Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-08 / 82. szám
ttroleíárjai egyesüljetek Mai számból: Ceruzarajz a vámospércsi Dózsa TSZ párttitkáráról (2. oldal) — Külpolitikád hírek (2. oldal) — Bevetett földjeinkkel Icöszöntsü'k május 1-ét (3. oldal) — A püspökladányi járás 10 nap alatt 25 százalékkal növelte a sertésbeadást (3. oldal) — Sport (4. oldal) Május elsejét köszöntsük újabb munka sikerekkel (K, T.) Ünnep után vagyunk. Újra a do-lgos hétköznapok, az alkotó munka órái következnek. Április 4-e dicsősége, a szabadság első évtizedéinek erétfanémyei arra köteleznek mindnyájunkat, hogy továbbra is fáradhatatlanul növeljük a dolgozó nép erejét, még biztosabbá és szilárdabba tegyük hatalmát. Győzelmeink egyedül járható útján a párt vezet bennünket. A párt szavával és tanításával kell most tovább indulni, hogy a következő 'hónapok újra meghozzák gazdag gyümölcseiket, hogy Magyarországon is győzelmesen felépülhessen a szocializmus. A március 4-i párt- határozat épp ezért harci program számunkra, még hozzá olyan program, melynek bátor és határozott végrehajtása elsősorban a magyar munkásosztálytól és a dolgozó parasztságtól függ. A további előrehaladás megteremtésére az április 4-í munka- verseny, mindenekelőtt a felszabadulási műszak számos értékes tapasztalatot szolgáltatott. Mint már annyiszor, most is bebizonyosodott, hogy a dolgozóik lelkesedésére. ügyszeretetére mindig lehet számítani. Az üzemek munkáját — különösen az utóbbi hetekben — a fokozódó lendület és szervepettoég jellemezte. Megnövekedett a pártszervezetek és a párttagok aktivitása. Uj formákkal gazdagodott a verseny szervezése. értékelése stb. Mindezek felhasználása és alkalmazása, a verseny további lendületének biztosításában igen fontos és elsődleges. Soroljunk fel néhány legfontosabb tapasztalatot: kezdjük talán a közös helytállással, a versenyző kedvvel. Az április 4-i verseny — a felszabadulási műszak eredményeképpen — március 28-óig minden jelentősebb megyei üzemünk befejezte az első negyedévi tervet. Közülük a Vágóhíd, a Fűtőház már március 16-án, illetve 17-én eleget tett kötelezettségének. Hajdú-Bihar a hónap végéin szerény számítás szerint további 4—5 millió forint értékű terven felüli árut adott a népgazdaságnak. A Ruhagyár dolgozói 13 500 női ruhát, blúzt, szoknyát stb., az orvosi unüszergyáriak ezer érfogót, 2100 horgos csipeszt, 1800 műtőkéit, 2000 körömreszelőt stb. készítettek. Még a Hajdú megyei Téglagyári Egyesülés is megemberelte magát és hosszú évok 'íullogása után március 23-ára befejezte égetési tervét. Miben gyökereznek ezek a sikerek? Mindenekelőtt abban, hogy az elmúlt esztendőhöz viszonyítva sokkal térvszerűbben és nyugodtabban kezdtük meg az 1955-ös évi tervet. A feladatok napról napra ■’aló teljesítése, sőt túlteljesítése t munka példás elvégzésében • ten nagy előnyt jelentett. A dolgozók dicséretre méltó lendületével párosulva mindenekelőtt ez .'ette lehetővé, hogy március 31-ig i minisztériumi iparban csak két üzem volt olyan, amely nem jelentette az első negyedévi teiv befejezését. A fenti tapasztalatokból tanulva most legfontosabb kötelességünk, hogy továbbra is napról napra, dekádról dekádra teljesítsük a tervet. Olyan erőforrás ez, amelyet egyetlen üzem sem nélkülözhet. A tervek állandó teljesítése mentesít a kapkodástól, bizonytalanságtól, nyugodt és tervszerű munkát szül, ami annál is fontosabb, mert kedvezően befolyásolja az önköltségcsökkentést és a béralap alakulásét. További megszívlelendő tanulság: a fizikai és műszaki dolgozók példamutató összefogása, A felszabadulási műszakban akár tucatjával idézhetnénk ilyen példákat. A műszakiak jó munkája nemcsak abban nyilvánult meg, hogy mindig helyén volt az anyag, de abban is, hogy ha a helyzet úgy hozta, nemcsak utasításokat adtak, de segítettek is. A Debreceni Gyógyszergyárban Kiss Miklós elvtárs igazgató — ahogy Szabó Gyula levelében írta — a vezetés és irányítás ellátása mellett még a rakodásnál, a csomagolásnál is segített. Helyes és megszívlelendő tanácsokat adott. Ez a szoros együttműködés, segítő vezetés olyan tanulság, amelyet felhasználni, széles körben meghonosítani. napirenden lévő kötelességünk. A verseny szervezésében, népszerűsítésében is történt az utóbbi hetekben fordulat. Élénkebbé. frissebbé váltak a verseny táblák, az eredményeket rendszeresebben közzétették, mint bármikor. Számos új forma született, mely még színvonalasabbá tette mindenna pos agitációnkat. Dísztávirat i legjobbak családjához, köszöntés zenekarral, csasztuska brigáddal, ajándéktárgyak a verseny élenjáróinak stb. Most a május I- versenyben ezeket a formáikat kiválóan hasznosíthatjuk. Elterjesztésük annál fontosabb, mert így a dolgozók látják, hogy a verseny nálunk nem alkalomszerű, hanem állandó — látják azt is, hogy az élenjárókat nemcsak nagy ünnepeken, de máskor is dicsérik, népszerűsítik, jutalmazzák. A kommunisták példamutatásáról, a hazafiasságról is szólnunk kell. Bátran elmondhatjuk, mind o. kettő érvényre jutott a felszabadulási munllcaversenyber. A jó kezdeményezések élén a legtöbb helyen a kommunisták állottáit, a dolgozó tömegék pedig épp az igazi hazafiasságukat juttatták kifejezésre, amikor kiváló termelési eredményeikkel köszöntötték a felszabadító Szovjetuniót, győzelmeink szervezőjét, a pártot, s az elmúlt 10 esztendő sóksok vívmányát. Hatalmas ere van ebben a példamutatásban Az ebből fakadó új szociálist? hazafiasság elmélyítése, táplálási és ébrentartása üzemi pártszervezeteink további munkájánál; középpontjába kell hogy kerüljön A felszabadulási műszak tapasztalatainak elterjesztése é: alkotó felhasználása minden te rüleien egyaránt fontos! A síkéi kulcsa saját kezünkben van letéve. Okuljunk, tanuljunk hát ; munka újszerű vonásaiból, hasznosítsuk. ami jó és előre mutató Három hét múlva újabb ünnep dátumhoz érkezünk: ránk virrac a tizenegyedik szabad -május elseje. A nemzetközi munkásosz táljtnak ezt a ragyogó ünnepé Köszöntsük újból harcos tettek kel, hogy a magyar nép igaz szabadságának második évtized' még az elsőnél is szebb és öröm teljesebb legyen. Elutazott a szovjet fcormánYkiüdöitsép A hazánk felszabadulása tizedik évfordulójának ünnepségein részt vett szovjet kormány- küldöttség: Kliment Jefremovics Vorosilov marsall, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, a Szovjetunió Kommunista' Pártja Központi Bizottsága Elnökségének. tagja, Alekszej Szemjonovics Zsadov vezérezredes, a Szovjet Hadsereg Központi H adséregcsoport- jának parancsnoka, Zoja Vaszüjevna Mironova, a Moszkvai -Városi Tanács végrehajtó bizottságainak elnökhelyettese, Pavlo Gregor je vies Ticsina, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság Legfelső Tanácsának elnöke, költő és Jurij Vlagyimir ovics Andropov, a Szovjetunió magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete csütörtökön reggel elutazott Budapestről. A szovjet kormánymű idöt-tséget a. Nyugati- öáiyaudvaron ünnepé- lyesen búcsúztatták. Megjelenít a búcsúztatáson Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségnek első titkára és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának, a Minisztertanácsnak számos tagja, a politikai, gazdasági és kulturális élet nagyszávili TTQOOitrí e'ypiWl.pl AT’VQP'O’P K. J. Vorosilov elvtárs üdvözli Barczi Gyula elvtársat. Találkozás Vorosilov elvtárssal Emlékezetes esemény színhelye volt tegnap délelőtt a debreceni nagyállomás: K. J. Vorosilov marsall, a Szövet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a hazánkba érkezett szovjet kormány- küldöttség vezetője és a küldöttség tagjai átutazóban üdvözölték a város dolgozóinak Küldötteit. Kilenc óra 25 percet mutatott az óra, amikor a perronon várakozók megpillantották a hazautazó szovjet kormánydelegáció külöri- vonatát. Ott volt Barczi Gyula elvtárs, az MDP Hajdú-Bihar meg)rei Bizottságának első titkára, Kulcsár Ferenc elvtárs, az MDP Hajdú- Bihar megyei Bizottságának másodtitkára, Tatár Kiss Lajos elvtárs, a Hajdú-Bihar megj'ei Tanács vb. elnöke, Ménes János elvtárs, Debrecen Város Tanácsának vb. elnöke, továbbá a nárt, tanács, tömegszervezetek, üzemek számos képiviselője. Mikor a vonat megállt, s a kocsi ajtajában megjelent Vorosilov elv- társ Icedves, egyszerűségéről ismert alakja, a várakozók lelkes tapssal köszöntötték. Ba-rcz: Gyula elvtárs rövid üdvözlő beszéde után Kocsis Dániel, a Füvész- kert utcai' 'Általános Iskola tanulója rózsacsokrot nyújtott át a kedves vendégnek. Vorosilov elvtárs magához ölelte, s megcsókolta a kisfiút. Azután közvetlen beszélgetésbe kezdett Vorosilov elvtárs megyénk és városunk vezetőivel. Első kérdése az volt, hogy a termelőszövetkezeti mozgalommal hogyan állunfk? Buzdító szavaikkal mondotta, hogy ne féljünk az e téren felmerülő nehézségektől, mert kezdetben náluk is volták 'nehézségek bőben, de legyűrték azokat. Cselekedjünk mi is hasonlóképpen, teremtsünk virágzó mezőgazdaságot hazánkban. Az ipar fejlődése felöl is érdeklődött. Örömmel vette tudomásul, h’>gy )Debrecen üzemei csaknem kivétel nélkül teljesítették, sőt túlteljesítették első negyedévi tervüket, s hogy Debrecen egyre inkább ipari jellegű várossá alakul. Vorosilov elvtárs ezután felállt a vasútikocsi lépcsőjére és rövid beszédet intézett a jelenlevőkhöz. Elmondotta, azért jött a szovjet kormánydelegáció Magyarországra, hogy a felszabadult néppel, a párttal együtt ünnepelje április 4-ét, új életünk legnagyobb ünnepét. Az ünneplés Budapesten igen jól sikerült, reméli, hogy vígságban itt sem volt hiány és táncol- tunk is valamennyien, Elmondotta a továbbiakban, hogy kedves emlékek fűzik Debrecenhez még abból az időből, amikor pártunk, országunk vezetői itt tették le az alapját jövőnk boldogságának, a nép hatalmának. Itt gyűlt fel 1944-ben az a szikra, mely később hatalmas lángra lobbant, s világító fáklyaként mutatta, s mutatja ma is az utat a boldog jövő felé. Örömmel látta nchánu napos magyarországi tartózkodása alatt, hogy a Debrecenben megkezdett ügy egyre inkább diadalmaskodik hazánkban. - s egyáltalán nem kétséges a végső győzelem. — örülök, hogy újra találkozhattam Debrecen vezetőivel, dolgozóival — mondotta végül Vorosilov elvtárs. — Adják át Debrecen város lakéinak baráti üdvözletemet és kívánságomat, hogy munkájukat minél több siker koronázza. Érjenek el városük felvirágoztatásában eddig soha meg nem valósított magaslatokat. Befejezésül Barer! Gyula elvtárs meghívására megígérte Vorosilov marsall, hogy ha legközelebb Magyarországra . ellátogat., Debrecenbe feltétlenül el fog jönni. A viszontlátásig is további jó munkát kíván a debrecenieknek. Aztán megszólalt a motorvonat kürtje, lassan elindult a szerelvény, s Vorosilov elv- társ fedetlen fővel, kalapjával integetve búcsúzott el Debrecen dolgozóitok ÄKA 50 PILLÉR PÉNTEK, 1955. ÁPRILIS 8. fcll. ÉVFOLYAM, 82. SZÁM
