Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-10 / 84. szám

m NÉPLAP lBöfi. APKlLls lü. VAU­JÓZSEF ATTILA (1905. április 11. - 1937. december 3.) . . édes Hazám fogadj szivedbe, Hadd tegyek hűséges fiad!” Csokonai halála után 100 évvel született, holnap lesz 50 eszten­dős. Ö is 32 éves volt, mikor ke­gyetlen kora öngyilkosságba ül­dözte. Az évszámok véletlenül ta lálkoznak, de sorsuk közös, azo­nos vonásai természetesek. Múl­túnk kettétört, meggyötört életek temetője. Ki költő, ember akart lenni, annak sorsa Ady szavát pél­dázta: „Ki magyar tájon nagy sorsra vágyik, Rokkanva ér el az éjszákéig.“ Tudjuk, mennyire íájt Csokonainak is a hideg magány, a szerető baráti szívek, az olvasó közönség hiánya. Egyszer volt éle­tében közönsége, de azt sem mű­vei vonzották, hanem a gyász és a részvét. Ügy halt meg Csokonai 32 esztendős korában, hogy ver­sei szövegét kinyomtatva nem lát­hatta meg. A KÉSEI UTÓD József Attila fájdalma, társtalansága még emésztőbb. Egész életében bol­dogtalan volt a szappangyári munkás és a pesti cselédlány gyermeke. Ne szépítsük a fájdal­mas valót, senki sem szerette iga­zán. Három esztendős, mikor édesapja ott hagyja a családot. A gyermeknek úgy mondják: kiván­dorolt. Édesanyjának, a mamának nincs ideje szeretnie, babusgatnia gyermekét, mosnia kell „a város minden szennyesét“, hogy fia és két leánya kezébe kenyerei tud­jon adni. A szegények minden szegénysége, szenvedése éleltársa lesz, szinte haláláig. Első köteté­ben a 17 éves ifjú már így vall er­ről: Tele vágyakkal zokog a lelkem, szerető szívre sohase leltein, zokog a lelkem. L szenvedés, a nyomor már 11 íves korában verssé, véres, köny- ryes ékszerré formálódik. De k: slvassa a külváros költőjénél vallomásait? Senki. A hivara!oi Magyarország — ma látjuk iga •tán — ügyesen gondoskodott fú­rói, hogy vensei a címzettekhez a munkásokhoz, a parasztokhoz az értelmiségiekhez ne jussánál sl. Társtalan, magános harcot marad egész életében. Halála évé­ben megismétli ifjúkon vallomá sát: Nem emel föl már senki sem. belenehezültem a sárba. Fogadj fiadnak, istenem, hogy ne legyek kegyetlen árva, Gorkij szenvedhetett csak ennyi gyermekkorában, mint József At tila. Mi a magyarázata szenvedő sének? Kora, osztály helyzete, em beri-írói magatartása. Kora, életpályája csak 32 éve ölel át, de nem közönséges háron évtizedet. Forradalom évében szü letik. Kilenc esztendős az első vi lágháború kitörésekor, 1-1 éve a Tanácsköztársaság idején. Ifjú ságának, férfivá növekedéséne esztendei a Horthy-korszakra es nek. Az egész világot végig ritkít gazdasági válságot már 26 éve fejjel érzékeli. Gömbös Gyűl „rendcsinálása“, a magyar íasiz mus ellen már a felnőtt elme ti' takozik. Korának éber lelkiism« rete, kitűnő mérnöke volt. A VÁROS PEREMÉN ÉLT, külváros gyermeke volt. Élete < költészete az elnyomottak, a mu: kásosztály valóságos életét tükri zi. Milyen volt korában egy műi kásgyerek élete? „Kivettem a részemet az üzlete előtt való áUdogálásból, volt úg hogy este kilenc órakor odaállta az élelmiszerüzem előtt vára'ko. sorba és reggel fél nyolckor, in kor már sorra kerültem volna, j lentették ki az orrom előtt, hói nincs több zsír. Úgy segítette anyámon, ahogy tudtam. Viz árultam a Világ-moziban. Fát szenet loptam a Ferencvárosi-p lyaudvarról, hogy legyen fűter, valónk. Színes papírforgókat a i náltam, és árusítottam a jobb so ban élő gyermekeknél:. Kosart csomagot hordtam a vásárosa nokban stb.“ Versköteteinek megjelenése re javít semmit a vergődő szegéi diák helyzetén. Nyomorát ü!dö Jóssef Attila: Mama Már egy hete csak a mamára gondolok mindig, meg-megállva. Nyikorgó kosárral ölében, ment a padlásra, ment serényen. Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam. Hagyja a dagadt ruhát másra. Engem vigyen föl a padlásra. Csak ment és teregetett némán, nem szidott, nem is nézett énrám s a ruhák, fényesen suhogva, keringtek, szálltak a magosba. Nem nyafognék, de most már késő most látom, milyen óriás ő — szürke haja lebben az égen. kékltőt old az ég vizében. még barátai között is vannak r olyanok, kik a költészet öncélúsá- c gát vallják. s Költő vagyok — mit érdekelne engem a költészet maga? S ...Ehess, ihass, ölelhess, alhass! A mindenséggel mérd magad! , Sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat. ' E HITVALLÁSOK sorozatából j születtek meg versei. Mondaniva- t lója átöleli a családot, a hazát, a népet és az emberiséget. József j Attila költészetében is megvan ( Petőfi témáinak egysége, a csa- , lád-haza-emberiség egysége. A . családból indul ki, és népén ke- ' resztül eljut az egész emberisé- ' gig. Megható, gyermeki ragaszko­dással teli verseiben ír a legki- , sebb körről, családjáról, szerel- mérő!, barátairól. Mindenkiben az édesanyai széretetet keresi. Elér­hetetlen szerelméért úgy könyö­rög, mint a munkás a nagyobb darab kenyérért, mint a paraszt a földért. Úgy kellesz, mint a parasztnak a föld, a csendes eső cs a tiszta nap. Úgy kellessz, mint a növénynek a zöld, hogy levelei kiviruljanak. Úgy kellesz, mint a dolgos tömegeknek, . . . munka, szabadság, kenyér s Jószavak. Úgy kellesz nekem, Flóra, mint falun villanyfény, kőház, iskolák, kutak, mint gyermekeknek játék, oltalom, munkásoknak emberi öntudat. Az egyén és a közösség vágya művészi megfogalmazásban olvad eggyé. Kikhez írt verset, kiket tekin­tett mestereinek, barátainak? Szinte minden kortársának aján­lott verset, többet közülük vers­sel köszöntött, de egész életre szó­lóan csak a szegedi remete, Ju­hász Gyula megértését, atyai gon­doskodását tapasztalhatta. A ma­gánya odújába visszahúzódott vi­déki költő sem tudta mással se­gíteni, mint jó szóval, szakmai ta­nácsokkal. Ö is éppen olyan ül­dözött volt. mint tanítványa. Az 1937-ben Budapesten előadást tar­tó Thomas Mann-t verssel, az igazság megmutatásával üdvözli. Versét azonban a rendőrség köz­belépésére nem olvashatja fel. Hogyan is engedhette volna meg a rendszer a következő sorok le­leplezését? ...nem egy szörny-állam iszonyata rág s mi borzadva kérdezzük, mi lesz méq, honnan uszulnak ránk új ordas eszmék, fő-e új méreg, mely közénk hatol, meddig lesz hely, hol fölolvashatol? Tudjuk, a valóság nagyon hamar választ adott a kérdésre. JÓZSEF ATTILA a munkásak, a parasztok és a hozzájuk hű ér­telmiség országát tekinti hazájá­nak. A munkásosztály költője el- ‘ sősorban, de szeretett osztályához, ' népéhez öleli a falu lakóit, az is- J kólák, hivatalok dolgozóit is. Ő az igazi népi író. | Minden munkás-verse leieple- 1 zés. Ingyen, éhbérért dolgozik a munkás, minden gyár a munkás " családi kriptája. Borzalmas képek ’ sorozatával igyekszik megutáltat- ni olvasóival a munkásság életkö­rülményeit, hogy változtassanak " rajta, hogy segítsenek. Minden ■ verse a munkás öntudatát építi, c lássa meg, miért dolgozik, kik az " ellenségei. A munkásnak nem több a bére, mint* amit maga kicsikart, levesre telik és kenyérre s fröecsre, hogy csináljon ricsajt. d Az ország nem kérdi, mivégre engedik meggyűlni a bajt, s s mért nem a munkás védelmére gyámolítják a gyáripart. Szövőlány cukros ételekről n álmodik nem tud kartelekről. S ha szombaton kezébe nyomják n i, a pénzt s a büntetést levonják: kuncog a krajcár: ennyiért dolgoztál, nem épp semmiért. A munkásosztályt, ez elpusztítha- i, tatlan erőt mindenki üldözi. S mégis ez új nép, e másfajta raj - lesz holnap történelmének irányi- y tója A munkásság erejébe, törté­Hevezzék eí József Attiláról a Wolaítka-telepet Hazánk felszabadulásának tize­dik évfordulóján mi, a Wolaffka- telep lakói is visszaemlékeztünk a múltra. Akkor perifériának szá­mítóit telepünk, a város messze volt, a közlekedés rossz, és a kultúra ismeretlen vendég a vá­ros peremén, ahol mégis csak megvoltak a munltásság nagysze­rű képességei. A mi életünk is megváltozott tiz év alatt. Régen nélkülözött naplcözi otthont kaptunk, autó- buszjáratot, modern iskolát, mely május elsején nyílik meg. A iha­ros pereme maga a város már, hiszen itt is úgy élnek az embe­reik, mint a városban, ugyanazok a célok és nemes szándékok fű­tik, vágyaik is azonosaic, s ka épül, szépül ősi városunlk, benne nekünk is változik új világunk. Már nem vagyunk perifériára ki­taszított nyomorgók. Telepünk neve még a régi idő­ket idézi és ebben is lépnünk kellene már előre. A város pere­me a nagy proletár Icöltő emlé­kezetére azt ikéri, hogy Róla, J 6- z s e f Attiláról nevezzék el a telepet. És ez a név majd arra is kötelez bennünket, hogy olyan hazafiak, harcosok legyünk, mint József Attila volt. SERES SÁNDORNÉ, Wolaffka-telep József Attila tmUklauie. fiiig. A József Attila Emlékbizottság a költő születésének 50. évfardu- iója alkalmából kedden este órai kezdettel emléküTiinepséget rendez a Központi Kultúrotthon- ban. Az ünnepséget Fábián Sán dor, a Magyar írók Szövetsége debreceni csoportjának titkára nyitja meg, majd Kiss Ferenc . aspiráns tart előadást. Az előadás után ünnepi műsor­ra ikerül sor Téri Árpád, Balogh Éva, Mensáros László, Siklós György, a Csokonai Színház mű­vészeinek és másoknak közremű ködösével, nelmi hivatásába vetett hite har­cának erőforrása. Korában keve­sek hitték az ő hitével, hogy „a munkásság majd a sötét gyárra szegzi az Ember öntött csillagáti” A dolgozó paraszt élete sem kü­lönb. A törékeny falvak az ele­ven jog fájáról lehulltak. A fö1- desúr szétverethet falut és tanyái Kitántorgott Amerikába mást-:! millió emberünk. Az iparosok, értelmiségiek éle te egyaránt rossz. Senkinek r- élete sem ér semmit. A mindé" osztályt, réteget átfogó nemzet jelző csak a nyomor szóra illik A nyomor jellemzője mindenki­nek és mindennek. Elegendő-e már József- Attih korában a valóság tükrözése megmutatása? Maga a költő fele1 helyettünk. Nem elegendő, hopv kilessék: föl kéne szabadulni már! S a hozzáértő, dolgozó nép okos gyülekezetében hányni-vetni meg száz bajunk. A SZABADSÁGOT a felszaba­dulást, a nép uralmát várta. Him­nusszá emelkedő hangon esedezel! a szabadsághoz: Jöjj el. szabadság! Te szülj nek" - rend?! jó szóval oktasd, iál-szani is enged-i szép, komoly fiadat! Szélesre kitárt karjával átöleli a környező, elnyomott dunai népe­ket, áz emberiség üldözöttéit. A Duna egymást ölelő hullámai az ő számára is a népek testvériségét jelentik. Korának egyik legfonto­sabb feladatát az elnyomott né­pek szövetségének megvalósításá­ban látja. . . . s rendezni végre közös dolgainkat ez a ml munkánk, és nem is kevés. A szabadságért, a békéért, az em­beribb emberi életért harcoló né­pek testvériségének, a proletár nemzetköziségnek hirdetője ’/olt. Mivel ünnepelhetjük ma igazán az 50 éves költői? A múlt szenve­déseit, kegyetlenségét már sem­mivel sem kárpótolhatjuk, hiszen már 18 éve csak műveiben él. De él-e igazán? Ismerik, szeretik-r ma már? Eljutottak-e mér versei a címzettekhez? Azt mondhatom, nem, nem olyan mértékben, aho­gyan megérdemelné, ahogyan szükségünk lenne minden tanítá­sára, verseinek édes ritmusára. Csak akkor vallhatjuk igazán magunkénak, csak akkor ünnepel­hetjük jogosan, ha vállaljuk mű­veinek megismertetését, megsze­rettetését. Még ezeket az első fel­adatokat sem végeztük el olyan mértékben, ahogyan kellett volna. Debrecen munkássága sem isme ri igazan. Az értelmiség megtisz­telő feladata megismertetni Jó­zsef Attila költészetének tartalmi és formai értékeit az üzemek munkásaival, a termelőszövetke­zetek parasztjaival, a hivatalok dolgozóival. Mi lesz a haszna e megismertetésnek? A költő mű­vei nyomán megnő népünk öntu­data, tisztábban látja múltját, jobban, élményszerűbben értékeli jelenét. Megszereti azt az osztályt, azt a néoet. mely érte szenvedeti, harcolt és küzd ma is. Most megjelent új kötetét pár nap alatt széfckapkodták. Éhesek az emberek a művészi szóra. Ezt az éhséget kell kielégítenünk Jó­zsef Attila műveivel is. Az ő ver­seivel is olvasó néppé kell nevel­nünk dolgozó népünket. Ha ezt a kitüntető feladatot elvégezzük, jo­gunk van ünnepelni. Rá emlékez­ni, akkor magunkénak vallhat- iuk, akkor ércnél maradandóbb emlékművet állítunk Neki. Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, kér bennünket is egyik versében Olvasgassuk, ismerjük és ismer­tessük meg. hogy ma mindenki szeresse az 50 éves költőt! József Attilát csak szeretettel lehet ma olvasni. Az utca és a föld f iát ma csak szeretni lehet! Nagy János, a TTIT szaktítkára tetése is fokozza, verseiért perbe i fogják, elítélik. A szegedi egye- i temről eltávolítják. Reménytelen i szerelmei csak növelte társtalan- ságát. Hányszor kellett másolás után loholnia, hogy egy darab ke­nyere legyen. Nem költői túlzás, hanem évek valósága: Két naponként csak egyszer ettem és gyomorbajos lett belőlem. A PÁRT VOLT életének egyet­len igazi támasza. Ez emeli ki el- szLgetelifégéW'j, ez a) neki erőt és útmutatást. Költészetének tisz­tulásán, ugrásszerű emelkedésén lemérhető ez az erőforrás A párt segítségévei jut fél kölMG/ete csú­csára. Éppen ezért fúj neki na­gyon, amikor az illegalitásban működi pírt balolda l túlzói ki­zárják nriguK közül. „A művészet megértette a politikát, dj egyes politikusok nem értették ,nfß a művészetet.“ A támasz nélkül mars.át Költő idegrendsze :e teljesen ös.azerop- pan, s Balatonszárszón egy teher­vonat kerekei alá veti magát. Alig v;-.g még egy kú'tönk, ki­nek emberi és írói magatartása annyira a km függvénye lenne, mint József Attiláé. Amilyen mértékben kora, a Hovthy-kor- szak fasizmussá aljasoöik, olyan mértékben nő, öntudatosodik em­beri-írói magatartása. E fejlődés egyes szakaszait a különböző időkben megfogalmazott hitvallá­sai szemléletesen bizonyítják. Első kötetében a 17 éves ifjú még mestere, Juhász Gyula hatá­sa alatt áll. de már nem vállalja az öncélú Szépség kultuszé". A Szépség kuldúsának nevezi ma­gát, de a Szépség jelzőjénél-: a zordon szót teszi. Még húsz éves sincs, amikor már eljegyzi magát az utca és a föld népével. A 21 éves költő pedig büszke öntudat­tal vallja: Villogó szívű, győzni bíró vagyok, kinek kell legyen kedve igazat tenni, pártot állni . . . Egész munkásságát megmérhet­jük e hitvallás mérlegén, ez ars poeticán. Minden szavával meg­mondotta, mi az igazság, minden versével odaállt a külváros a falu népe mellé, pártjukat fogta,- elmondotta álmaikat, szenvedésü­ket. öt évvel később a kommunista párt nevelése nyomán világossá lesz előtte a költészet feladata. A vers ekkor már nem véres, köny- nyes ékszer, hanem a közösség, az ' osztályharc egyik segítője. Ezért bíztatja: „Vers, eredj, légy osz­- tályharcos!“ Valóban, az 1930-as években minden verse osztálya- ügyének, felemelkedésének a szol- 1 gálata. Adyt jellemezle a követ- ’ kező szavakkal, de saját verseire " is vonatkozik: 1 Verse törvény és édes ritmusában kő hull s a kastély ablaka zörög . . . 1933-ban a költő már nem a / Szépség koldusa, hanem ,,az adott ä világ varázsainak mérnöke“. Mér- 1 nők a költő, mérnöki pontossággal- meg kell rajzolnia korát, de nem- körzővel és vonalzóval, hanem a- költői művészet sajátságos eszkö­zeivel. Verseit olvasva múltúnk ezer szenvedésére emlékezünk, 3 minden verse művészi hangszere- " lésű korkép. A MAGYAR FASIZMUS szer vezése idején mutatkozik meg iga­zán emberi-írói magatartásának j, nagysága. Erkölcsi & fizikai bá­torsággal szembenéz az erőszak ^ a terror intézkedéseivel. A rend- .(j szer minden gondolkozó, igaz em- bért üldöz. József Attila egész lé- , nyével tiltakozik az ember állattá aljasítása ellen. Mennyi erő, hit elszánás. hűség van még mi is jt ezekben a szavakban: Is Felnőttem már. Szaporodik ■ foqambar az Idegen anyag, l~ mint szívemben a halál. De jogorr 1- van r- és lélek vagy agyag f még nem vagyok s nem olyan becses az irhám ' hogy érett fővel szótlanul kibírnám T) ha nem vagyok szabad! ív Hitvallásait halála évében össze­2- gczi, mert azt tapasztalja, hogj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom