Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-20 / 67. szám

löűö. AlAHCiüS 20. VASÁRNAP NÉPLAP A püspökladányi járásban egy hét alatt befejezik a kalászosok vetését A püspökladányi járás három gépállomása, a nádudvari, tetét- lt-ni és a püspökladányi megbe­szélést tartott a körzetükbe tar­tozó termelőszövetkezetekkel és versenyt indítottak, melynek cél­ja a termésátlagok növelése. Bú­zából a tervezett 8,4 mázsás átlag helyett vállalták, hogy 9,5 má­zsás termést érnek el. Ez annyit jelent, hogy 10 400 hold terüle­ten 7280 mázsa búzával termel­nek többet. Tavaszi árpából a terv 7,2 má­zsa holdanként, vállalták, hogy íi mázsás átlagtermést émel: el, azaz 984 mázsával termelnek több árpát, mint ahogy a terv előírja. Májusi morzsolt kukori­cából 12,3 mázsa a holdanként! járási átlag, de vállalták, hogy többszöri kapálással 13,2 mázsás kukoricatermést érnek el. Tenge­rit termelnek 7500 holdon, tehát a termés-többlettel 6750 mázsa tengerivel kerül több a góréba. Cukorrépából is a nagyobb ter­mésért indult meg a harc a ladá- nyi járásban. A tervezett 112 mázsa helyett 125 mázsás átlagot akarnak elérni az egész járásban. A termelőszövetkezeti földeken 1150 holdon termelnek cukorré­pát a ladányi járásban, és ha ezen a területen emelni tudják a termésátlagot, akkor 299 mázsa cukorral növekszik a termelőszö­vetkezeti tagság jövedelme. \ ladányi járás gépállomásai­nak, termelőszövetkezeteinek felszabadulási versenyvállalása valóban példamutató, s teljesíté­sével gazdagodnak a szövetkezeti tagok. április 25-re végeznek a tavaszi vetéssel A püspökladányi járásban nagy gond van arra, hogyan te­gyenek eleget az állattenyésztési terv teljesítésének. Elhatározták, Dohos szagot árasztó, agyon­olvasott könyvecske hever előt­tem. Tóth Ede „Falu rossza“ cí­mű népszínművének legelső ki­adása. Azért halásztam ki a Kol­légiumi Könyvtár zugából, hogy megismerkedjem e művel, amely­nek elolvasásával mindezideig valahogy adós maradtam magam­nak. Igaz, hiányát nem éreztem túlságosan egészen a legutóbbi időkig. Most is azért támadt fel bennem a lázas ismerkedési vágy. mert a népi színjátszó mozgalom berkeiben igen komoly port vert fel a darab felett folyó vita. A megye községeinek számos szín­játszó csoportja tűzte műsorára szinte egyazon időben. Az illeté­kes népművelési szervek viszont idegenkedve fogadták a Falu rossza-kampányt és igyekeztek lebeszélni a csoportokat a darab színrehozataláról, mivel azt rossz­nak találták. A csoportok vezetői •jogtalannak vélték ezt az állás­pontot, ők általában jónak talál­ták. így aztán számos nézetelté­rés született és az eseteik zömében egyik fél sem tudta megnyugta­tóan meggyőzni a másikat. Mi hát az igazság? Ez az izgató kérdés késztetett arra, hogy megszerez­zem a fent említett színdarab példányi. Magáról az íróról már hallottam egyet-mást, s bevallom, számomra bizalmat gerjesztő dol­gokat. Tóth Ede a múlt szá­zad közepén született Putnokon. Fiatal korában vándorszínész tár­sasághoz csatlakozott s hosszú éveken át nagy nyomorúságban alté a nemzet napszámosainak küzdelmes, de nagyra hivatott életét. Ügyködött mint színész, rendező, titkár s közben énekes vígjátékokat, népszínműveket írt. Szigligeti Ede karolta fel mini írót, s hogy biztos megélhe­tése legyen, a Nemzeti Színház­hoz szerződtette jelmez felügyelő­nek. A Falu rossza száz arany pá­lyadijat nyert. 1875-ben mutatták he nagy sikerrel, egy esztendővel Tóth Ede halála előtt. Ezekről gondolkodván az a sejtelmem támadt, hogy a hogy a talajerő fenntartása és fokozása érdekében március 15- től a szakaszos trágyakezelést vezetik be minden termelőszövet­kezetben. Ezen a réven elérik, hogy a nagyobb termés révén a termelőszövetkezeti tagok jöve­delme munkaegységenként 2 fo­rinttal növekedjék. Az állatte­nyésztés fejlesztése érdekében fo­kozottabban viselnek gondot a takarmánytermesztésre, a takar­mány szárítására, és kaziazására. A bőségesebb takarmányozás útján 30 százalékos növekedést akarnak elérni, állati termék ho­zamokban. A járás területén a tavaszi ka­lászosok vetését a kezdéstől szá­mítva 7 nap alatt akarják be­fejezni, alapiműtrágya alkalmazá­sával. A kora tavaszi simítózást négy nap alatt fejezik be. 1500 holdon négyzetesen vetik a ten­gerit. A járás termelőszövetkeze­tei, gépállomásai vállalták azt is, hogy minden tavaszi vetést elvé­geznek április 25-re. . A gépállo­mások mezőgazdászai már elké­szítették a tervek felbontását na­pokra, hogy a vállalásokat telje­síteni tudják minden termelőszö­vetkezetben. A püspökladányi járási gépál­lomási dolgozók és a termelő- szövetkezetek tagsága ezen vál­lalások teljesítésére versenyre hívta a berettyóújfalui járás va­lamennyi gépállomását és ter­melőszövetkezetét legfontosabb kötelességünk az anyagtakarékosság rjnrj Ültessünk minél több fát A fák hete igen kedvező alkalom arra, hogy’ ráirányítsuk a fi­gyelmet az erdősítésre, aminek nálunk sokkal nagyobb fontossága van mint más államokban, hiszen hogy az ország megnüvekcdett faszükségletét biztosítani tudjuk, ahhoz az ország földterületének legalább 25 százalékát kellene erdősíteni. Nálunk viszont csak 13 százalékát erdősítették eddig. A fák hetét ebben az évben március 27 és április 2-a között tartjuk. Használják ki a községek vezetői ezt a hetet arra, hogy minél több facsemete kerüljön elültetésre. Létesítsenek emlékerdő­ket és emlék fasorokat, vonják be ebbe a munkába az ifjúságot is. Hiszen az ifjúság nagy segítséget tud ebben a munkában adni. Ül­tessünk el minél több facsemetét a fák hetén az utcákon, parkok­ban, legelőkön, utak és vasutak mentén, termelésre alkalmatlan ho­mokföldeken. Javítsuk meg a fákkal hazánk éghajlatát. Bereltyószentmárlonban is megkezdték a vetést Községünkben a tavaszi mag­vak vetését megkezdték. Március 18-án került földbe az első búza és árpa. Ezen a napon Balázs Imre 7 holdas dolgozó paraszt 1 hold tavaszi búzát és 1 hold tava­szi árpát vetett el. K a c á s Sán­dor 14 holdas középparaszt, a termelési bizottság elnökhelyettese 18-án 1 holdon vetette el tavaszi búzáját. A vetés megkezdésének hama­rosan híre terjedt, a község dol­gozó parasztjai arra törekszenek, hogy három napon belül a tavaszi búzát földbe tegyék, — írja L. Kiss Géza Benettyószentmárton- ból. Felszabadulásunk 10. évforduló­jának méltó .megünneplésére üze­münk szép felajánlást tett. A fel­ajánlásban főleg a minőségi mun­kát és anyagtakarékosságot tar­tottuk szem előtt. Mert nem érde­me az egy üzemnek, ha tervét 110 százalékra teljesíti, ugyanakkor az anyagot a tervteljesítéshez 115 százalékban használja fel. Mi, bútorgyári dolgozók, — akit: import fából dolgozunk — tudjuk legjobban, hogy Európa iában legszegényebb országa: Magvait>r- szág. Legfontosabb kötelességünk, hogy a legnagyobb takarékosság­gal bánjunk gyártmányaink alap­anyagával, a bükk-fűrészáruval. A szabászati üzemrész dolgozói és a műszakiak felajánlották, hogy takarékosan bánnak a faanyag­gal. A felszabadulási műszak alatt [tanújelét adták, hogy mennyire 1 szívügyüknek tekintik az anyag­takarékosságot. Március' 16-án Szabó József műszak' vezető irányításával kísérleti szabást vé­geztek. Az új szabási módszerrel — napi 20 köbméter anyagfel­használást véve alapul — több mint fél köbméter bükk-fnrés/- árut takarítottak meg. Az új szabási mód gyakoriak kísérletezése tovább folyik. Ha végső fokon is olyan eredmény' kapnak, mint amilyet a kísérlett szabás adott, évente 145 höbmé'r ■ bükk-fűrészárut takaríthatunk meg. 101 500 forint értékben. Puskás György gyártáselőkészítő Hajlított Bútorgyár. í~Íh0-tn ffrícdöU Látogató» a 172-es Sokan állnák meg napközben a Csapó utcán lévő 172-es Cse­megebolt 1kirakatai előtt. Az ízléssel elrendezett kirákatok valóban finom falatokat kínál­nak. A töltött oldalas, a sze­pesi virsli, a disznósajt a Cse- megelkereskedelmí Vállalat hi­deg 'konyhájának készítményei. A 'kiváló dolgozó jelvénnyel ki­tüntetett láraÍMirendező a „hi­deg tálat“ a Idrakatban való­ban úgy rendezte el, hogy már eleve vásárlásra ingerli és csa­logatja a nézelődő*. Nemcsak a kirdkat, hanem az üzlet belső áruterítése is vá­sárlásra „kényszeríti“ a lútoga- \ tót. Konzervfélék, sajtikülönle­gességek, 'különböző saláták, előétolék kaphatók az üzletben. Bő a választék édesség félesé­gekben is. A cukorka részlege)- különböző ízű, színű és alakú cukorkák, tornyosulnák az üve­Ceemegeboli ban gei&ben, de megtalálható itt a csokoládé fajták mindenfele változata. Kapható — a régen hiányolt és sokak által kedvelt — Boci tejcsdkoládé és nemiki'.- /önben a földimogyorós csoko­ládé is. Az előbbiből egy da­rab S0 fillér, az utóbbi szelet je 3,60. Nagy a választék gyü­mölcs-zselében és nemkülönben desszertféleségekben is. A csemegebolt dolgozói is­mertek előzékenységükről, ud­variasságukról. Április 4-re vállalták, hogy az előző hónap­hoz képest 10 százaléklcal nö­velik az áruforgalmat, amelyet már eddig 20 százalékra telje­sítettek. A bolt vezetője, Rin- kács Lajos és helyettesei Ku- sai Tibor és Nagy Zsigmond. Az elmúlt három hónap jó mun­kája jutalmaiként a bolt már elnyerte az „Élenjáró bolt“ cí­met. darab ellenzői szűklátókörűén Íté­lik meg. Az író és a mű iránt előre előlegezett bizalommal gyűr- kőztem hát neki az olvasásnak. Ahogy fogytáik az oldalak, úgy foszlottak szét illúzióim. Az ér­deklődést és várakozást egyre in­kább felváltotta bennem a csaló­dás és elszomorodás. ügy érez­tem magam, mint aki megismer­kedik egy rokonszenves, jóvágású emberrel, aki elkezd beszélni ... Beszél, beszél... Meghatóan, tré­fásan, szórakoztatóan, elringatóan és egyszer csak rádöbben a hall­gató: hiszen ennek minden szava hazugság. Miről is szól ez a színdarab. Valójában Göndör Sándorról, a „szerelmi bánattól letaglózott nép­hősről“. Göndör Feledi bíró uram „legkedveltebb bérese“. Szereti őt, mint egyszülött fiát. Hanem egyszer beüt a baj. Otíhatatlan szerelemre gyullad Bátki Tercsi iránt a legény, akit serdülő lány kora óta táncoltatott a bálakon (hiszen kikkel táncoltak volna a béreslegények ha nem a zsíros- gazdák lányaival?). Csakhogy Bíró uram Tercsit az ő Lajos fiá­nak szánja. Maga Tercsi is inkább c „nemes szívű és józan életű“ nagygazda ifjúhoz húzódik. No, meg a velejáró gazdagsághoz. (Hiába, a szívnék parancsolni nem lehet.) S Göndört egy-kettőre el­zavarja. Erre az otthagyja a szol­gálatot hálátlanul. Búnak., bornak, bosszúnak adja fejét, sőt szerelmi keservében még földjét, szőlőjét is elkótyavetyéli. (Hogy Horniét volt ilyen néki, annak csak az is­ten és Tóth Ede lenne a megmond­hatója.) Hiába ácsingózik utána a gyönyörűszép, de az ő jóvoltá­ból megesett Einum Rózsi, bizony elhessegeti magától. Hiába epe- kedik utána a bíró lánya, Boriska némán és olyan Utókban, hogy csak a bolond nem veszi észre, ö ebből semmit sem lát. E helyeit azonban Bátki Tercsi eljegyzése estéjén — miután hűtlen szerel­mének beígéri, hogy előbb az hal meg. aztán ö — belelő, de csak a lányba, aki persze, életben ma­rad. Így Sándor csak egy eszten­dőt kap, aminek leteltével haza­jön, de csak egy búcsúdorbézo- lásra. Hanem a kivilágos virrada­tig tartó mulatság közben jó pár bonyodalom támad. Bátki Tercsit hites ura, Lajos hűtlenséggel vá­dolja. Feledi Boriúkát az apja szemérmetlenséggel — vakon hí­vén a pletykának — mivel éjsza­ka a korcsma közelében ténfereg- tek. Boriska el is bújdosik szé­gyenében. No, de találkozik Sán­dorral, aki szintén vándorútjára indul éppen, s a leány megváltja néki szerelmét. A legény azonban kosarat ad, mire Boriska beleveti magát a patakba. Persze, a fata rossza megmenti, hazaviszi a szü­lői házba, s egy merész fordulat­tal mégis csak — isten neki fa­kereszt — elveszi feleségül. így aztán, mint szeretett vő, újra be­kerül a házba, ahonnan mint sze­retett cseléd távozott. Általános mcgbocsájtás, szívreborulás, ma is élnek, ha meg nem haltak. Hát ennyi a történél dióhéjban. Persze, van még a da­rabban jó pár figura, akik külön említést érdemelnék. Ilyen az enyveskezű. hazugságaival kis hí­ján tragédiát okozó, de mégis rendkívül „bűbájos“ Gonosz Pista bácsi, az igazságos, még a bíró iránt sem részrehajló csendbiztos, no meg a pojáca cigányok. A da­rab műfajilag népszínműnek je­löli magát. Sajnos azonban a nép­hez kevés a köze. Talán azért, mert csak szerelmi történet? Szó sincs róla. Hiszen a „Csikós“, a ,.Szökött katona (Szigligeti), a „Bor“, a „Lámpás“ (Gárdonyi), a „Pacsirtaszó“, a „Sári bíró“ (Mó­ricz), s még sorolhatnánk fel jócs­kán — ezek mind „csak“ szerelmi históriák, falust történetek, s mégis úgy különböznek a „falu rosszától", akár a tompafényű gyémánt a kihívóan csillogó vá­sári üvegkőtől. Ezekben a művek­ben a szerelem az emberék között nemesítő, lelket szépítő kapcsolat. Erűt ád a szegénységnek, hogy az emberséges életért vívjon, derűt, bizakodást nyújt a gondban, szen­vedésben, hitet a jövőben, az em­berben. Ezek az írók — ki a gúny vagy kacagtatás, ki a megrendítés eszközével — 'bátran feltárják e magasztos érzéssel kufáiikodók ábrázatát is. Azokét, akiknél a szerelem csak adás-vétel, képmu­tatás, vagy csupán állati kéjvúgy. Á szerelem értékmérője le­het az embernek. Tükre egy egész korszaknak. Az igazi író művei­ben a szerelem, a házasélet olyan varázslatos csepp, melyben benne foglaltatik az élei tengere. A „Falu rossza“ 1875-ben ját­szódik. Amikor az idegen tőkén gömbölyödő hazai kapitalizmus rátenyerel a féljobbágy sorban élő, évszázadok óta elmaradt falura, s amikor ébredeznek a parasztok, érnek, forrnak az agrárszocialista mozgalom erői. Súlyos ellentmon­dásokkal teli, fullasztó korszak, amely behatol minden egyes em­ber érzelemvilágába. A gyarapodó, erősödő nagygazdák, a zsellértö­megek szaporodása a magánélet­ben, egyéni sorsokban, a szerel­mekben is ezer és ezer dráma, tragédia, vagy hősi eposz alapjául szolgálhat. Mit kapunk ebből a „Falu rosszá“-ban? Semmit. Bete­ges bosszúvágy, paraszt emberre egyáltalán nem jellemző érzelgős­ség, kedélyes tolvajlás, hazug osz­tálybéke. — ezek a darab legna­gyobb „eszményei“. A pesti, kiegyezés utáni félne­met kispolgárság szájc.íze szerint készült, sajnos. Annál: a közön­ségnek igényét szolgálta, amely a falu életéből csak a cigányt, bort, bicskát és bizarr szerelmi ügyeket látta meg. vagy akart látni csak. Nehéz szívvel rovom mind­ezt fel Tóth Edének, kinek élet­sorát tisztelem, becsülöm. De meg kell tennem, hogy az ő téves út­ját ne kövessék sokan másol a. darab színrehozatalával. Természetesen nem általában a népszínmű ellen akartam vádira­tot írni. Ez igaztalan lenne. A népszínmű, mint sajátosan ma­gyar színpadi műfaj haladó áram­latok terméke, a reformkor és szabadságharc időszakának demo­kratikus közhangulatából fakadt. Az egyszerű falusi embereket vitte a színpadra. Szemben a ré­gebbi müvelklcel, amelyek téma­köreit szinte kizárólag csak a ne­messég és polgárság rétegeiből vette. A népszínmű bebizonyítot­ta, hogy a parasztok is „alkalma­sak“ arra, hogy drámai hősök le­gyenek. Született is néhány olyan alkotás (pl. a fentebb említett „Csikós“ vagy „Szökött katona“), amely nagyjából igaz /képet fes­tett a nép életéről. A későbbiek folyamán azonban a népszínmű elkorcsosult. Hot akarva, hol aka­ratlan elősegítette egy olyan ha­zug korkép terjesztését, mely szerint a kizsákmányolt, elnyo­mott parasztság valójában idilli­kus állapotban él, más problémá­ja sincs, minthogy „akar-e a ró­zsám szeretni". A. „Falu rossza“ ezek közé lar- íczillc. Hatásos színpadi szerkeze­te, könnyű sikerekre csábító alak­jai ne tévesszék meg a színjátszó csoportokat. Színes szappanbubo­rék ez csak, melyet ha megfúj az igazság szele, vem marad belőle semmi, _ ______. Sz. L. OLVASÁS KÖZBEN A «FALU KOSSZÁ*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom