Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-15 / 88. szám

1955. ÁPRILIS 15. Piälvi'LK NÉPLAP 3 ALMOSD —■ 1 ---------------—■■—L, miért az utomó a begyűjtésben ? Hajdú-Biharban, mint élen­járó községet emlegetik Áí- mosdot. A begyűjtési -verseny­ben valóban bebizonyította az előző években, hogy élenjáró község. Az elmúlt évi gabona- begyűjtési versenyben is Ál­mosd hívta ki versenyre Haj- dú-Bihar községeit. A község dolgozó parasztjai voltak a verseny kezdeményezői. Álmosd azonban most már nem a legjobb községnek szá­mít, mert elmaradt a sertés­terv teljesítésében. A községben mintegy 30-an még az elmúlt évi sertés beadásukat sem tel­jesítették, de súlyos hiba, hogy az ez évi sertéshátralékosok száma is, nemhogy fogyott volna, hanem még emelkedett. Van-e alapja annak, hogy a sertésbeadásban Álmosd ilyen rosszul áll? Semmi alapja nincs. A község sertésállomá­nya mintegy másfélszerese az előző évinek. Annak, hogy Ál­mosd hátrafelé halad, oka az is, hogy nincs eleven verseny, maguk a begyűjtési megbízot­tak is közönyösek. Benedek Bélámé begyűjtési előadó pél­dául kijelentette: meguntunk már versenyezni. Természetes, hogy ilyen ma­gatartás mellett csak a kullo­gok szánna növekedik, és lazul az állampolgári fegyelem. Ilyen magatartással nem lehet ne­velni a dolgozó parasztságot. A most folyó tervfelbontási mun­kában, ennek mennyiségét te­kintve, már jobb eredményt mutat a község, mert 758 ter­melő közül több mint 000-zal már megtárgyalták a beada tervet. A megelőző években jó ered menyeket felmutató Álmosd községben megvan a lehetőség ahhoz, hogy ismét élenjáró községe legyen a megyének. Hogy ez így legyen, ahhoz el­sősorban szükséges, hogy ja­vuljon meg a dolgozó parasz­tokkal való meggyőző és türel­mes felvilágosító munka, de ugyanakkor a törvény betar­tása és betartatása terén Is szigorú következetesség érvé­nyesüljön. B. TV/ a Hajdúböszörményi Gépállomáson nagy gondot fordítanak a minőségi munkára A Hajdúböszörményi Gépál­lomás traktorosai ismertek ar­ról, hogy jó minőségű talaj- munkát végeznek, tudva, hogy csak ilyen módon lehet ma­gasabb terméseredményeket elérni. Nagy Károly és Sütő Antal traktorvezetők azonban, akik egyénileg dolgozó parasz­toknál szántottak, magfe’ed­;k h 4 L M Á iV BÉLA: keztek erről a követeimén ír­ről. Olyan szántást végeztek, hogy a dolgozó parasztok ki­fogást emeltek a munka minő­sége ellen. A gépállomás igaz­gatója, Pintér Gyula elvtárs haladéktalanul intézkedett, hogy újra szántsák, illetve tárcsázzák a hanyagul mun­kált területet. Képek az ezer tő országából az egyetem egyik elő­adótermébe a finn bé- 'ketanács évi közgyűlé­sére. A közgyűlést Vdi- nö M eltíi elnök, Uudenmaa tartomány fő­ispánja nyitotta meg. A titkári beszámoló után a külföldi vendégek ré­széről Scharf osztrák küldött németül tartott beszédet, Papp Ist­ván pedig finnül kö­szöntötte a közgyűlést, és tolmácsolta a magyar béketanács üdvözleteit. Este 7-ÍItor a Messu- halliban (vásárcsarnok) egy hatalmas, többezres tömeg előtt zajlott le a Kalevala ünnepség. Az ünnepségen részt vettek a népi demokráciák ‘külképviseletei is. Szí­nes. élvezetes műsor volt, ének, zene és tánc- bemutatókkal. Most hal­lottuk először a ‘kante­lét, ezt a finn népi zene­szerszámot, amely a cimbalomhoz hasonló, de pengetve játszanak rajta. Lágy, dallamos hangja van, de pompás táncütemet is ki lehet hozni belőle. A műsor szereplői népviseletben jelenteik meg, a tánc, zene és ének egyaránt a gazdag népművészeti kagyományolMt mutat­ta be. Műsor közben Papp István, majd jómagam is finn nyel­ven tartottunk rövid üdvözlő beszédet, amit a közönség lelkes tapssal fogadott. M ár az első nap éreztük azt a meleg szeretetet. megbecsülést, amellyel a finnék fogadtak min­ket, és amely olyan ben­sőségessé, barátivá és kellemessé tette egész finnországi tartózkodá­sunkat. (Folyt, kovj A SOK MEH&Z ESZTENDŐ UTÁN az> éi/Scn Ui&üt a A VÁMOSPÉRCSi ALKOTMÁNY TSZ (FELETT legfájóbb mégis az volt, hogy 6 és fél hold dohánytermésünk — amit mindenki megcsodált — tönkrement, mert nem tudtuk hol szárítani. Októberre, mire el­készült a megígért pajta, akkorra a dohány már semmivé foszlott. — Hát ez szomorú Józsi bácsi — vakarom a fejem. — Az, az — bólongat ő is csendesen. De tudja öcsém, az idén mégis csak napra vergődünk mi. S már új­ra mosolyog. Tele a nyugalom derűjével, erejével. Napra érünk, húzza mégegyszer alá, mert ha öregek is vagyunk, a munkát fiatalosan szeretjük. Nincs ne­künk azért se adó, se beadási elmaradásunk, a tejbeadást meg már egész érme teljesítettük. Az mindig első nekünk, mert tar­tozni azt nem szeretünk. A kö­telesség, az kötelesség. Én már 1945-ben is ezt tanultam, ami­kor párttag lettem, azóta is ezt tanulom mindennap, s magya­rázom az én havasfejű tagságom­nak is. Fönt gólya köröz, kiter­jesztett szárnnyal siklik a szep­lőtelen égen. Ahogy elrepül fe­lettünk, árnyékot ejt ránk, s két házzal arrébb lecsap a kémény­re rakott fészekre. — Na, látja öcsém, ez is hazajött, s egyene­sen mihozzánk, mintha csak ránk lenne kíváncsi. S már csak azért se dolgozhatunk rosszul, mert ezek aztán világjárók, s még rosszhírünket költenék, ha el-elmaradoznánk. BODA ISTVÁN — Na és a fiatalok? — kapok 1 újra a beszédbe. — Azokkal t ilyenkor biztosan nehéz boido- í gulni. Tele vannak munkával, s t majd szétvetik a szövetkezetét. 1 — A fiatalok? — néz rám cső- i dálkozva. Tudja ki itt a legfia- i talabb? Én. Az én 60 szigorú évemmel. A többiek mind idő- ■ sebbek, sírbahajlók és érzékeny - szívűek. ” j — Bizony, mind öregek. Félem- i berek vagyunk már mi, vagy ta- j Ián azok se. Igaz, még bírjuk c markolni a kaszát, kapát, de a j szív már ilyenkor csupa érza- ; kenység. És Itt öcsém nehéz el- j nőknek lenni. Erősebben nem j szólhatok, mert azonnal vissza- ( mordulnak: csendesebben öcsém, i apáid lehetnénk. Tudjuk mi a j magunk ügyét, a magunk dől- \ gát, szó nélkül is. I — Mit tehetek — tárja szét a kezét — volt úgy már, hogy azt 1 gondoltam, lemondok. De nem ( tudnám a szívemre venni, hogy : ezeket az öreg, de jó munkása- : kát magukra hagyjam. Azért ők is csak ragaszkodnak hozzám, s így együtt megtesszük mi még ■ a magunkét. I Ezt már egy kicsit rá- i tartian, büszkén mondja. Oldó- , dik bennem is a döbbenet, s va- < lahogy sejtem már, hogy ha van- . nak itt hibák is, nemcsak pa- ] nászból, siránkozásból él az Ai- ; kotmány TSZ. Imé már Józsi bá- ] esi arcán is szétcsattan a moso.y, ] s okosan, hozzáértően boncol- < gatja előttem a szövetkezetei. — Azért nem vagyunk ml olyan utolsó emberek itt Vámos- 5 peresen, öcsém. — Aha, dicsek-111 szik már — vidámodok magam- ban, s bólogatok a szavainak, 7 önérzetét növelőén. — öregek va- ! gyünk az igaz, de a munkánkat j szeretjük elvégezni. 1953-ban « például 103 hold kalászosunk j volt. Szép szökkenő szárú táb­lák, olyanok, hogy ha bejeid- í tani. hát nem látszottam ki be-" lőle. Kaszásunk viszont nem volt, erre mi álltunk neki kilen- j cen és 11 nap alatt levettük az egészet a lábáról. Igaz, még a kocsisok is kaszáltak, de "azt mondtuk, ’hogy mi nem mara­dunk benne a csúfban. Még tál- * lót sem hagytunk nagyobbat, [ mint a fiatalok. — Szóval Ihat mégsem félem- ' berek javítom ki magamban f az előbbi megállapítást. De az előbb mondottak igazsága is ben- | nem lappang még, s így óvnto-» san körözök a problémák felé. Na és most, most hogy moz­dul az élet az Alkotmányban? Az emberek, az öregek, a tagok, meg tudnak-e birkózni majd ez­zel az évvel is? _ Nem volna itt hiba manap- ■ ság se. csak egy kis segítség azárt rajtunk is lendítene. Teszem azt, ha^ az istállónk felépítésében szólna néhány szót, nagyon meg- köszönnénk. Mert istállóra, arra || aztán most nagy szükségünk len- " ne. Tavaly októberben már hoz-1 záfogtunk egynek a megépítésé-1 hez, de hát, s legyint. — Ez ■ nyilván azt jelenti, hogy még mindig nincs kész. : Valóban, még mindig nincs. Ott van félbe-szerbe, s ha az» ' illetékeseknek jobban rajta volnál a szeme az Alkotmány TSZ-en I ■ is, már rég készen lehelne. így történhetik hagv t istálló hiányában az előhasú r üsző holtra gázolja alig kétna- i P0® borjúját. És a kár nemcsak t az övék, hanem mindnyájunké.- . 7~ E-z azonban “ég csali a bal . .Tok kisebbje — sorolja tovább Papp Jóska bácsi. — Történt miyelünik tavaly olyan, amire :j haj, de keserű emlékezni. Egy- nyári zivatarnál egyszerre ' 5 te­- henünket csapott agyon a vil- :. lám, a biztosító meg nem volt = hajlandó csak tízezer forintot s fizetni, amiből két zörgőcsontú s tehenet lehetett venni. Szeren­csétlenség mindig adódhat, de Papp Józsefnek, az Alkotmány utcában4 ^ fekete, a zsuppoKon íönéhánv év havat, esojet le«o gáttá már. Az udvaron piacok kuncsorognak, sírnak es boga rí,,znak a kopaszagu fák a«"1- A* kerítés tövében meg sarga- pelyhű kiscsibék csipognak vé Konyán, ezüst pityegéssel. A kot örök anyai hangon gu=y g köztük, erős kömével neha-neha belekapar a földbe. ^mor megszaporodik a ko.yofasa a ..oirkék apró rebbenéssei koreje böknek és ieskelődve keresgél­ni a frissen kapart földben. A kiskapu reccsenésére a kutya felugat hangosan figyel­meztetően. A lánc megfeszül a nvakában és pattog, mint a milabda. Éles fogan szinte szik -ázik a nap, látszik, hogy nem volna valami biztató szembesül vele ha nincs nyakan a lánc. An-á viszont nagyon jó, hogy Így kötve tartva jelezze az erae­Jön a gazda a kert felöl, tem­Ä ^i nyugodt higgadtság­gal hiszen nem fiatal mar, éves. Ilyen korban nem szaba elsietni az időt, szépén, okosan kell kihasználni minden percet. 1- Hát nem fiatal már az em­ber — mondja egy markos kez- ;x;, ,ltón _ De még nem is “If-H teszi hozzá huncutkod- va !_ csak valahogy a haja szí­nével nem bír már ilyenkor az -Tiber. Mert itt van ez a boko , M csak, milyen szép rugye,. sarjadnak már a vessző hegye . Szinte várom, hogy virágot ború­son. jó illatot szórjon az aola- komba. Ezek látja, minden| ta­vasszal rügyre kepesek, csal? a ember haja marad már fehérnek. Már a kamku a sem én is megsüttetem a «teli nap pal. De sebaj — lendül a k legyintésre. - öcsém, «»«*£ t„m még fiatal, aztan mi jarat ban üdvözölhetem. Kicsit kerülgetve, kicsit próbálgatva magyarázom, hogy Wféle, miféle, amiből aztán az sül ki. hogy újságterjesztonek néz Erre egy kicsit gyanakvó íe=z néhány lépésnyit visszalép a hallgatásban. Erre én szivek ésszel próbálom meggyőzni, anu- re aztán megint megenyhül. Elmosolyodik, arcán szarka- lábba sűrűsödnek a ráncok. Csa_k úoy félvállal nekidulunk a ken téslécnék, s hagyjuk, hogy a nap végigbizsergesse az arcunkat. - rr.űg bizsergeti, babrál a szem ­kön, szinte telemelegszik a szi­vünk. Köröttünk beszelnek a malacok, a kiscsirkék, s bennünk szavakká oldódik a hallgatás. _ jó az idő. vetni való idő — kezdem - az évszaknak megfe- 1 élőén — Az. az. — teszi hozza Józsi bácsi. - Tudja milyen sza- o3 van már ilyenkor a földnek, l barázdának? Az ember, ha az eke után áll, akkor meg este sem akarja abbahagyni. Á szel nesze/ és surrog a füle mögött, a bura szálak meg szinte kapaszkodnak Á brigádok rá is kapcsoltak né­hány napja. Ahogy az idő ki­nyílott, ki mindenki a határba Mert nekünk aztán igazan ra tel kapcsolni, ha nem akarjmc, hog> minden munka a körmünk alc égjen. Én is éppen csak uer vagyok itthon, hogy a jószágon.­nak megdaráltassam a takar mánvt. Süt, süt a nap melegen bariútón. Közben Papp Jóska tó esi arrébb hessenti a kotlot, mi re a csirkék is utána rebbenne! De a hangjuk mindig, mindi! visszaszáll hozzánk, makacsul é kitartóan, s a sok kis csirkesiru szinte teleszórja az udvari tét és pillanatnyi ma­gasságát. Frankfurt am Main, Az átutazókat beterelik egy váróterembe. Újsá­gok, folyóiratok, emlék­tárgyak és gyermekjá­tékok kaphatók. Jellem­ző, hogy a gyermekjáté­kok a ítöuétkezők: tank, bombázógép, játék­atombomba, a játékálla­tok közül pedig külön­böző nagyságú tigrisek. Koppenhága. Hatal­mas, világos, tágas vá­róterem tele növényeS<- kel. Itt is, mint minden állomáson közel egy órá­ra el kellett hagyni a gépet, amíg átvizsgál­ják. Már sötét volt, mi­kor ismét beszálltunk a gépbe, hogy folytassuk útunkat Stockholm felé. Qitodkholm. Gyö- ^ nyörű látvány volt, mikor a ra­gyogóan kivilágított vá­ros fölé értünk, és le­szálltunk a repülőtéren. Éjfél után egy kisebb kétmotoros gépen érkez­tünk meg a helsinki repülőtérre. * A repülőtéren már várt a magyar követség egy tagja, a finn béka­bizottság titkára és a Finn—Magyar Társaság elnöke, valamint Véti- nő Kaukonen dok­tor, alki tavalyelőtt vá­rosunkat is meglátogat­ta, és akinek meghívá­sunkat. is köszönhettük. Éjjel 2 óra körül ér- keztünk meg a város központjában lévő Carl- ton-szállóba. Szobáink a 8. emeleten voltaik. Az utazás fáradalmait alig pihentük ki, mert 10 óraikor már autón vittek letek deszkapalánkkal vannak eltakarva, amit film- és fűzőreklámok „díszítenek“. Becs városa, mint egész Ausztria, is, oszt­rák közigazgatás alattt áll, egységes osztrák pénz van forgalomban. A kirakaiolcat szovjet, amerikai, angol és fran­cia katonák nézegetik, időről-időre feltűnik egy kis nyitott katonai gép­kocsi, amelyben a négy nagyhatalom cay-egy katonája ül, és a Burgon fölváltva leng az oszt­rák zászló mellett a szovjet, amerikai, angol vagy francia lobogó, j Kürtnerstrasse és a Ring sarkán van a SAS. (Scandinavian Airlines System) városi irodája. Itt lemérték csomag­jainkat és az autóbusz kivitt a schviechati re­pülőtérre. Útközben is látták, de a belváros­ban is föltűnt, hogy a cégtáblák igen sok ma­gyar nevet mutatnak: Szabó, Ladányi, Dénes, .Kovács, Molnár stb. * Rövid várakozás után beültünk a SAS hatal­mas, négymotoros, het­ven személyes utasszál­lító gépébe. A gépen rend, ragyogó tisztaság, jó ellátás, kényelem fo­gadott. Csakhamar a fel­hők fölött jártunk 3— 4000 méteres magasság­ban. Ritkán láthattuk meg a földet egy-egy felhőrésen át. Fölemel­kedéskor, leszállódkor és viharban le kell szí- jazkodni az üléshez, és tilos a dohányzás. A gé­pen időről időre be­mondják a gép helyse­1938-ban, még a má­sodik világháború előtt egy hónapot töltöttem Közép-Finnországban, a Saimaa-ió partján egy tanyán. Helsinkiben ak­kor mindössze két na­pig voltam. Mint finn­ugor nyelvésznek már szakmai szempontból is kellett és kell foglalkoz­nom a finn nyelvvel, de kintlétem alatt megsze­rettem a finn tájakat és embereket is. 2 mtért érthető volt 'Icellemes megle­petésem, mikor február 24-én értesül­tem 'arról, hogy másnap hajnalban Budapesten kell lennünk Papp Ist­ván egyetemi tanárral együtt, hogy a 27-én rendezett Kalevala ün­nepségen képviselhessük a Magyar Tudományos Akadémiát. Az Altadémia külügyi osztálya bámulatos gyor­sasággal intézte el az útlevelet, vízumdkut és a jegyeket. Február 25-én este már az Arl­berg—Orient express egyik -másodosztályú ko­csijában vitt a vonat Bécs felé. v Hajnalban érkeztünk 'meg az egykori császár- városba. Az elmúlt év­ben befejezett hatalmas, modern Westbahnhofra futott be a vonat. A bé­csi magyar Jcövetségsv tett látogatás után a t belvárosban sétálgat tunk. Ragyogó kiraka tok, amerikai luxusko esik tömege és jól öltő zött férfiak, nők forga tagúban minden ötven száz lépésre egy-egy ha dirokkant nyomorék 'ké Í reget az utcákon ron gyokba öltözve és a jár dán ülve, A romos évii I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom