiqűtru-eit Dévai Tibor, a Zeneművé­szeti Szakiskola fiatal művész­tanára önálló zongoraestjének kiemelkedő száma volt három Chopin mű (scherzo, nocturne, polonaise), melyeket virtuóz technikával, megért és elmé­lyült felfogásban tolmácsolt. Különösen szépen sikerült a scherzo belső, fojtott feszült­ségének és a nocturne meleg líraiságának az érzékeltetése. Az idős Liszt forradalmi jelen­tőségű, a modern zene. har- , mónía világát előre megsejtő démoni látomásoktól izzó Me- fiszíó-keringőjánek a megszó­laltatása szintén bravúros tel­jesítményt jelenteti, bár a ki­sebb technikai egyenetlenségek még a hatalmas mű további érlelését kívánják. Händel hí­res Chaconne-ja nyugodt höm- pölygéssel, de még kissé isko­lás felfogásban hangzott fel. Az est műsorán még Beetho­ven C-dur szonátája szere­pelt, ez volt az est legsebez­hetőbb pontja. (T. D.) cm i!; ___ • • ___ » j! A LELEMÉNYES TANYAI KÖNYVTÁROS a múlt év első tizenegy hónap­jában összesen 18 mezőgazda­sági szakkönyvet kölcsönöztek ki a könyvtárból, addig a könyv- bírálatok bevezetése után de­cemberben már 23 volt a ki­adott szakikönyvek .száma. Ez a .szám idén januárban negyven­hatra szaporodott, és azóta is csaknem minden hónapban Sü­ti) között ingadozik. Mi az ereárjye annak, hogy a nagycserei dolgozó pa­rasztok megszerették a könyvet, arra csak egy-két példát emlí­tek. Id. László' István a Sertés- hizlalás című könyv olvasása 'után megfogadta, hogy ezután alkalmazni fogja a keresztezéssel és vé rfei fcis«s; téssel kapcsolatos jó tanácsokat, melyekről idáig nem is 'hallott. Sziráki Mihály pedig igen megörült,. mikor a Dohány term észté* című könyv­ben a melegágykészítéssel kap­csolatban olyan kérdésekre ka­pott feleletet, melyeken már ré­gen törte a fejét. Id. László Ist­vánná a Baromfitenyésztés című útmutatónak örült' meg nagyon. Régi pulyka tenyésztő, de csak a könyvből tudta meg, hogy miért borzolódik némelykor a r.övén­él ékpulyka tolla, és hogy miként kell azt gyógyítani. Régi közmondás, hogy a tudás hatalom, melynek birtokában szebbé, jobbá, könnyebbé tudjuk 'tenni magunk, s mások életét. Szabó Károly tanyai könyvtáros ezt a nagy igazságot tanítja, .immár 25 éve a nagycseréi ta­nyák lakóinak, iskolásoknak, Öregeknek egyaránt. És hogv munkája nem eredménytelen, azt bizonyítja az itt elmondott történet, bizonyítja azoknak a dolgozóknak tanítójuk Iránti tisztelete, megbecsülése, akiket 6 ‘ismertetett meg a könyvvel, • könyvben rejlő tudással. anyagokkal, melyek vidékük me­zőgazdasági termelési problémáit tárgyalják. Második lépésként alaposan áttanulmányozta az újonnan beszerzett . könyveket, hogy az esetleg felvetődő vitás kérdésekhez hozzá tudjon szólni. Ezután táskájába téve jóné- hány könyvet, felkereste a ta- nyakiirzet élenjáró gazdiáit, s megkérte őket arra, hogy nagy gyakorlati tapasztalatuk birtoká­ban olvassanak el, s bíráljanak meg egy-egy olyan szakkönyvet, amely a nekik legkedvesebb me­zőgazdasági ággal foglalkozik. Mondják meg őszintén a könyv hibáit, de kisérjék figyelemmel a jó oldalait is. Ez az elpiiiolás remé_ gyen felül bevált, mert egy gaz­da sem akadt, aki visszautasí­totta volna a neki felajánlott könyvet. Később aztán egy va­sárnap délután összegyűltek a környék dolgozó parasztjai az iskolában, és ott. a könyvbírálók elmondták a számukra kiadott könyvről alkotott véleményüket. — Egyik-másik bíráló valósá­gos kis előadást tartott — írja Szabii elvtárs — és így a beszá­moló lassanként mezőgazdasági ismeretterjesztő előadás képét öltötte magára. A bírálat és a hozzászólások szinte teljes ala­possággal kimerítették a felve­tett témakört. Megvitatták a do­hánytermesztés, sertéshízlalás, kendertermelés, baromfineveié«, szőlészet, méhészet eddig tisztá­zatlan problémáit. Ha megvizsgáljuk .a nagycse­réi népkönyvtár mezőgazdasági szakkönyvforgalmának statiszti- • kai adatait, akkor meg kell álla­pítanunk, hogy Szabó Károly igazgató-tanító ötletes könyvbí­ráló anazgalma várakozáson fe­lüli sikerrel vesződött. Mert míg . A napokban véletlenül kezem­be, került Szabó Kárpitnak, a nagycsere; iskola igazgató-tam- I tójának, a nagycseréi tanyavilág l népkönyvtárosának az írása, ■ melyben részletesen beszámol a könyvtárosmunkában elért ered­ményeiről, s azok között is első­sorban arról, hogy hogyan ked­ve! tette meg a tanyai dolgozó I parasztokkal a mezőgazdasági [■szakkönyvekét. Szabó Károly, az o«^ egyik legjobb, legeredményeseb­ben dolgozó tanyai népkönyvtá­rosa. A 250 kötetes kiskönyvtá­rának könyveit évek óta minfa- ! szerűen forgalmazza, példásan 1 kezeli. Mivel azonban a legjobb \ munkában is szokott lenni hiá- myossúg, így iiát a nagycserei népkönyvtárnak is meg. volt az úgynevezett „gyönge pontja“, r mégpedig az, hogy baj volt a I mezőgazdasági szakkönyvek ter- l Vesztésével. . A könyvtáros jól tudta, hogy > ‘elenleg elsődleges feladata a ; könyvekkel rávezetni dolgozó (Parasztságunkat a tudományos ' alapokon nyugvó magasabb szín- ; vonalú gazdálkodásra, csak ép- , oen az eredményre vezető „ho- ’ ?yan“-t, a formát nem találta, í Az ottani emberek pedig nem . ‘öltek rá maguktól, hogy szüksé- ’ gük van a mezőgazdasági. szak- 1 könyvek tanulmányozásába. .Mindnyájan azt tartották, hogy ’ szereztek ők életükben elég gya- ' :orlaíi tapasztalatot, nincs szlik- ; légük az elméleti tudósok „ki- , landolásaira“. . Feltétlenül segíteni kell ezen ’ a tarthatatlan helyzeten — ható- . 1 ózta el magéban már vagy szá- . mdszor' Szabó elvtárs, míg vég­[ re aztán mentőötlete támadt. ► Elősáör is kiegészítette könyvtá- y ,-at olyan mezőgazdasági szak-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom