Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-03 / 79. szám

NÉPLAP TÓTHFALUSI SÁNDOR A rádió műsorából Vasárnan A város peremén nőtt fel, kint a vagongyár környékén szívta ma­gába a szabad szél szárnyán jövő proletár öntudatot. A gyermekből suttyó, a suttyóból férfi lett. S míg férfivá szívták fel a nehéz esztendők, kevés öröme volt. De sok-sok csalódás. Repülni, szár­nyalni akart, áttörni az ostobaság korlátjain, magasra akarta emel­ni és csillogtatni fénylőn annak a szónak a fogalmát: ember! E rről a forrongó lélekről em­lékezünk meg szabadsá­gunk tizedik születése napján. Egy olyan lélekről, amely emberséges tudott maradni min­dig, míg élt, s az utolsó pillanatig míg ajkát szóra tudta emelni, az emberért harcolt. Forrongó, tiszta lelkű és végtelen szerény ntitt akadt dolga. Talán minden utcasarokhoz fűződött valami lé­nyeges momentuma. Volt olyan nap, hogy 30 kilométert gyalogolt. Szervezte a pártot szüntelen. Mé­csest gyújtogatott a sötét szegle­tekben. grober emléket idézzük most, aki eletet áldozta az emberekért, aki úgy halt meg, amint élt; tisztán, fedhetetlenül... Kommunista volt! — Ezt nem tagadta az el­nyomás idején sem. Tudatosan hirdette a kommunizmus eljövete­lét. Hiszen egész valóját, szívét, eszét, fizikai erejét a közelesen el­jövendő szabadságért égette el. Tóthfalusi Sándor elvtárs, a ma­gyar munkásmozgalom egyik hű fia, a debreceni kommunista moz­galom egyik vezető alakja -olt. Debrecenben sokan ismerték őt, s ma már különösen sokan -le- getik nevét, hiszen teret Is neve­zett el róla a hálás utókor. Em­lékezetünkben egyre tisztábban idéződik alakja, szilárd jelleme, mozdulatai, okos, logikus okfejté­sei, csendes, néha indulattól telí­tett szavai. És — mint mondani szokás — határtalan nagy szive volt, ahova befogadót1- minden rokonleiket, őszinte. Úszta -jelie­met. olyan szív volt ebben a véz­na emberben, amelyben elfért a? egész proletariátus, az elnyomot­tak ügye. Renrisivul szerette ha­záját. Szerette a dolgozó népet az elnyomottakat, akik között fel­nőtt. Értük lófotc-íutott élete na­gyobbik felében. Nem volt pedig valami különös, vagy különc egyéniség. Nem is voltak sohasem külön útjai. Ha szabadon volt, ő is úgy 'oigozott, mint más emlterfi i, de munkából iövet nem pihenni tért, hanem még nagyobb munkába kezdett. Középtermetű, vékonypénzű, ma­dárhúsú, de szívós férfi volt. Munkahelyére mindig úgy ment, mintha akkor lépett volna ki a skatulyából. Tiszta és nett volt. Kék vászon munkaruhája vasal- tan, tisztán libegett testén. Olyan ember volt, aki szerette nagyon a mesterségét., mégis túl ezen, ma­gasan, tisztán látó, új típusú em­ber volt. Minden lépésében egy el­jövendő boldog, szabad jövőért dolgozott — tudatos harcosa volt a pártnak. Külsejében, tekinteté­ben, megnyilatkozásaiban sugá­rozta- azt a harmóniát, amelyet lénye tartogatott és foglalt egybe. rökké ment, ment. Rótta a várost gyalog, fáradhatat­lanul. A perifériákon érez­te legjobban magát, de járta a bel. várost is. Meg-megállott néhány szóra: felnőtthöz, gyermekhez egyaránt tudott beszélni. Minde­Már egy esztendeje van ural­mon Hitler... Tóthfalusi elvtárs hirdette és magyarázta a fasiz­mus előre vetődő árnyékát. Szün­telenül és fáradhatatlanul gyűj­tötte a „Vörös Segélyt“, mert tud­ta, hogy ezután egyre több segít­ségre lesz szükség, hogy minden nap szaporodik a lebukottak szá­ma. Itthon!?... Itthon marad a család, éhesen, rongyosan, bizony­talanságban ... 1934-et írunk. A horthysta talp- nyalók hajtóvadászatot rendeznek az illegális párttagok felszámolá­sára. Minden fellelhető kommu­nistát összefogdosnak. Ettől kezd­ve nincs nyugalma Tóthfalusi elv­társnak sem. De nem töri meg semmilyen megfélemlítés. Szívó­san. ott kezdi elölről, ahol abba­hagyta, vagy talán abba sem hagyja, ha figyelik a kopók, ak­kor is cselekszik. Ha vasvilla hull az égből, ha poklok kapuján kell átverekednie magát, akkor is ott van a találkán, agitál, szervez, utasítást ad az elvtársaknak, gyűjti, gyűjti a „Vörös Segélyt“. S ahogy kutatok az emlé­kekben, kortársai emléke­ző tekintetében, a megma­radt dokumentumok között, bör­tönből küldött leveleken, az anyai sóhajokban, • emlékezéseken — igyekszem megrajzolni magam előtt ezt a kommunistát. Micsoda energia feszül ezekben az üldö­zött, nyugtalan, nemes lelkekben. Ahogy kutatok Tóthfalusi elvtárs után, egy történelem rajzolódik ki előttem ..: Még ebben az évben Tóth Mi­hály elvtárs megszökik a börtön­ből. És ahelyett, hogy menekülne, bújna, lapítana, s leplezné magát, rengeteg röpirattal tér haza a fő­városból. A Szakszervezeti Ellen­zék — a kommunisták — felhív­ják a munkásosztályt az árulók elleni kérlelhetetlen harcra. A röplapokat a Tóth-testvérek Tót’V falusi elvtárshoz juttatják, hiszen ő a címzett; ő tudja, kinek kell kiosztani. De itt is akad áruló!... Lebukik egy éjszaka tucatnyi párttag és szimpatizáns. Három­napi fogdái pihenés után éjszaka, misztikus szituációban a hírhedt Szinnyei-Merse, a fő rendőrkopó egyenként kíséri fel a kommunis­tákat, lapockájuk alá helyezett pisztollyal. Vezényel: „Előre!... Jobbra!... Felfelé!... Előre!... Itt jobbra az ajtón be!..." A zár­kából a második emeleti kínzó szobáig kísérte a foglyokat. S bent, Szinnyei-Merse szobájában előkerül a vasbot, a bikacsök, nádves6ző, feszítővas, amellyel a mellkasát és a vállát akarták szétszakítani ezek a vadállatok. A kínzások válogatott módszerét próbálgatták a kommunistákon. A bűn és az elvetemültség tobzódott bent a kopók ketrecében. M ikor már kinyúlt egy-egy áldozat, nem bírt lábraáll- ni, akkor végig locsolták hideg vízzel. Tóthfalusi elvtársat kínozták talán legjobban. Már majdnem meghalt, „két András" belekapaszkodott összevert lába­szárába és húzták végig lefelé a hideg kövön, vissza a cellába. Fe­je ütemesen koppant a betonlép­csőkön, ahogy egyikről a másikra esett, tompán, szívettépően, eszet- veszejtően... .. Nem bírták megtörni. Hihe­tetlen akaraterejével akkor is arra összpontosította még meg­levő tudatát, hogy kiabáljon: ^Ku­tyák! ... Pribékek!... Bitangok!" Egyszer csak elfogyott a lépcső, az ütemes, tompa koppanás elma­radt, ajtónyikorgás után egy lágy püffenés nesze töltötte meg a rendőrségi fogda folyosóját. A szomszéd fogdában is kommunis­ták voltak, akik ha bódultán is, de hallották, hogy hörög Sándor, s borzasztó szívszorongás fogta el őket. Biztosan megölték, hiszen ez halálhörgés!... Tóthfalusi Sándor nem halt meg. Bírta a kínzást, a börtönt, a meghurcoltatást, hiszen ettől kezdve soha sem volt nyugta. Szinte állandóan „szem előtt“ tar­tották. Hol nappal munkahelyén, hol éjjel álmában csaptak le a rendőrkopók. Indokot mindig ta­láltak. És mit kellett kiállni öz­vegy édesanyjának, amikor sze- meláttára vasraverve kísérték el a szülői háztól. Tóthfalusi néni még él. Ott la­kik a Szabadság-telepen, abban a házban, ahol felnevelte fiát. öreg házban, avas bútorai között — sűrűn emlékezve egyetlen fiára. Időnként előszedi a börtönből írt leveleket. Olyan jól esik neki, ha olvasgatja, mintha fiával beszél­getne. Be sokszor azzal számolt: talán sosem látja! 1940 A fasizmus dühöng, a kommunisták elleni irtóhadjárat nem szűnik, hanem újra és újra nagyobb rohammal indul. A ko­pók mindig kegyetlenebbek. Tóth­falusi Sándor újra lebukik töb- bedmagával, s az ellenforradalom most tombolja magát... E gy nagy jegyzőkönyvben kutatva, keresgetve tanul­mányozón? a vádiratot, a tárgyalás jegyzőkönyvét, s látom, ahogy ott ül a vádlottak padján az igazság, öntudatos munkások, kommunisták, akik világosan lát­ták a jövőt, s fasizmus bukását. Éppen ez volt a bűnük... Három esztendőre ítélték több társával együtt, a fennálló rend ellen fel­forgató cselekmények elkövetésé­ért. Három másik kommunistával együtt került a „Csend ország csendjébe", a szegedi Csillagbör­tönbe, kimerültén, véznán — hi­szen fizikailag amúgy sem volt egy izomkolosszus. A Kúria fog­ház helyett fegyházra súlyosbítot­ta a büntetést. Búskomor volt a börtönben, fá­radt és összetört. Egy róla szóló írás így emlékezik meg: ,,Próbál­juk Ot megnyugtatni és megkísé­reljük, hogy felvidítsuk néha, mert legtöbbnyire nagyon komoly hangulatban van. Rendszerint zordan utasítja vissza kísérletein­ket, úgy veszi, hogy gúnyolódunk vele. Ha tréfával próbálkozunk, megsértődik. Ha engeszteljük, ha­ragra lobban. Sajnáljuk, mert mint társai mesélik, derék, becsü­letes gyerek. Nehéz családi viszo­nyaik között élt, örömtelen gyer­mekéveket ... Megrögzött szoká­sa, hogy az embereket, főleg ami­kor haragos, egy, a cigányok szó­tárából való szóval „gádzsá“-nak nevezi. így: Jön az őrmester gádzsó!" Most levelei közt kutatok, ami­ket haza írogatott ebből a „csend­országból“. így kezdődik vala­mennyi: „Kedves Mama!" S ha négy oldalas levelet ír is, minden bekezdést „Kedves Marnak' meg­szólítás vezet be. Az egyik leve­lében arról ír, hogy a következő ; hónapban nem kér pénzt. ; „ ... csak augusztusban tessék ; küldeni és a megspórolt pénzen tessék szíves lenni egy jó erős fa­szandált venni, de lehetőleg sür­gősen, mert a meleg itt van már és a cipő igen meleg. Mezítláb pe­dig a kő, amin egész nap járunk, hideg." Ekkor könyvet is kért. Colerus: „Ponttól a negyedik di­menzióig“ című és egyéb szak­könyveket. Rendkívül érdekelte Tóthfalusi elvtársat a matemati­ka. Egyszerű munkás létére né­hány hónap alatt megtanulta a vele szoros kapcsolatban levő diá­koktól a differenciál és integrál számításokat és a matematikai tételek felállítását. Rövid idő múlva saját maga oldotta meg ezeket. Sok kommunistát nevelt Deb­recenben. Politikai gazdaságtant tanított a hozzá beosztott elvtár­saknak. Azt mondják róla, hogy O volt Debrecenben a legképzet­tebb kommunista. ★ 1944 januárjában lépte át a Csillagbörtön küszöbét, s már­ciusban elviszik újra otthonról. Soha többet nem jön vissza. Egyik internáló táborból a má­sikba. Hol Hadházról, hol vala­melyik bükki kőbányából küld életjelt magáról. Majd egyre tá­volabb kerül Debrecentől. Meg­járja az esztergomi várbörtönt. S ahogy a szovjet hadsereg üldözi maga előtt a náci fenevadakat, olyan ütemben hurcolják Nyugat felé a politikai foglyokat. Mire el­jön a tél, mire már felderengene a szabadság hajnala és megérhet­né az igazi kikeletet, Tóthfalusi elvtársnak Sopronkőhidán telje­sen megrendül az egészsége. Hosz- szú hónapokig földbevájt bunker­ben tartják. Meg akarják őrjíteni, így akarják meggyilkolni öt és : többi társát. Télvíz idején csepeg rá a földhányáson keresztül a hó- ! lé, alig van jártányi ereje ... D e egyszer csak, a halálra le- ; gyengült Tóthfalusi Sán-; dór szökést szervez. Hideg ; fcélvíz idején sikerül megszöknie a ! biztos halálból, átvergődnie a né- met fronton. A rendkívül legyen- < gült test és lélek nem bírja ezt 3 az étlenséget, fáradságot, össze- j esve, de utolsó erejét is össze- j szedve, négykézláb, hason, arcán < csúszva a hóban, fagyban, nagy-< nehezen eljut a szovjet vonalakig. J Mire odaér, ujjai üszkösödnek, { orra, álla, szája, szinte egész arca « megfagyott. Felispierhetetlensé- < gig elgyötörve kerül a felszabadi- 1 tokhoz. Tóthfalusi elvtárs el-1 mondta oroszul, hogy honnan jön. 1 Rögtön tábori kórházba szállítót-} ták a szovjet katonák. 1945 májú- j sában Budapestre kerül kórházi j ágyba, de már nincs mentség. A 1 gyötrelem, a kínzások, az éheze- i sek, a hideg teljesen felőrölték j idegeit, fizikai erejét. Hiába volt j minden jószándék, hiába volt j minden erő, hiába volt már sza- < bad végre Tóthfalusi Sándor — 1 1945. május 24-én meghalt. ★ Szabadságunk tizedik születés- J napján emlékezzünk Rája. Tóth- J falusi Sándor elvtárs azért szén- | telte életét a munkásosztály J ügyének oltárára, hogy egyszer i valóban szabad legyen a dolgozó i nép, hogy a proletáriátus vegye i át a hatalmat, hogy a kommunis- « ta párt vezesse a harcot az em- ] beribb életért — és hogy béke le- | »yen, ahol szebbnél szebb alkotá- j sok születnek. Negyvénhét éves j lenne most Tóthfalusi elvtárs — ♦ ha élne. Milyen büszke volna ? azokra az eredményekre, -nmelye- j két eddig elértünk. 1 I '"'gérjük, hogy halálával is 1 megszentelt szabadságun-1 kát megvédjük és felépít- j jük azt a társadalmat, amelyért ? 5 annyit dolgozott és amelyért ; életét áldozta. Fábián Sándor díkik dúizöir- kaizőmztak íidllkkm Megható, kedves ünnepség ál­lította meg a járókelőket tegnap délben a Vörös Hadsereg útján. Szabad tíz esztendőnk legfiata-, labb palántái: a Temető utcai óvoda kicsinyei vették körül az Alföldi palota, előtti szovjet hősi emlékművet és zöld ágakból font csöppnyi koszorút helyez­tek el a talapzatra. Akik ott vol­tunk és láttuk ezt a képet, a meghatódottságtól valahogy fá­tyolos lett a szemünk. Sütött a nap, a tér már ünnepi díszbe öltözött és ebben a készülődés­ben az új világ legif jobbjai ko­szorúztak. 7 $ KUÜSUTH-RAUAJ t 4.30—8: Reggeli zer:e. 8: Hírek. *8.10: Egy falu — egy nóta. 9: Zene- X bárótok kere, 10: Vasárnapi levél. • 10.10: A Gyermekrádió műsora. 11: ♦ A Savesnyikov-kőrus hangversenye, { 12.15: Jó ebédhez szól a nóta, 13: I Jó munkáért — szép muzsikát, — 13.30: Hangos Naptár, 14.15: Szimfo­nikus zene, 15.30: Egy hét a külpo­litikában. 15.45: Szív küldi szívnek szívesen, 16.10: Kilátó, 17.10: II. I félidői 17.45: Kincses Kalendárium. 18.45: Tánczene, 19.20: Az épülő kommunizmus nagy országában. 20: Közvetítés a Magyar Állami Opera- házból, utána: Tánczene. 2: ‘Him­nusz. | PETÖFI-RADIŐ $ 8: Színes magyar muzsika, 8.30: • Evangélikus vallásos félóra a studio Z bői, 9: Magyar népdalok és csi.ulá- • sok, 9.30: Miska bácsi lemezesládája, • 10 10: Szív küldi szívnek szívesoi I 11: Népek zenéje, 11.35: Könnyű za- ♦ ne, 12.30: Három nemzedék a felrzs- X badulásról, 13: Művészlemezeií, — J 13.45: A Szabad széltől a Szabadság • szerelemig. 15: A magyar tudomány • tíz éve, 15.20: Puszták dalai. 16: • Magyar-sizcívjet barátság hónapja. ♦ 17: A Rádió Gyermekszínház műsora X 17.40: Könnyű szimfonikus zene. — J 18.14: Kamarazene. 18.50: A vasár- ♦ nap sportja. Totóhírek. 19.10: Blahá- í né kedves dalaiból. A fővárosi népi ♦ zenekar üj műsorából. Helyszíni köz- X vetítés a Zeneakadémia nagyterme. * bői. 20: Azonos a Kossuth-rádiö imi- j sorával. í Hétfő t KOSSUTH-RADIÚ í 4.30—6: Népzene. 7.55: Ünnepi * ébresztő. 6.50: Lapszemle, 7.55: U['- 1 népi műsor hazánk felszabauuHsrt- ► nak 10. évfordulójára. 14.20: Leg- ► szebb népdalainkból, 15.20: Szív t küldi szívnek szívesen. 15.50: Tiiz- ► álló Pál. 16.30: Könnyű zene, 17.20: ! Szélvihar Kőszegen, 18.40: Amire t szívesen táncolunk, 19.20: Az épülő ► kommunizmus nagy országában, 20: ► Esti Híradó, — 20.30: Szabó Fe­i renc: Feltámadott a tenger — orató- ► Hum, 21.30: Vidám történet, 22.10: » Tíz perc külpolitika, 22.20: Táncze- f ne, 23: Magyar-szovjet barátság ho- £ napja, 0.10: Népi táncok, PETÖFI-RADIÓ ► 7.55—14: Azonos a Kossuth-rádió > műsorával, 14: Magyar’ művészei: ► hangversenye, 15: Pereg a film.. ► A falszabadulás óta eltelt 10 eszten- [ dő népszerű filmzenéjéből, 18: Köz ► kedvelt melódiák, 16.40: Aa új ma- , gyár opera útja. 17.40: Kabaievazikij: > II. vonósnégyes. 18.13: Délutáni »hangverseny, 19.10: Szovjet költők I Magyarországról, 19.30: Nagy népi ; együttesek hangversenye, 20.35- » Tánczene, 21.30: A Fővárosi Nép! Ze- ; nekar játszik, 22.07: Zenekari hang- ; verseny, 23: Műsorzárás. Kedd ; KOSSUTH-RADIÖ 8.22: Műsorismertetés, 8.30: Gás­pár Lajos és zenekara játszik 9: Indulók. 9.15- Úttörő-híradó, 9.40: A Gyermekrádió műsora, 10.10: Könnyű zene — nagyzenekarra, 11: Nők negyedórája, 11.14: Gyermekjá­tékok — szvit, 11.30: Keringek és polkák, 11.45: Fekete Gyula két kar- colata. 12.10: Vidám magyar muzsi­ka, 12.45: Heti zenés kalendárium, 13.30: Rádióhangjátékok zenéjéből. 14.25: Hangverseny gyermekeknek, 15: Embert nevelni a hazának, IC: Hanglemezek. 16.20- A magyar iroda­lom története. 17.10: Válaszolunk hallgatóinknak, 17.30: Az Egri Néni Zenekar játszik, 18: Ágit. prop. mű­sor, 18.20: Szív küldi szfvnek szíve­sen, 19: Bartók összes zongoramü­vei, 19.30: A Magyar Rádió népi ze­nekara játszik, 19,53: József Attila verseiből, 20: Esti Híradó, , 20 20: Tánczene 21: A világirodalom hu­mora. 21.30- A Magyar Rádió ének­karának hangversenye, 22.15: A Ma- gyár Rádió népi zenekara játszik. 23: Előadóművészeink hangversenye. PETÖFI-RÁDIÚ 6.50: Úttörő-dalok, 11.30: Műsor zárás, 14: Népek dalai és kórusai, 14.45: A Magyar Rádió kisegyüttese játszik, 15.30: Áprilisi bolondságok 16: Verbunkosok, 17: Bolgár kamt! razene. 17.45: Előadás, 17.45: Tánc- zene. 18.30: Az épülő kommunizmus nagy országában, 19: Eladott menv- asszony. 21.30: Tánccsárdások-. Anyakönyvi hírek Születések. Villás Sándor Komáro­mi u. 10. Erzsébet; Juhász Imre Bánk 127. Katalin Éva; Villás Géza Monostorpályl út 8. Judit: Buma János Bánk 48. Zsolt; Jóvér János Lorántffy u. 23. Magdolna; Seres Vilmos Kovács József u. 21. Katalin; Ditrai Károly Fűvészkert u. 22. Já­nos Zoltán. Házasságok. Depkő József Kút u. 24. és Szilágyi Zsuzsánná Tímár u. 2; Kertész József Keskeny u. 4. és Bagi Juliánná Határ u. 42; Paulik József Dévai u. 34. és Nagy Erzsébet Dévai u. 34; Kiss András Sas u. 4. és Hegyes Zsófia Sas u. 4; Máté Sán­dor Vörös Hadsereg útja 7. és Se>epi Ibolya Vörös Hadsereg útja 7;. Nagy Imre Pác 15. és Tóth Zsófia Pác 15 Halálozás. Somogyi Sándorné P;í- koadi Erzsébet, Gépész u. 21. Békési Józsefné Király Juliánná Homok n. 114. ‘955. APhlLlz, VASÁRNAP •mnurm—i-imiiiii i -- ---------

Next

/
Oldalképek
Tartalom